Csatlakozz hozzánk

Hírek

Amikor a technika és a szenvedély találkoznak: Yamaha YZF-R széria

10 éves a Yamaha R szériája, és ez alkalomból egy elég rendhagyó tesztet olvashattok.

Közzétéve

ekkor

ICON AIRFLITE MPS
A motort gyártó „nagyok” igazi pástja a szupersport kategória, mind a hat kilós, mind a literes kategóriában. A kisebb kategóriában inkább az ügyesség számít, a nagyobban talán hangsúlyosabb az izomerő, de mindkettő nagyon kiegyenlített. A két csoport küzdelmeiben nincs pardon, mindenki szeme előtt a „most mutasd meg mire vagy képes” jelige lobog és ennek megfelelően egyre több mindent pakolnak az egyre karcsúbb idomok alá. Az elsőségért és persze értünk, a vásárlókért folytatott harc hevében a fejlesztés tempója mára hihetetlen mértékben felgyorsult. Kettőt pislogunk és máris cserélhetjük a szobánk falán ékeskedő álom-motor poszterét. Márkánként két éves ciklusokban kapjuk az új dózist ugyanazon kategóriában. A japán négyes az évek alatt felosztotta egymás közt a flasztert, így az egyik évben a „jó fiú” szerepében tetszelgő, szigorúan naturál elveken edző Honda, a külsőségekre nem adó, szteroidokon élő Kawasakival csap össze. Majd a következő rundban a protein turmixok legnagyobb fogyasztója, a közönség kedvenc Suzuki és a távirányító vezérelt legújabb technológiájú kondi gépekkel edző, mindig stílusos ruhában versenyző Yamaha a soros.
Az a Yamaha, mely idén ünnepelheti 10. évfordulóját a kategóriában, 1998 óta hódít, legelőször a mérföldkőnek számító, „anno” még karburátoros, igen agresszív R1-esével. A koncepció nem változott mára sem: a cél biztosítani a pilótának, hogy az elérhető teljesítményt maximálisan kihasználhassa. A mai számítógép vezérelte világunkban ezt tömérdek mennyiségű elektronikával, modern technológiákkal igyekeznek elérni a mérnökök. Nem utolsó szempont persze, hogy emellett ha nem is sokkal, de jobbak legyenek a többi márka paripáinál. Idén az R1-es a maga egy évével „már vén csatalónak számít”, de az R6-os 2008-ra megint új. Kicsit okosodott és kicsit szépült is, ami talán elég, talán nem a többiekkel szemben. Ezt majd kicsit később egy részletesebb teszt alkalmával kiderítjük.

A Yamaha mindig is élen járt az innovatív, előrehaladó gondolkodásával. Sok új technológiai újítást vezetett be elsőként, de persze ez elmondható másokra is. Viszont a hangvillások sokkal merészebben teszik mindezt és valahogy mindig betalálnak. Nagyon szimpatikus hozzáállás emellett, hogy a tervezők számára ugyanannyira fontos a forma is, mint amennyire a versenyképes technika.

Külső

Az R szériás motoroknak eltéveszthetetlen karakterük van, mindegyik évjáratról messziről felismerni, hogy éppen egy Yamahát vizslatunk. Ezzel nem azt mondom, hogy mindegyik ugyanúgy néz ki, sőt, nagyon könnyű szétválasztani az egyes generációkat, de mégis egységet alkotnak. Ha márka és típushű vásárlókat akar egy cég, ez a fajta arculat úgy gondolom, hogy fontos. Általában nem szoktam belemenni a „szép-nem szép” okfejtésbe, de a szinte egyhangú visszajelzések alapján be merem vállalni, hogy az aktuális R1 és R6 is mestermunka. Észrevehettük, hogy a kékek szeretnek játszani a gömbölyű ívek és a markáns erős élek kombinálásával. Az ezresben inkább az előbbi dominál, barátságos és kezelhető erőt sugallva, a hatkilósban pedig inkább az utóbbi érvényesül lendületes, dinamikus, “kis méregzsák” érzést kölcsönözve neki. Jól tükrözi ez a fajta igen tudatos formatervezés a két kategória fő kívánalmait: az erőtől duzzadó nagy, és a lendületből gyors kicsi. Az anyagminőségre, a felszereltségre, a megbízhatóságra természetesen -ahogy ezt már megszoklhattuk- fikarcnyi panaszunk sem lehet, egyiknél sem. Van baj viszont máshol.

