kunmadar p750-954 aug.20. 2014
Blog

Egy győzelem, DennyM emlékére

Kunmadarason - óriási szerencsével - felállhattunk a dobogó tetejére. Talán nem csak a véletlen műve, talán így kellett lennie...
Euromotor2
MotoStar

Képek: Ferenczi Péter, Kovács Norbert, Gémesi Balázs, Zsíros Bence, KT

Nem akarom bő lére ereszteni, egyrészt mert maga a verseny is kurtább volt a kelleténél, másrészt meg ez a győzelem tényleg az ölembe hullott. Aztán azért sem írok kisregényt, mert azt Dama(csek Ádám) már megtette az FMP részéről: a szegediek legalább akkora fanok, mint mi vagyunk. Mindig ott vannak, és náluk hangulatosabb Kunmadár-beszámolókat – újságíró létünkre – mi sem tudnánk összehozni…ez van.

Augusztusban végre én is a “karácsonyfa” elé gurulhattam. Május 1-jén örültünk, hogy egyáltalán lett mivel lemotoroznunk (köszönet Triumph-Norbinak), júniusban pedig az egy héttel korábbi tragédia árnyékában – természetesen – nem volt hangulatom versenyezni. Akkor inkább azzal foglalkoztunk, hogy Hadnagy Józsi olvassa be azt, amit szerettünk volna, hogy elhangozzon az Arénában.


DennyM nem volt Kunmadár-hívő, viszont biztosan sokan voltak a helyszínen, akik ismerik a TesztMotort, vagy ismerték Őt is – akár az éteren, akár személyesen. Ráadásul hajdúszoboszlói kedvese, és gyermekének édesanyja, Eszter régebben sokat járt Kunmadarasra – ezért is úgy éreztük, szeretnénk megemlékezni, szeretnénk hogy szóljon a Send me an Angel, miközben HaJó beszél.

Az augusztusi akción úgy gondoltam, rajthoz állok valamivel, valamelyik (Public) kategóriában, lesz ami lesz. Yamaha MT-09 lett, és mivel 847 köbcentis, a Közönség 750-954-ig osztály közepét képviselte. Bátyámmal, Norbival a 09-es öccsével, az MT-07-essel együtt gurultunk le a Fesztiválra, de az már tényleg kevéske volt ilyen célokra. Viszont kétszer legyőzött egy ZX6-ost, és szerintem a rendezvény legjobb reakcióideje is Norbié lett 0,04mp-cel. Ez már a vagy beugrik, vagy piros lámpa kategória…vajon hogy csinálta? 🙂

Norbi a 07-es kistesót vitte táncba

Mivel kedden nem értünk le időben (csak sötétben), így az aznapi kvalifikációs lehetőséget buktuk, másnap, 20-án reggel pedig az (első) eső elmosta a szabadedzést (ami beleszámított volna a versenybe), így csak a két időmérő maradt. Sajnos – mint két esővel később kiderült – tényleg csak a két kvali maradt, ugyanis a vizes pálya miatti (időbeli) csúszásoknál fogva nem maradt idő megrendezni (végig) a motoros döntőket. De ne szaladjunk ennyire előre.

Norbival azt gondoltuk, hogy az elmaradt időmérőt a parkolóban bepótoljuk. Egymás mellé álltunk, és a kocsiktól szállingózó nézőket szórakoztattuk a magánszámunkkal – csak hogy az Aréna bejáratáig se unatkozzanak… Még nagyobb élményben lett volna részük, ha a mi (teszt)motorunkon is olyan (gyári extra) Akrapovic rendszer lett volna, mint amilyet előző este a Zakar-féle narancs 09-esre szereltek, amit szintén kiállítottak. Természetesen a szűkítő “hiányzott” belőle: bitang és lángol, világosban is.

Az egyhengeres szív immáron 70 lóerővel dobog

Amúgy nem menőzni mentünk a parkolóba, hanem kipróbálni, hogyan is lehet elindulni a Yamahákkal. Előítéletes voltam a gyenge és “elmászni hajlamos” yamahás kuplung miatt, de kellemes meglepetésben volt részben, mert a 09-es “kis kuplunggal” is nagyon meglódul – köszönhetően a tengernyi, középtájon “hullámzó” nyomatékának. Magyarán nem kell az ötszámjegyű tartományból startolni, és így jó esély volt arra is, hogy a kuplung is túléli a napot.

Az első menést követően jött a második kellemes meglepetés, a cetlire ugyanis 11,46s volt írva, amivel tulajdonképpen megfutottam a tavalyi stabil kvalis időmet – akkor a Z800-zal mentem. Az MT-09-es 3 lóerővel gyengébb, 4Nm-rel nyomatékosabb, 1 hengerrel karcsúbb – és 40(!) kilóval könnyebb. Hoppá – akkor ezzel jobbat kellene karcolni! Kezdem is a mentegetőzést: ez az idő úgy sikerült, hogy kétszer feljött kerékre, egyszer meg szabályzásba kergettem a blokkot.

