A motorkerékpárok története

A testre szabott motorkerékpárok

A hetvenes évek individualizációja és a gyártás specializálódása nem vezetett technikai áttöréshez, viszont jelentősen növelte a kínálatot. Még egy olyan különleges és drága high-tech gép is, mint az 1976-os Van Veen OCR, egyszerű fémcsöves vázzal, teleszkópos első villával és kétoldali hátsó spirálrugóval készült. Persze az időközben megjelent újdonságokat, mint a hidraulikus tárcsafék (Honda 1968), az elektronikus gyújtás (Maico 1971) és a bordásszíjjal hajtott bütyköstengely (Morini 1973) nem becsülhetjük le, de tény, hogy a motorkerékpárok alapfelépítése 20 év alatt gyakorlatilag semmit sem változott.
A tendencia következményei egészen másként jelentkeztek: azok a „kisiparosok”, akik a vásárlóik igényei szerint építették motorkerékpárjaikat és készítettek alkatrészeket, most saját céget alapítottak, s programjuk világszerte követőkre talált. Közülük a kaliforniai Arlen Ness volt a legsikeresebb a chopperekkel, mielőtt még az angol Rickmann-testvérek vagy Paul Dunstall megkezdték működésüket a Café Racer modellek építésével.

Arlen Ness
A kaliforniai Arlen Ness volt az első profi, aki már a hetvenes évek elején azzal foglalkozott, hogy a motorkerékpárokat a vásárlók igényeinek megfelelően építette át. Az individualizáció tendenciája napjainkban is folytatódik.

Az új hullám…

A sokszínűség trendje a nyolcvanas években tovább erősödött, a piac csaknem áttekinthetetlenné vált. Az ismert kategóriákon belül további specializáció történt, megjelentek a túramotorok enduro és sportos változatai, a szuper kategóriába tartozó sportgépek, és a fulldresserek. Mindez nem jelentett látványos technikai áttörést, jóllehet minden modellt úgy harangoztak be a piacon, mintha a kerék feltalálásáról lenne szó. A motorosok érdekesebb gépekre vágytak, de ragaszkodtak a konvenciókhoz: a Yamaha TR-1-es modellje a héjszerkezetbe épített szívócsővel együtt is kudarcot vallott a piacon.
Ugyanakkor a világ másik szegletében egy kis műhely tulajdonosa teljes mértékben szakított a konvenciókkal.
John Britten – az egykori motorversenyző – 1977-ben építette első motorját, majd az évek folyamán addig-addig tökéletesítette, míg végül világsiker lett. A szokatlanul szűk szelepnyitási szöggel készített motor – amely gyakorlatilag a jármű vázát adja – az állítható dőlésszögű villa és kormány lényegében a régi megoldások új kombinációban történő alkalmazásának tekinthető. Britten konstrukciója többé-kevésbé a V2-es motorral épített modern sportgépek közvetlen elődjeként értékelhető.

A szériamotorok gyártásában a fejlesztőmérnökök már azokkal az újdonságokkal foglalkoztak, amelyek a kilencvenes években majd széles körben kerülnek bevetésre: a számítógépes vezérléssel és a mikroelektronikával.

…És az új horizontok

A miniatürizálás mind a motorok, mind a futóművek világában új távlatokat nyitott. A motorkerékpárok esetében ez döntő fontosságú volt: a gépek építésekor a konstruktőröknek mindig gondot jelentett a helyhiány. Így például a már 1970-ben kifejlesztett mechanikus blokkolásgátló rendszert (ABS) csak autókban használták, jóllehet a motorkerékpároknál az ütközés sokkal nagyobb veszéllyel jár.
Az elektronikus vezérlés tette lehetővé az ABS beépítését a motorkerékpárokba: 1989-ben a BMW a K-1 szériát már nem csak ABS-sel hozta forgalomba, hanem a szabályozható katalizátort is alkalmazta.
A japánok a motorteljesítmény optimalizálására törekedtek, céljuk a csúcsteljesítmény elérése volt. A ram air rendszer, a változtatható keresztmetszetű beömlőnyílás egyaránt ezt a célt szolgálta.

