Csatlakozz hozzánk

Hírek

Bezárják a debreceni salakstadiont?!

Ezt is megértük. Több évtizedes élsport után most lehet, hogy lakópark épül Debrecenben a salakstadion helyén.

Közzétéve

ekkor

Euromotor3

Szeretnénk mindenkit bíztatni, aki kicsit szereti a hazai motorsportot, hogy ne nézze szó nélkül, ahogy egy újabb ikon tűnik el magyarország egyébként sem túl népes viszont annál sikeresebb motoros életéből. Alul a hozzászólásokban fejtsétek ki véleményetek a Gázvezeték utcai salakpályával kapcsolatban, hátha még sikerül valamit tenni az összefogásnak köszönhetően.

A speedway.hu oldalon jelent meg a mai edzés után egy cikk és egy interjú a Haon oldalán Adorján Zolival, amit ezúton szeretnénk mi is közzétenni, mert érezzük az ügy fontosságát. Mi amellett vagyunk, hogy ez a sport (amin egyébként én is felnőttem) ne tűnjön el.

Íme a szomorú írás és a videó:
Fotó: Sebők János, Haon.hu
Szerző: speedway.hu

Sebők János fotóival segít ismét megmutatni milyen hangulatban is zajlott a debreceni salakmotoros pálya búcsúztatása, monológjával pedig megismerhetjük milyen gondolatok ébrednek azokban a szurkolókban akiknek a salakmotorozás a legszebb sport a világon. Képek a galériában!

„Nagyon szomorúan és elkeseredve indultam haza ma a pályáról. Még most sem akarom elhinni és elfogadni, hogy az általam annyira szeretett salakmotor megszűnjön Debrecenben, hiszen ez a gyönyörű-szép és izgalmas sport, olyan sok hírnevet, győzelmeket, sikereket hozott Debrecen városának, Magyarországnak és nem utolsó sorban a salakmotor sportnak. Feltettem magamnak a kérdést mialatt haza felé vezettem: – Ez lenne a vég? Tényleg ez lett volna az utolsó motorozás itt Debrecenben?

Ezt nem tudom és nem is akarom elfogadni. Tudom közhelynek hangzik, de szokták volt mondani, hogy a remény hal meg utoljára. Én is – és még nagyon sokan –, reménykedek és bízok abban, hogy valami csoda folytán mégis tovább fog élni a salakmotor sport itt Debrecenben. Mert ha nem, ha itt befejeződik, akkor az amúgy is mély gödörben levő sportnak befellegzett Magyarországon!

Én a salakmotor szeretetét és a sport felé való tiszteletet Édesapáméktól örököltem amit természetesen nem bánok, sőt nagyon szépen köszönöm nekik. Emlékeim szerint kb. 5-6 éves lehettem mikor előszór kivittek a szüleim az életem első versenyére és ott is ragadtam. Megbabonázott, megfogott ez a gyönyörű sport. Kérdeztem őket és Ők elmondták, hogy tátott szájjal figyeltem a versenyt amit nagyon élveztem. Persze sok mindent nem értettem még akkor, de a szüleim türelmesen mindent elmondtak, elmagyaráztak ami érdekelt. Az idő teltével tisztába lettem a szabályokkal, azzal hogy mi miért is van, ki van kivel, hogy is működik ez a sport.
Akkoriban még telt házas versenyek voltak. Nekem még volt szerencsém a debreceni Nagyerdei stadionban végig izgulni, szurkolni az első versenyeimet, azokat a fantasztikus, izgalmas versenyeket. Akkor még szalmabálákat raktak a kanyarokban az oszlopokhoz. Abban az időben nagy hagyományai voltak egy-egy salakmotor versenynek. Családi programnak számított egy-egy ilyen rendezvény.

Majd utána megépítették a Gázvezeték úti pályát, mivel a Nagyerdei stadion nem volt a nemzetközi szabványnak megfelelő.
Mikor már egyedül is kiengedtek a szüleim egy-egy versenyre, akkor mint gyerek hol is állhattam, álltam a versenyeken, hát természetesen a kanyarban. Kit érdekelt, hogy a verseny végére tetőtől-talpig, szemem-szám még a fülem belseje is salakporos volt. Kit érdekelt! Persze, hogy nem érdekelt csak az, hogy kint voltam és láthattam ezeket az izgalmas, nagyszerű versenyeket. Jaj, és emlékszek milyen harcokat vívtunk egy-egy autogramért, plakátért, fényképért! És milyen boldogan mentem haza, büszkén mutatva meg a szüleimnek, barátaimnak amiket sikerült megszereznem. No és persze a rengeteg kitöltött futamtábla és a sok kivágott újság cikk… Sajnos az idők folyamán a sok költözködés, pakolás miatt ezek elkallódtak amit nagyon-nagyon sajnálok. Tudom, jobban kellett volna vigyázni rájuk!

Olyan versenyzőktől voltak autogramjaim, ereklyéim mint pl.: Radácsi, Perényi, a Sziráczki testvérek és természetesen a sok külföldi versenyző. Nagyon sajnálom, hogy nincsenek már meg, milyen értékes ereklyék lennének ezek most… Nekem még volt szerencsém versenyezni látni őket élőben Sztarosztinnyal és a többi neves versenyzővel egyetemeben. Most így vissza gondolva, micsoda versenyzők voltak… Mondanom sem kellene, hogy felejthetetlen élménnyel ajándékoztak meg. Köszönöm nekik!

