Csatlakozz hozzánk

Blog

Ducati – az olasz sportszellem – első rész

Még a régi Ducati motorok is páratlanul szépek, és olyan egyedülálló élményben részesítenek, amilyet semmilyen másik motoron sem tapasztalhatsz

Közzétéve

ekkor

Euromotor3

Már a kezdet kezdetén a Ducati, az elektromos kisgépek gyártójaként is nevet szerzett magának, mire 1947-ben az első 48 cm3-es kismotorral – a Cucciolóval – megjelent a piacon. A Ducati számára ez a motorkerékpár-gyártás előszobájaként volt tekinthető.

Cucciolo

A Cucciolo az első évben 60 ezer példányban kelt el, a következő évben az értékesítések száma elérte a 90 ezret. Ezzel a géppel aratta a gyár első versenysikerét: 1948-ban az 50 cm3-es géposztályban, Monzában győzött a Cucciolo, majd 1952-ben Ugo Tamarozzi sebességi világrekordot állított fel vele.

Eztuán következtek az újabb modellek, köztük a sikeresnek aligha nevezhető Roller Cruiser 175-ös. 1952-ben Fabio Taglioni lett a gyár főkonstruktőre, s a Ducati filozófiája egy fél évszázadra megváltozott. Már első tervével is – a királytengellyel hajtott, felső fekvésű bütyköstengellyel vezérelt 98 Grand Sporttal – azt a stratégiát követte, hogy egy versenymotorból mindennapi utcai használatra alkalmas gépet készítsen.

A hatvanas évben a kétüteműek mellett megjelentek a szériában készült négyüteműek, mint például a Mark 3, amellyel a Ducati meghódította az amerikai piacot. A tengerentúli importőrök kérésére fejlesztették ki a négyhengeres V-motorral épített Apollo prototípusát.

Abból a kísérletből, amelynek célja az volt, hogy egy 500-as versenymotorral a Ducati valahogy megvethesse lábát a Grand Prix birodalmában, végül is megszületett a legendás 750 L. Ennek a sportváltozatával Paul Smart és Bruno Spaggiari szenzációs kettős győzelmet aratott Imolában.

A győzelem után hirtelen megnövekedett a kereslet a bolognai gyár konstrukciói iránt. A későbbi 900 cm3-es változat a bemutatást követő évben a világ leggyorsabb szériamotorja lett. Ezzel együtt a részben állami tulajdonú cég komoly nehézségekkel kényszerült szembenézni.

A Ducati 1964-ben a Cagiva konszern tulajdonába került, amely a drága királyhengeres ikerhengeresek gyártását leállította, és a modellválasztékot teljesen átstrukturálták. E koncepciót napjainkig sikerrel képviseli a Ducati.

Modell: 125 Sport
Gyártási év: 1958
Teljesítmény: 10 LE
Lökettérfogat: 124 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

  • Ducati 125 Sport
    A Motogiro d’Italia hosszú távú országúti versenyén a „Marianna” sikeresen szerepelt, s így magától értetődő, hogy alapul szolgált egy szériaváltozat kifejlesztéséhez. Taglioni munkatempóját ismerve nem lepődhetünk meg azon, hogy a 175 Sport már a decemberi motorkiállításon bemutatásra került, majd röviddel később megjelent a 200 Elite, aztán a 125 Sport is. Mivel e modelleket sportgépként mutatták be, a Ducati több országba exportálta azokat, a megrendelők igényeinek megfelelő felszereltséggel.

Modell: 200 TS
Gyártási év: 1867
Teljesítmény: 14 LE
Lökettérfogat: 204 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

  • Ducati 200 TS
    A Ducati motorkerékpárokat nem csak Bolognában gyártották. 1957-ben a Mototrans-Ducati Barcelonában megkezdte a Ducati egyhengeresek licenc alapján történő szerelését. A spanyolok aztán gyorsan kifejlesztették a saját változatukat is: a kicsit módosított egyhengeres királytengelyeseket. Ennek tipikus példája a képen látható rövid kormányos, dobfékes 200 TS.

Modell: 450 R/T
Gyártási év: 1971
Teljesítmény: 36 LE
Lökettérfogat: 438 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű

  • Ducati 450 R/T
    Az építőszekrényelvet alkalmazva a királytengelyes egyhengeresek túra-, sport-, és scrambler-modellváltozatban készültek. Míg a scrambler változat lényegében a hobbimotorosok igényeinek felelt meg, a 450 R/T modellt a fejlesztők komoly versenyekre szánták. A 450 R/T-be az országúti versenyeken használt Desmo-motort építették, s ezzel egy egészen új felépítményt kapott. 1971-ben ezzel a géppel indult az olasz színeket képviselő csapat a Six Days terepversenyen.

