A Bianchi az olasz motorkerékpárok fejlesztésének egyik legismertebb úttörője. Edoardo Bianchinak már 18 évesen saját kerékpár műhelye volt Milánóban, és 5 évvel később már egy nagyobb épületbe kellett költöznie. 1897-ben – Gian Fernando Tomasellivel – elkészítette első motorizált kerékpárját. Az egyhengeres négyütemű motort Bianchi már 1903-ban a váz legalsó pontjára építette, ezzel a lehető legalacsonyabbra helyezte a gép súlypontját, s a lehető legstabilabb menettulajdonságokat alakította ki. 1912-ben a Bianchi 500-as volt az első háromhengeres motor, s emellett két – egymástól függetlenül működtethető – fékkel rendelkezett. 1924-ben a 350-es Freccia Celeste lett a világ leggyorsabb motorkerékpárja, amellyel Tazio Nuvolari négyszer egymás után nyerte meg a Monzai Nagydíjat.

350-es Freccia Celeste
E modellből születtek meg aztán a harmincas évek változatai, amelyek szintén két felsőfekvésű vezérműtengellyel működtek. A háború előtt gyártott 250-es Sport háború utáni feltámadásának, Edoardo Bianchi már nem lehetett tanúja: 1946-ban meghalt. Néhány nagyszerű konstrukció után Bianchi 1957-ben ismét beszállt a versenysportba, s a Sandro Colombo által tervezett géppel több sebességi rekordot állított fel. E sikerek ellenére a cég igen nehéz helyzetbe került, s 1967-ben a Bianchi márkanév megszűnt. (Legalábbis a motorkerékpárgyártásban.)

Modell: 250 ES
Gyártási év: 1937
Teljesítmény: 10 LE
Lökettérfogat: 249 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű
-
Bianchi 250 ES
A milánói gyár első háború utáni konstrukciója a harmincas években oly sikeres 250 Sport modellel volt azonos, amely elsőként direkt rugózásos megoldást alkalmazott a hátsó keréknél. Hasonlóképpen szokatlan megoldás volt a sportváltozatnál a felső bütyköstengely királytengellyel történő működtetése. S emellett a márka egyik jellegzetessége is megmaradt: a motorkerékpárok világos-, illetve türkizkék színe.

Modell: Dolomiti 250
Gyártási év: 1948
Teljesítmény: 9 LE
Lökettérfogat: 249 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű
-
Bianchi 250 Dolomiti
A Bianchi szívesen nevezte el modelljeit hegységekről, így született meg a Dolomiti elnevezés is. Az első változat még trapézvillás és háromhengeres, a modern kiadás viszont már teleszkópvillás és négysebességes motorkerékpár. Ennek megfelelően a név is változott: a módosított modell a Stelvio nevet kapta. A fentiektől eltekintve a két gép mindenben azonos, a 250-es motor kompressziója csupán 1:5,5, a konstrukció tehát a háború utáni évekhez alkalmazkodó erős és takarékos üzemű motorkerékpár volt.

Modell: 175 Tonale
Gyártási év: 1956
Teljesítmény: 9 LE
Lökettérfogat: 175 cm3
Motortípus: egyhengeres, négyütemű
-
Bianchi 175 Tonale
A Tonale az ötvenes évek leginkább kelendő Bianchi-modellje volt, amelyet nemcsak a kontinens számos országába, hanem Angliába is exportáltak. Modern motorját felső fekvésű bütyköstengelyét lánc hajtotta, s emellett keveset is fogyasztott. A közúti közlekedésre alkalmas változatáról is nagyon jó véleménnyel voltak a fogyasztók, a Tonale 203 cm3-es sportmotor pedig eredményesen szerepelt az olyan versenyeken, mint például a Milánói-Taranto verseny.

Kerékpárjaiban a mai napig feltűnnek a jellegzetes színek ;)
Bianchi nem hagyott fel a kerékpárgyártással s mai napig tovább viszik nevét. Ha érdekel a történetük, találtam egy jó kis cikket, amiben ITT olvashatsz Edoardo Bianchi hihetetlen munkásságáról.
Forrás: 1000 motorkerékpár
– Ismertebb motorkerékpár-márkák – Az Adler története
– Ismertebb motorkerékpár- márkák – Az Aermacchi története
– Ismertebb motorkerékpár-márkák – Az AJS története
– Ismertebb motorkerékpár-márkák – Az Aprilia – és az olasz versenyszellem
– Ismertebb motorkerékpár-márkák – Ariel – tradíció és extravagancia
– Ismertebb motorkerékpár-márkák – AWO/Simson – szegényes egyhengeresek a háború utáni NDK-ból
– Ismertebb motorkerékpár-márkák – Benelli – egy legenda visszatér
– Ismertebb motorkerékpár-márkák – Betamotor – versenygépek Toscanából