Tesztek

Aprilia Scarabeo 300 Special MOL

Nagy csalódás volt a 300-as Scarabeo. Nagy pozitív csalódás.
Euromotor2
MotoStar

Hiába szeretek elmélyedni néha a sárga bohócos gyorszabálda burgereinek vaskos ízvilágában, azt azért be kell látnom, hogy a mindennapi hirtelen étkezésre mégis csak jobb választás lehet egy salátabár. Könnyebb, egészségesebb, és bűntudatmentes. Így vagyok valamennyire a kétkerekűekkel is. A motorok sokkal ízletesebbek, de általános közlekedési eszköznek a robogónál alkalmasabbat stukkerrel a fejemnél se tudnék mondani.

A felvezetés természetesen nem a véletlen műve, a mostani teszt is egy robogóról fog szólni. Olyanról, amit nyugodtan hívhatnék tartósteszt járművemnek is, hiszen minden szombaton vele “húzom az igát” (hogy pontosan hogyan, arról egy kicsit később), és így lassan a kétezredik km-t szedjük együtt össze. A munkatársam neve: Aprilia Scarabeo 300. Aki rendszerint két bekezdésig jut a cikkekben, annak már most leírom: egy-két dolgot leszámítva bitang jó gép a Scara, pozitív csalódás a köbön. Megmagyarázhatatlan számomra, miért látok belőle mégis keveset.

A Scarabeo egy egész robogócsalád neve. Van belőle 50-es, 100-as, 125-ös, 300-as és 500-as is, az első 15 éve került gyártásba. Olaszországban óriási népszerűségnek örvendenek, nem csak azért, mert hazai termék, hanem mert valóban jó konstrukciók. Nem hivalkodóak, a vonalaik közel sem feszegetik a formatervezés határtalan határait, az erőforrásaik strapabíróak, de életteliek, és még a legkisebbek is 16-os kerekeken gurulnak, ami mondjuk Budapesten maga a megváltás. Ha analóg típust keresek a felkelő nap országából, akkor a Honda SH-kat (125, 300) említeném, amik egyébként Csizmaországban is a legnagyobb konkurenciának számítanak. Csak míg azokat a tiszta japán precizitás, az óvatos optimum, és az “ez egyben van” érzés jellemzi, addig a Scarabeokat a már megszokott bohém olaszság. Hozzáteszem, ez nem mindig szerencsés fűszer.

Dinamika
A 300-as Aprilia Scarabeo kb. 3,5 litert fogyaszt 100km-en, ami átlagosnak mondható. Sajnos az üzemanyagszint jelzője ennek a típusnak sem mutatja arányosan a tankban lötyögő folyadék mennyiségét.
A négyütemű robogókba, így a Scarabeoba is, a MOL Dynamic kenőanyag család a 10W-40-es Moto 4T Scooter motorolajat kínálja. Részletes leírás: KATT (pdf) olvashattok.

A 300-as Scara szíve a Piaggio Q.U.A.S.A.R névre hallgató egyhengerese. Ez a már jól ismert, technikailag már-már szétfőzött és oly sokszor elsütött 244 köbcentis blokk 278 köbre átmasszírozott változata. A Scarabeo mellett ez dolgozik a 300-as MP3-ban, a Piaggio X7-ben, az Aprilia Sportcity Cube-ban és még hosszú a sor. 22 ló erejével, és 23Nm-es nyomatékkal a “kvazár” nem a legjobb a piacon, mert például a már említett japán riválisa jó 20%-kal rálicitál az előbbi adatokra, de a Piaggio egység így is meggyőző vehemenciával hozza lendületbe a szárazon 169kg-os robogót. Sehol sem kelt hiányérzetet, sehol sem torpan meg, nem kelletlenkedik, egyszóval engem megvett magának. Jobban mondva mindenkit, aki eddig kipróbálta. Már megszoktam, hogy az ismerőseim kézfogás helyett csak kiveszik a kulcsot a kezemből.  A Scarabeo esetében nagyokat bólogatva tért vissza mindenki. Ez bőven elég elismerés szerintem.

