A nyolcadik utas: a Vultus – Honda NM4 premier teszt

Szöveg, képek: Kovács Tamás

Igen, én is tudom – már csak a röpke teszt során végzett “közönségszavazásomból” is -, hogy ez egy “nagyon batmanes” motor, és a képregényhős stílusa jóval közelebb áll hozzá, mint Ridley Scott 1979-es klasszikusa, az Alien – de tehetek én róla, hogy pont a teszt előestéjén adták a TV-ben a Nyolcadik utas: a Halált?

Mert ahogy másnap reggel a Honda udvarán ránéztem a Vultusra…egyből bevillantak a tegnap esti “rémképek”, amint a földönkívüli rettenet éppen végezni készül Sigourney Weaverrel… Szerintem a film díjnyertes díszlettervezője sem változtatott volna a Vultus formáin, ha lett volna motoros jelenet az űrben…

Nem szoktam egyébként ilyen (megijedős) filmeket nézni, de az – eredeti címén – Alien különlegesnek számít a maga nemében, hiszen első alkalommal ötvözte a horror és a sci-fi műfajok elemeit, ha jól tudom – ezért is vettem a bátorságot… Krúzolni sem szoktam nagyon, de a Honda NM4 is kuriózumnak számít a maga nemében…

Na nem a technikai alapjaival, hiszen azok megegyeznek egy DCT-s (duplakuplungos) NC750-esével: a váz, a blokk, a futómű, a fékek… Ha esetleg lelombozna, mert a külseje alapján egy technikai csodára vártál…akkor elmondanám, hogy a Honda palettáján akad mérnöki bravúr bőven (tulajdonképpen ez a blokk is az) – de itt egészen másról szól a sztori… Hol is kezdjem…

Kezdjük talán ott, hogy kigurultam a Honda-sorompón az ország egyetlen Vultusával, és meg sem álltam az Üvegtigrisig, ahol a terv szerint “majd én magam is megnézem, mivel jöttem”. Az, hogy milyen volt az út a motorral, az – egyelőre – teljesen mellékes… Odaérve meglepődtem, hogy már a Tigrisnél is (leengedett!) sorompó van, és Lali sincs ott – de nem ez a lényeg.

Amint levettem – az alkalomra fekete – bukómat, még a hajamba sem volt időm beletúrni, mert máris ott termett egy érdeklődő családapa, fényképezővel természetesen. Azt kérdezte, le szabad-e fényképezni. Aztán hogy ráülhet-e. És csak a harmadik kérdése volt, hogy tulajdonképpen mi a…túró ez?! Aztán elmondtam neki, nagyjából miről van szó (bővebben lásd a lenti keretest). Aztán ráült az egész család, mindenkit mindenki lefényképezett. Aztán csak utána indultak tovább Bogácsra nyaralni.

Azután csak megkerültem azt a sorompót, hogy tudjak pár képet készíteni a Tigrisnél a Dögről… A motor eleje nagyon terebélyes, ahogy azt a mellékelt ábrákon nem nehéz észrevenni: 933mm-es szélességével épphogy befért a fa és a sorompó közti résen a sci-fi Vultus a magyar valóságot ábrázoló kultfilmek “forgatási területére”. Aztán jött egy újabb család…

…és ők is elkezdtek fényképezkedni büfés Lali pultjánál. Kérdésemre, hogy eltoljam-e a gépet, a családfő kérdéssel válaszolt: ráülhetek?! Aztán megint ráült az egész család, és ők is csak utána indultak el a nyaralásukra… Mindkét család hölgy tagjai szerint “ez egy Batmanmotor”, szóval ez az Alien csak az én agyszüleményem – de ezt eddig is tudtuk. Aztán a felmérésem idő előtt véget ért, mert többen már nem álltak meg Lalinál – illetve csak azok, akiknek muszáj volt: “Bajusz és Rezső” jöttek igazoltatni a jónépet… Látszott a rendőrök arcán, hogy nem nagyon tudják hova tenni a Vultust, de ez kivételesen nem a szerv számlájára írható…ehh. :)

A Honda az NM4 tanulmánymodellt idén márciusban, az oszakai motorshow-n mutatta be – ekkor még nem lehetett tudni, hogy eljut-e a sorozatgyártásig a meghökkentő formákkal és dimenziókkal operáló, de mégis “élethű” alkatrészekből felépített modell. Nem sokra rá a világ legnagyobb motorgyártója elhatározta, hogy piacra dobja – mert megteheti -, ekkor kapta a Vultus utónevet, ami latinul “arc”-ot jelent. A névadás nem véletlen, mivel az NM4 futurisztikus ábrázata igencsak sokat nyom a latba…

Európában először májusban, a londoni ComiCon rendezvényen lehetett látni, és ez sem véletlen, mert a formavilág erősen képregényes: a legtöbbeknek a Batmobil motoros megfelelője jut róla eszébe. Júniusban Amerikában elkezdték a forgalmazását, 11 ezer dolláros áron (ami egymillió forinttal kevesebb, mint az itthoni tervezett 3,5M Ft-os ár). A japán piacon 16 literes – a formatervbe illeszkedő – hátsó dobozokkal is elérhető a Vultus, amelyet valójában a szigetországi, ún. anime rajzfilmek ihlettek. Bár széria lett a koncepció, de egyelőre(?) csak limitált, 500 darabos.

