Csatlakozz hozzánk

Hírek

2008 legjobb TesztMotorjai

Az idén tesztelt motorok közül megválasztottuk a legjobbakat. Jövőre már tietek a feladat!

Közzétéve

ekkor

ICON AIRFLITE MPS

Az idén tesztelt motorok közül megválasztottuk a legjobbakat. Jövőre már tietek a feladat!

Elnézve ezt a fránya hóesést, a latyakot lapátoló sapkás alakokat és a hóembert gyúró vagy éppen lerúgó gyerekeket, felcsendül bennem a népszerű mondat: “Véget ért a móka mára, zárul Miki móka tára”. A legfanatikusabbak is eltették már a kétkerekű kedvencüket, bezárult az idei motoros év. Egyedül a futárok küzdenek még, de a fejük tetejéről már ők is a szemükre húzzák a sisakot. Talán még be is csatolják.

MPS Turismo
Euromotor3
AIRFLITE
MPS RAM MOUNT
MPS AUTOMAG
MPS Vespa-MV

Itt van a tél,itt van újra.. 🙁

Mi viszont abszolút nem ismerjük azt, hogy vége. Téli tartós teszt motorunk, ami egy igazán érdekes olasz járgány, rendíthetetlenül rójja a kilómétereket. Persze nem bízzuk a véletlenre. Ha figyeltetek, olvashattátok már, hogy Gilera Fuoco-nkat felszereltük minden tél elleni csodafegyverrel, szóval valahol James Bond autójának és a Mikulás hószánjának elegyeként tudnám jellemezni a három kerekűt. Fűtőruha, téi gumi, kézvédő, hátsó doboz.. tudunk élni.


2008-as tartós teszt járgányunk, a Yamaha X-Max 250i

A klasszikus motoros időnek viszont -sajnos le kell írnom- tényleg befellegzett, így BenZso-val úgy gondoltuk, pontot téve 2008 végére, négy kategória szerint rangsoroljuk az idei évi tesztmotorokat. Ebbe csakis személyes tapasztalataink, érzelmeink játszottak bele, az eladási statisztikáktól, a népszerűségi listáktól eltekintettünk. Szeretnénk ezzel hagyományt teretmteni, viszont jövőre már ti fogtok dönteni a legjobbakról. Nézzük, nálunk kik a befutók.


Na azért ennyire elvetültek még mi sem vagyunk.
Sportmotorok

Első kategóriánk a sportmotoroké. Nem is lehet nem külön bontani ezeket a kifinomult versenylovakat, a legöldöklőbb harc, a legnagyobb technikai csaták, a leginnovatívabb fejlesztések ebben a kategóriában fogannak. 2008-ra a Honda CBR1000RR, a Yamaha YZF-R6R, a Kawasaki ZX10R, a Suzuki GSX-R600 és 750 és a KTM RC8 voltak az új fiúk. Hogy ezek közül nálunk mi a sorrend?

Sportmotor kategória III. helyezett: Yamaha YZF-R6R

Sokat filóztunk ki legyen a bronzérmes. A fő esélyes az új R6-os és az egy éves Honda CBR600RR-je volt. Előbbi egy kihegyezettebb, verseny orientált sportmotor, míg a Honda hatkilósa szem előtt tartja a ringen kívüli életet is, és képes a hétköznapokat kényelmessé varázsolni. Érdekes, hogy ez egyáltalán nem ment a versenyzés rovására, sőt igazából az egész világ vakarja a fejét, hogyan lehet egy sportmotor egyszerre a pályák és az utcák “nambervan”-ja. Viszont mi mégis a Yamahát választottuk a kettő közül. Az ultrakompakt építés, a különleges és hatékony, versenysportból származó elektronikák kicsivel innovatívabb, előremutatóbb technikát képviselnek és az R6R-ben elképesztően izgalmas karakterben csúcsosodnak ki. Persze személyes indítattása is van a döntésnek, hiszen életem első versenyét egy ilyen géppel vívtam meg. Ismeretlenül is hamar egymásra találtunk, nem kellett napokat eltöltenem rajta, hogy magamhoz képest gyors tudjak lenni vele és ez nagyon jó pont nálam! Holt versenyt nem akartunk, a harmadik tehát épphogy 1 milliméterrel, de a Yamaha YZF-R6R.

