Beöltözős szex – BMW R nineT Scrambler teszt

Szöveg: Lőrincz Károly Képek: Out of Focus

…hiszen latexbe sem minden nap öltözik be az ember, hogy a maga és a partnere kedvére tegyen, ám az arra fogékonyak magasabb szintre helyezhetik az élvezetet….

Azt hiszem, a Scrambler az a motor, amit nem kell magyarázni és igazából kritizálni sem lehet. Hiszen nem azért hozták létre, hogy az elővárosból ingázzunk vele a belvárosban található munkahelyünkhöz. Nem azt a célt szolgálja, hogy sok száz kilométeres túrákat tegyünk meg a nyergében. De nem fogunk rajta egy hétvégi bevásárlást sem hazaszállítani.

Így aztán nem róhatunk fel neki igazából semmi negatívumot. Egyetlen ok miatt létezik: átadni a klasszikus motoros élményt azoknak, akik ezt megengedhetik maguknak és már elegük van a modern kétkerekűek földtől alaposan elrugaszkodott formáiból, a sok műanyagból, a csíkká formálódott lámpákból, a fölösleges idomokból.

A bajorok azt írják, egészen 1951-ig nyúltak vissza, hogy ihletet merítsenek a Scrambler megalkotásához. A magasabban vezetett kipufogóval rendelkező R68 ekkor került bemutatásra a Frankfurti Motorszalonon. Ez azt a célt szolgálta, hogy terepen se legyenek útban a csövek, javítva ezzel a motornak azt a képességét, hogy valóban járatlan és járhatatlan csapáson akadhasson el.

Az igazi többcélú használathoz további evolúcióra volt szükség, felkerült tehát a durva mintázatú gumi, a hosszabb rugók, így aztán bárki megállíthatatlannak érezhette magát. Ma, ha valaki rákon-bokron keresztül akar közlekedni, felmászik egy enduróra, és a jó kis csattogós egyhengeres hanggal riogatja a vidék élőlényeit. Egy újkori scramblerrel ellenben szerintem nincs élő ember, aki lemerészkedne az aszfaltról.

Akkor mi szükség van rá? Nem pontosan erre van szükség. Hanem a stílusára. A letisztultságára, a múltidéző megjelenésére. Mert a régi dolgok ciklikusan újra szépnek tűnnek. Azon kapom magamat én is, hogy a nyolcvanas évek elején készült motorokat nézegetek a neten. Olyanokat, amiket 6-8 évvel ezelőtt még rondának tartottam. Mára pedig újra megláttam bennük valamit.

Vagyis a BMW nem kockáztatott nagyot azzal, hogy elkészítette maga klasszikus terepesét. Sok dolga nem is volt, mert egy kipróbált és bevált alapra építkezett. Az R nineT a cafe racerek közé érkezett, azt csak néhány ponton kellett módosítani, hogy hihető legyen a földútjáró illúzió.

A kipufogót természetesen máshol vezették, de valójában csak a dobok kerültek védettebb magasságba, a blokkból ugyanúgy alulra kanyarodnak a csövek. Hangyányit feljebb került a kormány, hátrébb és lejjebb a lábtartók, alacsonyabb lett az ülés. Ettől már nem támadópózban feszítünk a motoron, hanem egyenes háttal ülünk.

Valamicskét változott a tengelytáv is, illetve nem számottevően ugyan, de nőttek a rugóutak is (5 és 20 mm). Annak, akinek volt szerencséje az R nineT-hoz is, rögtön feltűnik, hogy puhább a futómű hangolása, ami aszfalton is áldás, de még így sem lett repülő szőnyeg a terepesből.

A hagyományos stílust képviseli a blokk is, ugyanis továbbra sem a vizes boxer szolgál a BMW Heritage modelljeiben, hanem a lég-/olajhűtésű ősből reszelgetett, már az Euro 4-es kipufogógáz szabványt is teljesítő egység. Igen, valóban bután mutatna ezen a gépen egy vízhűtő. Nem engedtek azonban a biztonságból, így került előre két 320, míg hátra egy 265 mm átmérőjű féktárcsa, blokkolásgátlóval és fém fékcsövekkel karöltve. De nem maradt el a kormány-lengéscsillapító sem.

Ilyen arzenál mellett mosolyra fakasztja az embert, hogy annyira ragaszkodtak a múlthoz, hogy elhagyták az üzemanyag-szintjelzőt és fordulatszámmérőt is. Előbbit talán eldughatták volna a fedélzeti számítógép menüjében, hiszen folyadékkristályos kijelző azért mégiscsak jutott a sebességmérő alsó részébe. Csendben jegyzem meg, hogy a felárért kapható markolatfűtésnek nemcsak a működéséről, de még a beállított fokozatáról is kapunk vizuális tájékoztatást.

Ezt az extrát én biztosan nem venném meg hozzá. Mert nem csak terepre nem vinném a Scramblert, de hűvösebb időben sem venném elő. Nem helyváltoztatásra való, hanem átlényegülésre. Hétvégén, jó időben szépen előtolni a garázsból, aztán leülni vele szemben egy kávéval és végigmérni, gyönyörködni a vonalaiban. Aztán, ha a csésze kiürült, beöltözni klasszikus motorosnak – bakancs, farmer, bőrdzseki, nyitott bukósisak -, ráülni, beröffenteni és uzsgyi!