A legutóbbi években az alumínium és a műanyagok szellemes kombinációjával a konstruktőröknek sikerült a motorkerékpárok súlyát is ésszerű határok közé szorítani. A harmadik évezred utolsó éveiben két áramlatot figyelhettünk meg: egyrészt előtérbe került a motorkerékpárok szállítófunkciója, mint azt a BMW C1-es fedett robogója is bizonyítja, másrészt a piacon az érzelmi elemek egyre erősebb szerepet kapnak, legyen szó akár a Ducati 996 iránti rajongásról, Vagy a Kawasaki W 650-es által ébresztett nosztalgiáról.

BMW C1 (2000)
A BMW ezzel a vezetőfülkés robogóval kísérelte meg egyesíteni az autó és a motorkerékpár előnyeit. Fordulékony, fürge, takarékos és elegendő védelmet nyújt a szél és általában az időjárás ellen. Az új koncepció nem bizonyult sikeresnek a piacon, a szokatlan kis gépet a fogyasztók nem fogadták kegyeikbe. A BMW 2004-ben megszüntette gyártását.

Kicsit tudományos és nagyon fantasztikus

A jövőben az individualizáló és a miniatürizálás tendenciája erősödni fog.
Nagyon rövid időn belül megjelennek a modulrendszerben épített motorkerékpárok, amelyek tetszés szerint alakíthatók át enduróból túragéppé, túragépből klasszikus formájú motorrá.
A fény- és hőhatások függvényében változó színű festékek után, már számítógépes eljárással változtatható színű festékeken dolgoznak a fejlesztők. A ma még vörös színű gép holnap zöld lesz.
Az ilyen „játékok” mellett az új anyagok komoly távlatokat nyitnak a fejlesztés előtt.
A fémhabok és a porított fémek lehetővé teszik a gépek súlyának további csökkentését anélkül, hogy ez a szilárdság rovására menne. A kerámia és a fémek kombinációja pedig ellenállóbbá teszi az anyagot a hőhatásokkal szemben, s így olyan motorok megjelenése várható, amelyek nem igényelnek kenőanyagot. Hasonló célt szolgálnak a már ma is széles körben alkalmazott teflonbevonatok.
A kémiailag vagy mechanikusan kötő ragasztók már eddig is megkönnyítették a konstruktőrök munkáját, használatuk a jövőben növekedni fog, s így kevesebb csavarra lesz szükség.
Az energiaforrások átalakulása, az „intelligens” fényszórók, a motoros testméretei szerint változtatható vázgeometria olyan ésszerű újítások, amelyek nagyban javítják az utazás komfortját.
Az ésszerűség persze az egyetlen és nem kizárólagos szempont.
A motorozás nem csak közlekedés, hanem hobbi és szórakozás is.
Így aztán továbbra is lesz kereslet a szolid polgári konstrukciók mellett a nyolchengeres szupergépek iránt is, amelyek ugyan nem jelentenek új korszakot a műszaki fejlődésben,
de azért ezzel együtt: dögös motorok.

Kawa ZZR-X (2004)
Így képzeli el a Kawasaki a jövő nagysebességű túramotorját. A konstrukció lehetővé teszi, hogy a vezető – céljának és igényeinek megfelelően – változtassa a jármű jellegét és az ülés helyzetét. A kerékkoszorúhoz rögzített kúpos féktárcsa megfelelő hűtést kap, s a változtatható állású terelőmezek pedig a sebességtől függően optimális védelmet nyújtanak a menetszél ellen. További jellegzetes tartozékok: a burkolatba épített hangtompító, s az ülés előtt elhelyezett nagyvonalúan méretezett tárolótér. A kompakt módon szerelt kardánmeghajtás mögötti egyoldali kerékfelfüggesztés a sportos túramotorok funkcióit összekapcsolja a szupersportgépek agresszív vonalvezetésével. Ezzel együtt: az új koncepciót szemléltető modell jelenlegi formájában biztosan nem kerül sorozatgyártásra.

Forrás: 1000 motorkerékpár

– A motorkerékpárok története – 1. rész
– A motorkerékpárok története – 2. rész
– A motorkerékpárok története – 3. rész