A miértekre pedig Keita Mikura, az NM4 Vultus projektvezetője adott frappáns választ: “A Honda egy nagy cég, mindenféle motort készítünk. Nagyszerű dolog, hogy néha pusztán azért elkészíthetünk egy modellt, mert el tudjuk és el akarjuk készíteni, és nem azért, mert erre lenne szükségünk. A Vultus szenvedélyből készült. Valami különlegeset akartunk, nemcsak a kétkerekűek között, hanem az egész járműiparban. A cél az volt, hogy minden egyes motorozás – garantált – élményt, egy valóságos szertartást jelentsen”

Az élmény garantált, nekünk elhihetitek, és nem a gép – egyébként remek – műszaki alapjai miatt (lásd az adatokat a jobb oldalon). A Vultus az NC750-es soros kéthengeres blokkját használja, DCT (duplakuplungos) váltóval párosítva, ABS-szel, LED-es fényszórókkal (elöl is), különleges, 25 féle(!) háttérszín-árnyalattal bíró műszerfallal – és más igazán “finomság” nincs is – persze a külsejét tekintve csak az van…

Aztán elindultam a “(Pilis)csabai fagyis” irányába, ahogy az a filmben is elhangzik (nem az Alienben meg a Batmanben:)). A megkülönböztetett figyelem – természetesen – menet közben is jár nekünk. Hogy mindenki értse: kábé úgy néznek a népek, mintha ha egy hasonlóan éles formájú Lamborghinivel krúzolnánk. Még a motorosok se nagyon tudták hova tenni a Vultust – talán valamilyen amerikai Victorynak nézték -, de ezt a Hondát mindenki megbámulja, korra, nemre és motorok iránti érdeklődésre (vagy annak hiányára) való tekintet nélkül…

A kisgyerekek tapadnak az autók hátsó ablakaira, szó szerint – mert ebben semmi túlzás nincs. Többször megfigyeltem, hogy a kisfiúk valami “odanézz!”-félét kiáltanak, és a tekintetük kőkeményen megragad rajtam – illetve a motor megabrutál, “bekapni készülő dizájnú” elején. Ugyanakkor ez az ámulat-bámulat csak elölről igaz, a gépsárkány hátulja már közel sem annyira elrugaszkodott – ettől persze még extravagáns.

Arra a bizonyítékra Esztergomban leltem, hogy csak akkor áll meg körülötte az élet, ha elölről látják. Jött egy turista-kisvonat, amely pont ott kapott pirosat, ahol én álltam a Vultussal: a trafikba készültem üdítőért. Az utolsó “vagonban” ülők addig rá sem néztek a Hondára, amíg az előttük volt. Majd miután elhaladtak mellette, és az egyik srác visszanézett… “Na, ez már motor! Ezt Nézzétek!!” Erre megfordult a teljes utazóközönség, és szinte egyszerre: “Aztaaaaaa…”

Azt hiszem, több példával már nem kell körülírnom, hogy milyen megkülönböztetett figyelemben volt részem pár órás pünkösdi királyságom alatt. Ez a motor nem feltűnő…hanem még valami ennél is “erősebb” kifejezés illene rá. Én még fekete motor körül ekkora pezsgést nem láttam – sőt, tulajdonképpen egyetlen motor körül sem, pedig volt már nálunk egy-két érdekesség…

A legviccesebb az egészben, hogy ez az őrült – minden eddiginél nagyobb – felhajtás egy sorkettes, 55 lóerős, acélvázas, egyféktárcsás, “nemfordítotttelós” stb. vas körül zajlott, amely még 200-zal sem tud szaladni. És akár hiszitek, akár nem, nekem pont ez benne a szimpatikus. Nevezetesem, hogy az über-gizda gépet – például – nem a nagyobb, nehezebb(en kezelhető) CTX1300-as köré építették fel, hanem a – pestiesen – ultragizdasághoz elég volt a 700-as (illetve 750-es).

Éppen ezért nem lett sem feleslegesen nehéz, sem feleslegesen erős, így ugyanolyan könnyű és stresszmentes suhanni az NM-mel, mint akármelyik NC-vel. A menettulajdonságairól nem is tudok sok újat mondani: a vezetési élmény pont olyan, mint a CTX700D-n (teszt), a dinamika meg valamivel jobbnak tűnik: pontosan mint az NC750-esen (teszt). Jól gyúrták össze a kettő, és tulajdonképpen nem is értem, hogy a CTX miért nem 750-es.

