Csatlakozz hozzánk

Tesztek

Apuveddmeg 2.0 – BMW G310GS teszt

Automata váltós kocsi helyett ezzel is szelhetné a dombokat az ember gyereke! Milyen a műfaj specialistájának kis túraendurója?

Közzétéve

ekkor

Euromotor3

A cím némi magyarázatra szorul: BenZso “Apu vedd meg nekem” címmel írt az új G310R nakedről, amellyel a bajor világmárka az A2-es jogosítvánnyal rendelkezőket igyekezte megszólítani. Most pedig egy túraendurót is bedobtak a mélyvízbe, az A2-esek népes tengerébe, méghozzá a világszerte “erősen” hangzó GS típusjelzéssel.

A GS valóban fogalom az egész világon, ebben semmi túlzás nincs. Viszont inkább csak a harminc pluszosok, még inkább a negyvenes-ötvenes korosztály körében – egy tízen/huszonéves srác érzékszervei még mindig jobban gerjednek egy E46 (és társai) coupé hallatán/láttán – ha már BMW. Eddig a németek kínálatát tekintve nem is lehetett ez másképp, de majd most(?).

“Jött a postás, egy motorral, és a kipufogó füstje megcsapott..” – a “mai fiatalok” egyre kevésbé ismerik a nagy öreg Nagy Feró slágerét, de sajnos magát az érzést is. Ez trend és tapasztalat. Egyre kevésbé ácsingóznak kétkerekű élményekre a tízen/huszonévesek, mondjuk a piac sem szolgálja ki őket megfelelően (talán mert igény vagy rendes finanszírozás sincsen rá). Ezt cáfolja meg szerencsére ez a kis GS.

Apu! Vedd meg nekem… – BMW G310 teszt

Mi, tesztmotorosok – a saját eszközeinkkel – minden megteszünk azért, hogy a “régi szép idők” visszajöjjenek. Azért, hogy a buszmegállóban állós telefonnyomkodás helyett “B125-ösök” és “ákettesek” tömegei lepjék el a pesti és vidéki utcákat. Ez a távlati cél, egyelőre azzal is megelégednénk, ha reggelente látnánk egyet-egyet a Nagykőrösi úton befelé…

MPS Turismo
AIRFLITE
MPS RAM MOUNT
MPS AUTOMAG
MPS Vespa-MV

By Brembo: nem okoz csalódást, ez a fék sosem lesz kevés

Ez nem egyszerű küldetés, hiszen még a “mi időnkben” (Simson) is kétféle motoros létezett: az egyik, amelyik “lerakta” a motort az autós jogsi megszerzése után, és a másik, amelyik nem – és tényleg motoros maradt. Ma már eddig el sem jutunk, az autós jogsiig jó az iPhone is, utána meg a BMW kupé elvégzi a dolgát, abban végül is 3 csaj is elfér egyszerre (4, ha téged kihagynak – Évi 😛 ).

Van mit nézni: fordítva húzták a hengert a blokkra, hátrafelé pufog ki. A térhálós csőváz és a méretes – bár nem himbás – hátsó rugóstag szintén mutatós

Nehéz kérdés, hiszen a 323Ci kétségkívül izmosabban hangzik, mint a 310GS – de ne is térjünk le ennél jobban az igaz ösvényről. A GS-t minden motoros (igazi motoros) ismeri, de nem mindenki tudja, mit jelent. A Gelande/Strasse szavakból származik, azt hangsúlyozza, hogy a modell Terepen/Utcán egyaránt megállja a helyét – ez már ránézésre egyértelmű a 310-es esetében is.

A műszerfal jól látható és sok infó előcsalogatható; a kép még a széria fém fékcsövekről árulkodik

A BMW nagyon-nagyon erős ebben a szegmensben, évről évre dönti meg saját eladási rekordjait, főként a nagy GS-nek (1200) köszönhetően, ami az utcakép olyan része Európa népszerű motoros útvonalain, mint a ’90-es és 2000-es évek Magyarországán a régi Swift. Egyszerűbben, tömegesen van jelen. Ráadásul ha egy prémiumtermék a tömeges jelenléttel egy mondatban szerepel, az komoly dolog. Itthon is már évek óta egyedül a viszonylag olcsó DL650-es Suzukiból tudnak többet eladni, mint R1200GS-ből – nem semmi.