Motor

Ha valaki megrögzött kötözködős jellem, a Yamaha sportmotorokkal könnyű dolga lesz. A karakterisztikájuknak ugyanis van egy nagy hibája, nevezetesen hogy az alsó és még a középső tartomány is rendszerint buta. Igaz ezt felül bőven pótolják, hisz amint elérjük az öt számjegyű tartományt, pazar módon elkezd teperni a mutató, de nálam akkor sem ér piros pontot ez a tulajdonság. Utcán pont abban a szegmensben (6-7000-es fordulat) nyomatékszegények, ahol igazán szükség lenne a dinamizmusra. Pályán pedig egy amatőr kezében, mint amilyen például én vagyok, kínos plusz másodperceket jelenthet egy-egy lent felejtett fordulat.

A Yamaha mérnökei is érzik ezt a problémát és egy igen innovatív megoldással igyekeztek megoldani azt. A kulcsszó –szerintük- az elektronikusan változtatható hosszúságú szívótölcsér, amit a Yamaha szótárában a YCC-I-nél lehet megtalálni. A lényeg az, hogy elméletben alacsonyabb fordulatnál más szívóhossz az ideális, mint magasnál. Szépen hangzik és ez a technikai csemege valóban javít valamennyit a helyzeten, de meg nem oldja. Az R1-nél ezt azért könnyebb elviselni –legalábbis utcán- mivel az „alul nem csinál semmit” kijelentés az ezres tekintetében erősen relatív, de az R6-nak bizony még mindig kell a pörgés. 10000 környékéig mindkettőn méla közönnyel fogadtam a történteket, főleg nagyobb sebességi fokozatban, de aztán afelett…

Nem egyszer inkább zászlónak éreztem magam, mint vezetőnek. Emberfeletti nyomaték és teljesítmény robban ki a motorból, ami főleg az ezresnél ad brutális érzést. A saját közegükben elképesztően izgalmassá válik mindkettő, folyamatos vigyorgás övezi a váltófények fel-fel villanását. A tulajdonság, ami igazán szerethetővé teszi a Yamaha sportmotorjait, hogy megfelelő tartományban folyamatos adrenalin bombák. De sajnos kétélű fegyver ez, mivel a fordulatszámmérő állásától függően, vagy nagyon jól érzi rajta magát az ember, vagy éppen nagyon nem. A központi vezérlő egység egyébként megtesz mindent, a kinti benti hőmérsékletek, nyomás adatok, fordulat, kipufogó gáz elemzés mellett kis híján a pilóta pulzusát is beleszámítja az optimális keverék befecskendezésekor. Ha hozzávesszük az elektromos gázadást (YCC-T) akkor értem az egyik kollega mondatát, miszerint az R szériás motorok, ma már guruló számítógépek. Nem baj addig, amíg nem érezni a bitek uralmát és a gép elhiteti velünk, hogy még mindig analóg világban élünk, addig nincs gond.

Összegzés

Az összes japán sportmotorok közül a Yamahák a legizgalmasabbak, legintelligensebbek, a legstílusosabbak és -de ezt csak halkan jegyeztem meg- a legszebbek is. Egyetlen nagyon nagy bajuk az alsó- és közép tartomány „gyengesége”. Változó szívószálak ide vagy oda, és hiába lehet lassan gondolattal irányítani a befecskendezést, igen is hiányzik az izomerő alulról. S bár a frenetikus szívó-szürcsölő hang valamennyire kárpótol, ez egyelőre kevés. Ha ezt a jövőben képes enyhíteni vagy teljesen megoldani a hangvillás csapat, megkockáztatom, hibátlan sportmotorokat kapunk. Az irány szimpatikus és a példa, a fejlődés, a versenysportban elért eredmények mutatják, hogy jó úton haladnak…

Molnár Dénes (DennyM) – denes@tesztmotor.hu

MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Asesso

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

KTM

Trending