Sportmotor kategória II. helyezett: Suzuki GSX-R 750

Kis hazánkban hihetetlen Suzuki GSX-R mánai honol, aminek az alapját én igazából sosem értettem. Az ár miatt, vagy ennyire jók? A Suzuki tulajok ez utóbbinak tulajdonítják be az őrületet és éppen ezért önkéntelenül is átcsaptam a másik oldalra, “na majd én megmutatom” címszóval. Az új GSX-R 750 volt az, ami szétziálta a támadó állásom és rádöbbentett engem, hogy a Suzuki tényleg jó. Más kérdés, hogy az új 600-as rögtön azt is bebizonyította, hogy nem mindegyik Suzuki az istenek műve. A 750-es gixer viszont hihetetlen jó elegye az ezresek emberfeletti erejének és a hatszázasok álomba illő kezelhetőségének, ez a hőskorból megmaradt sportmotor egy tökéletes kompromisszum kicsi és nagy között. Engem lenyűgözött a használhatósága és sokáig úgy voltam vele, hogy ha észszerűen gondolkodom, nálam az első helyen ő szerepel. A végére mégis csak ezüst érmet szerzett, volt egy motor, ami még őt is lepipálta.

Sportmotor kategória I. helyezett: Honda CBR1000RR

Kétség nem fér hozzá, a legőrültebb, a leggyorsabb sportmotor nem lehet más, csak egy 1000-es. Avatott kezekben valóban a nagy köbcentis sportolók a legjobb fegyverek, de én azt szoktam mondani, hogy ha nem vagyunk versenyzők, egy hatkilóssal jó eséllyel élvezetesebbet tudunk motorozni, mert kevesebbet kell küzdenünk a motor erővel és a plusz tömeggel. Aztán kipróbáltam az új 1000RR-t. Érzésre olyan vezetni, mint a kis testvérét, csodálatos könnyedséggel boldogul el a kanyarokkal, semmi jelét sem adja, hogy egy literes ördögön ülünk. A motor erő ettől még persze finom csuklót igényel, de a Honda türelmes és barátságos jellege legendásan jól tolerálja a nem oda illő mozdulatokat. Nem hittem volna, hogy ilyet mondok egy ezresre, de ha valamivel, szerintem a CBR1000RR-rel a képzetlenebb rájderek is bátran próbálkozhatnak. A profik kezében pedig egy világbajnok motort tisztelhetünk. Nálunk egyértelműen a Honda CBR1000RR-je a sportmotorok legjobbika.

Túrás motorok

Ebbe a kalapba nem csak a klasszikus túra motorokat vettük be, az endurók, sőt a sport-túrák is versenybe szálhattak. A sorrend kialakításában rendhagyó módon fontos szempont volt a használhatóság és a benyomások. Látni fogjuk, hogy az endurók nálunk igen jól szerepeltek és a hagyományos értelemben vett túra motorok közül egy sem kapott helyet a dobogón. Ez azért is van, mert igyekeztünk olyan motorokat választani, aminek a városi közlekedés sem okoz fejfájást. A túrára kihegyezett “hajók” kesztyűtartójában már pedig mindig van egy doboz Algopyrin.

Túra kategória III. helyezett: Yamaha XT 660Z Tenere

A japán endurók között nagy harc folyik. Transalp, V-Strom és a Teneré szeretne a legjobb lenni, melyek közül -igaz nehezen- de a Yamahát választottuk. A Honda lett volna a másik befutó, de az XT-t egy hangyányival jobbnak éreztük. Főleg a futőmű döntötte el a mérleg nyelvét a Teneré felé, szerintünk sokkal jobban bírja a kemény terepezést. Ezen kívűl az ülés és a méretes plexi miatt rettentő kényelmes vele utazni. A motorerő és nyomaték elmarad, viszont 6 literrel több üzemanyagot tudunk a tankba rejteni, ami elméleti síkon lazán 100km-rel növeli a hatótávot. Hosszú túrán, ráadásul, ahol nincs minden km. kőnél kút, ez nagyon jól jön. Apróságok döntöttek, de holt versenyt itt sem akartunk. A harmadik tehát a Yamaha XT 660Z Tenere.

Túra kategória II. helyezett: BMW F800GS

Ha az összes márkát ledobnák a sivatagban, és az lenne a feladat, hogy találják meg a legközelebbi várost, a BMW biztos más irányba indulna el, mint a többiek. A blokk, a felfüggesztés, a váz, a műszerek, az elektronika, minden más, mint amiket egy halandó nem bajor érzelmű motoros megszokott. Ez persze nem baj, csak nehéz átszeretni a BMW-ékre. Próbáltunk idén mindenfélét, és nekünk is nehezen megy ez a folyamat, viszont volt egy modell amivel nem kellett barátkozni. Az F800GS volt az, amelyik az első pillanattól kezdve tetszett mindkettőnknek. Jó kezelhetőség (terepen is), alacsony fogyasztás, kényelmes üléspozíció elől-hátul, a BMW-től megszokott profi elektronika és minőség, tetszetős ergonómia. Persze van mit javítani az F800GS-en, ez sem sikerült tökéletesre, de mély és pozitív benyomást keltett bennünk a két hengeres. Talán azért, mert eleve kételkedtünk abban, hogy fájó szívvel fogjuk visszaadni, és így sokkal kellemesebbé vált a jó értelemben vett csalódás. Onnantól kezdve persze átértékeltük magunkat és minden BMW-t örömmel várunk. Talán ezért is egyeztünk meg benne, hogy az ezüst érmet a barátságos F800GS kapja.

