Csatlakozz hozzánk
HYPERSPORT

Ti írtátok

Beszámoló: Karasna Grossglockner túra

A Karasna ezúttal Ausztria tetejére, a Grossglocknerre vezette a túrázni vágyókat

Közzétéve

ekkor

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

Szöveg és képek: Horváth Csaba – túravezető – Karasna

Eljött az idő, ébredni kell. Összekapom magam és 15-20 perc múlva már a felmálházott motoromon robogok a 3in1 étterem felé, hogy felvegyem a szendvicseket. A városon relatíve gyorsan átjutok, most még nincsen dugó. Elsőnek érkezek a találkozási pontra (Budaörs, Agip kút), de a többiekre se kell sokat várni. Ki is osztom a szendvicseket és megtartom a szokásos tájékoztatót. Többeket már ismerősként üdvözlök…

A dicséretesen pontos érkezésnek köszönhetően 8.00-kor útra kelünk és egy rövid autópálya vágtával máris Győrnél kanyarodunk rá a 84-es útra. Csorna előtt megállóval és a végtagjaink kinyújtóztatásával ünnepeljük meg az autópálya elhagyását. Eseménytelen az utunk egészen Sopronig, ahol Peti csatlakozik hozzánk és mindenki üzemanyagot vételez, valamint folytatja a már Budaörsön megkezdett szendvicsek pusztítását.

Az első kalandos esemény itt ér utol minket. Éppen indulnánk tovább, mikor Zoli motorja indítás után pár másodperccel leáll. Újra indítózás beindul, mikor egyesbe rakja megint leáll. Nézzük, az oldaltámasz felhajtva, minden a helyén, de a jelenség harmadjára is megismétlődik. Letámasztom az FJR-t és odamegyek, megmozgatom a kapcsolót az oldaltámasztónál, ráülök a masinára, indítózok, egyes kattan, megyek egy kis kört a benzinkúton, innentől minden oké, biztos megijedt tőlem. Végre útnak indulunk és a határ túloldalán vár minket a hibátlan, jó minőségű aszfalt, még az alsóbbrendű utakon is.

A domborzat még csak lankás emelkedőkből és lejtőkből áll, de már itt is élvezetes kanyarokkal van megtűzdelve a nyomvonal. Bécsújhelyhez érve párszor félre kell húzódnom a rövid zöld lámpák miatt, lemaradás és eltévedés nélkül jutunk át. Ahogy kiértünk a városból már látszanak a hegyek és természetesen mi feléjük fordítjuk a kormányt, kezdődik a kanyargás hosszan és élvezetesen, ami most már egészen Schladmingig kitart.

Megint bebizonyosodik, hogy az osztrákok nem holmi hóbortból rakják ki az útjavítás és sebességkorlátozás táblát. Ráfutok egy frissen felújított szakaszra, ami nem lenne baj, de fel van szórva apró bazalt zúzalékkal. Kapaszkodok rendesen, hogy biztonságos sebességre lassítsam a motort.

Már éppen csak 43km-re vagyunk Mariazell-től, mikor útlezárásba ütközünk. Rally verseny van, egész napos az esemény. Egy fogadónál állunk meg, ami telis-tele van motorosokkal. Szendvicsevés és tanakodás következik, útbaigazítást kérek a pultban álló lánytól, de egy sörszagú, enyhén bódult alak lecsap rám és kérlelhetetlenül mondja az utat. Fényképeztettük magunkat a kis piros, veteránkorú, Triumph sportkocsival.

A fogadó mellet vezető útra terelem a társaságot és kis kerülővel, de folytatjuk utunkat. Annaberg előtt szerpentines emelkedő szórakoztat minket, ez újra beigazolja gondolataimat, miszerint Ausztriában szinte mindegy merre indulsz, ha már a hegyek között vagy, nem tudsz rossz irányba menni. Miközben a szerpentint fotózzuk, amin feljöttünk többen megkérdezik mi is volt az a kis malőr az egyik visszafordítóban.

Hát igen volt egy kis kalandom!

