Csatlakozz hozzánk
HYPERSPORT

Hírek

A magyar stunt egyik alappillére: Havas Péter

Interjú a magyar stunt sport úttörőjével, az egyik első hazai utcai harcossal, Havas Petyával

Közzétéve

ekkor

ALPINESTARS OFF ROAD
MPS RAM MOUNT

Képek: Amrein László (MotoRage magazin), Havas Péter

Igaz, Havas Péter már jó ideje nem űzi a “streetfighter” szakmát, mégis legalább olyan fontos alapköve a hazai stunt sportnak, mint mondjuk Fenyő Miklós a magyarországi rock&roll-nak. Petyával a fényes kezdetekről és a szomorú végről, vagyis karrierje derékba töréséről egyaránt beszélgettünk – de a kettő között is rengeteg dolog történt.

Akit kicsit is érdekel itthon a versenyszerű motoros kaszkadőrködés, vagyis a stunt sport, az biztosan ismeri Havas Péter nevét. Hazánk egyik legelső és legtehetségesebb stunt ridere sajnos kénytelen volt idő előtt befejezni versenyszerű motoros pályafutását, pedig nagyon fényes, nemzetközi sikerekkel kecsegtető jövő állt volna előtte… Én magam a 2000-es évek elején szép nagyra tátottam a számat Kunmadarason, amikor olyat láttam tőle, amit addig még TV-ben sem. Egy csont gyári, indexes-tükrös 750-es SRAD-dal produkálta magát egy srác, rohamsisakban és repülősszemüvegben…

De nem ez a lényeg, hanem olyan tudatosan egykerekezett és elsőkerekezett a “stock” motorral, hogy nem hittünk a szemünknek. A speaker, Hadnagy Józsi őrjöngött, a már akkor népes közönség nemkülönben. Havas Péter a verseny végére lekoptatta a rendszámról a számokat… Akkoriban még nemigen láthatott az ember ilyesmit Magyarországon, Petya egyike volt azoknak, akik útjára indították itthon ezt a látványos motorozási stílust. Persze nem sokra rá jött a nemzetközi szereplés is: a Power Bikes magazin például egy 2000-es csehországi versenyről azt írta Havas Péter kapcsán, hogy “széria Suzukival bemutatta a lehetetlent”…


Az elsők között tudott kontrolláltan egykerekezni és fél kézzel elsőkeréken gurulni

– Amikor hazánkba is bejött ez az akkor még streetfighternek nevezett dolog, te már akkor az elsők között voltál.

– Így van, olyan ’99 környékén volt ez, mi ketten a Borsay Szabolccsal kezdtük el ezt a streetfighter motorozást Magyarországon.

– Csak versenyző voltál, vagy szervezőként is részt vettél a sport kiépítésében?

– Csak versenyeztem, de akkoriban mindenki felfigyelt ránk, akkor még ez nagyon egyedi dolognak számított. Rengeteg külföldi és magyar újságban szerepeltünk, megismerték a nevünket, felraktak a netre, szóval népszerűsítettük a stílust.

– Egyáltalán, hogy indult ez az egész nálatok? Külföldről láttatok valami bemutatót, aztán összebeszéltetek a Szabbal?

– Én ’97-ben kinn voltam Amerikában, Daytona Beach-en, és ott a fiatalok olyan show-t csináltak “illegálisan”, hogy, hogy…még sosem láttam olyat… Egykerék, elsőkerék, forgás… Ez engem nagyon beindított, szóval innen jött nálam ez a téma. Hazajöttem, és vettem egy 750-es GSX-R-t, ’98-ban.

– Ha jól emlékszem, ezt nem is nagyon alakítgattad, hanem “amerikai stílusban” kezdted el vele a motorozást.

– Így van, elsőkerekeztem, egykerekeztem vele: akkor még ugye nem volt kombinált egykerék, hanem fölálltál, föltérdeltél az ülésre és így mentél több kilométert – 120-szal…


Ez a kép még a magyar stunt (akkor még streetfighter) “hajnalán” készült, Csongrádon

– És ezt akkor rajtad és a Borsay Szabolcson kívül nem sokan csinálták, szóval lehet azt mondani, hogy ti voltatok a legjobbak.

– Nem, a legelsők!

– No de rajtatok kívül azért az utcán is nyomták a srácok az egykereket.