Túra kategória I. helyezett: Suzuki GSX-R 1300 Hayabusa

GSX-R az első helyen? Bizony, az új Hayabusa meghódította az óriás sport-túra rajongóit és minket is. Karakteres a dizájn és lenyűgözőek a méretei, mint már egyszer elsütöttem a poént a Hayabusa olyan, mintha Fekete Laci erejét kereszteznénk Dundika vonalaival. Érdekes mód menetközben nem érezni a böszmeségét és elementáris erejét is szépen, csomagoltan tárja elénk. Egyáltalán nem volt az az érzésem, hogy legalább 5 éves motoros múltnak és 75.000 km-nek kell a hátam mögött lenni a biztonságos vezetéséhez. Sőt, kis túlzással szerintem bárki elvezeti. Olyan ez, mintha az elefántról kiderülne, hogy olyan kezelni, mint egy póni lovat. A nagy tehetetlen tömeget persze szokni kell, és azért itt-ott vannak hiányosságai, legfőképp a megállás terén, de az összkép előjele természetesen bőven marad pozitív. A Hayabusa nem véletlenül vált kultusszá, nem csupán ügyes marketing áll a legenda mögött, tényleg nagyon jó motor. Kicsi sportra, kicsi utcára és persze nagy túrára is megfelelő, igazán sokoldalú a Suzuki. Bár én is kételkedtem benne, de egyetértettünk BenZso-val, hogy az aranyérem idén legyen az új 2008-as Suzuki GSX-R 1300 Hayabusáé.

Naked motorok

A csupasz motorokat sokan kedvelik. A szépség, az erő és a praktikum keresztmetszetén találjuk őket, melyik-melyik közelebb-távolabb az egyes határokhoz. Az ideális naked motor erős ha kell, de finoman is lehet vele bánni, jó társ a mindennapokban, de a hétvégi kanyarvadászatot is kisujjból kirázza. Hogy kompakt vagy nem, soros négyes vagy V2-es, az már ízlés dolga. Egy dolgot szeretnék megemlíteni a dobogós helyek előtt. A Triumph Speed Triple valószínűleg erősen bekavart volna a Naked kategóriánk sorrendjébe, de magyar importőr hiányában kizártuk a versenyből. Azért voltunk ennyire szigorúak, mert minden dobogós helyezett márka importőre kapott tőlünk díjakat, a Triumph emiatt sajnos szóba se jöhetett.

Naked kategória III. helyezett: Suzuki B-King

Az elszállt prototípusból lett széria motor nagy port kavart. Egyrészt vizuálisan, hiszen az elnagyolt vonalaival mintha egy GSR600 fantáziadús karikatúrája lenne. Másrészt a koncepcióval, ami a sokat látott újságírók fejében is tisztességes forgalmi dugót okozott: szükség van erre, vagy szín tiszta túlzás? Bevallom őszintén én is sokat gondolkodtam ezen, és arra jutottam, hogy mint közlekedési jármű életképtelen, de mint csupasz motor, egy igazi ikon. Ha egyszerűen akarnánk megfogni a jelenséget, akkor csak azt mondom megalománia, ha értéket keresünk benne, észrevesszük, hogy a B-King a legek motorja. A tervezők két keréken guruló szobra, melyben megtestesül a legjobb, legnagyobb, legerősebb, legagilisebb, legtemperamentumosabb szerkezet iránti vágyuk. E leges jelzők általában meg szoktak maradni a koncepciók világában, de a B-King kiszabadult az utcára. Ezért csípte el nálunk a bronz érmet, mert bár van nála élvezetesebb és használhatóbb naked, de a fenséges karakterét nehéz überelni. Igazi király a motorok között.

Naked kategória II. helyezett: Honda CB1000R

2007-ben megrázta magát a Honda és a tipegésről hosszú gátfutásra váltottak. Végre a világ legnagyobb motorgyára megunta az egy helyben ülést, felállt, előhúzta az ősi kardot és kettévágta a kételkedők kritikáit. A nagy Hornetet leköszöntő CB1000R egy új korszak szülötte, csak meghajolni tudok a folyamat előtt. Ennek megfelelően a teszt után nekem teljesen egyértelmű volt, hogy a CB1000R dobogós lesz. Nem elfogultság, vagy pozitív előítélet, csupán a fentebb írt, a kategóriával szemben támasztott elvárásokat szerintem a Honda hozza a legjobban. Gyönyörű olasz formaterv, erős, sportos erőforrás, igazán könnyed kezelhetőség, megfelelően kompakt kialakítás, kényelmes mindenapi használat és kitűnő futómű a vaduláshoz. Ha mindenképpen belé akarok kötni, talán a túlságosan kultúrált viselkedését tudnám felhozni ellene. Ahelyett, hogy állandóan a játszótéren lógna a srácokkal, ő sokszor inkább otthon tanul a szobájában. Ha ez egy nyugodtsági lista lenne, biztos arany éremmel távozna a 2008-as Honda CB1000R, de ha igazán belevaló csupasz motorról van szó, nekem bizony kell az izgalom.