Nem mentem gyorsan, de leért a lábtartóm és megcsúszott a hátsó gumim. Nem volt mit tennem, fel kellett állítani a gépet, persze jött szembe egy autó én pedig akkor már a másik sáv közepén motoroztam. Járt az agyam és éreztem, visszaérni már nem tudok a saját sávomba, ezért a túlsó padka mellé húzódtam, így legalább kikerülhet, vagy átdobom magam a padkán. Mégiscsak jobban járok, úgy mintha frontálisan ütköznék vele. Hál’ istennek egyikre sem kerül sor, mert a sofőr megállt és elengedett. Közben félre érthetetlenül mutogatta, hogy Ő biztos a gyenge elmeállapotomban.

A kaland hatására kicsit visszaveszek a kanyarsebességemből. Mivel Annaberg és Mariazell nincs túl messze egymástól, ezért a társaságnak nincs érkezése még egyszer megállni, így győzött ismét a motorozás, a városnézéssel szemben. Kiütöm a GPS-ből a köztes megálló pontot.

A következő megálló sajnos az eső miatt van. Már látjuk egy ideje az elénk tornyosuló esőfelhőket, de most kapunk is az égi áldásból. Nincs mit tenni, fel kell húzni az esőruhát és így folytatjuk a motorozást. Szerencsénkre a rossz idő átmenti, ugyan a nap nem süt ki, de tartós esőt már nem kapunk csak szemerkélőt néha.

18.00-kor érünk Schladmingba, ahol egy boltot veszünk célba, vásárolgatunk egy kicsit. Megérkezésünk után Gyula a házvezető elmondja a rendszabályokat (nyugi nem kell tartani attól, hogy vasfegyelem és csend honol a Ridehouse-ban), majd mindenki elfoglalja a szobáját.

Már elég késő van, a kocsmák is messze vannak tőlünk, ezért Gyula bedobta a saját karton sörét, amit megtámadunk, majd holnapra pótolja a hiányt. Motoros történeteink elfogytak, holnap 10.00- kor indulás, előtte reggeli – tűzöm ki a másnapi menetet – ezután elvonul a társaság pihenni.

Reggelinél tanakodunk, hogy mi legyen, az időjósoknak sajnos igazuk lett. Szemerkél az eső. Én látom egy két emberen, hogy kihagyná a motorozást, de a keménymag dönt, ők azért jöttek ide hogy a Grossglockner-en motorozzanak. Esőruha fel és irány tankolni majd célba vesszük a Grossglockner Hochalpen strasse-t. Az aszfalt végig vizes csak az változik, hogy szemerkél az eső vagy gőzerővel ontja ránk a vízcseppeket.

Így érjük el a fizető kaput. Itt Zoli azt mondja, neki elég, ő nem szeretné a fent 200m fölött várható havazásban kipróbálni a gépét, inkább egy békés hütte-ben megvár minket.

A szinte kötelező fotók készítése után elindulunk felfelé. A táj még mindig lenyűgöző, pedig többször jártam már itt, de mindig új arcáról ismerem meg ezt a helyet. Nem csak rám van ilyen hatással, ezért mielőtt bemotoroznánk a felhőkbe, megállok egy kitérőnél és hagyom, hogy mindenki magába szívja a látványt.

Ami ezután következik azt soha nem hittem volna, hogy megtörténik. Mikor 2000m fölötti magasságokba érünk az esőből hó lesz és a felhők olyan alacsonyan vannak, hogy a látótávolság 10 méter alá csökken. Szóval hóesésben, tejföl ködben motorozunk fölfelé, megálló ezután a Fuscher Tröl. A szél fúj és néha engedi látni, sejtetni az előttünk álló útvonal látványát. Edelweiss spitz-re visszafelé megyünk fel hátha változik az idő, talán tisztul és többet látunk majd, esetleg a felhők fölé kerülünk. Fényképeket készítünk a tengerszintfeletti magasságot jelző táblánál és bemegyünk a szuvenír boltba, nem csak nézelődni, de melegedni is.

Sokáig hasonló időjárás mellett folytatjuk utunkat a Franz Josef Höhe-hez, majd mikor már 2000m alá motorozunk, először a hó átvált esőre majd el is áll.

