Csatlakozz hozzánk
HYPERSPORT

Hírek

Csillagszerű Juhász

Juhász Dávid az elmúlt évben iszonyatosan meggyorsult, s szerencsére a 17 éves versenyző karrierje kezd felfelé ívelni…

Közzétéve

ekkor

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

(a cikk FastRide magazin 2010. januári és februári számában jelent meg)
Írta: Freon
Képek: plj photo, blue2

A köztudatba Dávid szerintem a szeptember elején tartott Alpok–Adria versenysorozat hungaroringi futamán robbant be – egész pontosan az időmérőn, amikor is elképesztő, 1:51.183-as pályacsúcsott futott stock 1000-es Suzukijával. Hiába volt már korábban jó és termékeny versenyző, ez volt az a pont, ahol szélesebb tömegek is felfigyeltek rá.

Történt ugyanis, hogy aznap az egyik boxban egy ex-BSB-s – privát – versenyző is tartózkodott, aki épp egy magyar úr megrendelésére épített BSB-superbike szintre gyúrt Kawasakit állított be és tesztelt (a BSB-ben az FIM szabályok érvényesek, ergo azt is mondhattuk volna, hogy egy vb-s motort készített fel). Az előbb említett úr Malcolm Ashley volt, akinek szemet szúrt Dávid irdatlan tempója és tehetsége. (Azért valljuk be, nem mindennap megy egy 17 éves pályacsúcsot a Hungaroringen, amelyet az olyan nevek, mint Andy Meklau állítanak fel…)

Malcolm, versenyző lévén rögtön fantáziát látott „Kisjuhász”-ban, és rövid tárgyalások után megállapodtak, hogy menedzselni fogja a fiatal tehetséget, és a lehető legmagasabb szintre jutattja a nemzetközi motorsportban. A következő lépés egy teszt volt, amit nyugodtan nevezhetünk szintfelmérőnek is. A helyszín a Szlovákiaring volt, a tesztgép Malcolm saját stock Kawasaki ZX10R-je, a teszt célja pedig az idegen pálya megismerése és minél hamarabbi meghódítása, illetve ennek a folyamatnak az elemzése. Szerencsére Dávid egy percig sem vallott szégyent, és a félkész pályán is rekordidő alatt ért körbe. Ez is kipipálva…

A teszt egyébként belépő volt egy angliai teszthez és versenyhez. A helyszín Rockingham, Nagy-Britania első (1908), kifejezetten autó- és motorversenyzésre épített pályája. Sorozat: ThundersportGB (brit „Dunlop Trophy”, klubverseny-sorozat). Technikai háttér: Malcolm Ashley – majdnem stock – Kawasaki ZX10R; rendelkezésre álló idő: egy szabadedzés. Igen, mindössze ennyi lehetősége volt a pálya megismerésére és megtanulására.

Következett a GP1 kategória időmérője, ahol Dávid nem gyenge motorozással megszerezte a pole-t. Tudni kell, hogy annak ellenére, hogy amatőr sorozatról van szó, itt sem kutyaütők állnak rajthoz. Az első versenyt az ifjú titán parádésan megnyerte, második helyre kényszerítve a bajnokaspiráns Peter Bakert. Vasárnap, a második menésben Baker megmutatta, mire jó az öreg a háznál, így Dávid csak a dobogó középső fokára állhatott fel. A nap harmadik, egyben utolsó versenyét ismeretlen okból kifolyólag előrébb hozták, de Dávidhoz és a csapathoz ez az információ csak későn ért oda, így az első hely helyett az utolsó rajtkockából kellett megkezdenie a versenyt. De ez egy pillanatig sem zavarta, felszívta magát, és szépen fokozatosan áthámozta magát a mezőnyön, míg a célvonalon már másodikként sikerült áthaladnia. Ezt a tesztet is kitunő osztályzattal teljesítette, s természetesen a hozzáértők elismerését is kivívta, ezzel bebiztosítva magának egy újabb tesztlehetőséget: A Maxxis Yamahát muködtető PR Racing új, superstock R1-ét kellett tesztelje kontrollált körülmények között. Mivel Dávid az utolsó vizsgán is ötösre felelt, nagyon úgy néz ki, jövőre a PR Racingnél fog versenyezni egy BSB-EVO Yamaha R1-gyel, elég komoly szinten folytatva pályafutását. Na, ez a nem semmi! Ennek örömére megkerestük Malcolm Ashleyt, Dávid menedzserét, meséljen a múltról, jelenről és persze a közös jövő reményeiről, kilátásairól…