Kicsit azért részletezzük. Álló helyzetből határozottan lő ki, bár azért nem egy gyalog-kakukk. Körülbelül arra képes, mint az SH, pedig az súly-és erőfölényben is van vele szemben. Talán a CVT váltó terén van nagyobb tapasztalata a Piaggionak. Menet közben viszont átlagon felüli energiával szedi a lábait a Scarabeo. 80 km/h-ig mint akit megmérgeztek, majd 100km/h-ig kezd kicsit álmosodni, viszont végig elevenen reagál a gázokra, ami álomszerű kihasználhatóságot ad a kezünkbe, főleg városon belül. Én ezt várom el ettől a kategóriától, ilyennek kell lennie és pont. 100 felett persze kezd bealudni, 120-tól pedig már szinte horkol, viszont valahogy még innentől is elvánszorog a 140km/h-ás végsebességéig. Ez egyébként teljesen normális, mert ez egy városi robogó. A szabályos autópályatempót egyébként simán tartja.

MOL Motoros Angyalok

Említettem, hogy felfedem mit dolgozunk a Scarabeoval. Nos, én és egy kollegám egy másik ugyanilyen robogóval (mandínerből) a MOL szolgálatában járjuk az ország nagyobb motoros találkozóit két csinos hostess lány kíséretében. Mi lennénk a MOL Motoros Angyalok, persze ha mi azok, felvetődik a kérdés, hogy akkor a lányok mik?

Na igen. Az angyalság egyébként onnan ered, hogy lépten-nyomon próbálunk segíteni a motorosoknak, hol egy-két jó tanáccsal, hol szerszámmal, hol pedig láncfújással. A kollegám végzett szerelő, így a piszkos munkában, illetve témákban ő számít kvalifikáltabbnak, cserébe én minden más motoros területet próbálok szakszerűen lefedni. Így együtt segítettünk már ruházat választásban, keresgettük az okait a csúnya blokkhangnak, megnéztük a kedvenc műszaki állapotát, beszélgettünk vezetéstechnikai elméleti kérdésekről és motorcserével kapcsolatos tanácsokat is osztogattam már. A MOL így, általunk is szeretne közeledni kicsit a motoros társadalomhoz, amit én nagyon jó ötletnek tartok. Remélem valamilyen formában lesz ennek a “segítősdinek” folytatása, mert van rá igény.

Ha esetleg nektek is tudunk segíteni valamiben (bármiben 🙂 ), akkor nyugodtan írjatok a molmotorosangyalok@xtrm.hu címre!

Amúgy a lányok sem tétlenkednek. Ha nagyon nagy a hőség, akkor ők hűtött MOL vizet osztogatnak, egyébként pedig plexi törlőkendőt, illetve MOL Motoros Angyalos matricát. Jól néz ki, és szinte mindenki kiragasztja! Jó látni a tőlünk kapott szárnyas logót az ilyen-olyan motorokon, mert ez azt jelenti, hogy szimpatikusak voltunk, és van értelme ennek az egésznek. Legközelebb, ezen a hétvégén Sirokra megyünk, majd rá egy hétre Tokajra látogatunk el. Gyertek Ti is, és keressetek meg minket!

Megállás

Azt szándékosan nem írom, hogy az erőforrás sportos – bár más modellekben (Nexus 300, Vespa GTS) zokszó nélkül illik rá ez a jelző -, és ehhez tartom magam a fékrendszert illetően is. Pedig amennyire jó a blokk, annyira hatékony a Scarabeo első-hátsó satuja. Elöl egy darab 260mm-es úszótárcsát találunk, amire egy háromdugattyús féknyereg szorítja a betéteket. Megszokott összeállítás, mégis szokatlanul erős fékhatás az eredmény. Az átlagnál jobban adagolható, s bár a nyomáspontot csak nagyjából sejteni merre van, nyúlósság kevésbé jellemzi. Nem hinném, hogy ezt a fémhálós fékcsövek eredményezik. A 220mm-es tárcsával és kétdugattyús (nem egy!) nyereggel megáldott hátsóra nagyjából ugyanez érvényes, azzal a különbséggel, hogy kevesebbett ad hozzá a lassuláshoz.

A dolog pikantériája pedig a kombináltság, ugyanis nem lehet csak az első vagy csak a hátsó kereket fékezni, egy kicsit mindig dolgozik a másik is. Nem hülyeség, mert így akaratlanul is rövidebb úton állunk meg, ráadásul stabilabbak a féktávok. Persze ettől még illik használni mind a két kart! A marokerőt ezennel sem váltották ki egy bikább főfékhengerrel. Ezért ha csak ímmel-ámmal huzogatjuk a karokat, hiába halljuk a fütyülést, akkor is csak fékezgetünk, és nem fog kiesni a szemünk a helyéről. Persze komoly marokerőre a rendszer horgonyt is képes vetni, amire szinte megharapjuk a gyári pelxit, miközben a hátsó kerék sivítva ellenkezik az esztelen művelet ellen. Ez az, amitől nem nevezném – robogós viszonylatban – sportosnak a féket, mert bár komoly lassulásokat lehet prezentálni vele, de ehhez a leheletnél kicsit nagyobb ráhatás kell a fékkarokra.