– Mi is az utcán kezdtük, de a többiek nem tudtak váltogatni például. Fölvették egyesben vagy kettesben, leszabályzott… Erőből és kész. Mi már felvettük kettesben, majdnem holtpontig – amikor térdelsz a motoron, teljesen máshol van a holtpont, mint ülve – és ráálltam egy bizonyos sebességre, amit tudtam tartani, olyan 100-120 körül. Megtanultunk 1-től 6-ig felváltani és visszafelé is, 6-től 1-ig – ez még egy következő lépés volt.

– A stoppie-t is ti csináltátok a legszebben abban az időszakban?

– Meg legelőször. Meg a max-kört, úgy, hogy a lábad nem rakod le – ezt is mi kezdtük el. Nagyon nehéz volt megtanulni elsőként…

– Ha már az első lépésnél tartunk, a “sima” motorozás hogy indult nálad, hány éves korodban?

– Az már gyerekkoromban, iskolásként, a szokásos a sztori…

– Tehát Simson, MZ?

– Nem, az MZ az kimaradt. Kis Romet, Simson, Honda MTX 80, 125, Yamaha RD250, RD500, és akkor innen tovább felfelé, ZXR750RR, FZR1000EXUP, satöbbi…


Kaposvár

– Aztán a stunt világa gondolom az amerikai mintára vonzott, mert akkor még Európában nem nagyon lézetett a dolog.

– Így van, hiszen nem volt más, az első, aki behozta ezt az irányzatot Európába, az a brazil AC Farias volt.

– És neked melyik volt az első versenyed?

Kunmadaras, ’99 vagy 2000, amelyiken első lettem.

– Kik voltak akkor az ellenfeleid?

– Megmondom őszintén, olyan régen volt, hogy már nem is nagyon emlékszem. Olyan heten-nyolcan voltunk.

– És a legemlékezetesebb versenyed?

– Talán ez, amit rögtön meg is nyertem.

– Melyik a kedvenc trükköd, mondjuk a régi iskola, ill. az új, technikás mutatványok közül? Az újabb, kontrollált elemek mennyire mennek?

Szegény Potzner Feri és én jöttünk rá a holtpontos egykerekezésre, 2001-ben kezdtük el. A titánkoptatást, a kitámasztón húzni a motort – azt akkor még csak mi ketten tudtuk, senki más.

– Együtt gyakoroltatok?

– Folyamatosan, Gyálon.

– A mostani stunt versenyzők közül ki a kedvenced?

– A külföldiek közül a Christian Pfeiffer, aki roppant ügyes, ha a magyarokat nézem, akkor…nem nagyon tudok választani… A komplex mezőnyt kedvelem, mindenki nagyon profin és maximálisan teljesít.


Kaposújlak, Repülőtér

– Visszatérve a trükkökre, melyiket csináltad a legszívesebben?

– A hátsó keréken forgást. Abban az időben nagyon ment, és nagy dolognak számított, de a mostani srácok szintjére már nem jutottam el, addigra abbahagytam.

– Azért szoktál még stuntolni?

– Nem, egyáltalán nem. Utcán is ritkán motorozom, néha pályán, a Hungaroringen. A mostani stuntmotorommal megyek a versenypályán, az utcai gumival csúszkálok keresztbe, hosszába…

– Szóval nem bajnokságban indulsz, hanem ez csak ilyen örömmotorozás?

– Hát, nem mentem olyan rossz időket ezzel a kitámasztós, egyenes kormányos géppel, olyan 2:06, 2:07-eket. Végülis minden kanyarban csúszik…

– Úgy hallottam támogatsz stunt versenyzőket is. Kiket?

Sok versenyzőt, nem csak a stunt-ban: például Jobbágyi Peti, Hidi Miki, Csáki Gyula, Erdei Balázs, Gergely Sanyi, Kirschner Csabi, Borsay Szabi, Szöllősi Pepe, Kulman Miki, Dér Gábor, Majzik Ibolya…

– Freestyle-osokat is támogatnál esetleg, tehát ilyen fiatal MZ-fighterekre gondolok. Szóval ha bejön hozzád egy tehetséges srác, hogy stuntolna, ha lenne miből, akkor…

Mindenkit támogatunk, nem is kell hogy nagy fantáziát lássak benne, de ha idejön, látom, hogy például nincs ruhája, akkor persze segítünk neki, amiben tudunk (hallottátok, ifjú stuntosok 🙂 – a szerk.)