Nem a legokosabb műszerfal, de a lényeg: könnyen leolvasható

A második nekifutásnak már rutinosabban vágtam neki, jobban ráfeküdtem a kormányra, és előbb elváltottam – volna, ha a harmadikat nem csak harmadikra vette volna, kuplung nélkül. Így az idő csak 11,79s lett. De legalább Zakarék megtapsoltak a visszaguruláskor, ami jól esett, mint a gofri a büfében. Ezzel véget is ért az első időmérő, és a “bevásárlócetlin” azt láttam, hogy ezzel (az előző) idővel a 8. vagyok, tehát még “versenyben vagyok”.

A nyolcadik hely a sportmotorok árnyékában nem hangzik olyan rosszul ezzel a magas egyenes kormányossal – és ha minden így marad, akkor ott vagyok a 8-as táblán, és versenyezhetek tovább – az esélytelenek nyugalmával. Egyébként “Standard” módban nyomtam, mert BenZso és a zakaryamahás Csató Feri is azt mondta, hogy felejtsem el a durvább “A”-állást – úgy egyszerűen tényleg durva (a gázreakciója), miközben Sztenderdben ugyanolyan erős (és még itt is viszonylag faragatlan a gáz).

Brembo fékek és White Power felfüggesztés

A második kvalifikáció első menetében Szabó Tomival megismételtük a tavalyi döntőnket (onboard) – most is ő és a GSX-R nyert (persze), én meg nem tudtam javítani: 11,52s, 198-as max. sebességgel. Viszont még mindig 8. vagyok, és van egy esélyem a javításra (egy kvaliba két futás fér bele) – ami azért lenne jó, mert akkor nem egyből az elsővel (a legjobb időt futott indulóval) kerülnék össze az elődöntőben – ahogy anno az R1-gyel… Ilyeneken járt az agyam, de igazából azzal is megelégedtem volna, ha nem “túr ki” senki a főtábla utolsó helyéről.

Utolsó nekifutásra egy ZX-10-est kaptam magam mellé, akitől viszonylag jó reakcióidővel sikerült ellépnem a rajtnál, de a 200 lóerő ellen nem volt esélyem a 400 méteren. Nem is baj és nem is ez a lényeg, hanem hogy ezt egy jó futamnak éreztem. Nem jött fel az eleje, sebességet bevette elsőre: 11.18s és 200,78 volt a cetlin – és még valami: Q9. Utóbbi annyit jelent, hogy hiába javítottam, valaki befurakodott elém, és már csak a 9. vagyok – tehát a főtáblát buktam, mint a Debrecen a BL-ben…

Pala kipróbálta a “versenymotorjainkat”…

Palatinus Attila a HealTech Electronics és a TesztMotor rikító színeiben versenyez a magyar bajnokságban, a HSRC-ben. Nem kellett neki kétszer mondani, hogy legyen szíves mutassa már be, hogyan illik a “nyomatékmester” MT-kel motorozni. Még (pont) azelőtt elvettük tőle a kulcsokat, hogy a rendszám leért volna a bordás betonra. 🙂
Pala is megírta a maga krónikáját a kunmadarasi versenyről, amit ITT olvashattok.
Alább pedig elmeséli, mennyire szórakozott jól az új Yamahákon.

Palát az ABS nem különösebben érdekelte…

Először a 07-essel gurultam be a Stunt Arénába, és az első pár körben csak simán fordulgattam vele, majd abból kigyorsítások következtek… Ekkor világossá vált, hogy a motor nagyon könnyedén irányítható, és a kéthengeres blokk jól teszi a dolgát – már egész alacsony fordulatszám-tartománytól. Azt gondolom, ezek a tulajdonságok a városi közlekedésben igen jó szolgálatot tesznek. Az áttételt rövidre lőtték be rajta gyárilag, ami nekem speciel bejött, mivel szinte már álló helyzetből jött fel kerékre a motor 🙂

Vajon mi férne el a rendszám és a beton között?! Nem sok minden…

Véleményem szerint a fékek is rendben vannak rajta. Igaz, hogy az első nem túl harapós, de attól még könnyedén lehetett vele első keréken gurulni – és a hátsó fékkel is nagyon jól kontrollálható volt az egykerekezés. Mondjuk az első keréken gurulás ellen az ABS megpróbált „tiltakozni”, de miután inaktiválta magát a rendszer, már lehetett hosszabbakat is gurulni az elején 🙂

A 09-eshez az egykeró széria…nem extra

A 07-es után a 09-es volt a következő áldozat. Az irányíthatósága nagyon jó volt, sőt pár kör után már arra kellet figyelni, hogy a lábtartó mikor fog leérni – amit véleményem szerint kicsit alacsonyra pozicionáltak, de ez nyilván az üléspozíció javát szolgálja. A 09-esnek az igazi kigyorsításokhoz már kicsi volt a kunmadarasi Stunt Aréna, így vele elkalandoztam a pályán kívülre is… Tetszett a 3 hengeres motor nyomatéka, és főleg az, hogy 1-es és 2-es fokozatban szinte bárhonnan lehetett vele kerekezni 🙂