Rugózás

A Scarabeo legkiemelkedőbb pontja viszont nem a motorjában és nem a megállásért felelős alkatrészekben lakozik, hanem a futóművében. Mint járműveket, nagyon szeretem a robogókat, mint élvezeti eszközt, már kevésbé. Jó jó, nincs annyi erejük és amúgy is mások, mint a motorok, de a legjobban mindig az a különbség zavar, hogy a legtöbb illeg-billeg, pumpál, hullámzik a kanyarokban, egyenesekben meg nem tudja eldönteni, hogy hajót vagy vonatot játsszon. Ha nem kell, akkor csillapít, ha kellene, akkor felüt. A Scarabeo viszont kifejezetten szépen, semlegesen viselkedik az íveken, sőt még a hirtelen súlypontáthelyezéseknél is. Látszólag semmi rendkívüli nincs a futóműben, hacsak nem a viszonylag vaskos, 40mm-es első teleszkópok nem azok, mégis varázslatos. Nem az, amit csinál, hanem az, amit nem csinál. Élvezet vele kanyarogni, de ami a legfontosabb, hogy nem úszik el közben az ember biztonságérzete.

Egyenesben már kényelmetlenebbül viselkedik. Ugyanis az előbbieket többek közt a feszes alapbeállításnak is köszönhetjük, ettől viszont elég közvetlen a kapcsolatunk az úttal. Ez nem feltétlenül rossz, illetve zavaró vagy kellemetlen, főleg mert a visszajelzésekből sokat elnyel a puha ülés, de mindenképpen keményebb érzést kelt, mint egy hullámzósabb modell. A  Scarabeonak egyedül a grandiózusabb árkok és útfelgyűrődések jelentenek nagyobb gondot, amivel egyébként semmilyen más robogó sem képes értelmes módon megbírkózni. Ilyenkor mintha az ülepünk alá vágnának egy 10kg-os gumikalapáccsal, ami még mindig jobb a hagyományosnál. Ebben talán a hátsó kerék kisebb mérete is ludas kicsit, mert míg elől 16-os, hátul 14-es a Scara felnije. Amit még tenni lehet az ügy érdekében, az a hátsó gátló állítgatása, egész pontosan 4 előre meghatározott érték között variálhatjuk. Ez mondjuk inkább a cipelt súlyra, mint a csillapítás finomhangolására vonatkozik.

Kényelem, csomagok
Ha komfortosabb, egyedibb, túrabarát ülést szeretnél, fordulj a Somoto Kárpit-hoz. Saját igények szerint, hab töltéses, zselés, egyedi, akár hímzett felületű üléseket készítenek, melyre 2 év garanciát vállalnak.
További információk és elérhetőségek: www.somotokarpit.hu

Az üléspozíció nem kellemetlen, de nem hosszú távokra eszelték ki. Nincs mód ficeregni, a lábak ugyan bőven elférnek, de nem tudjuk őket kinyújtani, vagy más pozícióba helyezni, ebből a szempontból ez egyértelműen városi robogó. És ezzel nincs is gond, ez a “szkútereken” belül egy külön kategória. Ettől függetlenül elég sokat járok vele vidékre, és nem szoktam se elzsibbadni, se elgémberedni, szóval az önkínzástól messze van a túrázás. Az utasnak viszont egy árva rossz szava se lehet. Jó pózban ül, van hely a lábnak, a lábtartók értelmes helyen vannak, a kapaszkodók használhatóak. Egyetlen dolog tudná tökéletessé tenni a hátsó kényelmét, az pedig a deréktámasz. Ez sajnos nem az a fajta robogó, amihez egy kétlépcsős ülés illene, így legfeljebb egy doboz tudná azt helyettesíteni.

