Csatlakozz hozzánk

Hírek

Az 5 legkényelmesebb sportmotor

Ha olyan gépet keresel, ami sportosan néz ki, de kényelmes is, ezek között megtalálod

Közzétéve

ekkor

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

Még tisztán emlékszem azokra az időkre, amikor nem kellett választani a sportosság és a kényelem között, legalábbis az utcai motorozás témáját tekintve. Az ezredforduló környékén még olyan sportmotornak nevezett bringák közül is válogathattunk, amelyek egy komolyabb túrára is hibátlanul megfeleltek – és az sem volt baj, ha közben útba esett egy versenypálya…

Ma már azért egy kicsit más a helyzet. A gyártók igyekeznek minden kis piaci rést, felhasználási területet betömni, vagyis a kétkerekű élvezetek minden lehetséges alternatívájának megfelelő motort készíteni. Ha csorogni akarsz, válaszd a csoppert, ha agresszívabban cirkálnál, vegyél powercruisert, ha túrázgatni szeretnél, akkor valami közepes túragépet, ha komolyabbakat kirándulnál, akkor nagy túragépet. Hogyha pedig a pálya a Te világod, akkor válassz a sportmotorok közül. De mi van azokkal, akik nem szeretnék feláldozni a kényelmet egy sportgép nyújtotta élvezet és kinézet kedvéért? Nekik készültek az alábbi vasak, legalábbis a brit MCN felmérése szerint – de kénytelenek vagyunk egyetérteni a szigetlakókkal.

A neves MotorCycleNews magazin alaposan kikérdezte olvasóit, ráadásul abból a tantárgyból, amiben a legjobbak: a saját paripáikról kellett nyilatkozniuk, tehát nem holmi légből kapott véleményezésről van szó. Több szempont szerint értékelték motorjaikat, ami alapján az MCN különböző toplistákat hoz létre, mint jelen esetben a legkényelmesebb sportmotorok rangsora, vagy éppen a korábban már bemutatott 10 legjobb motorblokk. A felmérésben több, mint 12.000 motoros vett részt, amelyben nyilván akadt néhány komfortos sportmotor tulajdonos, ennél fogva biztosan adhatunk a véleményükre: ennyi ember nem tévedhet. Legalábbis a toplistát illetően biztosan nem, szóval nézzük meg, melyek ezek a típusok, az öt legjobb sportmotor, amelyekkel anélkül kimotorozhatod a tankból a benzint, hogy fájós háttal-nyakkal-csuklóval kellene leszállnod róluk.


Az első generációs CBR1000RR korának legkényelmesebb ezres sportolója volt

Nem meglepő, hogy szerepel a listán a Honda CBR1000RR, amelyet megjelenése óta (2004) az egyik leginkább felhasználóbarát sportmotornak tartanak. Magyarán közúton is megállja a helyét, nem kíván túl nagy áldozatot a vezetőjétől: futóműve utcabarát (még Magyarországon is (!)), százhetven-egynéhány lóereje pedig nyilván több, mint elegendő a sportosság érzéséhez. Az ezres Fireblade finom modora a pályán megbosszulta magát, legalábbis korabeli kategóriatársaihoz viszonyítva, ezért végzett hátrébb az akkori összehasonlító teszteken. De az utca emberét nem igazán érdekelte a stopperfüggő újságírók véleménye, így hát szépen megteltek az utcák a barátságos Tűzpengékkel. Sokkal nagyobb volt a sikere az utcán, mint a pályán (a mostani CBR1000-es azért már kiegyensúlyozottabb), az eladások alapján (is) teljesen megérdemelt a helye a toplistában, ahol az 5. helyen szerepel, 74%-os eredménnyel.

A következő versenyző kényelmi-faktora csak egy hajszállal erősebb, 75%-osan tartják komfortosnak a Suzuki GSX-R1000-est a britek. Igazából kissé meglepő, hogy a Gixxerezer a Fireblade előtt, a 4. helyen végzett, mert bár tudjuk, hogy 2001-es megjelenése óta töretlen népszerűségnek örvend utcán és pályán egyaránt, de nem elsősorban a kényelme miatt lett sikeres. Sokkal inkább brutális jelleme, hangja, ugyanakkor könnyű kezelhetősége tette naggyá, de úgy tűnik, a komfort is szempont lehet ezres Gixxer vásárlásakor. Végülis én is ismerek olyan tagot, aki többször, messzebbre is elkergette a K2-est, mégse szorul Kosmodiskre a gerince.