Na most már tényleg jó! BMW R1200GS teszt

Igazi GS: látványos formák, meggyőző minőség. A 310-es jóval nagyobbnak láttatja magát

A kis GS is egy komoly kis dolog benyomását kelti, semmi kétség. A nagy testvérhez hasonló “tömeges elérést” persze nem várhatunk tőle, de ez nem a motor hibája, ez is biztos. Egyébként abszolút nagymotoros a 310-es fílingje, és nem csak ránézésre, hanem ráülve is. Persze kismotor, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Előnye, hogy iszonyatosan könnyen manőverezhető: egy modern nagymotornál (ma már mindent könnyű kezelni) is jóval könny(ed)ebb, nincs 170 kiló, teletöltve.

A vegyes használatú Metzelerek jól működnek; a kipufogóhanggal nincs baj, csak a nyers blokk hangja bántja a fület

Hátránya, hogy korlátoltak a menetteljesítményei, ergo nem lehetetlen kimotorozni – de megnyugtatok mindenkit, hogy nagyon sok kilométert kell tekerni bele, amíg valaki Terepen/Utcán egyaránt ténylegesen kihozza a maximumot ebből a 34 lóerős konstrukcióból, ezzel a vázzal, futóművel és fékkel. A gond nem ezzel szokott lenni – az önmagát még kereső – fiatalság körében, hanem hogy “a havernak hatszázas van”.

Gelande UND Strasse: a kis GS-nek mindegy, hogy meddig van aszfalt a túrán… Valódi terepképeségekkel bír, nem csak egy divat(os)motor

Olyankor kevésnek érezni, amikor a haver húz egy kövéret az egyenesben, és ellép, mintha mi biciklin ülnénk, de valószínűleg féktávon és a kanyarban nem jönne ki a különbség, sőt. Igen, a simsonozást sem a menetteljesítménye miatt szerettük, hanem hogy csont ugyanolyan technikával zúzunk, különbség csupán a tankok színében van. Képzeld el, hogy együtt csapatsz Dobogókőről lefelé egy V-Strom250-nel és egy 300-as Versys-szel – akkor is kevésnek találnád a BMW erejét? Nem hiszem, kivéve ha volt már S1000XR-ed…

Busaverő BMW: S1000XR teszt

A konkurenciáról

A kis túraendurók egyszer csak megjelentek a porondon, mint Korda György és Balázs Klári akármelyik fesztiválon, éjfél után. A mostani túraendurós divathullámot és az A2-es piaci űrt elsőként a Kawasaki hozta közös nevezőre, a megfejtés a Versys X 300 lett. A külseje kissé konzervatív, mondhatni a korábbi KLE-s divatot követi, cserébe 40 lóerős a soros kéthengeres – és 1.890.000 forintba kerül. Aztán jött a – Suzuki-nyelven – L8-as modellévre a V-Strom250 (a képen), amely sokkal vidámabb vonalakat kapott, mint a Kawa. A pofásabb vas olcsóbb (1.799M Ft) és gyengébb is (25LE) – nem csoda, hiszen a néhai Inazuma 250 sorkettes blokkját kapta. Papíron a “sehr modern” G310 meg is nyerte a versenyt, mert 1.849.000 forintba kerül és 34 lóerős – és BMW, de erről még lesz szó. Az arany középutat “ránézésre” az egyhengeres bajor gépezet hozná, de mint ilyen esetekben mindig, egy összehasonlító teszt válaszolná meg a kérdést.

Önmagában egyébként olyan “nem megy rosszul, mehetne kicsit jobban” érzése van rajta az embernek, de miket beszélek, hiszen így is majdnem 150-nel szalad. Ha 180-at vagy 200-at menne, akkor 500-as vagy 600-as lenne, azok minden plusz nyűgjével együtt. Itt most pont arra megy ki a játék, hogy minél játékosabb legyen a bringa. Meg persze hogy a fiatalok (is) vezethessék, ugye.

