Tesztek

Zöld forradalom: Kawasaki KX-F 2012

Kipróbáltuk a zöldek jövő évi krosszgépeit: Kawa KX250F és 450F teszt
Faster2
EuroMotor

Szöveg: Czuni László Képek: Benkő Zsolt (fotofal.hu)

A Kawasaki több csemegét csempészett 2012-es krosszgépeibe, hogy mást ne mondjunk, a 450-es KX-F rajtelektronikát kapott, míg a 250-es kistesó dupla injektort – elsőként a kategóriában. Azt, hogy a valóságban hogyan muzsikálnak az újítások – akárcsak a Suzuki RM-Z párosa esetében – Czuni Laci versenyző segítségével próbáltuk kideríteni.

Monoron próbálhattuk ki a Kawasaki legújabb krossz-modelljeit, a KX250 és 450F-et. A tesztelésre kiválónak bizonyult az idő ezen a szép októberi napon. Ugyanakkor a pálya nem volt a versenyekre megszokott állapotában előkészítve, ami persze nem baj, mert így talán még mélyrehatóbban tudtuk tesztelni a 2012-es Kawákat. Mindenekelőtt kaptunk egy rövid bemutatót az új motorokon eszközölt változtatásokról: mind a két modellen több, kisebb-nagyobb módosítást hajtottak végre a múlt évi modellekhez képest.

Először a KX250F-et teszteltük. Két bemelegítő kör után ki kellett állni a teleszkópján állítani, mert az eleje nagyon kemény volt: kis puhítás után már egész jónak tűnt. Az új motorok teleszkópja mindig keményebb, amíg nem járódik be egy kicsit: ez nagyjából két óra motorozást jelent. A guminyomáson is változtatni kellett, mert az eleje – megint csak – nagyon kemény volt, a hátulja pedig a szokottnál egy tizeddel puhább, de azért nem volt vele gond. Miután az első gumit is sikerült a megfelelő nyomásra belőni, kezdődhetett az éles teszt.

Korábban, még 2004-ben mentem 250-es KX250F Kawasakival, akkor az volt az első négyütemű szériája a zöldeknek. Már azok a motorok is elég jó erőben voltak, persze azóta jó pár év eltelt, és azt tudom mondani, hogy ez a típus megtartotta ezt a (jó) tulajdonságát. Még erősebb lett. Nagyon jól jött ki a kanyarokból, még a kis szűk, éles kanyarokból is. A váltó áttételezése is nagyon tetszett, sok helyen lehetett 3. fokozatban kanyarodni vele, ami elég jónak számít egy 250-es motortól. Ezen még biztos lehetne javítani, ha pár napot rászánna az ember: megtalálni a megfelelő áttételt. Persze ez a pályától és a talajtól is függ.

A féktávokon is elég jó volt a motor, pontosan bele lehetett találni a kanyarokba. Mivel sok helyen lehetett a motort harmadikban használni a kanyarokban, a kigyorsításoknál sem fogta vissza magát a gép. Folyamatosan lehetett kapcsolni a sebességeket és rendesen vitt a homokban, nem torpant meg és nem volt gond az erővel sem. Szerintem ez elég teljesítmény egy ekkora motortól. Egyenesekben nagyon stabil volt, nyílegyenesen lehetett menni vele az íven, amit kinéztünk – de ez a Kawasakiknál így is szokott lenni. A startoknál szintén elég jól elindult, folyamatosan gyorsult a kanyarig. A monori krosszpálya híres a nagy mandínereiről, ezekben a kanyarokban is elég jól lehetett használni a 250F-et.


Laci stílusához a 450-es (a képen) jobban passzol, de mit szól az új generációs negyedlitereshez?

Ezek a kanyarok attól nehezek, hogy ha szét vannak járva, akkor hullámok alakulnak ki bennük és a kigyorsításnál fontos, hogy legyen elég erő a motorban, hogy át tudjuk húzni a hullámokon a motort. Itt sem hagyott cserben minket a kisebbik KX. Ezen a pályán sok olyan ugrató van, ahol a síkra kell érkeznünk, ezért elég nagy tempóval kell elugrani. Jól kezelhető a motor a levegőben, könnyen lehet ide-oda tenni. A leérkezéseknél nem pattant vissza és nem gondolkodott a teleszkóp, hogy mit kéne csinálni, ezért jól lehetett továbbhaladni vele. A fékeket is megemlíteném még: sok gyors szakasz van ezen a pályán, ami eléggé igénybe veszi a fékeket és a teszt alatt ezek a satuk nem melegedtek túl – végig jól fogtak. Összességében tetszett a Kawasakinak ez az új modellje: elég jól muzsikált a futómű és a motorerő is rendben volt.


