Tesztek

Konvenciógyilkos: BMW R1200RS teszt

Aki echte BMW-s, annak a teleszkópvilla nem tetszik a Telelever helyén, aki meg nem BMW-s, annak a boxerrel kapcsolatban vannak fenntartásai - egyiküknek sincs igazuk...
Euromotor2
MotoStar

Szöveg: Kovács Tamás Képek: BenZso, KT

Az emberek jó része előítéletes, legyen szó az élet bármely területéről. Ez a politikára a legigazabb, ami viszont még a lánctakarításnál is mocskosabb műfaj, ezért nem is megyünk bele. Talán leginkább azokban a témákban van ez leginkább így, “amihez mindenki ért”.

Magyarországon – a politikán túl – még két dologhoz ért minden férfi: az autókhoz és a focihoz. Az autóknál a VW-sek képesek úgy osztani a BMW-seket (és fordítva), hogy nagy részük még nem is nagyon ment a másik autójával – és akkor a konfliktus-háromszög csúcsán ott vannak még a hondások.

A lencsék felemásak maradtak, de most már nem csak a márkahívők számára fogyasztható a dizájn – a függőleges nappali menetfény nagyon hatékony (és elegáns)

A foci meg még vékonyabb jég, hiszen hiába jutott ki a válogatott az EB-re, legalább annyi ellenszurkolót szerzett (legalábbis a nagy közösségi oldalból kiindulva), mintha nem jut ki… Mi ez, ha nem előítéletesség? De mi magyarok, amúgy is különleges helyet foglalunk el az ilyen társadalmi egyet nem értésekben.

Mert még azt is képesek vagyunk megmagyarázni, hogy miért jobb a Pepsi a Cocánál (vagy fordítva). Mit lehet erre mondani? “Mert jobb”, nem? Mert jobban ízlik, ennyi. Na igen, de amíg nem kóstoljuk meg egyiket vagy másikat, honnan tudjuk, hogy melyik ízlik jobban?!

A műszerfal grafikája három, a plexi pedig kétféle módba állítható (utóbbi nem gombnyomásra: kézzel billenthető át a mechanika)

Aztán a kocsmában a pultnál a “kólavitától” már nem nehéz eljutni sor4 vs. V2 magaslatokig…(itt a boxer rendszerint szóba sem kerül). Feltehetnénk úgy is a nagy kérdést: olasz vagy japán? (itt a német csak akkor kerül szóba, ha a sörről, ami a kezünkben van, eszünkbe jut, hogy olyan is van)

Bevallom, egy (jó) darabig engem sem érdekeltek a boxercsodák, egyáltalán. Úgy sétáltam el mellettük a parkolóban, mint a Komár moped mellett – szöges ellentétben a bajor márka autóival. Egyszerűen nem volt olyan Motorradjuk, ami feküdt volna a szememnek – és ha már a boxer, egy Bogár jobban érdekelt…

A kormány is BMW-sen érdekes maradt, de a pozicionálása abszolút jól sikerült – a kapcsolótenger használatát is megszoktuk már

Viszont nem is tartottam kiselőadást arról, hogy miért jó vagy miért nem jó a BMW. Kicsit úgy voltam vele, mint a Titanic-kal: sokat hallottam és olvastam róla, de sosem éltem át. Aztán elkezdtem űzni ezt a szép szakmát, és láss csodát, az első komoly tesztmotorom nem más volt, mint egy R1200GS Adventure…

Na, itt sok minden megváltozott: kezdtem kapisgálni a dolog lényegét, és egy mondatban úgy tudnám összefoglalni, hogy onnantól nem sétáltam el a BMW-k mellett. Nem lettem rajongó sem, de az S1000RR bemutatása után megint határozottan megnőtt a márka iránti érdeklődésem – ami nagyon más kávéház, hiszen a legenda szerint a K5-ös GSX-R-ről másolták (és akkor megint “hazaértünk”…)

125LE, 125Nm – a dupla vezérműtengelyes vizes-olajos boxerblokk – az előítéletekkel ellentétben – egyáltalán nem nevezhető lustának…

Az R1200RS témáját, amire ideje lenne rátérni, meg lehet a másik véglet felől is közelíteni. Az echte BMW-sek esténként a Paraleverért-Teleleverért mondanak imát, csakhogy azt az új RS-en hiába keresik. Akárcsak a lég-olajos blokkot, de a korszerűbb részben-vizes rendszerrel talán már megbarátkoztak.

