Csatlakozz hozzánk

Blog

A SZIN-es PCX-túra

Túrán a tartósteszt PCX: félezer kilométer tapasztalatai a tesztgyőztes 125-ösről

Közzétéve

ekkor

ICON AIRFLITE MPS

Szöveg: Szikora Dominika >> domino@tesztmotor.hu

Először részben akaratlanul, aztán már kíváncsiságból, de végül úgy alakult, hogy az augusztus számunkra a kismotoros kalandozások időszaka lett. A hónap elején Székesfehérvárra, a FEZEN-re kirándultunk a WR125 nyergében, nemrég pedig BenZsótól nyúltuk le a tartósteszt – és egyben tesztgyőztes – PCX125-ös kulcsait – és mentünk vele, nem is keveset…

Sokszor olvashattatok már szerkesztőségünk “házi kedvencéről”, a tartósteszt Honda PCX125 robogónkról. Már számtalan körülmény között bizonyította (remek) képességeit, de most úgy döntöttünk, hogy egy (robogós szempontól) hosszú túra során is próbára tesszük. Elindulunk hát egykori egyetemi városunk irányába, Szeged felé, mégpedig a Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) alkalmából.

A PCX-et mindenhol telepakoltuk, ahol csak lehetett (ülés alatti tároló és GIVI doboz), majd elindultunk. A tempó – mondanom sem kell – nem volt az a “fejleszakítós”, ennek ellenére nagyon kellemesen, személyautós tempóban csordogáltunk Csongrád megye felé, ketten, felpakolva tartottuk a 90-100 körüli – végsebesség közeli – iramot. A városokban pedig egyértelműen előnyben voltunk, míg a nagymotoros kollégák sokszor kénytelenek voltak a kocsisorok végén ácsorogni, mi vidáman kúsztunk előre egészen a piros lámpáig. A közel 150 kilométeres utat Kakucs községből indulva – a kecskeméti malomnál megejtett tankolással együtt – körülbelül 2 óra alatt tettük meg, ami összességében gyorsabb, mintha vonattal mentünk volna. Véletlenül sem szabad lebecsülni a 125-ösöket: egy átlag autóval sem értél volna hamarabb Szegedre, ha nem az M5-ösön mész…


SZIN-es pillanatképek: Harcsa “Vercsa” félhomályban, Egri Péter (Mystery Gang) fényáradatban…

Ahogy leértünk a Napfény Városába, a kis PCX-szel viharos gyorsasággal vágtuk át magunkat a városon, mert a SZIN-t Szeged másik felén tartják: a nyárzáró fesztivál egyébként szuper környezetben zajlik – a Tisza-parton húzódik végig a terület, szép kilátással az (este gyönyörűen kivilágított) belvárosra. A szervezés dicséretére el kell mondanunk, hogy mindent sikerült nagyon igényesen megoldani, olyan tisztasággal szembesültünk, amivel fesztiválon bizony ritkán – a visszaváltható poharaknak hála nem vált műanyagtengerré a föld, meg egyébként is látszott, hogy ügyeltek erre az illetékesek. Egy lelkes résztvevő éjszaka meg is jegyezte, hogy “hiányzik neki a mocsok” – hát, úgy tűnik, mindenkit más vonz… A színpadok nekünk nagyon tetszettek, igényesen kialakított “emelvények” voltak, szép színpadképekkel, fényekkel. A zenei felhozatal egyébként elég változatos volt, bár összességében erősen az alternatív vonal felé hajlott a dolog, de más stílusok kedvelői is megtalálhatták a nekik valót. A motoros találkozós zenekarok közül itt is fellépett például az Edda Művek, a Road, a Kiss Forever Band, a Hollywood Rose, Zana Zoli és zenekara, és még sorolhatnám, a külföldi nagy nevek pedig ezúttal (a teljesség igénye nélkül) a Kosheen, az ATB, a Parov Stelar Band és a Lou Bega voltak.