Annak idején még voltak magyar páros és egyéni OB-k, csapat versenyek, nem beszélve a sok nemzetközi meghívásos és Vb versenyekről. Micsoda nagy csatákat vívtak egymással a klubok. Debrecen – Miskolc – Nyíregyháza, micsoda nagyszerű meccsek voltak ezek párosban, csapatban és természetesen egyéniben egyaránt. Hát igen azok a régi szép idők, sajnos elmúltak.

Aztán a két Zoli korszak!

Mondhatnám, hogy Én Zoliékon nőttem fel. Micsoda páros motorozást mutattak ők be ketten. Na, ők tudták, hogy mi az a páros motorozás. Természetesen az egyéni küzdelmek is felejthetetlenek.

Emlékszem akkor is kinn voltam mikor ifj. Tihanyi Sándor megnyerte az OB2 verseny sorozatot és ezzel felkerült a nagyok közzé. A startmarsall az apukája volt és a startnál a levegőbe dobálták. Számos nagy versenyt láttam és nem is tudnék kiemelni egyet sem, mert mindegyik felejthetetlen élménnyel ajándékozott meg a hosszú évek során.

És ott volt a Stefáni Attila korszak!

Azok a parádés palánk melletti előzések élmény számba mentek (Most megcáfolom önmagamat és csak megemlítenék egy emlékezetes versenyt.) 2003-ban Debrecenben az egyéni VB selejtezőn a 16.futamban a start után, a túlsó egyenesben, a palánk mellett ment el Attila, David Howe és Peter Karlsson mellett, majd ez követően első lett. A stadionban a nézők felállva tomboltak, ünnepeltek és tapsoltak.

Volt arra is példa, hogy Debrecenben edzésen egy bajnoki forduló rendszerben edzettek, mert olyan sok versenyző volt. Meg volt a sorsolás, pálya beosztás és hadd szóljon. Minden futam után megbeszélték közösen a látottakat, kielemezték, tanultak belőle. Igen, akkor még a Volán volt a főbázis és a támogató. Akkor még egy szülői beleegyező aláírás után a fiúknak csak motorozni kellett, mert az adott klub biztosított mindent. Amikor a Volán kivonult a salakmotor sportból onnan kezdett sajnos hanyatlani és mélypontra süllyedni a magyar salakmotorozás, és tart ott ahol most is van. Igen akkor még voltak versenyzők, versenyek, rendszeres edzés és volt EDZŐ!

Mert mint tudjuk nagyon költséges, pénz igényes ez a sport. Ha nincsenek szponzorok, megfelelő anyagi háttér, szülök akik ezt tudják szponzorálni akkor ez sajnos nem megy, nem működik. Sajnos az elmúlt évek során nagyon sok tehetséges srác tűnt el a süllyesztőben, mert nem tudták biztosítani számukra a megfelelő, nyugodt hátteret, hogy csak a motorozásra kelljen koncentrálniuk.

Ezeket a szép élményeket, emlékeket nem tudja senki elvenni tőlem, mert Én ezeket személyesen átéltem, ott voltam, láttam, végig szurkoltam, tomboltam a versenyeket. Nagyon sok embert ismertem meg ez idő alatt amiből szövődtek barátságok is, hiszen ez egy nagy család. És mint család, kutya kötelességünk lenne összetartani egymást, nem egymás ellen áskálódni, és keresztbe tenni egymásnak. Nem lenne ez nagy kérés, szerintem. csak egy szó, ŐSSZEFOGÁS!!!

Tudom, hogy nem minden versenyre, izgalmas futamra, előzésre emlékszem vissza ennyi év távlatából, de nagyon örülök és büszke vagyok, hogy mint szurkoló részese lehettem mindezeknek. Én átadtam a saját gyerekeimnek a salakmotor sport szeretetét, tiszteletben tartását, viszont elgondolkodtam azon is, hogy vajon átfogom tudni adni ennek a szép sportnak a szeretetét és természetesen a tiszteletben tartását az unokáimnak is?

NAGYON SZERETNÉM!”

A mai napon részt vettek: Papp Péter, Adorján Zoltán, Szilvási Péter, Karczagi László, Golenya János, Herédi Kitti, Tihanyi Sándor, Szilágyi Tamás, Fekete Sándor, Kovács Roland, Tabaka József, Bencze Zsolt, Bihari Tamás, Stefáni Attila, Szegedi Máté, Lőrincz Attila, Mitru László, Pellei Csaba
és Boros Norbert, Baráth Norbert, Kékesi Béla, Vida Szabolcs, Szöllősi Gyula, Kappermayer Antal, Szegvári Róbert, Kónya Sándor, Nemes Tibor, Hajdú Zoltán, Molnár Ariel, Szatmári László Volt főzés sertéspörkölt amit Hajdú Zoltán készített. Kinn volt a DTV és az Alföld Tv is és a HAON újságírója. A motorozáson kívül mindenki arról beszélt, hogy mi lesz jövőre, lesz- e valami. Sokat nosztalgiáztak, nosztalgiáztunk.

Adorján Zoltán az utolsó edzésen:


MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

Trending