Főleg, ha mentek vele, hiszen ez az eddigi mondandóm lényege, hogy próba nélkül meggyőzni magunkat arról, hogy valami nem jó döntés volt – az rossz döntés. Biztosak lehetünk benne, hogy a márka vezetése nem kint a müncheni Oktoberfesten, a literes korsóval a kezében dönt arról, hogy legyen-e “szentségtörés”, vagy nem.

A naked testvérmodell: R1200R

A szezon elején már kipróbáltuk a meztelen változatot; a technikai alapok (a futómű is!) azonosak – Robi egy részletes tesztet írt a “modern boxer” finomságairól, amik természetesen az RS-ről is elmondhatóak. A túrasport változat egyebek mellett klasszikus félidomos kialakítást és átdolgozott (más) vezetési pozíciót kapott, míg a naked R1200R a meztelen-vonal stílusjegyeit hordozza magán.

Benneülős, végtelenül kényelmes a vezetési pozíció – az RS-nek van súlya, de menet közben nem igazán érezni

Ha túl is tudunk lépni a kulturáltabb, pörgősebb, erősebb, de kevésbé tradicionális vizes blokk “problémáján”…attól még az igazi BMW-snek kell egy kis idő, mire megszokja azokat az “átlag” villákat ott elöl… Furcsa ezt mondani a most létező talán legjobb utcai futóműre, és akkor máris nagyon sokat elárultam.

Merthogy azok a fordított telók nagyon nem átlagosak: csakúgy – mint a nekem nagyon kedves – S1000XR-en, magukat állítják az aktuális útviszonyoknak megfelelően (adaptív D-ESA, extra). Semmi dolgunk az egésszel, csak annyit tehetünk, ha akarunk, hogy a csapatásokhoz (jóféle szerpentin pl.) átkapcsoljuk Roadból Dynamicba, amitől már S1000RR-érzésünk támadhat.

Ide jobb cuccokat nem is kívánhatnánk, bár ezt a fanatikusok nem biztos, hogy így gondolják

Nehéz lehet elmagyarázni az előítéleteseknek, akik szerint a BMW-k a trottyos papáknak valók, hogy milyen az, amikor mindig minden körülmények között a lehető legjobban beállított futómű dolgozik alattad. Ezalatt dinamikus utcai használatot kell érteni, pont azt, amire egy túrasport motor való.

Tényleg meggyőző, mondhatni kifogástalan. A hátulja Paralever (EVO) maradt, csak hogy azért még a régi bajor-arcok közül is újítsanak páran RS-t… Hátul is rendben vannak a dolgok, például semmi kardánreakciót nem érezni. Különlegességnek megmaradt a – boxeresen – hosszában beépített főtengely “elhúzó” varázsa, de az is leginkább csak üresben túráztatva.

Maradt még a régi jó dolgokból is valami: Paralever EVO felfüggesztés, na meg a kétdugattyús Brembo fém fékcsővel

A futóművön túlmenően a fékek is növelik a minőségérzetünket: túra(sport)motoros nemigen kívánhat többet a fémhálós csövekkel pimpelt radiális Brembóknál. A kanyarodás mellett olykor a fékezésben közben is az RR jutott eszembe az RS helyett – hanyag eleganciával (pontosan, adagolhatóan, erősen…) emészti fel a 125 ló keltette lendületet.

Ugyanis ennyivel húz a “vizes” GS-ből származó blokk ménese, és ugyanennyivel tol ki a kanyarokból: szintén 125Nm-t tud. Azt a kocsmapultnál és itt is ki merem jelenteni, hogy akinek – két hengerből – ennyi nem elég a lendületes túrázáshoz, az identitászavaros. Vagyis el van tévedve, és nem túrázni akar, hanem csapatni – ez esetben vegyen XR-t (nem mintha ezzel nem lehetne).

A gyári sem szól rosszul, de egy kisebb, könnyebb (sport)dob jobban engedi láttatni a csinos felnit…

Aki azt állítja, hogy kevéske és meghagyja a német nyuggereknek, az bizonyára már megvert egy – mondjuk gyári tesztpilótával felálló – RS-t a szerpentinen… A blokk minden fordulaton jól használható, könnyen kiaknázható, élvezetes a hangja és a nyomatéka. Ráadásul variálható, alapesetben kettő, ún. Pro menetprogramokkal (opció) pedig négyféle módon. A gyújtástérkép-beállítások, sorrendben: Rain, Road – Dynamic, User.

