Csatlakozz hozzánk
Fantic caballero

Hírek

A Talma-sztori – 1. rész

Hogy hova jutott el Talmácsi Gábor, azt tudjuk. Azt is, hogy honnan? Ha nem, mi elmeséljük.

Közzétéve

ekkor

MPS RAM MOUNT
ALPINESTARS OFF ROAD

Hogy hova jutott el Talmácsi Gábor, azt tudjuk. Azt is, hogy honnan? Ha nem, mi elmeséljük.

Cikket írta: Kovács Tamás (gyakornok)
Szerkesztette: Molnár Dénes (DennyM)
Idézetek: Talmácsi Gábor – Stefano Favaro: Az életem 200 felett
Képek: Faster Management, internet

A világszínvonalú versenysport rendkívül költséges. A technikai sportokra pedig hatványozottan igaz az előbbi, de téved, aki azt hiszi, hogy ez csak a gazdagok sportja: kellő tehetséggel és szó szoros értelemben őrült mértékű kitartással pótolni lehet a költségeket és akár még a sportág trónjára is felkapaszkodhatunk. Erre nem meglepő módon tökéletes példa a Talmácsi család esete. „Apu már négyéves koromban arról álmodozott, hogy világbajnok leszek. Ez akkor még butaságnak hangzott, de most itt vagyok, és akár bajnok is lehetek. Szinte hihetetlen! Főleg, ahogyan és ahonnan elkezdtük” – emlékszik vissza Talmácsi Gábor még 2007-ben. Mi most már tudjuk, nem csak lehet, hanem lett is világbajnok. De hogy is kezdődött ez a karrier?

Szegény család voltunk. Emlékszem, bélyeget gyűjtöttünk az általános iskolában, és amikor az egyforintos címletekből összejött száz, akkor ki kellett venni, mert annyira nem volt pénzünk. Zuglóban egy 32 négyzetméteres lakásban laktunk, ami akkora volt, mint most a lakóbuszunk” – így Gábor a család helyzetéről. Láthatjuk, hogy Talma nem egy tehetős család elkényeztetett csemetéjeként került benzingőzös közegbe. Akkor hogyan sikerülhetett ilyen szerény körülmények közül kikerülve a világ trónjára ülni, vagy egyáltalán elindulni az afelé vezető úton? A válasz Talmácsi István, Gábor édesapja. Ő is sportember volt, méghozzá síugró! Jól gondoljátok, annak a sportnak valóban nincs túl sok köze a motorozáshoz.


A kezdetek és a csúcs

A síugrók között volt egy srác, aki mindig robogóval járt föl edzésekre. Apu nézte, vizsgálgatta, szeretgette a gépet, egyszer ráült, és attól kezdve visszafordíthatatlanul a motorozás rabja lett” – emlékszik vissza Talma, feloldva az előbbi rejtélyt. Ettől kezdve az apa fiait is motoros szellemben nevelte, méghozzá olyan kitartó módon, amelyre csak nagyon kevesek képesek. Minimális anyagi ráfordítással az apa saját maga által fabrikált gépeken kezdte motoroztatni fiait. Volt ideje vele foglalkozni, mert rokkantnyugdíjas lévén nem dolgozhatott. Ha nem így alakul, Talmácsiék talán bele sem vágnak az egészbe, és akkor most nem lenne világbajnokunk. Kis dolgokon múlhatnak az annál nagyobbak.

Az apa elképesztő kitartása és akarása végigkísérte Gábor egész karrierjét, ott és akkor segített, harcolt, ahol tudott, a semmiből emelkedett a világ fölé. De nemcsak édesapja és testvére, a szintén vb-n küzdő Gergő, hanem édesanyja is fontos szerepet tölt be Gábor életében, pályájának alakulásában: „Bármennyire is édesapámmal töltöttem az idő nagy részét, anyu legalább annyira meghatározója volt az életemnek és részese a sikereimnek. Otthon mindig ő a nyugalom, a családi fészek központja. Rengeteg áldozatot hozott értünk, és mindent megtett azért, ami nekünk, fiúknak a legfontosabb volt. Még abba is belement volna, hogy adjuk el a lakást, amikor úgy tűnt, nincs pénzünk a versenyzésre és a motorokhoz gumikra– mondja Talma. Gábor a családja támogatása nélkül sosem érhette volna el azt, amit elért: ”A családom tagjai szinte az egész életüket arra tették fel, hogy itt lehessek a vb-n, és ezért sohasem lehetek eléggé hálás”.

Talma kis motoron nosztalgiázik

Egy komoly szintű technikai sportoló első feltétele családjának erős akarata és szeretete a motorsport irányába, amiért bármit képes megtenni, feláldozni. Talmácsiék ilyenek, és áldozatuk nem volt hiábavaló: elérték céljukat. Ehhez viszont akaratuk és kitartásuk nem volt elég, pénz nélkül ebben a sportban „nem rúghatunk labdába”, de Talmácsi Istvánnak megvolt a kitartása és akarata a pénzszerzéshez! „Ahogy nőttünk az öcsémmel, a motoroztatásunkhoz egyre több pénz kellett. Előteremtése viszont nem volt könnyű, hiszen a szüleimnek alig volt fix jövedelme, de apu nem lett volna az, aki, ha nem talált volna ki folyton valamit. Egy időben például strandmotoroztattunk. Ez abból állt, hogy hétvégenként néhány kismotorral kimentünk a strandokra, és a gyerekek pénzért motorozhattak: 100 forint volt öt kör”

És hogy honnan volt a pénz a kismotorokra? „A strandokon használt kismotorokat a Yamahától vettük. Valamikor 1990 táján, amikor bejött a cég Magyarországra, apu bement az igazgatóhoz:

– Jó napot kívánok! Talmácsi István vagyok, szeretnék egy gyerekmotoros csapatot létrehozni, és vennék tíz darab motort – árulta el rögtön jövetele célját.
– Rendben van – felelte erre az illetékes, és közölte a tranzakcióhoz szükséges összeget.
– Nekem nincs pénzem – hangzott az őszinte válasz, amire egy pillanatra elkerekedett az úriember szeme.