A GSX-R-eket nem feltétlen a komfortérzet miatt veszik, mégsem szenved rajta az ember

A bronzérmes jelenléte is evidens a listán, szerintünk még a győzelemre is esélyes lenne a Honda CBR600F, amely 79%-os kényelmi index-szel végzett a 3. helyen. A típus az átagos igényekkel bíró, de sportosabb beállítottságú utcai motorosok körében igazi legendának számít, 1987-es megjelenése óta nagy népszerűségnek örvend és még 2006-ban is vásárolták a 2004-ben legyártott (utolsó) példányokat. A Honda eddig bírta nélkülözni a világ egyik legnépszerűbb utcai motortípusát, és Milánóban bemutatták a feltámasztott bestsellert – ami valljuk be, már nem az a CBR600F, amivel kapcsolatban a mai napig szép emlékeket ápolunk. Sokak szerint egyértelmű visszalépés az idomos Hornet, ennek ellenére a nagy H biztos, hogy jól fog vele járni. Mint ahogy a korábbi szériákkal is, amelyekben természetesen a vásárlók sem csalódtak: még az utas is kiválóan érezhette magát a kényelmes nyeregben, a vezető pedig mindemellett a 108 lóerő nyújtotta dinamikának örülhetett.


Sportos kinézet, komfortos utazás: amire oly’ sokan vágynak – a CBR600F tudja…

A lista 2. helyezettje, a Kawasaki ZX-9R is híres volt kétszemélyes kényelméről egy időben – ez nem az utolsó szériára vonatkozik. A kilencszázas Ninja (ebben a rangsorban szintén 79%-os) komfortérzetéhez az utcára beállított futómű, a nagy ülőfelületek és a terebélyes burkolatok, idomok is hozzájárultak. Az ezredforduló utáni években talán a 9-es volt a legalkalmasabb hétköznapi használatra a japán ezresek közül, ugyanakkor utolsó, 2002-2003-as szériája már nyilvánvalóan elavultnak számított a konkurenciával szemben. Egy évvel később a ZX-10R rendezte a sorokat, de az legalább annyira volt ajánlható utcai használatra, mint egy Simson endúró a Dakar ralira. A ZX-9R-t viszont kedvelte az egyszerű halandó, komolyabb túrákat lehetett beletekerni komolyabb fájdalmak nélkül, 140 lóerő körüli teljesítménye pedig garancia volt a dinamikus utazásra – ezek azok a dolgok, amik sok motorosnál számítanak, és csak együtt számítanak.


A ZX-9R egy igazi családi motor? Ez azért túlzás, de nem kényelmetlen

A britek szerint a legkényelmesebb “sportmotornak” járó elismerést a Yamaha Thundercat érdemli. Érdekes, hogy a ’96-tól 2003-ig gyártott cicuson szinte semmit sem változtattak az évek folyamán, a színváltozatoktól eltekintve. Ennek fényében egy 1996-os technikát az ezredforduló után már lehet, hogy túlzás sportmotorként titulálni, de a viharcica által nyújtott komfortérzet megkérdőjelezhetetlen. Az is érdekes, hogy (például a CBR600F-el ellentétben) a Thundercatből nem vált egy igazi slágermodell, viszont akinek valaha volt otthon a cicából, az csak nagy nehezen vált meg tőle – vagy el sem adta. Talán ez mindent elmond az YZF600R megnyerő természetéről, de beszédes a 83%-os eredmény is, amivel ezen a felmérésen végzett. Úgy látszik, a legtöbb józan gondolkodású embernek még mind a mai napig elegendő 100 lóerő az utcai motorozáshoz, amennyivel a Thundercat szolgál. Bár ebben az összeállításban a kényelem a fő szempont, amiben első osztályú a 600-as Yamaha: puha, kétszemélyes nyereg, magas kormánycsutkák, alacsony lábtartók és csini, sportos kinézet – sok-sok motoros kívánságlistájának elemei ezek.


A győztes Yamaha Thundercat ránézésre is kényelmes – nem szívesen válnak meg tőlük a tulajok…

MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Comments

comments

Hirdetés

Trending