A mandínerekben is szépen szerepeltek az új KX-ek
A legfontosabb változtatások 2012-re

A 2012-es Kawasaki KX-ek nem csak egy egyszerű modellfrissítés eredményei. A zöldek új bütykösgumisait olyan újításokkal vértezték fel, amik eddig csak az ugratóktól távol, az aszfaltos versenypályákon hasító sportgépekről voltak ismerősek…

Számos újdonsággal – mint például az MX kategória első széria rajtelektronikája, egy új ECU, három könnyen kiválasztható gyújtástérképpel és a motoros igényei szerint beállítható vezetési pozíció – egy lépéssel a konkurencia előtt jár a Kawasaki az új KX450F-et illetően.

A KX450F alapcsomagja jó alapot biztosíthat a tapasztalt versenyzők számára. A tervezők leginkább a merev alumíniumvázra, a felfüggesztés elemeire és a motorbeállításokra összpontosítottak, annak érdekében, hogy a rider végig ellenőrzése alatt tarthassa a motort egy nagy sebességű versenyzés során.

A 2012-es KX450F az új, kormányról vezérelhető, szabályozható rajtelektronikával (Indítás Ellenőrző Mód) komoly esélyese lehet a Holeshot megnyerésének (aki a rajtot követő első kigyorsításkor az első helyen van), ami sokszor döntően befolyásolja a verseny végső kimenetelét. Ehhez jön még az újratervezett vázgeometria és az erős, négyütemű motor széles teljesítmény- és nyomatéksávja.

A KX250F sem maradt világszenzáció nélkül: a kategóriában elsőként kapott dupla injektort, amitől minden fordulatszám tartományban erősebb, ugyanakkor egyenletesebb teljesítményleadású gép lett az új zöld negyedliteres. Az új Showa SFF “nagydugattyús” első villának köszönhetően a futómű is kifinomultabbá vált, ráadásul az ideális beállítást is könnyebb megtalálni. Az erősebb motor mellett az átdolgozott  váltómű is jobban bírja a versenyzés megpróbáltatásait.


“Jól kezelhető a motor a levegőben, könnyen lehet ide-oda tenni”

A KX450F-et már tesztelték előttünk, egy kicsit jobban be volt járatva. Az én szívemhez mindig is a 450-es motorok álltak közelebb, sok évig ebben a kategóriában versenyeztem, egy 450-es motorral szerintem élvezetesebb motorozni. Ezen a modellen is több változás történt az előző évihez képest. Sok olyan extra van ezen a gépen, ami más motornál sokezer forintba kerülne, ha megvennénk rá. Ami érdekes volt rögtön az első körben, hogy ennek a motornak puhább a teleszkópja, mint a kicsié és sokkal jobban is működik, kellemesebb volt vele motorozni. A legelső részlet, ami szembetűnik a nagyobbik KX-F-en, az a startprogramot kapcsoló gomb. A rajtnál jól jön ez az elektronika, mert a hátsó kereket szabályozza, hogy ne pörögjön ki. Üresben két másodpercig kell nyomva tartanunk ezt a gombot, így aktiváljuk a berendezést: ekkor kigyullad a narancs LED, ez jelzi a működését.


KX450F: balra a rajtelektronika kapcsolója, jobbra pedig az “üzemmódválasztó” nem túl elegáns megoldása

A kikapcsolása automatikus, amikor 3. fokozatba kapcsolunk, akkor vonja ki magát a forgalomból a program – a narancs visszajelző kialszik. Hogy megbizonyosodjunk a hasznosságáról, elég sokat startoltunk a programmal és anélkül is. Mikor be volt kapcsolva, sokkal jobban és egyenletesebben lehetett vele rajtolni és nagyon jól elnyúlt az egyenesben. Bár ezen a laza talajon annyira nem jön ki az előnye, mert ilyen terepről könnyebb rajtolni – saját tapasztalatom szerint. Viszont keményebb talajon (vagy ha hegynek felfelé rajtolunk) jobban lehet használni ezt a segédelektronikát – és nyerhetünk is vele. Ami még fontos elektronikai fejlesztés, hogy háromféle programot (üzemmódot) kapunk a motorhoz. Ez három különböző színű csatlakozó képében jelenik meg. A fehér színű csatlakozót a lágy versenypályára ajánlják, a zöldet a szabványos, míg a fekete a kemény pályára való – ezt sajnos nem volt alkalmunk próbálni. Véleményem szerint jó ötlet, hogy így adják ki a motort szériában.