Érdemes volt ennyit gurulni, mert nagyon szép látványban volt részünk… Itt éppen színpadon a Bin-Jip

(Jó)pár koncertre mi is benéztünk, ettünk, ittunk, majd hajnaltájt hazataláltunk – rá kellett pihennünk, ugyanis nem volt megállás, másnap már folytatódott is robogó-túránk. Ekkor Túrkeve városát vettük célba, ahol a cimborák már két napja áztatták magukat a strandon. A fürdőváros eléréséhez szinte pontosan még egyszer ennyit kellett gurulni, vagyis szűk 150 kilométert. Az út elég vadregényes tájakon (valódi Vad-Kelet, vagy ahogy a FEZEN-esek fogalmaztak, “vadromantika”.. – KT) keresztül vezetett, még jó, hogy nem olyan géppel mentünk, aminél fenn állt a veszély, hogy bedobhatja volna a törölközőt út közben, mert a semmi közepén igencsak bajban lettünk volna. Ez a menet egyébként időben is majdnem ugyannyi volt, mint az előző napi első felvonás – ha azt gondolod, pl. kocsival gyorsabbak lettünk volna, tévedsz – hazafelé menet autós barátainkat követtük az eszeveszett román (kis)buszosokkal rendesen megszórt 4-esen, és ha nem kell kiállnunk tankolni, végig tudunk velük menni hazafelé. És hogy hány egységet tettünk bele összesen a kis PCX-be? Százméteres pontossággal félezer kilométert…


Ez így az útvonaltervező szerint 400km, de sikerült még egy 100-ast “belebóklászni” a gépbe, így lett félezer kilométeres a túra

Nem állítjuk, hogy rászokunk majd az efféle nyugis túrázásokra (azért nem őrültünk meg teljesen:) ), azt azonban igen, hogy nem “halálos” küldetés alkalom adtán egy kisebb vassal messzebbre indulni… Ha néha fel is forr az agyvized menet közben, az biztosan mosolyt csal az arcodra, mikor a kútnál nem 10000-ért töltöd tele a tankot, hanem 2500 pénzért. Ez annyit jelent, hogy egy kiadósabb mekis kaja áráért több, mint 220 kilométert roboghatsz (mondjuk nem nyélen), vagyis a PCX három liter alatt fogyasztott, két személlyel, csomagokkal, dobozzal, százzal.


A PCX ToMMoT-tuning (zselés) nyerge gyönyörűen “kirugózza” akár a rázósabb úthibákat is, és hosszú távon sem kényelmetlen, mert – a behatárolt gyári üléssel ellentétben – van rajta hely fészkelődni… A doboz kötelező, ha hosszabb útra indulsz vele – de nem csak ezért érdemes feltenni, mert a hétköznapokon is jól jön… 
A Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN)

A napfény városának fesztiválja igazi nyüzsgő, mediterrán nyárzáró, ahol a megjelenés kötelező minden szegedinek, akinek valaha is köze volt Szegedhez (így kerültünk mi is oda.. – KT), aki a zöld gondolat híve, és annak is, akit egyszerűen csak vonz a mediterrán életérzés és persze a zene. A SZIN helyszínét, az Újszegedi Partfürdőt egy híd köti össze Szeged belvárosával, így az ország egyik legpezsgőbb kulturális és szellemi központja alig 10 perces sétára van a fesztiválterülettől. A rendezvény négy napja alatt a dél-alföldi nagyváros kulturális központjává az Újszegedi Partfürdő lép elő. De a „SZIN beachen” nem csupán a zenében és a kulturális pezsgésben oldódhatnak fel a fesztiválozók, itt a dél-magyarországi szépség is tuningol. A délutáni, koraesti koncerteket sörrel vagy fröccsel a kézben, medenceparton lábat lógatva hallgatni, és közben a zenére lubickoló fürdőruhás csajokban vagy pasikban gyönyörködni, a SZIN-hangulat alapja.

A Szegedi Ifjúsági Napok története 1968-ig nyúlik vissza, a fesztiválozók már akkor tudták, milyen különleges hangulatot kínál a Tisza-parti strandolás és a zene elegye. A rendezvény némi szünet után 2003-ban indult el újra: azóta műfajtól függetlenül minden hazai és határontúli muzsikus, illetve minden zeneimádó nyárvégi zarándokhelyévé vált. A gondos odafigyeléssel összeállított zenei programnak köszönhetően az elmúlt években többek között a Cure, Kelis, a Kosheen, Diana King, az Apollo 440, az Alphaville és The Tarantinos is megfordult a négynapos fesztiválon.

A minőségi zene mellett a SZIN a fenntarthatóság és a környezetvédelem elkötelezettje is, aminek bizonyítéka az elnyert Greener Festival Award és a Zöld Fesztivál Díj is. A 2011-ben debütált SZIN Dizájnparton a zöld eszmék és a dizájn házasításának lehetnek tanúi, sőt segítői a SZINezők. Az öko itt nem csak szemlélet, de szórakoztat is.


Nyugisabb autós tempóban, három liter alatt, a világ végéig is…

MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

MPS Vespa-MV

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

KTM

Trending