FR: Kedves Malcolm, mivel minden történetnek minimum két oldala van, ha nem bánod, kezdjük az elejéről! Nyár vége felé járunk, a helyszín a Hungaroring és Dávid épp’ rekordtempóban száguld. Hogy kerültél pont oda és mivel foglalatoskodtál éppen?

Malcolm Ashley: Először is: szia, magyar barátaim! A történet úgy néz ki, hogy P. István meghívására érkeztem a Hungaroringre, ugyanis építettem neki egy gyönyörű, 2009-es Kawasaki ZX-10R motort, ami megfelel a Brit Superbike-ban használt motorok technikai és felszereltségi szintjével. Olyan nagyszerű cuccok vannak rajta, mint GPS-alapú adatrögzítő, illetve 210 lóerő a hátsó keréken, így a kipörgésgátló is kötelező tartozéka. Ezt a gépet kellett beállítanom, és a tulajdonos igényeihez, stílusához hangolnom. Belőttem a Motec elektronikát, illetve szinkronizáltam a kipörgésgátlót az új ECU-val.

FR: Ex-versenyzőként rögtön az első pillanatban látnod kellett a Dávidban rejlő lehetőségeket, nemde? Különben sem a Szlovákiaringre, sem a ThundersportGB-re nem intéztél volna tesztlehetőséget vagy szabadkártyás menést. A Dávid által hajtott Kawasaki a régi versenymotorod volt vagy egy másik gép?

M.A.: Szögezzük le még az elején: István érdeme az egész, ugyanis ő kért meg, hogy egyengessem Dávid útját. Kitaláltuk, hogy szervezünk pár kinti tesztet, beleértve Szlovákiát is. Gondoltam, nagyszerű lehetőség lenne az angol menések előtt. Hozzáállítottuk a csutkákat, lábtartót és a futóművet; a motorom a tuning villacartridge-ot és rugóstagot leszámítva szinte teljesen gyári, persze tükör sincs rajta. Sem kit ECU, sem Motec hókuszpókusz, sem piszkált blokk. Fogalmunk sem volt arról, hogy ott is felállít egy új pályacsúcsot! Elképesztően jól ment Dávid, le a kalappal! Én is köröztem a pályán István motorjával, de fényévekre voltam a tempójától, bármennyire is próbáltam tartani vele a lépést. Ráadásul én a „full house” superbike-on ültem. Azért ezt ne mondd vissza neki, ha lehet! Én úgyis csak bejárattam a gépet… (mondja nevetve Malcolm).

FR: Ez azért már elég „bizonyíték” kellett hogy legyen, nem igaz?

M.A.: Természetesen ekkorra már teljesen világos volt, hogy Dávid mennyire érzi a motorozást; mondhatni ő a főnyeremény!

FR: Teljesen tisztában vagyunk a ténnyel, hogy még megy a „kalapozás”, tart a szponzorok felhajtása a jövő évi versenyzéshez. Mennyi esélyt látsz rá, hogy összejön a szükséges büdzsé?