Modell: 125 Six Days
Gyártási év: 1976
Teljesítmény: 22 LE
Lökettérfogat: 124 cm3
Motortípus: egyhengeres, kétütemű

  • Ducati 125 Six Days
    Hogy az egyre népszerűbbé váló terepversenyek „kétütemű diktatúrájával” lépést tartson, valamint a hazai Beta– és SVM-gépek, és a spanyol gyárak eladási sikereit figyelembe véve, a Ducati 1975-ben megjelentette az Enduro 125 Six Days modellt, amelynek eredetileg crossváltozata is volt. Műszaki problémákra visszavezethetően, a verseny- és az endurováltozat igen mérsékelten szerepelt a piacon, ezért is találkozunk velük olyan ritkán.

Modell: 900 Super Sport
Gyártási év: 1976
Teljesítmény: 75 LE
Lökettérfogat: 864 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű V-motor

  • Ducati 900 SS
    A kéthengeres királytengelyesek prototípusa 1970 augusztusában került piacra 750 GT jelzéssel. Az imolai kettős győzelem után egy kis példányszámú sorozat jelent meg 750 Super Sport néven, majd ezt követte a szériaváltozat.

    1975-ben aztán bemutatták a 900 Super Sport modellt, amely az egy évvel korábbi 860-as GT modellen végrehajtott sikeres változtatásoknak köszönhetően megszülető Ducati 900 SS, még a 900-as Kawasakit is legyőzte, s 225 km/órás csúcssebességgel rövid időre a világ leggyorsabb szériamotorja lett.

Modell: 860 GTS
Gyártási év: 1977
Teljesítmény: 65 LE
Lökettérfogat: 864 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű V-motor

  • Ducati 860 GTS
    1973-ban – a barcelonai 24 órás versenyre – a Ducati összehozott egy olyan gépet, amelyhez a 450-es egyhengeres hengereit használta, s így két henger összeépítéséből egy 864 cm3-es motor lett. A győzelem után mutatták be egy milánói vásáron a 860-as túragépet, amelyet Giugaro formatervezett. Tagolatlan vonalvezetésével nem nyerte meg a vásárlók tetszését. Később kettős tárcsaféket kapott, de a 860-as GTS sosem lett közkedvelt. Módosításokkal a 900 SS–hez tették hasonlóvá.

Modell: 500 sport Desmo
Gyártási év: 1977
Teljesítmény: 40 LE
Lökettérfogat: 497 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű

  • Ducati 500 D
    A Ducati ikerhengereseinek története valahol 1957-ben a 175-ös kéthengeres versenygépekkel kezdődött, amelyeket később 250, 350, 500 és 700 cm3-es változatban is gyártottak. Az egyhengeresek sikerét követően Taglioni többé nem foglalkozott a kéthengeresekkel és nem támogatta fejlesztésüket. Aztán amikor 1975-ben a királytengelyes modellek utódját keresték, elővették ezt a lánchajtásos, felső vezértengelyes kéthengerest. A konstrukció Tumidei fejlesztőmérnök nevéhez fűződik.

Modell: 350 GTL
Gyártási év: 1977
Teljesítmény: 29 LE
Lökettérfogat: 349 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű

  • Ducati 350 GTL
    A 350-es vonalvezetése erősen hasonlít a fogyasztók számára megszerezhetetlennek bizonyult 850 GTS modelléhez, ezért – mint várható volt –a 350-es ikerhengeres motorral dolgozó gép nem lett népszerű. Ráadásul a menetteljesítmény lényegesen rosszabb volt, mint a régebbi egyhengeres modellé, azaz sokkal rosszabb mint 500 cm3-es változatáé, amelynek legalább sportos változata (a Desmo) megfelelt a Ducati rajongól elvárásainak. Az új vásárlók után kutatva a menedzsment megfeledkezett e régi modellről, s így ez a széria nem vált gazdaságilag sikeressé.

Modell: 500 Desmo
Gyártási év: 1978
Teljesítmény: 42 LE
Lökettérfogat: 496 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű

  • Ducati 500 Desmo
    A licencek alapján a spanyol részleg – a Mototrans – legnagyobb modellje az 500-as Desmo. Ikerhengeres változata pontosan megfelel az olasz 500-as Desmo sportnak. Csupán olyan részletekben mint a tank formája, a felni, illetve az olajhűtés alapján különböztethető meg a spanyol és az olasz 500-as ikerhengeres. Ezzel együtt csak viszonylag kevés pótalkatrész csereszavatos.