A hegy túloldalán tisztább, de azért derültnek nem nevezhető idő fogad minket. Többször is megállunk fényképezni, végre élvezzük, hogy van kilátás és ekkor először merek reménykedni abban, hogy látni fogjuk a Pasterse gleccsert. Ennek hangot is adok, ami új reményt ad a fiúknak mindamellett, hogy senkin sem látom, hogy nyűg lenne neki a motorozás. Inkább a kalandvágy csillan a szemükben, mint az elgyötörtség.

Láss csodát, tényleg látható a Gleccser. Fényképezés, szuvenír vásárlás és evés van terítéken. Mindenkinek jól esik az étteremben elfogyasztott kolbász ebéd és feltölt minket energiával.

Indulni kell lefelé, nem csak azért mert még vagy 120 km áll előttünk, de a hegyi mentők járnak körbe és mindenkit kapacitálnak, ideje menni, mert jön a hó! Jön hát, már itt van tapasztaljuk. Az semmiség ahhoz képest, ami most következik, újra felkapaszkodunk 2000 méter fölé. A hó szakad és a látótávolság még kevesebb. A motor szélvédőjére és a sisakokra folyamatosan fagy rá a hó, belülről a pára. Az utat sokszor csak sejtem, hogy merre mehet, de hibáznom nem szabad, többiek az én hátsó lámpámat követték.

Egyszer csak jeleznek hátulról, ketten lemaradtak. Gyorsan félre állok és kiadom az ukázt: menjetek, fizető kapunál találkozunk. Elindulok visszafelé megkeresni a két lemaradt embert. Közben remélem semmi komoly baj nem történt velük. Néhány kanyar után jönnek szembe és mint kiderül csak sisakot törölni álltak meg.

A fizetőkapunál újra egyesül a csapat és indulunk tovább, mikor egy jó 25-30 motorból álló társaság érkezik szintén a Grossglockner irányából. Lám-lám nem csak mi vagyunk elmebetegek, állapítjuk meg többen. Hazafele eseménytelen esős az utunk. A meleg zuhany és az esti sörözés beszélgetés valamint a csülök, amit Gyula sütött, újra életet lehet belénk.

Másnap az eső ugyan nem esik csak az ég borús, de útközben kapunk néha egy kis szemerkélő esőt. Sölktaler nemzeti parkban járunk, mikor kisüt a nap, de a hőmérséklet még alacsony, így az esőruha most szélvédelmet és meleget jelent számunkra. A Sölkpass-ra érve olyan szél fogad a keskeny szorosban, hogy majd felborít minket motorostul.

Meg kell hagyni a Sölktaler Nemzeti parkon keresztül vezető út talán Ausztria legrosszabb minőségű útja, még idehaza is a rosszak közé sorolnánk, de a látvány miatt kihagyhatatlan. Az időjárás nagyban hozzájárul az elhagyatottság és kietlenség érzéséhez. A völgybe érve a hőmérséklet is emelkedik, megszabadulhatunk esőruháinktól és innentől kezdve egészen Magyarországig nincs rá szükség.

Az utak most már nem hagyhatnak kívánni valót maguk után, kanyargósak és jó minőségűek, élvezetes élménymotorozásban van részünk Rönökig. Peti itt lecsatlakozik és elindul Szombathely irányába, mi pedig a megszokott első osztályú fogásokkal csillapítjuk éhségünket. Eseménytelen út vezet itt már Budapestig, nem is csoda, kishazánk nem kellhet versenyre az Alpok kanyarulataival. Némi baleset és leálló sávban motorozás színesíti az M7-t , de különösebb esemény nélkül érjük el a budaörsi AGIP kutat.

Itt kedélyes beszélgetés és búcsúzkodás kezdődik. Igazi kalandban volt része annak, aki itt volt velünk!

Zárójelben jegyzem meg, a kaland sokszor nem a kényelemről szól, sőt, és nem lehet átélni a meleg vagy alkalom adtán hűtött szobából a TV előtt ülve. A kalandhoz sokszor vállalnod kell a kényelmetlenséget és némi veszélyt. Azok az emberek, akik erre a túrára velünk jöttek tudják ezt.

Hogy te mit szeretnél már csak rajtad áll! Egy Johnny Walker reklám jut eszembe. „Élj úgy, hogy ha lepereg előtted életed filmje, akkor érdemes legyen végig nézni!”

MPS AUTOMAG
MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

Trending