A Div2-es stunt bajnoknak mind a két gép tetszett

Egyedül a gázreakcióval nem voltam kibékülve, mert annak hangolása
azért hagy némi kívánnivalót maga után… A fékek viszont bitang jók
rajta! Az első féknek gyárilag gumi fékcsővel olyan fékhatása van, amilyen
sok más motornak fém fékcsővel sincs – ebbe egyből beleszerettem.
Mivel a jó fékhez párosul egy penge első futómű, így nagyon jókat
gurulgattam vele első keréken 🙂 /Pala #55

Nem hittem a szememnek – ez nem lehet igaz. Az első gondolatom az volt, hogy egyből iszok egy felest, az esti parti elébe menve…ha már kiestem… Jól tettem hogy nem tettem, mert a gépátvételes sátornál a monitoron úgy tűnt, hogy a 750-954-es kategóriának is lesz B-döntője – magyarul “vigaszágon” jelenleg első vagyok az összetett 9. hellyel… Nem volt tiszta azonban (számomra), hogy hány induló esetén bonyolítják le a második 8-as táblát is (a 600/1000-esek mindig elég sokan vannak ehhez, de a 750-eseknél kérdéses).

Még a díjkiosztón sem voltam biztos benne, hogy “kiosztanak minket”, 750-es B-döntősöket. Ja, a döntők pedig, mint már említettem (úgy kompletten: elő-közép-döntő) elmaradtak a röpke záporok (és részben az autók) miatt, amiből lett is némi feszkó a speaker-sátornál bizonyos kielégületlen versenyzőknek köszönhetően – később HaJó egy közleményben tette helyére a dolgokat. Végül a kvalifikációs eredmények alapján osztották ki a díjakat, ami számomra azt jelentette, hogy – ha hirdetnek – akkor nyertem azzal, hogy az utolsó pillanatban lecsúsztam (az első) nyolcas tábláról – így lesznek az utolsókból elsők…

A fejidom kissé elkapkodottnak tűnik a többi részlethez képest

Végül mondta a nevem Hadnagy Józsi a díjkiosztón, ezzel életemben először – óriási szerencsével – felléphettem a kunmadarasi dobogó tetejére. Augusztus 20-án, napra pontosan két hónappal a tragédiát követően. Igaz, hogy ez csak egy “B-kategóriás” győzelem, és még a döntőkben sem kellett megdolgoznom érte, ráadásul csak egy kilencedik legjobb idő…de valahol igazságosnak érzem. Egyrészt ugye azért, mert a megszűnt Street kategóriák menőinek egy része “lejött” a Közönségbe: ezzel egyfelől sokan lettünk, másfelől ez eleje, az első tábla dobogója megközelíthetetlen az utca embere számára, amiről a Közönség kategória szólna.

Ezért hozták létre a B-döntőt, így mindenkinek van motivációja: hallottam olyat is a depóban, hogy valaki direkt gyengébb időket megy a kvalifikáción, hogy inkább a második tábla – elérhető – dobogójáért küzdjön. Másrészt azért örülök a szerencsémnek, mert úgy érzem, ebben a gépben ennyi volt, legalábbis ennyi menésből: a GSX-R750-esek és 954RR-ek mellett a csoda inkább az lett volna, ha én is felsőházban várom a döntőket… Talán nem véletlenül alakult így. Talán valaki segített, és szorított értem, hogy elmondhassam, nyertem érte.


Még a kupával a kezemben elgurultunk a színpadhoz, ahol az éjszakai show utáni fellépésre készült a Blues Company. Van nekik egy számuk, a Válassz egy csillagot. A turnébusznál beszéltünk Blöróval, a szószátyár énekes-dobos-billentyűssel, a motoros találkozók mindenkori legnagyobb arcával, hogy az “elhunyt motoros barátaink emlékére” szóló dal elején emlékezzen meg Dénesről. Azon az estén a TesztMotor.hu főszerkesztője emlékére játszották a számot, amely igazából minden motorosnak szól, akik már a felhők fölött húzzák neki.

Tavaly nekem játszottak egy számot, a Pohárköszöntőt…mert aznap volt a születésnapom. Nagyot képes fordulni a világ egyetlen év alatt.

Csak sikerült bő lére ereszteni, de azt még akkor is elmondom, amit számotokra üzenni szeretnék: bátran nevezzetek be a Közönségbe, mert már a versenyzés izgalma önmagában is az egyik legjobb dolog, ráadásul “ha nem vigyáztok”, még a végén a dobogó tetején találjátok magatokat! 😉 DennyM annyit mondott volna: szép volt, bro!

www.kunmadarasmotorsport.hu
facebook.com/kunmadarasmotorsport.hu

Comments

comments