Az utas itt nem kín, hanem valódi alternatíva rendes helykínálattal és méretes, jó fogású kapaszkodóval

Amúgy itt térnék ki arra, hogy ez megint az a kategória, amikor egyszerre két motort vesz az ember: egyet a gyerekének, egyet meg magának. Amikor nem ül rajta a gyerek, hanem suliban vagy bárhol van, az Apuka sokkal szívesebben elszaladgál ezzel, mint a nagy GS-sel vagy az S1000-rel. Így már nem is olyan drága a vételára, hogy egyet fizetsz, kettőt kapsz –  de a taktika hátránya, hogy nem tudsz elmenni a fiaddal (lányoddal) motorozni. De tökmindegy, mert ha befizeted egy ilyenre ballagásra vagy diplomaosztóra, akkor van saját BMW-d is. A cikk célja az, hogy Motorradot végy neki, ne 3-ast a 3-asért, vagy 5-öst az 5-ösért, ha érted, mire gondolok.. 🙂

Ezzel a motorral bátran bejárhatod az Elhagyatva Magyarországon sorozat izgalmas helyszíneit…

Na de fókuszáljunk végre a piros kis GS-re:

az első benyomásom az volt a nagymotoros érzésen és túraendurós kényelmen túlmenően, hogy kissé (nagyon) puha az eleje. Aztán a teszthét végére már teljesen hozzászoktam és egyáltalán nem zavart, de az első féktávokon bólogatós kutyának hívtam. Ennek megfelelően terepen mondjuk vasalt is rendesen (meg persze Pesten, ami sokszor egyenlő a tereppel..).

Propelleres a hangárban.

A KakucsRing mögötti erdőben honoló csévharaszti borókás homokos talaján is jól működött a 18-as első kerék, amelyre – bár puha, de – nagyon stabil 41 millis első villa támaszkodik. Olyan “ebben van anyag” érzése támad rajta az embernek, ami ezzel a könnyedséggel párosítva több, mint megnyugtató – még az ilyen offroad-tornákból felmentetteknek is, mint én. Nekem egyszerűen nem kéne nagyobb a terepre, még az új 750-es GS se – na jó, azért azt is kipróbáljuk idén, és majd megerősítem/megcáfolom ezt a könnyelmű(?) kijelentésemet.

Könnyedén szeli a dombokat; a gyári fogyasztási adat 3,33 liter – a kijelző 4,4-et mutatott nyúzópróba-üzemmódban, tehát ennél több nem nagyon lesz…

Tényleg tökéletes ilyen bóklászó/kiránduló motornak, sokkal-sokkal stresszmentesebb a laza talajon (a földi halandók számára), mint az ezerkettes. Aki nem Aputól kapná, hanem “felnőttként”, A-s jogsival vásárolná, azt csak a közúti teljesítménye ejtheti gondolkodóba: magyarul, hogy az erdő császára elég erős-e az utcára? Kirándulni (és a városban) igen, de azért azok a zavaró(?) vibrációk itt is jelen vannak, amikről BenZso írt a G310R kapcsán már.

Konkrétan végsebesség környékén nem látni a tükörben, annyira remeg – és ez ugye nem is csak sebesség, hanem fordulatfüggő, tehát minden fokozatban jelen lehet.

A váltóját én nem éreztem darabosnak, bár a fokozatkijelző némi fáziskéséssel mutatja, hogy hol tart a lábunk. A műszerfal egyébként olyan okos, mint a tulajdonosa telefonja – csak még a felbontás nem “olyan”. A fiatalokért folytatott harcban pedig ez létkérdés lesz a közeljövőben, de más (nagy)motort sem lehet majd eladni grafikus, színes kijelzős műszerfal nélkül, belátható időn belül.

A felszereltségre/körítésre amúgy egy szavunk sem lehet, van minden: méretes USD villa radiális fékkel, fém fékcsővel, térhálós váz, csinos idomok, “rendes” kormány, plexi, kapaszkodó, csomagtartó… Illetve egy valami: lehetne elöl is LED-es – mérget mernék rá inni, hogy ettől csak egy facelift választ el bennünket. Aki nem használja a jövőben a technológiát, az egyszerűen “le lesz maradva”… nem csak világítástechnikában, hanem az említett piaci harcban.