Végül azonban voltak annyira jó fejek, hogy adott fizetési haladékot” – emlékezik Gábor. Az apa megegyezett egy időpontban az igazgatóval, azt gondolta, motoroztat és addigra majd csak lesz belőle pénz. Így is lett! Megkapta a Yamahákat, a tehetősebb szülők pedig befizették csemetéiket a csapatba.


A legek legje, 2007-ben Talma 125-ös világbajnok

Talmácsi István ilyen és ehhez hasonló trükkökkel biztosította fiai számára a motorozást, az anya pedig kitartásával és toleráns természetével támogatta gyerekeit. Talma így emlékszik vissza: „Röpködtek a pénzek arra, hogy mindig jobb motorom, jobb bőrruhám legyen. Egész gyerekkoromban – sőt még most is – a családunk igen sokat áldozott a motorsportra. Mindent! Ez kitartást és sok munkát, óriási szorgalmat követelt, valamint állandó pénzhajszolást. Emlékszem, három-négyszer alakult ki akkora katasztrófahelyzet, hogy – szó szerint – semmi pénzünk nem volt. Gyakorlatilag nem volt semmink. És amikor már teljesen kilátástalanná vált a helyzetünk, akkor mindig jött valami, ami kihúzott bennünket a bajból”

Kitartó szorgalommal és munkával (no és persze szerencsével) a Talmácsi-fiúk folyamatosan versenyezhettek, egyre feljebb léphettek a kategóriákban és a ranglétrán. Gábor először a magyar bajnokságban indult (korengedménnyel, 13 évesen!), ebben egymás után kétszer második lett. A sikeres szereplés után jöhetett az Európa Bajnokság, gondolták Talmáék, csakhogy „az eb-hez ugyanúgy rengeteg pénz kell, mint a vb-hez, viszont alig van nézettsége, ezért persze reklámértéke sincs, úgyhogy nem érdemes sokáig ott maradni. Igen ám, de továbblépni sem könnyű. Ha nincsenek körülötted családi barátok, vagy néhány megszállott üzletember, aki segíteni tud, akkor szinte képtelenség” – vélekedik Gábor.

 

És a családnak újra szerencséje volt, ugyanis az a bizonyos megszállott üzletember, a Tom Tailor divatmárka hazai képviselője, Dinnyés József személyében alakot öltött. Mondanom sem kell, Talma fantasztikusan szerepelt: első eb-futamán, a Hungaroringen egy nem túl friss fejlesztésű motorral negyedik tudott lenni hetvenöt pilóta közül! Az olasz csapatfőnökök már a verseny közben elkezdték kérdezgetni: „Ki ez a magyar fiú?” Ez a siker óriási lendületet és önbizalmat adott a Talma Racing Team-nek, és legszívesebben indultak volna a többi eb-futamon is, ám: „Hiába volt a jó eredmény, hiába beszéltek rólam elismerően a csapatok, úgy tűnt, nem tudunk elmenni a többi futamra, mert nem volt rá keret– emlékszik vissza a helyzetre Gabi. Ugyanis a támogatók álláspontja az volt (a fent említett eb-vel kapcsolatos tényezők: alacsony nézettség, sok utazás, költség stb. miatt), hogy Gábor induljon másik bajnokságban és nemzetközi kupákon, az eb szereplést nem szponzorálják. De Talmácsiék nem lettek volna Talmácsiék, ha nem találtak volna ki valamit! Pontosabban a szerencse ismét utolérte őket, ezennel Farkas Zsolt személyében: „a hungaroringi eb-futam előtt egy héttel találkoztunk először Zsolttal, aki elhozta a gyerekét apuhoz, hogy tanítsa meg motorozni. Zsolt üzletember, haláli jó fej pali. Beszélgettünk és mondta, hogy megnézné a versenyt” A verseny után (Talma 4.!) Zsolt egyszerűen felhívta Talmácsi Istvánt a lelátóról:

– István, gratulálok! – szólt a telefonba – Látom, a gyerek nagyon-nagyon ügyes. Mire lenne szükségetek? – kérdezte.
– Mi az, hogy mire lenne? Ez volt az első eb-nk, még mennénk több futamra, a portugálra, a franciára és a csehre is jó lenne kijutni – sorolta apu.
– Mennyibe kerül ez? Diktáld a bankszámlaszámod!

Apu nem hitt a fülének, de bediktálta. Tehát meglett a pénz úgy, hogy szinte csak a lelátótól ismertük egymást. Közben a Tom Tailornak más volt az irányzata és ugye ők vették a motort! Portugáliába már jóformán suttyomban utaztunk, apu nem vette fel a telefonját, amikor Dinnyés Józsi hívta” – emlékszik vissza Talmácsi Gábor.

A történet hamarosan folytatódik..

MPS AUTOMAG
MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Hirdetés

Trending