Ezekkel együtt változik a széria blokkolás- és kipörgésgátló érzékenysége: esőmódban szigorú szülő, Dinamikusban engedékeny nagybácsi. A User pedig, egy olyan extra, amivel mi magunk állíthatjuk be a különböző paramétereket – én inkább nem sétáltam be az erdőbe.

Így az igazi az élmény

A boxermotornak szép, karakteres hangja, ami Dynamic motormódban még egy kicsit ércesebb is, na de igazán mély és (vissza)durrogós egy igazi sportdobbal lesz csak (ami a tekintélyes súlyának sem tesz rosszat). Magyarországon újdonságnak számítanak az SC Project kipufogók, amik a formás dobokon (és vaskos összekötő-csöveken) túl kedvező súlyukkal és árukkal is felhívták magukra a figyelmet. Az Ezerkettesre kapható rozsdamentes acél és titán palásttal is, ráadásul most erősen akciósan.

A váltó kissé széttaposott benyomást keltett: az elektronikus segédlet (gyorsváltó) is tétovázott…

Egy túramotornál kiemelten fontos a kényelem, amivel az RS-en nincs hiba. Kicsit “benneülős” a pozíció, mert alacsony az ülés és magas a kormány, a lábak pedig sportosan vannak hajlítva. A felsőtestünk azonban teljesen egyenes; és mondani sem kell, hátul is kényelmes.

A kormány ránézésre elég furcsa, mert se nem cső, se nem szarv…de ezt simán elnéztem annak fényében, hogy (majdnem) szimmetrikus az eleje, és végülis a dizájn teljesen mentes – az általam nem annyira favorizált – BMW-s kliséktől. Magyarul szerintem pont megfelelő mértékben maradt BMW-s.

Nem csupán a kofferek, hanem a doboztartók is az extralistán vannak (akárcsak a LED-es indexek)

Nehéz rosszat mondani erről a motorról azon a sablonszövegen kívül, hogy az extrákkal már olyan drága, amiből már legalább tíz (slágernek számító) E46-os BMW-t hozhatunk be Németországból. Egy valami mégis volt: a váltó egy használt motor érzetét keltette, akadt és pontatlan volt.

Ez azért nem volna indokolt 12 ezer kilométerrel, és a helyzetet bonyolítja, hogy a tesztmotoron Pro váltóasszisztens “segítette” (volna) a dolgunkat, fel- és lefelé váltásnál egyaránt. Igazság szerint megálltam megnézni, tényleg be van-e drótozva a kar…nem igazán vette a fokozatokat. Úgyhogy inkább kuplungoltam, legalábbis lefelé.

Az opciós oldaldobozok belső táskái szintén felárasak – jó ötlet a tálca az alján, ami miatt a fedél kinyitásakor nem hullnak ki a holmik

– –
TM Ítélet: Kunmadarason odaadtam 1-2 embernek az S1000XR-t egy próbakörre, és mind úgy adták vissza a kulcsot, hogy “ezt nem gondoltam volna”. Ugyanez igaz az RS-re is. Igazából én sem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz, mert eddig az RS-ről előbb jutott eszembe az Aprilia, mint ez.

Szóval senki se gondolta volna – ennyit az előítéletekről. A futómű már átlagon felüli, a kardánt nem érezni, a boxert meg érdemes kipróbálni. Akkor sem fogsz csalódni, ha utána nem rohansz egyből ilyet venni – aminek van egy egyszerű oka is, ugye.

Kétségtelenül azt az illúziót kelti, hogy egy felsőbb körhöz tartozunk. És az illúzió drága dolog.

Előnyök / hátrányok – BMW R 1200 RS 2015

  • Élvezetes és kiegyensúlyozott boxer blokk
  • Elektronikusan állítható (adaptív) “varázsfutómű”
  • Nagyon kényelmes, de könnyű sportosan vezetni
  • Sportosan elegáns, (majdnem) szimmetrikus dizájn
  • Magas felszereltség: okosműszerfal, üzemmódok, markolatfűtés, tempomat, kulcsnélküli indítás, TC, ABS…

  • A váltó(asszisztens) egy használt motor érzetét keltette
  • Extrákkal már prémiumautós az ára

Nem kell félni: a BMW BMW maradt, sőt, csúcsformában van…

BMW R1200RS 2015

Comments

comments