Ha már a doboznál tartunk, itt kell megjegyeznem, a csomagtartó nem kicsi. De nem is nagy. Fér bele cucc bőven, de a zárt sisak nem tartozik ezek közé, ahhoz mélységében még hiányzik pár centi. Bosszantó ez a csomagtér dolog, pedig állítólag többek közt ennek javára került kisebb kerék hátra, szerintem feleslegesen. Ha pártolója lennék az összeesküvés elméleteknek, azt írnám, ez az egész direkt van: vegye csak meg az ügyfél az Aprilia feliratú dobozt is.

Én egyébként mindig befértem eddig: a protektoros dzseki, a gerincvédő, egy zacskónyi bevásárolni való és sok kis apróság beszórható az ülés alá. Azon viszont még mindig nem térek magamhoz, hogy az ülés felnyitásához milyen átkozott rituálé kell. A kulccsal közvetlenül nem lehet elintézni a műveletet, azzal csak a lábtér elülső részénél lévő ajtót lehet lenyitni. Az egy-két tároló “zsebet” rejt, amit én eddig még semmire se tudtam használni. Azaz bocsánat, egyszer egy csokit odaraktam, amivel tele is lett. Mindegy. Az elülső részen az értelmetlen tárolórekeszek mellett egy bovdenes kar is van, ami az ülést hivatott nyitni.

Tehát kulcs be, ajtó kinyit, kar meghúz és csak így juthatunk a csomagtér tartalmához. A vicc az egészben az, hogy mivel az elülső rekeszhez a kulcsot befelé kell nyomni, ezért véletlenül is nyithatjuk az ülést csak azzal, hogy a zárba tettük. Ilyenkor ha elsétálunk onnan, és nem ellenőriztük az “vicces ajtót”, bárki kifoszthatja a cuccainkat. Ám ha zárva hagyjuk, egy valamirevaló tolvaj szerintem amúgy is pikk-pakk szétfeszíti a burkolatot, mire megint csak ő maga nyithatja fel az ülést. Nemhogy egyszerűbb, de biztonságosabb is lett volna a szokásos kulcsos megoldás.

A Scarabeohoz plexi is jár. Jól néz ki rajta, és a funkcióját is betölti, igaz, főleg nagyobb sebességnél. Autópályán jön nagyon jól, városi tempónál nekem épp a sisakomra dobja a már megkavart menetszelet, amitől összevissza súg az amúgy csendes bukóm. És a végére még egy hiányosságot engedjetek meg. Könyörgöm, rögzítőfék? Hogy álljak meg a lejtőn? Oldalsztender, középsztender? Ezek vannak és? Hjajjjj…

Összegzés

A Scarabeo városi robogónak készült, ez a formáján is elsőre látszik. Persze ettől függetlenül az erőteljes Piaggio motornak, valamint a kiemelkedően jó váz-futómű párosnak köszönhetően akárhová elmerészkedhetünk vele, még akár autópályán is. Szóval akár mindenesnek is nevezhetnénk. Referenciaként magamat tudom felhozni, én minden szombaton ellátogatok vele az ország valamelyik pontjára és egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy máson kellene ülnöm. Itthon, a fővárosban viszont többször is megállapítottam, hogy “nagyon jó lenne egy saját”.

Hogy érték van, ráadásul bőven van a Scarabeoban, az nem kérdés, de van egy másik oldal, az ár is. Alapesetben drágább lenne százezer Ft-tal, de most “csak” 1.249.000 Ft-ot kérnek érte a kasszánál, ami véleményem szerint reális érte. Legnagyobb riválisánál, a Honda SH300-nál szerintem jobb, sőt, stílusosabb is, és az cserébe csak egy 50-essel karcsúbb (2010. július). A kettő közül nekem inkább a Scarabeo, még akkor is ha olasz. 5 év garanciát kapunk hozzá, ezt azért ne feledjük!

Előnyök és hátrányok
  • Kiforrott, erős, robbanékony motor
  • Hatékony fékrendszer
  • Stabil kanyarvétel, nincs bizonytalan érzés
  • Stílusos, nem tömény formavilág
  • Kényelmes utaspozíció
  • Jó szélvédelem
  • A kulccsal nem lehet közvetlenül nyitni a csomagtartót
  • Nincs rögzítőfék
  • A csomagtérbe nem fér el a zárt bukóm
Értékelés

Külső: 7/10
Motor: 8/10
Futómű: 9/10
Fékrendszer: 9/10
Menettulajdonságok: 9/10
Egyebek: 7/10

Összesen: 49 / 60

Comments

comments

Cimkék

Specifications

  • No specification found :(