Illetve a túrót, először megvárni, amíg a széria Akrapovic röfögésétől a hátunkon vigyázzba állt szőrzet visszarendeződik alapállapotba. Hogy aztán az simogassa a lelkünket, ahogy a jobb oldali markolat mozdítására a boxer szépen megtekeri jobbra az egész miskulanciát. Aztán mindezt addig, amíg meg nem unja az ember. Na, eztán már el lehet indulni.

Ami nem biztos, hogy egyből sikerül, ugyanis hidegen nem mindig akarja elsőre bevenni az egyest az amúgy kifogástalanul működő váltó. Egy kis ráolvasás után – ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy előrébb kell egy picit lökni a lábunkkal a BMW-t – azonban elindulhatunk úticélunk felé. Ami jó, ha nincs túlságosan messze és lehetőség szerint nem lóhalálában kell megközelítenünk. Hiába ugyanis a kényelmesebb üléshelyzet – a magam 193 centijével is megfelelőnek éreztem –, ha maga a nyereg viszonylag hamar arra készteti a motorost, hogy pihenjen egy kicsit, mert elgémberedik az ülőgumó.

A sebességgel pedig azért kell csínján bánni, mert szélvédelem híján 120 fölött már igencsak markolni kell a kormányt, hogy a motoron maradjunk. Persze ez is csak kekeckedés a részemről. Hiszen éppen egy bekezdéssel feljebb írtam, hogy nem helyváltoztatásra való a Scrambler.

Így azt is könnyű neki megbocsátani, hogy húsz perc alatt zsibbadtra motorozzuk a csuklónkat. Amiben nagy szerepe van a blokkból érkező vibrációnak, de valószínű, hogy az igazi bűnös a felár nélkül válaszható bütykös gumi. Ami ráadásul 60 és 80 kilométeres sebesség között Lada Nivát csinál a BMW-ből. Olyan szépen búg, hogy még a kipufogó hangját is elnyomja. Kis ideig vicces, de aztán fárasztó. De kanyarodáskor sem kellemes élmény, hiszen egy bizonyos szögnél gyakorlatilag egy hatalmas árokban döntjük a motort, ahol úgy érezzük, hogy onnan aztán se le, se fel.

Emellett a tapadása is hamarabb a végéhez ér, mint egy utcai abroncsnak, így gyakrabban lép közbe a blokkolásgátló, a tesztmotoron pedig az extraként megvásárolható kipörgésgátló sem volt tétlenségre ítélve. Egyszóval azt javaslom, aki nem megy vele terepre – azaz mindenki -, maradjon az aszfaltos mintázatnál. (Vagy vegye meg az R nineT-t, bár annak keményebb futóműve és a hegyesebb üléshelyzete nagy visszatartó erővel bírhat.)

Úgy kapni meg a valódi élményt, mert nincs, ami megzavarja az embert. Az 1200 köbcentis motor 110 lóereje és 116 newtonméternyi nagyon barátságos módon jelentkezik, nem kell pörgetni, ami kényelmes motorozást tesz lehetővé. Az utazást végigkíséri a kipufogó csodálatos hangja, de úgy, hogy nem marad el mögöttünk, folyamatosan jelen van, folyamatosan bizserget.

A többi meg egyszerűen csak működik. A váltó, a kuplung puhán járnak. A fékek kiválóan adagolhatóak és hatásosan lassítanak, az alacsonyan elhelyezkedő tömegközéppont miatt pedig az irányítás is könnyed. Minden csak azt a célt szolgálja, hogy a motorozás impulzusai zavaró tényezők nélkül hassanak ránk.

Bármennyire magányos dolog is a Scramblerrel bóklászni, meg kell szoknunk, hogy sokszor kerülünk a figyelem középpontjába. Még soha ennyiszer nem jöttek oda hozzám érdeklődni a motorról. Volt, aki úgy érkezett, hogy mindent tudott róla, csak még élőben nem látta. Volt, aki potenciális vásárlóként járta körbe, vagy ült rá. Valamint volt olyan is, aki csak azért jött, mert nem tudott elmenni a szépsége mellett és kíváncsi volt, miféle járgány ez.

Úgy tűnik célt ért vele a BMW. Aki még csak látta, és kicsit is fogékony, rá akar ülni, akinek pedig megadatott a lehetőség, hogy ki is próbálja, visszavágyik a nyergébe. Fájó pont, hogy egyelőre még csak a kiválasztottak játékszere lehet. Ugyanis nem kérnek érte keveset; a Scrambler ára 4,3 millió forintról indul. A tesztmotor csaknem 400 ezer forintnyi extrával lett megrakodva – markolatfűtés (65 ezer), LED-es irányjelzők (31 ezer), riasztó (68 ezer), kipörgésgátló (99 ezer), drótküllős kerekek (122 ezer) –, így 4 685 000 forintért vehetnénk meg.

Viszont ezért a pénzért stílust, kiforrott technikát, biztonságot kapunk, olyan formába csomagolva, ami már nagyapáink idejében is menő volt, de valószínű, hogy még unokáink is imádni fogják. Nem csak a kinézetét, a tudását is. A kis apró bakikkal meg nekik sem kell törődniük. Azokkal együtt is igen élvezetes a beöltözős együttlét.

TM ítélet: csaknem tökéleteset alkotott a BMW a Scramblerrel. Kivárt, nem lovagolta meg egyből a divathullámot, így alaposan felmérhette a vásárlói igényeket. Ennek eredménye a minőségi anyagokból, minimális műanyag használatával, jól megválasztott stílusjegyekkel létrehozott Motor.

– még több (részlet)kép a jobb oldalon a Képgalériában!
– autós és motoros BMW gyári alkatrészeket keress jó áron a MotoPartsShop-ban!