Naked kategória I. helyezett: KTM 990 SuperDuke

Már az első találkozásunknál éreztem, hogy itt bajok lesznek. Megfertőzödtem, sőt függő lettem. Unott és kedvtelen lettem, amikor le kellett szállni a Superduke-ról, boldog és izgatott amikor fel. Ez tipikusan esete annak, amikor az érzelmek diadalmasan nyernek az észszerűség felett, hiszen a KTM-nél akadnak olcsóbb, akár használhatóbb, némely aspektusból talán jobb motorok is. Viszont semmi mástól nem fogjuk megkapni azt, amit ettől a V2-es, közel egy literes vad lótól igen. Folyamatos élvezkedés, állandó vigyorgás övezi az összes gázhúzást, az összes féktávot, az összes kanyarívet, szinte mindegy merre járunk. Nagyon mély nyomokat hagyott bennem a “SuperTyúk”, amiket nehéz felülírni. Van egy tippem rá, hogy jövőre kinek sikerülhet ez, de egyelőre 2008-at írunk és nálunk az első hely -amiben az én kezem is jócskán benne van- a KTM-é.
 

Robogók

Robogót választani nem könnyű, mert a kínálat finoman szólva is óriási. Mi kiválogattuk azokat a modelleket, amik a legjobb benyomást keltették bennünk és azok közül választottuk ki az első hármat. Kicsik és nagyok együtt, a lényeg, hogy mennyire nyűgöz le minket.

Robogó kategória III. helyezett: Honda FES150 S-Wing

Az S-wing nem a legszebb Honda robogó. Az S-Wing nem a legnépszerűbb Honda robogó. Az S-Wing nem a legjobb paraméterekkel rendelkező Honda robogó. Mégis annyira impresszíven hatott ránk, hogy sikerült megcsípnie a bronz érmet. Rettentően kényelmes, nagyon átgondolt konstrukció, nem illeg és még csak nem is billeg az utakon. Az ereje is meggyőző, utassal lendületesen lehet vele haladni a forgalomban. A maga módján elegáns kivitelezés mellett a pakolhatóságra és a szélvédelemre is gonsoan figyeltek a japánok. Sajnos sosem lesz “best seller” belőle, bár ha mindenki próbálna, mielőtt robogót vesz, könnyen az elsők közé kerülhetne. Nálunk egyértelmű harmadik.

Robogó kategória II. helyezett: Vespa GTS 300 i.e.

Ahogy a Hayabusának, a Vespa robogóknak is ad némi “fórt” a márka történelméből építkező presztizs. Ha meghalljuk a nevet, eleve dörzsöljük a markunk, de az igazság az, hogy a GTS 300 nullából indulva is meggyőzi az embert. Gyönyörűen néz ki, nyugodtan helyet kaphatna az MV Agusta mellett a Guggenheim múzeumban, mint kétkerekű szimbólum. Nagyon érdekes, hogy a kis kerék ellenére, mennyire jó vele menni. Nem igazán értettük, hogy ha a Vespa-nál ez működik, más márkáknál miért nem. Rejtély. A kitűnő menetdinamika mellett az erőforrás is lenyűgöző, stílusból pedig két csillagos ötös. Összeségében tehát a világ egyik legjobb városi robogóját helyeztük a második helyre.

Robogó kategória I. helyezett: Yamaha T-max

Az arany érmes nem más, mint a T-Max. A maxi robogókban az a jó, hogy egyszerre használható városban és egyszerre tökéletes túra társ. A munkahelyünk, Balaton, Bécs vagy Firenze, egyre megy. BenZso azt írta “a T-Max egy nagymotor, prémium kategóriás robogónak csomagolva” .. “ennél jobb közlekedési eszközt még nem találtak ki szerintem”. Teljesen igaza van, és a nagy robogós nemzetek eladásai, mint Franciaországé vagy Olaszországé, ugyanezt igazolják. Az új, 2008-as T-Max formáját még az előzőnél is jobban eltalálták: elegáns, kicsit sportos, mindenki számára nyújt valami pozitívat. Nekünk rögtön annyit sikerült, hogy az első helyre repítettük érte. Gratulálunk!

MPS ALPINESTARS 2017

Comments

comments

Hirdetés
Astone

Facebook

Asesso

INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

Husqvarna
KTM

Trending