A legjobb motor túrázni?!

Nem kis izgalommal vártam a Karasna szalon előtt, hogy átvegyem a tesztmotorjukat. Már 2005-ben jelentek meg „kémfotók” az új VFR-ről , és aztán minden évben felröppent a hír, hogy most már tényleg jön, és talán V5-ös blokkot kap! Percekig csak barátkozom a formájával, (ez semmilyen korábbi elképzelésre sem hasonlít) érdekes íveket találtak a formatervezői. Valamiért engem egy bölényre emlékeztet a zömök eleje, a púpos tankkal és az elvékonyodó hátsó üléssel. Nekem végül is tetszik, főleg ebben a bordó színben.

Beindítom! Az Akrapovic kipufogódob már alapjáraton is dübörög, verseny hangulatot kölcsönöz a járdára. Indulás után érzem, hogy ez a motor egészen alulról szépen dolgozik, erőlködés nélkül bírja a hatodikat 60km/h körül. Hopp, az első indexelésnél már nyomom is a dudát, ugyanis ezt felcserélték. Az én CB-m markolatán az index van fent és a duda alatta. Ahogy kiérünk a városból, felgyorsítok százra, itt érzem először, hogy nem alkarból tartom magam, a menetszél szépen kiemel, és nagyon kényelmessé válik az ülés pozíció.

160km/h-ig jó a szélvédelem, felette már dobálja a bukót. A több mint 170LE-s V4-es blokk minden fokozatban lendületesen gyorsul, százharmincnál 4.500-at forog. Apropó fokozat, végre a Honda is tett fokozat visszajelzőt a digitális műszerfal jobb oldalára. Így nem akartam állandóan hetedikbe tenni menet közben, és a hiedelmekkel ellentétben nem vonja el az ember figyelmét a fokozatkijelző, csak tájékoztat.

A „bölény” futóműve kifogástalanul végzi a dolgát, könnyedén egyenlíti ki az úthibákat, a „mintha zsinóron húznák” pont ide illik. Nagy sebességnél többször visszaváltottam egyet hátha a kardán-hajtás miatt zavarba jön a motor hátulja, de semmi! Emlékszem még a régi V-Maxomra, ami hasonló helyzetben tudott szív leállást okozni. A fékek prímák! Harapnak, jól adagolhatóak, ez sosem volt probléma a Hondánál.

A tesztnap alatt átmotoroztunk Szlovákiába is, majd Esztergomnál jöttünk vissza magyar területre. Végig azon gondolkodtam, vajon mitől ilyen élvezetes a VFR1200F nyergében a motorozás. Talán azért, mert zseniálisan ötvözték a Honda korábbi sport túra gépeinek előnyős tulajdonságait.

Aki szeretne hosszú túrákra indulni, annak javasolt minimum a két gyári oldaldobozt megrendelni a Hondától. Bár a két doboz jelentősen rontja a VFR egyedi megjelenését, de legalább a felrakásuk nem igényel plusz konzolt, a tervezők úgy alakították a farokidomot, hogy arra közvetlenül lehet ráépíteni a dobozokat.

Az új VFR továbbra is sportos testtartást követel meg vezetőjétől, így alkalmanként nagyon élvezetes vele menni, de hosszútávon nem tudnám megszokni!

Előnyei:

– nyomatékos, V4-es blokk
– remek futómű
– egyedi megjelenés

Hátrányai (ha nagyon keressük):

– kevés információ a műszerfalon
– utasnak nem nagy élvezet hátul

Köszönöm a Honda Karasna lelkes csapatának, hogy rendelkezésemre bocsátotta a tesztmotort!