M.A.: Hát igen, az álnok p-betűs szó, a pénz… Sajnos a versenyzésben fokozottan nagyobb szerephez jut, esélytelen vagy, ha nincs kereted. Természetesen a sportban töltött utóbbi 17 év nem múlt el nyom nélkül, sikerült valamennyit félretennem. Ám a legjobban mégis Dávid szüleit tisztelem, akik szinte mindenüket feláldozták, csak hogy Rita, Tamás és persze Dávid versenyezhessen. Sajnos a magyar cégek nem valami bőkezűek a hazai versenyéletben, így a Papának és a „Bobcat ásónak” igencsak sok dolga akadt az elmúlt években. Nyilván, a helyzet gyakorlatilag ugyanilyen nehéz Angliában is. A recesszió nap mint nap érezteti hatását, a gazdaságunk folyamatosan a csőd szélén áll. Nem egyszerű, de feltett szándékom a szükséges szponzorháttér megteremtése, végtére is Dávid egy különleges „projekt” számomra. Több támogatómtól kaptam már ígéretet, miszerint beszállnak a küzdelembe. Irigylésre méltó, hogy ilyen fiatalon ennyire sikeres! Ha azt nézzük, egy magyar sem versenyzett még a BSB-ben. De ehhez a hazai támogatás elengedhetetlen – a fő célom igazából a magyar oldal meggyőzése. Pénzzel a zsebedben csak felülsz a repülőre, és befizetsz egy szezonre a BSB-ben. De Dáviddal más a tervünk. Imádom Budapestet, egyszerűen gyönyörű hely; rengeteg mindent tartogat mind a turizmus szempontjából, a földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően összekötő kapocs kelet és nyugat között – és egyre több pénz vándorol Európa keleti felébe. Pont egy magyar fiúnak adatik meg a lehetőség, hogy a világ legjobb és legszínvonalasabb nemzeti bajnokságában küzdjön, ezért azt üzenem Budapestnek, Magyarországnak, hogy álljatok Dávid mögé, támogassátok, segítsetek neki! Persze, szükség lesz pénzre is, de biztos vagyok benne, hogy össze tudjuk szedni, és addig nem nyugszom, amíg el nem értük ezt a célt. Magabiztos vagyok, mert az olyan médiamegjelenések, mint ez, sokat segítenek. Ezenkívül van Eurosport és RTL kapcsolatom, Lohfer online magazinos „vonalam”, és még sorolhatnám, de a lokális támogatásról egy percig sem feledkezhetünk meg. Hamarosan – a következő számban – már büszkén jelenthetem be a minket támogató cégek, vállalatok listáját.

FR: Ez nagyon bíztató! Csakúgy, mint a Maxxis Yamaha csapat, ahol Dávid jövőre versenyezni fog. Úgy tudjuk, új névadó szponzoruk lesz. Tudnál mondani pár szót a csapatról? Miért pont ez a csapat? Ki lesz előreláthatólag a csapattársa?

M.A.: A csapatról elöljáróban annyit, hogy ők a PR Branson, és legaláb 5 éve ismerem őket. John és Julian nagyszerű formák, akik kiváló versenyzők is egyben, és bajnokságot tudtak nyerni ezzel a csapattal. A névadó szponzorral még folynak a tárgyalások, így arról még nem tudok nyilatkozni. Reményeink szerint Dávid csapattársa Hudson Kenough lesz (második helyezett lett tavaly a Brit Supersport Bajnokságban). Hudson elképesztően tehetséges versenyző, és Dávid rengeteget tanulhatna tőle. Hudsoné lesz a superbike, míg Dávid az EVO motort kapja – mindkettő Yamaha R1. (Lapzárta után érkezett a hír Malcolmtól, hogy az FIM SuperStock1000 kupasorozatból ismert Alex Lowes lesz a csapattárs.)

FR: Ha már szóba került az EVO kategória (pont az előző számban foglalkoztunk vele bővebben), mi a véleményed erről az új kezdeményezésről? Megoldást nyújthat a privát csapatok számára? Több motor lesz így a rajtrácson?