Modell: Darmah SD 900
Gyártási év: 1978
Teljesítmény: 68 LE
Lökettérfogat: 864 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű V-motor

  • Ducati Darmah
    A Darmah kifejlesztésével a Desmo-motor először jelentkezett Ducati túragéppel. A kisebb porlasztó és a módosított bütyköstengely a motorteljesítményt ugyan 68 LE-re szorította le, de ez még mindig elég volt a 198 km/órás csúcssebességhez. A jó benyomást keltő 900-as formatervezője Leopoldo Tartani. Darmah SSH jelzéssel a modell félig burkolt sportváltozata is piacra került.

Modell: 350 F3
Gyártási év: 1987
Teljesítmény: 39 LE
Lökettérfogat: 349 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű

  • Ducati F3

    1985-ben a milánói vásáron mutatta be a Ducati – többek között – a 350 F3-ast. A sportmotornak tervezett gép hamar kedveltté vált, s ennek megfelelően egy sor modellváltozatban (Montjuich, Santamonica, illetve Leguna Seca) is piacra került. Az F3-as az olaszországi gyár modellprogramjában központi helyet kapott.

Modell: Indiana Custom 650
Gyártási év: 1987
Teljesítmény: 53 LE
Lökettérfogat: 649 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű

  • Ducati Indiana
    A 750-es Paso és 350-es F3 mellett az 1985-ös milánói vásáron bemutattak egy harmadik modellt is, amelytől az elkötelezett Ducati rajongóknak még a haja is az égnek állt: az Indiana a Ducati szerencsétlen kísérlete volt arra, hogy a chopperek világában megvesse lábát. A modellbe Pantah-motort építettek, és 350-es, 650-es és 750-es köbcentis változatban gyártották. Három évvel később a Ducati feladta a chopperekkel kapcsolatos ambícióit.

Modell: 851 SP
Gyártási év: 1989
Teljesítmény: 100 LE
Lökettérfogat: 851 cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű V-motor

  • Ducati 851

    1988-ban jelentkezett először a Ducati egy vízhűtéses, négyszelepes motorral hajtott, szuper kategóriába tartozó, nagy teljesítményű géppel. A 851 R SP és Strada változatai nagyon jól szerepeltek a piacon, amely kiváló teljesítményük mellett – az SP-változat teljesítménye eléri a 100 LE-t – a sportos formatervezésnek köszönhető.

Modell: ST 2
Gyártási év: 2000
Teljesítmény: 85 LE
Lökettérfogat: 940cm3
Motortípus: kéthengeres, négyütemű V-motor

  • Ducati ST 2
    1997-ben a Ducati előtt egy új lehetőség nyílt: a sportos túrázók igényeinek kielégítésére – a Honda VFR és a BMW-túragépek alternatívájaként – megjelent a piacon az ST 2-vel. A gép feltöltetlen állapotban 207 kg, tehát viszonylag könnyű, s a 85 LE-s kétszelepes V2-motor nagyon jó – bár egyáltalán nem kiváló – menetteljesítményt tesz lehetővé. 1999-ben került piacra az ST 4 változat. Ez már a Superbike 916-os kissé átalakított motorját kapta, amely 105 LE-t adott le, s 240 km/órás csúcssebességgel vitte a gépet.

Forrás: 1000 motorkerékpár

– Az Adler története
– Az Aermacchi története
– Az AJS története
– Az Aprilia – és az olasz versenyszellem
– Ariel – tradíció és extravagancia
– AWO/Simson – szegényes egyhengeresek a háború utáni NDK-ból
– Benelli – egy legenda visszatér
– Betamotor – versenygépek Toscanából
– Bianchi – egy olasz úttörő a motorkerékpárok fejlesztésében
– Bimota – különlegességek Itáliából
– BMW – egy német sikertörténet – első rész
– BMW – egy német sikertörténet – második rész
– BMW – egy német sikertörténet – harmadik rész
– BMW – egy német sikertörténet – negyedik rész
– BMW – egy német sikertörténet –ötödik rész
– Brough Superior – mindenből a legjobbat
– BSA – a birminghami legnagyobbak
– Buell – amerikai sportgépek Harley-szívvel
– Bultaco – mindent a sportért
– Cagiva – a Castiglionik öröksége
– CCM – a Clews-féle versenygépek műhelye
– CZ – a cseh „népmotorok”
– DKW – a kis csoda

Comments

comments

Husqvarna 2019 cross

Facebook

Asesso

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

Husqvarna

Trending