Tesztek

Használt teszt: Ducati Monster Café Racer

Igazi gyöngyszem akadt kezeink közé az egyik tavalyi tréningünkön, egy gyönyörűen átalakított 16 éves Szörnyeteg! A KakucsRingen azonnal kiderült, hogy a szép mennyire jó...
Euromotor2
MotoStar

Képek: BenZso, KT

Természetesen nem tudtuk kihagyni a lehetőséget, mert felkérésünkre a kedves tulajdonos, Pataki Zoltán egy pillanatig sem hezitált azon, hogy odaadja-e nekünk pár körre féltve őrzött kincsét. A legfurcsább az egészben, hogy ott állt előttünk a tinédzserkorát meghazudtoló állapotú gép, amely a rengeteg átalakításnak köszönhetően egész naprakész benyomást keltett. El sem akartam hinni, amikor Zoli azonnal rávágta a nemelehetne-e kérdésemre az igent…

Pont a KakucsRingen tartottunk TM Tréninget (a következő április 19-én lesz), én pedig kapva az alkalmon már vettem is az irányt az aszfaltcsík felé. Ugye mondanom sem kell, hogy ránézésre ezt a motort pont erre a szűk, kanyargós pályára teremtették. Nincs túl nagy sebesség, ezért az idom teljesen felesleges is lenne rá, de a dönthetőség és a futómű viselkedése ideális volt erre az egykilométeres pályára. No de lássuk, mit is alakított át Zoli az 1996-os Ducati Monsteren (M 900).

Gyárilag is legendás és forradalmi a forma, de kurta farral és dobbal még vagányabb
Így nézett ki új korában – a donor

Átalakítások

Tavaly tavasszal  – a blokkot kivéve – csavarokra volt szedve a Szörny egész teste és innen építtette újjá a tulaj az NA Racing-nél. Szinterezve lett a váz, a felnik, a lengővilla, a villahidak, a lábtartó konzolok és a lámpatartó is – sok más aprósággal együtt. A csavarokat polírozott rozsdamentes acélra cserélték, plusz egy csomó apróság le lett kadmiumozva. A váz hátsó része pedig café raceresre lett kurtítva, és a “felesleges” dolgokat is leműtötték róla.

A Ducati-tuning első lépcsőfoka: az elmaradhatatlan nyitott kuplungfedél

A blokkot teljesen feketére festették, a szívócső fel lett polírozva. Az ülés alcantara és műbőr kombinációja, piros cérnával varrva. Vastagabb belsőcső-átmérőjű, 41mm-es első teleszkópot és nagyobb fékeket kapott, amelyet egy fiatalabb és nagyobb Ducati modelltől örökölt. Azonban a sornak még nincs vége, hiszen egy hosszú extralista is készült, még a gép átalakítása során:

Az extralista

Keihin FCR39 síktolattyús karburátor, nyitott légszűrőházban K&N sportlégszűrő, NGK iridiumos gyertyák, 2in1 kipufogó, extra kicsi egyedi NA Racing dob, WP hátsó rugóstag pirosra szinterezett rugóval, szárazkuplung Ducati Performance nyomólappal, CNC Racing rugótányérok, CNC Racing alsó kuplung munkahenger, fém kuplung hidraulikacső, fém fékcsövek, 696-os első sárvédő, ledes hátsó lámpa + indexek. Az első lámpa egy Honda Hornetről származik. A kezelő szervek pedig ezekből az alkatrészekből épülnek fel: Pazzaz kormány, kormányvégtükör, állítható fék/kuplung kar, fém tankzsanér.


Menet közben

Nagyjából ennyi, amit kívülről látni lehet és ez azt hiszem, mindenkinek elnyerte a tetszését (a teszt helyszínén biztosan), de a következő kérdés, hogy menet közben hogyan viselkedik ez a gyári állapottól nagyon messze lévő M900-as.

Épített Szörnyeteg a pályán, míg a tulaj a háttérben izgul…

Nem kellett vele túl sok kört mennem, hogy kialakuljon bennem a birtoklási vágy… Hihetetlen könnyedséggel terelgethető végig a kanyargós pályán, pedig a futóműve még be sem volt állítva teljesen. Az ülésmagasság nekem egy kicsit alacsony volt, de Zoli így szereti. Mindössze a rövidke teszten az az egy hátránya derült ki, hogy a nagyobb, 320mm-es fékek túl harapósak. Ilyet is ritkán, sőt szerintem még sohasem írtam le, hiszen minden széria motoron lehetne valamit fejleszteni a lassítás területén.

A négydugattyús Brembók a 320-as tárcsákkal együtt már túl határozottak erre a gépre

Mondtam is Zolinak, hogy ezen a fékrendszeren sürgősen “butítson”, mert nem adagolható rendesen az első fék. Gyakorlatilag ha egytől tízig kellene pontoznom a működését, és ha nulláról indulunk (mondjuk mielőtt meghúznánk a féket) és a teljes (állóra fékezett kerék) fékhatás a 10 pontos, akkor mindössze egyetlen(!) állomás volt a kettő között – mégpedig a 9 pontos. Ugye mondanom sem kell, hogy mennyire finom kezeket igényel egy ilyen fék… Ha baj van és rutinszerűen rámarkolunk egy ilyen kemény fékkarra, akkor tuti a bukta!

Élvezetes volt vele a kanyarvadászat, pedig a beállítások nem voltak tökéletesek

TM Ítélet: a “túl jó” féket leszámítva és az összképet nézve egy egységes, minden túlzásoktól mentes Monster lett a végeredmény. Gratulálunk a kivitelezéshez és köszönjük a lehetőséget!

– ha Ti is szeretnétek viszontlátni a különleges motorotokat az oldalon, akkor írjatok nekünk és mi leteszteljük: info@tesztmotor.hu

A tulaj is élvezte a kakucsi kanyarokat pimpelt Monstere nyergében

– és még néhány részlet, az azokat megillető nagy képeken:


Comments

comments

Specifications

  • No specification found :(