Czuni Laci a levegőben is jól érezte magát a 2012-es KX-F-eken…

További szembetűnő változtatás, hogy a lábtartó és a kormánybefogó is állítható. Az első fékmunkahengeren is változtattak, ez korábban úszó volt, most fix lett. A himbarendszernél a kutyacsont vastagabb és hosszabb lett. A 450-es KX-szel többet motoroztunk – legutóbb a  2009-es modellel mentem és azon a darabon nem tetszett, hogy a szűk kanyarokban nem lehetett vele jól fordulni. Ez viszont erről a 2012-es modellről nem mondható el, ilyen fordulókban is nagyon jól tudtam vele kanyarodni. Mintha rövidebb lett volna a motor, ugyanakkor az egyenesben a stabilitása megmaradt – utóbbi viszont nagyon tetszett már a 2009-es modellnél is. Eleinte szoktam még ezt a motort, nem sok helyen mentem vele teligázon, viszont miután sikerült ráhangolódnom és elkezdtem “élesen” menni, nagyon meglepett, milyen jó erőben van ez a motor – ahhoz képest, hogy teljesen széria.


2012-es újítások: Showa Big Piston teleszkópvilla és állítható lábtartó

Ezen a pályán már két másik típussal is versenyeztem korábban, és azt kell hogy mondjam, a három közül a 450-es Kawasaki tűnt a legerősebbnek. Nagyon jól kezelhető a szűk és gyors kanyarokban egyaránt, és az egyenesekben is nagyon gyors volt. Kicsit bánom, hogy a többi üzemmódot nem tudtuk kipróbálni, mert – ahogy korábban írtam – az egyik üzemmód homokos talajra való. Ezzel a motorral jobban betaláltam a kanyarokba, mint a kicsivel: ez annak is köszönhető, hogy jobb volt a futómű és jobban elnyelte a gödröket. A kanyarokból nagyon jól kihúzott és egyáltalán nem okozott gondot a mély talaj. Könnyűnek és jól kezelhetőnek találtam az ugratókon is, szépen lehetett vele “repülni”. Továbbá tetszett, hogy a leérkezésnél – ugyanúgy, mint a 250-es kistesó – nem pattan vissza, annak ellenére sem, hogy puhább volt.


KX250F: “rendesen vitt a homokban, nem torpant meg és nem volt gond az erővel sem”

A tapasztalataim alapján azt kell, hogy mondjam, hogy a 450-es géposztály széria modelljei közül a Kawasakinak van a legjobb futóműve: akár az egyenesekben, akár az ugratókon, akár a féktávokon vizsgálva – és még a kigyorsításokon is. A fékekről pedig ugyanazt tudom elmondani, mint a 250-es esetében: nem fogytak el, még az “éles” menetekben sem. Amit még bánok, hogy nem tudtuk a KX450F-et kemény talajon is tesztelni: kíváncsi lettem volna, ott hogyan működik. Erre a gépre nem kell sok pénzt költenünk, hogy egy egész jó versenymotort építsünk belőle. Egy kipufogót érdemes tenni rá, és hozzáprogramozni a blokkot. Kicsit a teleszkópján még lehetne alakítani, de – mint mondtam – messze a legjobb teló a többi szériamotoréhoz képest. A próba tapasztalatai alapján nem véletlen, hogy az USA-ban mind a két bajnoki címet Kawasakival nyerték 2011-ben…


A fékek a tartós nyúzás ellenére nem puhultak fel egyik modellen sem


Az új KX250F és KX450F műszaki adatait a Kawasaki weboldalán találod

Comments

comments

Cimkék
MPS RAM MOUNT
MPS APRILIA
MPS Kawasaki Banner
MPS-Biltwell

Hírlevél feliratkozás