Csatlakozz hozzánk

Ti írtátok

“A világ legszebb útja”

Transzfogaras – “Ezt a túrát végig kell csinálni az életben, legalább egyszer”

Közzétéve

ekkor

ICON AIRFLITE MPS

Szöveg, képek: Borcsa Sándor Csaba

Azért, hogy a világ legszebb helyein motorozzunk, nem kell repülőre tenni a gépet majd tizenakárhány órát repülni utána – a Mennyország (ahogy kedves Olvasónk fogalmaz) sokkal közelebb van, mint gondolnánk. A Fogarasi-havasokon átvágó útvonal kétségtelenül a motorosok egyik földi paradicsoma, amelyet minden túrázónak meg kell ízlelnie egyszer.

Szóóóóval, régóta dédelgetett álom volt már az, hogy a Transzfogarast bebarangoljuk a Detonátorral együtt: 2011. szeptember 11-én valóra is vált az álmunk! Reggel 9-kor indultunk el Zoli barátommal Ákosfalvárol Segesvár irányába. Zoli egy 2006-os Honda CBR1100XX Super Blackbird-öt hajt, én meg a jó öreg 1994-es Honda NX650-es Dominátoromat.

Segesvár felé az út forgalommentes volt, amin csodálkoztam is rendesen, mivel hogy ez nemzetközi út és zsúfolt szokott lenni. Halkan megjegyzem, hogy az E60-as útról van szó. Segesvár előtt letértünk Szeben felé a DN14-es útra. Aki járt már Erdélyben, az ismeri az utak és a táj varázsát, aki meg nem, annak röviden vázolom: szerpentinek, sok fa az út oldalán, emelkedők, ereszkedők, régi várak, kastélyok stb.. Szeben peremén kicsit sikerült eltévednünk, de gyorsan orvosoltuk a problémát és hamar rátértünk az E68-as útra. Scoreiu nevű település után elértük álmaink útját, a 7C-t.


A Detonátor és a Szuper Feketerigó

Az angol Top Gear műsor sztárjai is leteszteltek pár „szegényembernek” való verdát errefelé. Ők azt mondták rá, hogy a világ legszebb útja. Az út minősége helyenként leginkább az enduro motoroknak felel meg, de amúgy élvezhető. Az útegyenlőtlenségeket simán elfelejtjük majd, ha szétnézünk, mert valami hihetetlen ez a hely. Azt mondják, hogy a Transzfogaras Románia második legszebb útja – mert igen, van még ennél is sokkal szebb út, amit az idén adtak át a forgalomnak: a neve Transzalpina…. Na az már egy másik álmom, ami még beteljesedésre vár…


Tekeredik a kígyó…

Térjünk most vissza a Transzfogarasra. Nos, az aszfaltréteg helyenként javított és barázdás. A Dominator s jómagam nem éreztük ezt problémának, de Zolinak már meggyűlt a baja rendesen ezzel az úttal: nehezen tudta a kanyarokban íven tartani a gépet, mert azok a fránya barázdák nem engedték. Ahogy felfele haladtunk a csúcs felé, látni lehetett, ahogy szép lassan a fenyőt felváltja a kopár szikla. Felfele az úton látni lehet a táblát hogy “sziklaomlás, ne állj meg…” Perecelni meg ne legyen kedved ezen a szakaszon, mert balra tőled árok, sziklákkal fűszerezve, jobbra meg több száz méter mély szakadékok…


A Bâlea-vízesés és a Bâlea-tó parkolójának egyik fele, mindez 2000 méter felett..

Lassan, de biztosan felértünk a tetőre, a Bâlea-tóhoz. Ez a legmagasabb pontja az egész Transzfogarasnak. Szám szerint 2048 méteres magasságba emelkedik fel az út. Már éreztem is, hogy közel a Mennyország… Jobbra tekintek: árusok hada és autók, balra nézve csak autókat látok. Előttünk a leghosszabb alagút, ami a Fogarasi-havasokon megy keresztül: szó szerint a hegybe hajtottunk. Csak  887 méter hosszú az alagút, de sötét, nyirkos és mire a szem alkalmazkodik a  sötétséghez, addigra már meg is jelenik a fény végén az alagút, vagyis fordítva. Behajtottunk, és mint valami kamaszok, erős gázfröccsök orkánával szórakoztattuk hallásunk…


A Bâlea-tó

Látnivaló akad bőven, a siklóernyősőktől elkezdve a hegymászókig, na meg a zergékig 🙂 Egy kiadós pihenés következett a Bâlea-tónál. A Bâlea-tóról meg elmondom röviden, hogy egy vulkanikus eredetű tó, kristálytiszta vízzel. Lefelé is izgalmasak a kanyarkombinációk, nem csak felfelé. Lefelé menet még megálltunk a Bâlea-vízesésnél. Leparkoltunk, gondoltuk közel van a vízesés s kisétálunk már addig. Végül is már közel voltunk, amikor eldöntöttük, hogy kész, eddig megyünk és tovább nem, de köszönöm szépen, nem sok alpinistát láttam még motoros szerkóban hegyet mászni 🙂 Visszakullogtunk a ménesig, nyeregbe pattantunk s ereszkedtünk tovább. A hegy lábánál még egy utolsó megállás, egy visszatekintés a hegyre, a kanyarokra, majd egy rövid hálaadás Istennek, hogy épségben megjártuk a hozzá vezető utat. Már sötétedett mire hazaértem, de maga az élmény az világos marad egy életre.

“The best road in the world”

Őszintén szólva nem tudom, hogy mennyire jött át az irományomon keresztül maga a táj és a túra varázslatossága, de ezt a túrát végig kell csinálni az életben, legalább egyszer.

Szerintünk átjött, olyannyira, hogy szívesen szerveznénk egy túrát a nyáron “a világ (egyik) legszebb útvonalára”.
Ez a Transzfogaras-téma már régóta piszkálja a csőrünket – ha Te is így vagy vele, írj nekünk egy e-mailt (info@tesztmotor.hu) és akkor lehet, hogy a szezonban közösen járunk utána Csaba élményeinek 😉 – a szerk.


Zoli és Csaba, az ‘1100XX és a Dominator


A Mennyország felé vezető út…

MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

MPS Vespa-MV

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

KTM

Trending