Kipusztult kétkerekűek: Foggy Petronas FP1

Mai történetünk csaknem 15 évvel ezelőtt kezdődött, amikor a Petronas a Forma 1 mellett a motorversenyzésre is kivetette hálóját. A maláj olajvállalat szerette volna kihasználni a MotoGP négyütemű érájának szabálymódosításait, és egy literes sorhármas versenyerőforráson kezdett el dolgozni. 2001-ben már csaknem kész volt a teljes versenygép, amikor a vezetőség változtatott a projekten, és a MotoGP sorozata helyett a Superbike világbajnokság vált célukká. Ez rengeteg változtatást követelt, sőt utcai típussá kellett alakítaniuk a koncepciómotort. A homologizációhoz végül 150 darab utcai kétkerekűt kellett legyártaniuk, amire 2003-ban került sor. A fejlesztések nagy részére brit földön került sor, ahol a hazai négyszeres SBK világbajnok Carl Fogartyt kérték fel a csapatvezetői posztra.

Az első 75 darab FP1 2003 januárjában, Angliában készült el. A maláj óriásvállalat sorozatgyártást tervezett be egy maláj robogógyártónál, ám végül csak a kötelező 75 darab készült el 2003 júliusában. Az eladásokat szinte senki, még a Petronas emberei sem követték nyomon, a fő szempont a versenysiker volt. Fogarty csapata 2003 és 2006 közt szerepelt a mezőnyben, és habár két dobogós helyezést is összegyűjtöttek, fejlesztések nem érkeztek a csapat számára. Az ausztrál Troy Corser két rajtelsőséget is szerzett 2004-ben, ám a Petronas még a 2005-ös szabályváltoztatásokra sem reagált, így továbbra is 900 köbcentiméteres erőforrásokkal motoroztak, holott minden más gyártó ezreseket használt. Utolsó két évük ennek köszönhetően eredménytelenül zajlott, és 2006 év végén a gyártó eltűnt a süllyesztőben.

Négy évvel később jött a meglepő felfedezés, miszerint egy brit nagyraktárban 60 darab vadonatúj FP1-est találtak, melyek az első sorozat 75 példányából maradtak meg. A hír mindenkit váratlanul ért, köztük a projektvezetőket, és Carl Fogartyt is. Többféle hírek is keringtek az előkerült motorokról, ám végül úgy tűnik mégsem találtak új gazdákra. Két évvel később az egyik brit motoros média kipróbálhatott utcai körülmények közt egy igazi FP1-est. Egy igazi ritkaság, még mai szemmel is egy érdekes alkotás. Állítólag az alkatrészek közel 80 százaléka megegyezik a versenymotoron használtakkal, ezért az újságíró is inkább versenymotorhoz hasonlította. Öhlins felfüggesztés, Brembo fékrendszer, és száraz kuplung – ami nem Ducati koppintás akart lenni, hanem a MotoGP fejlesztésből maradt meg, mivel ott minden csapat ezt a megoldást használja. A versenyváltozat állítólag 185 lóerőt teljesített, melyet az utcai változatban 129 lóerőre és 92Nm forgatónyomatékra hangoltak át, melyhez 185kg szárazsúly járt (2003-ban!). A tesztvezető nem kívánta a legújabb sportmotorokhoz hasonlítani, de el volt ragadtatva az erőforrás teljesítmény-leadásától, ami nagyon precízre sikeredett, a hangja pedig akár egy Ferrarinak. Az FP1 néhány átalakítással akár még ma is megállhatná a helyét. Gondoljunk bele, ha kissé átalakítanák az idomokat, LED fényszórót kapna, radiális Brembo féknyergeket, és sikerülne egy jól hangolt elektronikai csomagot kapcsolniuk a 185 lóerős verseny erőforráshoz (természetesen az ne hulljon darabokra két szerviz közt).

Persze mindez csak képzelgés, és nem fogunk Foggy Petronas-okkal találkozni az utakon. Vagy mégsem? A brit nagyraktárban talált példányokat állítólag egy maláj vásárolta fel, akik ezzel együtt megvették a Petronastól az összes tervrajzot és engedélyt is, hogy akár további példányokat is gyárthassanak. Az eredmény 2012-ben néhány darab átmatricázott FP1 lett, melyeket Momoto MM1 típusnévre keresztek. A bemutatót az ismert maláj versenypályán, Sepangban tartották meg, ahol néhány helyi motoros újságíró kipróbálhatta a gépet. A motorokon nem látható semmilyen változtatás, csupán átfényezték őket. Ezután sajnos nem érkeztek további információk a típus gyártásáról, feltámasztásáról.