Kunmadarason, a volt szovjet betonon

– A motorozáson kívül esetleg gondolkozol más műfajban is a jövőben?

– Igen, elkezdtem most országúti kerékpárokkal foglalkozni. Ez a másik hobbim, minden nap kerékpározom, versenyzek is. Lesz jövőre saját csapatunk, lesz nyolc versenyzőm, elit és hobbi…

– Egyszer régen, a Power Bikes egyik számában láttam egy megrázó képet rólad, ami közvetlenül a szörnyű autóbaleseted után készült…

– Ne is mondd, 2001-ben mentem Olaszországba egy fellépésre, utána Modenában lettem volna négy napot, aztán mentem volna Brazíliába egy másik bemutatóra. Ez meghiúsult…

– Hogyan is történt?

– Mentem szabályosan az M7-es autópályán, és a szemközti sávból áttörte a szalagkorlátot egy IFA, az ember elaludt (az IFA mögött haladó kamionos rohant bele az IFA-ba, ami áttért a másik pályára), én meg pont arra jártam abban a minutumban és nem tudtam elkapni a kormányt sem, mert egy századmásodperc alatt ott volt… Nem is észleltem, annyira gyorsan tötrént – frontálisan ütköztünk. És itt nekem el lett vágva a karrierem…

– De utána még stuntoltál?

– Nem csináltam versenyszerűen, csak próbálgattam, de nem hittem el, hogy ennyire nem megy. Viszont akkor nekem szilánkosra tört az állkapcsom, 37 (!) helyen tört el, úgy kellett összerakni a komplett arcomat.

– A mai napig érzed ennek a hatását?

– Sajnos érzem, mivel az egyensúlyérzékem teljesen elment és a motoron mindig van egy kis félelemérzetem, azóta. Nem is igazán félelemérzet, hanem nem érzem azt a stabilitást, ami a stunthoz elengedhetetlen. Van, aki erőből megy, keresztbe-hosszába éget gumit, és van az akrobatika, amit sajnos már nem érzek, mert egyszerűen nem érzem magam a motoron biztonságban, szédülök egy kicsit néha. Szóval azóta a karrieremnek lőttek, pedig abban az évben nekem volt egy nagyon komoly szerződésem egy külföldi céggel (Madif). Mentem volna Brazíliába, Olaszországba, megvolt a repülőjegy…


Petya az épített nitrós V-Maxot (1500cc, 200LE, nitróval 300…) akár hétköznap is használja, stunt motorjával pedig pályázik mostanában

– Szóval nagyon komoly jövő állt volna előtted.

– Óriási jövő, óriási célok, mint például Talmácsi Gábor előtt, mikor ki tudott jutni a MotoGP-re – aztán világbajnok lett belőle. Nekem ugyanez a lehetőségem megvolt a stunt-ban, mert engem vittek volna a Superbike VB-re, a MotoGP-re, úgy, hogy mindent ők organizáltak volna.

– Bemutatókat tartottál volna a célegyenesben?

– Így van, és kaptam volna mellé egy elég komoly összeget.

– Ezután ebből semmi nem valósult meg?

– Egy évig voltam betegállományban, egy évig… Bontották a szerződést, kihagytam egy évet, mindenki elhúzott mellettem és mint mondtam, nem éreztem jól magam, nem volt meg az egyensúly…

– Ha nem lett volna ez a baleset, akkor még ma is csinálnád?

– Hogyne! Én reggel felkeltem, és naponta hat órát edzettem abban az időben – a baleset előtt. Annyira szerettem…

– Azért kérdeztem, mert akivel kezdted a műfajt, a Borsay Szabb is abbahagyta már a stuntot, azt mondta, meghagyja a fiataloknak a pályát.

– Ő másfajta akrobatikát művelt, de én szerintem – szponzorok függvényében – még ma is csinálnám.

– Hobbi szinten sem mutatványozol ma már?

– Nem. A motor még itt van, elvitték volna, de nem adom el (Petya gépe a SuperZone motorosboltban parkol – a szerk.).

– Pályázásnál nincsen probléma ebből a kis egyensúly-bizonytalanságból?