M.A.: Kezdjük megint az elején! Le a kalappal Mr. Palmer és Mr. Stuart Higgs előtt (a BSB-t irányító társaság feje), mert bevállasztottak abba a testületbe, amely a sorozat jövőjéről dönthetett. Mitöbb, egyes kérdésekben kikérték a véleményem, de ami még nagyobb elismerést érdemel, az az, hogy hajlandóak voltak meghallgatni a véleményeket, és a döntéseket is azok szerint hozták meg. És ez az igazán nagy dolog, itt kezdődik a fejlődés! Már igencsak itt volt az ideje! Évről évre többe kerülnek a motorok, a versenyzés, és sajnos egyre több csapat kényszerül kiszállni a pénzhiány miatt. Privát versenyzőként nagyszerű volt látni/megélni, hogy a saját garázsomban épített és reszelt motorral a gyári versenyzőket meg tudom szorongatni. De a műszaki hátrány miatt túl sokra még így sem vihettem. Szerencsére ez mostantól már a múlté. Az EVO kategóriát sokan várják már, de nem tetszik, az kimarad, aki pedig elfogadja a változás eme új irányát, az velünk tart.


Malcolm Ashley

FR: Most, hogy ennyire „vastagon” benne vagyunk a privát versenyzésben, ideje rátérnünk versenyzői múltadra, hiszen te magad is évekig küzdöttél a BSB-ben, így igencsak van rálátásod a dolgokra. Hogy kerültél ebbe az egészbe? Legjobb eredmény? És miért hagytad abba? Hú, jó sok kérdés így egyszerre!

M.A.: Felkészülni, hosszú válasz következik! A versenyzést amatőr/klubszinten a nejem Suzuki RGV250-es gépével kezdtem; egy teljes szezont mentem vele. Hát, mit ne mondjak, óriási móka volt, onnantól nem volt megállás! Az első „rendes” versenyemre Mallory Parkban került sor, még 1993-ban. A Duran Duran együttes énekese, Simon Le’bon adta kölcsön a ZXR400-át – 7. helyen végeztem. Ami a BSB-t illeti, egyszerűen felkért a „vezérkar” és Stuart Higgs. 2004-ben a BSB nem volt olyan jó; szinte csak gyári/félgyári csapatok vettek rajta részt, nagyjából 16 versenyzővel és szinte nulla privát részvétellel. Ez ebben a formában cégszinten eladhatatlan, ezért közleményt adtak ki. Lehetőséget kínáltak mindenkinek, aki feljebb akart lépni. Superstockban a Bostrom replika Ducati 998-cal benne lettem volna az első tízben, így gondoltam beleugrok, mit is veszíthetnék. Engedélyt kaptam az egész szezonra, de a blokkhoz semmilyen szinten nem nyúlhattam. Az első versenyhétvégémen, Knockhillben szakadt az eső, de egy percig sem érdekelt, csak küzdeni akartam. Látni akartam, mire megyek – és micsoda kezdés! Az időmérőn is folyamatosan esett; a fél órás menésből 25 percig vezettem az edzést, amikor először láttam a pit boardon a P1 kiírást, azt hittem csak szórakozik velem a csapatom. Végül is 8. helyre kvalifikáltam magam. Nagyon örültem! Másnap a versenyre egy pár felfújható karszalaggal érkeztem (amilyeneket a gyerekekre adnak a strandon) – ezzel csak azt akartam kifejezni, hogy nem szeretnék elsüllyedni a rám nehezedő nyomás alatt. A versenyigazgatóság és a főgóré jót derült rajtam, ahogy elhaladtam előttük a warm-up körön. Hát, így kezdődött a superbikeversenyzés a 111-esnek. Fogalmam sem volt róla, hogy mibe vágom a fejszém! Rengeteg kemény verseny, sok dobogós hely és persze megannyi törött csont…


Első kép: így kell az oldalidomon elfordulni..