Azért “belülről” akadnak újdonságok is, amik jól állnak a Dögnek. Ilyen a háromtónusú műszerfal – ilyet NC-n vagy CTX-en még nem láttál! Funkcióban ugyan ugyanaz, mint az új NC750-é, de a látvány…akár a Nostromo űrhajó pultja az Alienben… Főleg sötétben vagyunk vagányak, mert kaméleon-módjára változtatja a színét a háttérvilágítás, attól függően, hogy mely módjában (vagy üresben) van a DCT váltó.

A menő mozi fölött egy “vagány” szögben álló plexi tolja előlünk a szelet: mivel jó mélyen ülünk (650mm), még a 181 centim esetében is sikerrel járt. Persze ebben a hosszú ormányának és az elefántfül méretű, de nagyon denevéres formájú tükörházaknak is szerepük lehet: valódi légbuborékban utazunk. A menetkomfortot kényelmes ülések és criuseres lábtartó trepnik növelik – a hátsó fék pedálja azonban nem túl nagy (az első pár féktávon nem volt könnyű megtalálni), de legalább formatervezett:

Érdekes, hogy a lábtartók – viszonylag – későn érnek le. Emlékeim szerint a CTX hamarabb karistolt, pedig annak nem is volt ilyen “taposója”. A kanyarvadászatban tehát nem (annyira) gátol minket, a saját kezünk viszont igen, a hátrapillantásban: a nagyméretű, ötszögletű tükröket a “macsós” kormányrúd alá helyezték – de azért láttunk már ennél sokkal rosszabbat (kevesebbet) is (hátrafelé).

Jóval kellemetlenebb viszont, amikor előre nézünk, és azt látjuk, hogy az előttünk álló két kocsi között nem férünk el… A városi használatra – a tökéletesen passzoló váltómű mellé – praktikus lenne egy gomb, melyre behúzná a kisebb tepsi méretű füleit, amolyan Burgman-módra (jöhet a luxus Vultus…). Akkor már csak a kormány lesz (egy kicsit) útban, de az meg kell, hogy ilyen széles legyen. Na nem a kezelhetőség miatt, hanem mert ez így egy Dög – 100 lóerő, 200-as sebesség és 300-as hátsó papucs nélkül is.

TM Ítélet: Figyelmeztetünk, csak akkor merészelj befizetni a Vultusra, ha exhibicionizmusod határtalan: magyarán, el tudod viselni az állandó tekinteteteket, a záporozó kérdéseket és a folyamatos népszerűséget. Hidd el, a sztárok élete egy idő után fárasztó, szóval készülj fel rá, hogy számtalanszor el kell mesélned, hogy mivel is jársz (a motoros kollégáknak a fenti első keretest meg is tanulhatod kívülről:)). Azért valahogy ki lehet bírni ezt az őrült nyomást…

Ha vállalod a feladatot, hogy Te légy Mr. Népszerű, akkor sietned kell a foglalóval, mert csak pár darab érkezik az – egyelőre? – félezer darabos Vultus-szériából Magyarországra. Jövőre jön az említett (kis) mennyiség, az áruk nagyjából 3 és fél millió forint körül alakul. Ez a kevesebb, mint fél GoldWingnyi ár annak fényében nem is sok, hogy milyen (nem vezetési) fílinget kapunk a géppel – úgy meg nem kevés, hogy maga a technika durván egymillióval kevesebbet ér – legalábbis ennyivel olcsóbban is meg lehet kapni.

Van, amit pénzért nem lehet megvenni, de ezt a fajta imidzset igen: furcsán hangzik, de azért, hogy mindenhol, ismétlem mindenhol mi legyünk a főszereplők, ez az árcédula nem is annyira elrugaszkodott – mondhatni a népszerűségi index ár-érték aránya kedvező… És még motorozni is lehet vele, és nem úgy, mint egy csopperrel! A fogyasztásunk meg persze továbbra is nevetséges.

Echte fekete, de ezzel a motorral nem lehet elbújni. Véletlenül elkeveredtem a Figet Szesztivál környékére, ahol konkrétan majdnem balesetet okoztam, úgy elvonta a zebra népének figyelmét a Honda úrhajóm, ahogy – nagy nehezen – a sor elejére evickéltem. Én csak mosolyogtam – az alkalomra fekete, mondtam már? – bukóm alatt, majd megkérdeztem a kutas sráctól, hogy merre lehet itt visszamenni a lezárások miatt. A gyors “válasz” ennyi volt: “Nem tudom, de milyen motor ez?!”  Na, ez mindent elmond, és többet már inkább nem példálózok, pedig még tudnék.

De ha már a kutas srác, ha még egy gyenge poént megengedtek: – Tudjátok, miért nem tankol senki Nyolcadon? – Mert a nyolcadi kutas a Halál…