Tesztek

A rosszfiú visszatér! Harley-Davidson Cross Bones – Teszt

Mit tesz a bölcs, öreg Harley, ha a japánok klasszikusnál klasszikusabb chopperekkel és cruiserekkel támadnak?
Euromotor2
MotoStar
 
Visszatekint saját múltjába, és előhúz egy bobbert a semmiből, amivel egy csapásra bezsebel minden elismerést…

 

Hát igen, ki tudna hitelesebben tálalni egy ilyen motort, mint a Harley-Davidson. Az 50-es évek elején a japánok még bicikliszerű, kétütemű rizskályháikat tervezgették, miközben az óceán másik felén az amcsik már a hatalmas kéthengeresek tuningolásán mesterkedtek.

A Harley akkortájt már legalább fél évszázados tapasztalattal bírt a motorépítés terén, az aktuális divatot mégis a pórnép szabta meg.

Valaki elkezdte, a többi leutánozta, a szériamotorok csak jó alapanyagként szolgáltak az átalakításokhoz. A bobber stílust speciel a világháborúból hazatérő pilóták indították el, akik bandákba verődve tengették unalmas napjaikat, és miközben egymásnak mesélgették adrenalinban dús élményeiket egy-egy légi csatáról, nekiestek motorjaik átszabásának. Az alapelv a következő volt: minden felesleges dolgot leszerelni, ami nem az, azt megvágni. Így született meg a chopper előfutára, a bobber. Ezek a motorok valójában versenyzésre készültek, még nem szenvedtek a későbbi chopperek rákfenéjétől, ami abból eredt, hogy feláldozták a kezelhetőséget a szépség oltárán. Az akkori rosszfiúk ilyenek nyergében jöttek-mentek, hangoskodtak, balhéztak, verték fel a port a tisztes polgárok portája előtt. Az idő mindent megszépít, mára ezek a törvénykívüli suhancok romantikus érzelmeket keltenek az emberekben, mint annak idején Marlon Brando a Vad című filmben (The Wild One), holott a maguk idejében éppoly erőszakosak és kerülendő figurák voltak, mint régebben a kalózok, vagy később a porszívóügynökök.
 

 

A Softail Cross Bones a bobberek ősi szellemét idézi fel meglehetősen feltűnő formában. A springer villa látványa már önmagában nagyon ütős, a rövid sárvédők, a rengeteg sötét színű alkotóelem, a magas kormány és a rugós nyereg együttese semmivel nem összetéveszthető, egyedi külsőt kölcsönöz neki. A külső azonban nem minden, a fellépéshez társul egy teljesen sajátos hanghatás is. A kipufogóból egy amolyan rotyogós, gurgulázós muzsika szól, ami csak a H-D sajátja. Egyedi és összetéveszthetetlen, ugyanakkor hátborzongatóan kellemes. Hallani mindezt annak ellenére, hogy a motor teljesíti az összes EU-s környezetvédelmi károsanyag- és hangnormát. Hogy ez így megvalósulhasson, egy elektronikusan vezérelt szelepet építettek a kipufogóba, ami alacsony fordulaton kordában tartja a gázokat és hangokat egyaránt. Ezzel ugyan elvész némi erő a legalsó fordulatszámoknál, viszont középen és fent meglepően élénk a 96 köbinches blokk. Igazából azt is mondhatnánk – ha nem lenne szentségtörés –, hogy a H-D eléggé japánosan viselkedik, és ez igaz a szó jó, és – bizonyos szempontból – rossz értelmében egyaránt.
 

Ami a dolog jó oldalát illeti: a nyomórudas konstrukciójú, mégis modern motorblokk mentes a legtöbb zavaró, idegesítő zajtól, zörejtől, rázkódástól, amit régen a „van neki feelingje” kifejezéssel tettek mindenki számára emészthetővé a tulajdonosok. Persze a váltó ennél is jókorát csattan minden egyes váltásnál, de ez elvárás ebben a kategóriában. A motor viszont óramű pontossággal jár, erős és megbízható, de egész kicsit „steril” érzést ad. Ezt nevezném a modernség egyetlen árnyoldalának, ami – figyelembe véve az ezért cserébe járó megbízhatóságot és kényelmet – annyira azért nem tűnik feltétlenül rossz üzletnek.
Az injektoros blokkhoz nem tartozik sem benzincsap, sem szívató, nem kell semmiféle karral külön babrálni, és nem lehet semmit sem elfelejteni, csak meg kell nyomni a gombot és a motor egy csapásra életre kel. De hogyan! Ahogy a hatalmas lendkerék és az óriás dugattyúk egyszerre megindulnak, az valami félelmetes. Szinte robbanásszerűen történik mindez, és utána a talpamon érzem a dübörgést, amit a hatalmas Harley a talajon kelt. Menet közben a Cross Bones sokkal barátságos arcát mutatja, mint amit a neve sugall (szabadon: halálfej). Amilyen nehéz ide-oda tologatni a hárommázsás szörnyeteget, olyan könnyedén röpül saját erejéből. Igazi bobber lévén akár versenyre is kelhetünk bárkivel az úton, de figyelem, a vasat meg is kell tudni állítani!
 