A legnagyszerűbb pillanatra kétség kívül Oulton Parkban került sor, azon ritka hétvégék egyikén, amikor minden rendben ment/jól jött ki. Még a verseny előtti 10 perces warm-up edzésen is benne voltam az első négyben. Sean Emmet, Noriyuki Haga, James Ellison és én körbe körbe vonatoztunk azon a gyönyöru chessire-i pályán. Feledhetetlen élmény! Aztán jött a verseny; kőkeményen küzdöttem, így megnyertem a privátok versenyét az egyik legjobb barátom, Marty Nutt ellen. Ô legalább annyira örült a győzelmemnek, mint én magam. Sajnos a tv-intejúra nem értem oda, mert kicsit hosszúra nyúlt a levezető köröm. Eszméletlen boldog voltam, potyogtak a könnyeim is, mert arra gondoltam, milyen büszkék lettek volna rám megboldogult szüleim. Hogy felhagytam-e a versenyzéssel? Soha ne mondd, hogy soha! A Hungaroringet nagyon szeretem, és remélem 2010-ben motorozhatok Dáviddal – persze, csak a móka kedvéért. De én vagyok a Jedi mester, és tovább folytatom a tanításaim. Öltözzetek fel melegen, takarítsátok le a motorjaitok, gyúrjatok, mert 2010 és a szezon itt van a nyakunkon! Üdvözlet, kedves magyar barátaim!

Egy kis változás történt…

Ahogy a cikkben is szerepelt, az előzetes megbeszélések alapján Dávid a 2010-es szabályoknak megfelelően az EVO kategóriában húzta volna a gázt, amely gyakorlatilag a privát csapatok új gyujtője, akik együtt húzzák a gázt a gyári versenyzőkkel és a superbike-okkal… Eljött a szerződés aláírásának napja Dávidék számára, ám a PR Racing az előzetes ígéretekhez és megbeszélt dolgokhoz képest teljesen új feltételeket és kondíciókat vezetett elő, így Dávid Malcolmmal közös megegyezésen alapulva nem írta alá, hiszen az előnytelen státuszba kényszerítette volna a jelenlegi magyar Superstock 1000 bajnokot – az élet írta modern mesékben ez az a pillanat, amikor az egyszeri ember gyermeke csalódottan összepakol és hazamegy, s sosem hallunk többet felőle. De szerencsére ez nem az a történet, és Dávid BSB-s szereplése így sem került veszélybe. Hogy hol a trükk?

Trükk az nincs, sokkal inkább Malcolm Ashley nagysága rajzolódik ki újra, ugyanis az angol úriember és egyben menedzser gondolt egy nagyot, és a póker nyelvén mondva nyomott egy „all in-t”. Magyarra fordítva ez annyit tesz, hogy az összes birtokában lévő eszközt Dávid karrierjének egyengetésére tette fel, ergo Malcolm Kawasaki ZX-10R motorja lesz a versenymotor, amelyet addig még tovább hegyeznek, hogy versenyképes lehessen, továbbá minde egyéb ingóságát a projektnek szenteli – a saját szervizkamionja lesz a csapat mozgó bázisa és persze a kapcsolatrendszere éppúgy záloga a sikernek. A motorhoz kicsit visszakanyarodva az EVO géposztály pont kapóra jön Dávidéknak, ugyanis a méregdrága elektronika tiltólistán van, míg az olyan kiegészítők, mint a szuper futómű vagy fékek nem jelentenek problémát. A 2009-es ZX-10R Kawasakira már korábban Öhlins TTX gátló került, az első villa pedig egy Bitubo egység lesz, ugyanis Malcolm nagyon jó barátságot ápol – többek között – a Hawk Kawasaki csapattal, akik szintén Bitubo egységeket használnak, és hajlandóak az egyes pályákhoz passzoló beállításokat is megosztani a kis desszantos csapattal. További pozitívum, hogy Mr. Ashley képben van az olyan bonyolult elektronikákkal, így a gép finomhangolása sem okoz majd problémát.

MPS AUTOMAG
MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

Trending