– Azért ott sem megyek úgy, ahogy kéne, csak ahogy jól érzem magam. Csak ha az ember úgy megy, hogy jól érzi magát, akkor nem tud nyerni… El tudok motorozgatni, de már nincs eredménye. Ha be kell vállalni, hogy elengedett kézzel forogjál, meg abból kijönnni…az már nem megy. Pedig ez már alap a mai stunt-ban.


Havas Péter a stunt után a kerékpár sportban is felállt a dobogó tetejére

– Az a legfontosabb, hogy tudsz motorozni és hogy felépültél egy ilyen szörnyű balesetből. Rosszabbul is járhattál volna…

– Hogyne, szerencse is volt a történetben, mert miután a baleset megtörtént, elment az autóban a világítás: mögöttem egy gázpalackokat szállító dupla pótkocsis kamion kockára koptatta a gumijait és meg tudott állni a korom sötétben – 30 centivel mögöttem…

– Ez az épített nitrós V-Max ismerős, szintén az egyik régi Power Bikes újságból.

– Azt hiszem 2000-ben volt benne, elég régen. Mindig is szerettem a tuninggépeket, megvettem hozzá az alkatrészeket, ízlésem szerint, és volt, aki összerakta: teljesen egyedi dizájn.

– Gondolom nem akarod eladni.

– Már nem lehet. Olyan sokba’ van, hogy már nem éri meg. De nem is akarom.

– Volt ez használva egyáltalán valamikor?

– Folyamatosan. Hétköznap is használom (kis túlzással egy nitrós dragbike-ról van szó – a szerk.). Gyorsulok két lámpa között, keresztbe-hosszába… Kiélem magam.

– Kunmadarason miért nem próbálkozol vele?

– Á, régen érdekelt, de ma már nem. Megint más a gyorsulás téma, mert ha azt komolyan venném, tuti hogy beszédülnék tőle, ezek után…

– Akkor mik a jövőbeli terveid, mi motivál?

– A kerékpár! Nem tudom, mekkora jövőt látok benne, de most ez nekem nagyon tetszik, mert gyerekkoromban sokat kerékpároztam – igaz, nem versenyszerűen -, de az is olyan hobbim volt, mint a motorozás. Idén elkezdtem versenyezni, voltak dobogós helyek, hét-nyolc érem, és ahogy mondtam, jövőre már csapatom is lesz.


“Motoron van egy verseny, harminc perc… Kerékpáron pedig ha van egy három-négy órás verseny, ott végig szenvedsz. Végig”

– Szóval mostanra legalább olyan fontos lett a kerékpározás, mint a motorozás?

– Szerintem most már fontosabb.

– Melyik a nehezebb: bicikli- vagy motorversenyzőnek lenni?

– Mind a kettő nehéz. A biciklinél többet kell szenvedni, sokkal többet. Motoron van egy verseny, harminc perc… Kerékpáron pedig ha van egy három-négy órás verseny, ott végig szenvedsz. Végig.

– A kerékpározásban mi fogott meg leginkább? Mert hogy a motorozásban mi, azt nem kell megmagyaráznod 🙂

– 30-40 fölött már jobban oda kell figyelni az egészségre, ez a kerékpározás téma erről is szól. Ha minden jól megy, akkor kontinentális csapatom is lesz, amivel nemzetközi versenyeken is indulhatunk. Szóval egyszer akár a Tour de France-ra is kijuthatunk…

– Remélem, hogy összejön, sok sikert kívánunk a kerékpározás területén is, legalább olyan eredményeket, mint amiket a stuntban értél el. Sok motorosnak hiányzik a Havas Petya neve a stunt versenyekről, akik emlékeznek még a magyar akrobatikus motorozás “dicső hajnalára”. Szoktak olyanok bejárni hozzád, akik a stuntos múltadat feszegetik?

– Nagyon sokan, nagyon sokan!azt hiszem, ez éppen elég bizonyíték arra, hogy milyen elévülhetetlen érdemei vannak Havas Péternek a – mindenféle túlzás nélkül – világszínvonalúnak tekinthető magyar stunt élet kialakulásában (a szerk.)


Aki kiváló stuntman, az a pályán sem lassú…

MPS AUTOMAG
MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Suzuki

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

Husqvarna 2019 Fall

Trending