Csatlakozz hozzánk

Hírek

BMW R7 – Az Art Deco kincs

Közel hetven, ládában töltött év után ismét visszanyerte régi fényét a legendás BMW R 7

Közzétéve

ekkor

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

Közel hetven, ládában töltött év után ismét visszanyerte régi fényét a legendás BMW R7

1934-ben építették meg azt a BMW motorkerékpárt, amely – annak ellenére, hogy sokan a valaha gyártott egyik legszebb motornak tartják – nem kerülhetett sorozatgyártásba, így örökre prototípus maradt. Az Alfred Böning által tervezett jármű eredetileg azért készült, hogy a BMW design és technológiai teljesítményét demonstrálja. A BMW R7 zárt karosszériája, préselt acél hídjai, valamint a motorgyártásban először alkalmazott teleszkópos első villája rendkívül innovatívnak számítottak a maguk korában.

Az 1930-as évek art deco stílusirányzata az R 7 designjára is rányomta bélyegét. Szeszélyesen kanyargó ívek, csillogó króm- és matt acél felületek, letisztult vonalak alkotják a motor harmonikus külső megjelenését. Az R 7 meglepő jelenség volt a maga idejében, mivel azokban az években a motorok nagyon hasonlítottak „puritán” elődeikre, a kerékpárokra. Böning az ehhez kapcsolódó előítéleteket szerette volna legyőzni: a nagy ormótlan tankot a karosszériába, az olajnyomásmérőt és a kézi sebességváltót pedig egy króm takarólemez alá rejtette. A kézi tengelykapcsoló akkoriban népszerű megoldásnak számított, viszont ilyen elegáns módon – az autókéhoz hasonló műszerrel – ezelőtt egy gyártó sem próbálkozott.

A motoros egy rugóval ellátott ülésen ült, amelyet felhajtva férhetett hozzá az elektronikához. A blokk, az alsó takarólemezek és a kipufogó vizuálisan tiszta felületet alkot, amely a hátsó tengelyben végződik. Ez az alkatrész tökéletes egységet alkot a sárvédővel és a kipufogóvéggel, amely jó példája a funkcionalitás és a forma harmóniájának. Még a hátsó lámpákat is szoborszerűen formálták meg és egy „Stop” feliratú gravírozás is található rajtuk.

A motor formája és a blokk karcsú öntése révén a tervező áthelyezhette a kipufogó csőrendszerét az alváz aljára. Ezt a megoldást számos mai modellnél is megfigyelhetjük. A Leonhard Ischinger által alkotott 800 ccm3 –es M205/1 jelzésű blokk is merőben eltért a kora BMW erőforrásaitól és számos újdonságot vonultatott fel, ekkor jelent meg például először az egy darabban kovácsolt forgattyústengely is. A henger és a hengerfej szokatlan módon egy egységet alkot, szükségtelenné téve a hengerfej-tömítést, ami ebben az időben a motorok gyenge pontja volt. A vezérműtengely a forgattyúház alatt található, ami a szelepek elhelyezésére jobb pozíciót tett lehetővé. Ezek az újítások a félgömbalakú gyújtókamrával együtt jelentős teljesítménybeli előnyt szavatoltak a BMW számára, a kor többi motorjával szemben. Ezek közül az innovációk közül néhány csak az 1960-as évek végén került be a szériamodellekbe a BMW /5 –ös sorozat révén.

Az R 7 remek motor volt, előállítása azonban nehéz és költséges, így végül nem kerülhetett szériagyártásba. Ennek ellenére a gép design-elemei közül néhány tovább élt a későbbi R 17 és R 5 típusú motorkerékpárokon. A prototípus nem csak egy statikus tanulmány volt, hanem az utakon is tesztelték. A háború közeledtével a BMW fejlesztési iránya azonban megváltozott, és a motor – miután néhány újítását felhasználták – évtizedekre egy doboz mélyére került. A méltatlanul elfeledett gép egészen 2005 júniusáig pihent egy raktárban, ám ekkor a dobozt felnyitva, megtalálták a 70%-osan elkészült, ám nagyon rossz állapotban lévő R 7-et. Sok alkatrész megrongálódott vagy elrozsdásodott, ám a BMW Mobile Tradition (ma BMW Classic) csapata hosszú, fáradságos munkával elvégezte a gépcsoda teljes felújítását.

A projektben számos különböző specialista és BMW műhely vett részt, köztük Hans Keckeisen, aki a karosszérián dolgozott, valamint a boxer-specialista Armin Frey, aki pedig a felbecsülhetetlen értékű blokk helyreállítását végezte. A restaurátorok feladatát jelentősen megkönnyítette, hogy a BMW archívumában megtalálták a motor eredeti tervrajzait. A blokk nagyon elrozsdásodott és számos szükséges alkatrészt is különböző forrásokból tudtak csak beszerezni, amelyek közül néhányat későbbi modellekből szereltek át, az egyedi darabokat pedig Frey műhelyében állították elő. A négysebességes váltót és az elektromos rendszert teljesen újra kellett építeni, amihez a BMW anyagi segítséget, illetve alkatrészeket is biztosított. A vasmunka néhány esetben borzasztóan nehéz volt. Az egyedi sárvédők nagyon rossz állapotban voltak és a helyreállításuk sok időt vett igénybe, de Hans Keckeisen és csapata szenvedélyesen dolgozott azon, hogy ezt az egyedülálló motorcsodát olyan állapotba hozzák, ahogy Alfred Böning az 1930-as évek közepén kitolta a müncheni gyárból.

A megtalált és újraépített alkatrészekkel felújított, újrafényezett karosszériájával az R 7 végre ismét régi fényében ragyog. A prototípus nem csupán egy kiállítási tárgy lesz a BMW Múzeumban, hanem számos klasszikus motoros eseményen felvonul majd világszerte, például a BMW Motorrad Days-en, Garmisch-Partenkirchenben, idén júliusban.

Az art deco korszak ugyan véget ért, de az utókor számára hagyott néhány csodás építészeti és ipari műemléket. Az R 7 ezek közül minden kétséget kizáróan egy ilyen kiemelkedő darab.

MPS AUTOMAG
MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

Trending