 

Csupán az első fék használata ebben az esetben nem célravezető, az egyetlen tárcsához párosított egyetlen dugattyús nyereg csupán jelzésértékű fékerővel bír, no de miért van ott az a hatalmas IFA-pedál a lábdeszka előtt? Megtaposva az alkalmatosságot a Cross Bones hirtelen lassulni kezd, nem csoda, hiszen a súly jelentős része a hátsó úthengert terheli, éppen ezért ott sokkal komolyabb féket találunk. A maximális fékhatás túllépését a felsíró gumi jóindulatú megcsúszása jelzi.

 

Elsőre azt gondolnánk, hogy a springer villa azon kívül, hogy szép, komoly kihívásokkal küzd a rugózás terén. Tévedés. Bizonyos minimális sajátosságai vannak ugyan, amit egyesek képesek felfedezni, de javarészt ugyanúgy, és ugyanolyan jól működik, mint egy normál teleszkópvilla. Egyedül bonyolultságát és nagy súlyát tudnám érvként felhozni ellene, viszont mellette szól az, hogy művészi alkotásokat lehet belőle készíteni némi fantázia és króm segítségével. Mivel egy klasszikus Harley esetében a súly nem szempont, így a Springer villánál jobbat elképzelni sem tudnék rá. Ez, és a softail hátsó rugózás közösen az útegyenetlenségek jelentős részét kiszűri, a maradékot a lengőnyereg teszi elviselhetővé. Ebben a ruganyos fotelben, előrehajított lábakkal, a középmagas kormányon pihetetve karjaimat a világ végére is el tudnék gurulni. De ha csak a sarokig kell menni, az sem baj. Mint már említettem, a bobbert nem tették vezethetetlenné hosszú első villával, mint egy choppert, teljesen normális szögben áll a Springer, így a Cross Bones irányítása nem szenved csorbát. Akár egy kanyargós országúton, akár a városban, a kocsisorok között, ugyanolyan magabiztosan közlekedem vele, mint bármilyen más motorral.
 

Megjelent a Minden Motor legújabb száma!


A Cross Bones nyergében ülve az ember szinte egy másik világba csöppen. Olyan világba, ahol minden autós félrehúzódik előle, a járókelők lépten-nyomon mosolyognak rá, és a gyerekek integetnek az út széléről. Ezt váltja ki az emberekből egy igényes, szép gép látványa. De nemcsak nekik élmény ez! A nyeregből látható részletek ugyanolyan jólesnek a szemnek, mint a motor teljes egésze kívülről. Ahogy hintázgatok az ülésben, combom között a hatalmas tank pihen, két szélén diszkrét nonfiguratív mintával, középen az üléssel harmonizáló fonottbőr betéttel. Előttem a nagy feketeségben néhány krómozott részlet csillog: a gyújtáskapcsoló, a kilométeróra kerete, a tanksapka és a benzinszintjelző, valamint két apró csavar a kormány előtt, a keskenyedő rugók tetején.

A Harley-Davidson legújabb üdvöskéje tehát egy különleges, látványos és jól motorozható járgány, ami kihasználva a cég 105 éves múltját, új színt tud vinni a custom motorok világába. Már csak azt kell megtudni, kinek készült. Talán a fiataloknak, akik a kor lázadó szellemét ültetnék át a mai világba? Vagy netán a nagypapáknak, akik fiatal koruk formavilágát látják benne (na nem a szoci formavilágot)? Végül is teljesen mindegy, nem ez határozza meg, hogy kinek lehet bobbere. A Cross Bones elsősorban luxuscikk, és mint ilyen, egyetlen kritérium merülhet fel leendő gazdájával szemben: tudnia kell viselni.

 
Az olvasó véleménye Kis Dezső – „régi motoros”
Csodálatos ez a gép, ritkán látni ennyire szép motort. Ha valaki csajozni szeretne a Balatonnál, csak ilyennel induljon neki, emellett bármely más motor láthatatlanná válik. A sportmotorosoknak csak addig lenne esélyük a lányoknál, amíg a Cross Bones oda nem ér, utána szedhetik a sátorfájukat. Ezen felül még kényelmes is. Az ülés és a kormány miatt hosszú távon sem fárasztó vele utazni, szerintem a Faaker See-ig simán kibírnám rajta egyhuzamban.
 


Szöveg: Somorjai István. Fotó: Joe Antoni. A cikk a Minden Motor júniusi számában is olvasható.
 
Ára: 5 552 000 Ft
Forgalmazza: Harley-Davidson Budapest

Műszaki adatok

Motor: Négyütemű, léghűtéses, 4 szelepes,
alulvezérelt, V2
Térfogat: 1584 cm3
Teljesítmény: n.a.
Fék: első: féktárcsa, egydugattyús
féknyereg
hátsó: féktárcsa kétdugattyús féknyereg
Tengelytáv: 1630 mm
Ülésmagasság: 676–767mm
Önsúly: 317,5 kg
Tank: 18,9 L
Meghajtás: bordásszíj
 

 

 

Comments

comments