Városi környezetben is jól mutat: a mindennapi ingázástól a hétvégi kalandgyűjtésig tényleg mindenre jó egy GS… A 310-es pedig hatványozottan ügyesen mozog a városi forgalomban (is)

Amit kifogásolhatunk, az a borzasztó, kerepelős motorhang. Nem újdonság, például a nagyobb – szintén egyhengeres – G650GS is csúnyán szólt, de… Nincs de, kár érte. Pedig a – jól beosztott váltófokozatokkal még csak lustának sem mondható – blokk szépen pörög fel (még az utast is elbírja), és könnyen lendületben is tartható. A Bybre(mbo) fékkel könnyen kordában is tartható: nem olyan harapós, mint ránézésre lehetne, de egy túraenduróra “tökelég”, pláne ehhez a puha villához. A méretes hátsó rugóstag is összhangban van az elejével, az azonban csak szimplán “szoftnak” érződik, nem pedig túlságosan.

Nagyon jól sikerült átültetni a látványos formanyelvet a megasikeres nagytestvérről

Más egyéb negatívumot nagyítóval sem találni a legkisebb GS-en, már ha olyan szemmel nézünk bele ebbe a képzeletbeli nagyítóba, amely “tisztán lát” – magyarán helyén kezeli a bringát. Például látja az árát, amely a propelleres logó miatt könnyen lehetne mondjuk 1.990.000 forint is, de 1.849.000 van ráírva, amivel nem a legdrágább a kategóriában. Majdnem biztos, hogy ez a legjobb túraendurós (kiránduló)csomag ennyiért, amivel minden egyes munkába menés felér egy kirándulással, mondhatni élményszámba megy. Ha az R1200GS is ilyen árszínvonalon szállna harcba a nagyok között, teljes mértékben érthető lenne az elképesztő sikere.

TM Ítélet: Apuveddmeg nekem a GS-t, mert olyan szép ez, ezzel szelném a dombokat! – legyen úgy, hogy minél több hasonló kérés hagyja el a srácok/lányok száját. Az Apukákat csak bátorítani tudjuk, mert a motor is “tudja”. Sőt, sokkal több egy tipikus első vagy kezdő motornál: egy kortalan és unisex “szabadságmotor”, amivel – legtöbbünknek – sokkal jobb a földúton flangálni vagy a városon átvágni, mint nagyobb testvéreivel.

Csak hogy a fülbemászó dalszövegnél maradjunk: ezzel tényleg Tiéd lehet a kilátó, és tudni fogja, aki látott, hogy jó sok pénzed/pénzetek van. Ha ez zavar, akkor feketében kell venni, úgy talán kevésbé feltűnő, ha pedig imponál, akkor a motorsportos trikolorban, mert annak a csőrén illedelmes BMW felirat is van.

Norbi másodvéleménye

Tisztességes méretei és a mutatós dizájn miatt nagymotornak is hihetnénk a kis, 310-es GS-t,  de pont ez benne a lényeg: “mintha az lenne”. Kezdő, ákettes-frissjogsis-húszéves srácnak pedig kell ennél több? Nagymotoros (tényleg GS-es) üléspozíció, aránylag széles kormány, két személynek sem kényelmetlen ülés, nagy kerekek, combos aranyszínű fordított villa és szépen kidolgozott (tényleg GS-es) dizájn… Szerintem ezt csak elrontani lehetett volna, legalábbis a túraendurók között viszi a pálmát, ha a Multistradát (vagy a Turismo Velocét) nem nézem. Az a csúnya aszimmetrikus első lámpa végre itt nem kapott helyet, és így igazán szép kis motort tudtak rajzolni a bajorok – wunderschön! A felszereltsége elég jónak mondható, a műszerfal “sokat tud” – bár ehhez a listaárhoz tartozhatna egy gyári kézvédő (vagy akár egy BMW-féle bemelegítő veztech tréning – a szerk.). Hátránynak mondható, hogy 100 fölött már elég “rezgős”, és magas építésmódjából adódóan nagy (autópálya)tempónál kissé imbolygós lehet, de ez utóbbi csak megszokás kérdése. A plexi lehetne állítható, mert ezzel a szélvédelemmel elég hangos volt nekem. De nem baj, legalább elnyomta a nem túl kellemes blokkzajt: az egyhengeres GS-eknek nincs valami szép hangjuk… /KN#07

 

 

 

– technikai adatok a BMW oldalán

 

 

 

MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Astone

Facebook

Asesso

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

Husqvarna
KTM

Trending