Csatlakozz hozzánk

Biztonság

Amit a bukósisakok DOT és ECE 22.05 szabványrendszeréről nem tudtál

Minden valamire való motoros hallott már a bukósisakok biztonsági, illetve minőségbiztosítási rendszeréről. Nálunk Európában az ECE 22.05 a hivatalos, de sokak számára ismertebb lehet az Amerikai DOT, vagy a nemzetközi Snell szabvány is.

Közzétéve

ekkor

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

Persze a legtöbb embernek ezek a rövidítések nem mondanak túl sokat. Valahol messze, egy laborban, kontrollált körülmények között, néhány fehér köpenyes ember elvégez az adott sisakon pár tesztet, előre meghatározott elvárások és kitételek szerint. Ha mindennek megfelelt a bukó, mehet rá a matrica és kezdődhet a forgalmazás. Ezek viszont hagynak maguk után némi kívánnivalót, leginkább az amerikai DOT minősítési rendszer, aminek kicsit most utána is nézünk.

Az egész probléma ott kezdődött, hogy az amerikai kormány az egyre növekvő nyomás hatására 1974-ben kiadta az FMVSS 218 nevű szabványt. Ez más néven DOT szabványként lehet ismerős. Ezzel a szabályrendszerrel csak annyi a gond, hogy nem motoros fejsérülések adatainak elemzése alapján alkották meg, hanem csupán az autós balesetekből származó adatokat másolták le. Autókban meg ugye hétköznapi ritkán visel az ember bukósisakot. Arról nem is beszélve, hogy akkoriban a DOT standard 400 G-s csúcs gyorsulási értéket adott meg a sisakoknak a becsapódás pillanatában, mint felső határ. Ez az érték a valóságban úgy néz ki, hogy egy amerikai méretekkel rendelkező pick-up terepjáró áll a motoros fején, 150 G felett 4 milliszekundumig, 200 G-s érték felett pedig 2 milliszekundumig.

Ez pedig egy túlságosan magas érték. A modern tudomány állása szerint 290 G felett már koponyatörésről beszélünk, éppen ezért a Snell, ISO és ECE szabványok ennél az értéknél húzták meg a felső határt. Tehát igazából mindenki tudja, mi az elfogadható, de a DOT-ot ez nem érdekli.

Persze a készítői tudták, hogy a DOT szabvány a kezdetektől fogva rossz értékkel számolt, hiszen már az 1974-es, autós tesztekből lemásolt értékek is elavultnak számítottak. Végül 1980-ban vették elő megint a szabványt, de akkor is csak azért, hogy kiegészítsék a következővel: innentől kezdve minden bukósisakot ”közepes méretű” fejformával kellett tesztelni. Ha csak kicsit is belegondolunk, nyilván ez sem volt egy túl ragyogó ötlet. 1988-ig kellett várni, mire rájöttek, hogy van némi szórás minden ember fejformájában és méretében, így már három méretben határozták meg a tesztelést. Tehát végre a kisebb sisakokat kisebb próba fejekkel, a nagyobbakat pedig méretesebb próbafejekkel vizsgáltak. Ezután egy évtizedig csak annyi történt, hogy készítettek egy felmérést arról, hogy érdemes-e frissíteni magát a DOT szabványt. Arról nem is beszélve, hogy nem mérték sem a plexik erősségét, sem az állrész erősségét de azt sem, hogy mennyire fogja meg a fejet belülről egy adott bukósisak.

Most pedig jöjjön a következő módfelett érdekes tényező: a DOT nyilvános internetes rendszerében egy bukósisakról sincs semmilyen mért tesztadat. Hogy miért? A válasz egyszerű és egyben kiábrándító. Mert nem is tesztelnek semmit, csupán megadják a minimum teljesítendő értékeket pár ejtéses mérés formájában. A gyártók feladata a tesztelés, de még a certifikáció is. Magyarul, a gyártók saját maguk tesztelik le a saját termékeiket és a hitelesítést is saját maguk végzik el a sisakokon. A valóságban ez úgy néz ki, hogy az adott gyártó kedve szerint csalhat a teszteken, mivel a DOT vagy baromi magas határértéket határoz meg, vagy nagyon pontatlanul fogalmaz. Ott erősítik meg a terméket, ahol mérni akarják, a sisak többi részén pedig lehet bármilyen gyenge az anyag.

Ezzel szemben a Snell emberei például először megkeresik a sisak gyenge pontját, majd direkt azt tesztelik. Elvégre olyan erős a bukó, mint a leggyengébb pontja, egy esetleges baleset pedig igen hamar felfedi azt a gyenge pontot. Ahol pedig van kibúvó, azt a gyártók egy része ki is fogja használni. 2006-ban az amerikai National Highway Traffic Safety Administration, magyarul az országos közlekedésbiztonsági hivatal bevásárolt úgy nagyjából 40 darab DOT minősítésű bukót, hogy ellenőrizzék a minőségüket. Ebből a számból 13 kapott megkérdőjelezhető biztonsági osztályozást, 5 darabnak a címkézése volt erősen kérdéses, 7 modellt pedig vissza kellett hívni. Ha ezeket a számokat arányosítjuk, akkor elmondható, hogy kb. 42.120 olyan sisak hagyta el a gyárakat, amik nem feleltek meg az elvárásoknak. Ha a források alapján tovább játszunk a számokkal, akkor kijön, hogy az újonnan kapható DOT minősítésű bukósisakok 20%-a megbukik a DOT biztonsági teszteken.

Szóval ha esetleg külföldön vásárolnál sisakot és az csak DOT hitelesítéssel  rendelkezik, lehet, hogy érdemes másik bukó után nézned. Igazából minél több szervezet hitelesítésének felel meg az adott termék, annál jobb. Ha van Snell, ECE, ISO és a végén DOT minősítés is, akkor jó eséllyel megfelelő bukósisakkal szemezel.

Épp ezért egy éles példát is szeretnénk megmutatni, amelyik a kezdőképen is látható. Jól látható mennyivel párnázottabb az ECE szabányos. Eddig ez a Biltwell Gringo bukósisak, csak DOT szabványos változata volt kapható. Mindenféle illegális csatornán keresztül került Európába motorosboltjaiba, Ti pedig nagyon megszerettétek mert tényleg jól néz ki, igazi “cool” sisak. Viszont ettől az évtől kezdve már kapható az ECE szabványos változata is, igaz ez kicsit drágább, mint a csak DOT-os csempészárú, de ha fontos a fejed, akkor ezentúl minden sisakvásárlásnál csak ilyen sisakot veszel.

MPS ALPINESTARS 2017
MPS AUTOMAG

Comments

comments

Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

Trending