Tesztek

Yamaha YFZ450R Raptor ’09

Először fordul elő, hogy egy versenyquadról tartósteszt születik.
EuroMotor
Faster2

Először fordul elő, hogy egy versenyquadról tartósteszt születik. Most egy teljes versenyszezon végén osztom meg tapasztalataimat az olvasókkal egy 450-es Raptorról.

Valamikor az év elején felhívtak a Yamaha importőrtől telefonon, hogy nekem, mint a média jeles képviselőjének idén is biztosítanának egy versenyquadot, amivel testközelből kísérhetem végig a Raptor Kupa minden egyes futamát. Kérdésük csupán annyi volt, hogy a modellpaletta melyik tagját szeretném megülni? Az elmúlt években az összes Yamaha típus kipróbáltam, nem volt nehéz a választás, így szerényen csak annyit mondtam: a 450-est, de a 2009-est! A srácok egyáltalán nem vették poénra, amit mondtam, és valóban befogták nekem legújabb csúcsgépüket. Az első, csongrádi versenyen ott állt a depóban egy vadonatúj, 0 km-es, szőrös gumis, fehér vadállat. A koncepció az volt, hogy a quad végig teljesen széria állapotú marad, nehogy befolyásoljuk a teszt végeredményét (nem lett leültetve, de még csak egy nyitott kipufogót sem kapott), csupán a szabályok által megkövetelt biztonsági extrák kerültek rá, mégpedig a kilépésgátló, és egy csuklóra rögzíthető gyújtásmegszakító.

A tavalyi szezonból kiindulva, amikor egy 350-essel versenyeztem a 400 cm3 alatti kategóriában, és valahol a középmezőnyben végeztem, átlagos képességű amatőr versenyzőnek könyveltem el magamat. Ennek ellenére az első edzésen a számomra eddig felfoghatatlanul gyors „nagyok” között a második helyre hoztam be a 450-est egy másik ugyanilyen mögött. A célban a kipufogó még bűzlött az először, frissen ráégő festéktől. Egy pillanat alatt értékelődtem fel versenyzőtársaim és a magam szemében egyaránt, köszönhetően újdonsült partneremnek.


A 450-es Raptor széria állapotban teljes mértékben versenyképes
Raptor Kupa

A versenysorozat négyéves múltra tekint vissza. Az első két esztendőben Dakó Kupa néven futott, a sorozat elindítója, a kecskeméti Yamaha márkakereskedő, a Dakó Kft. neve alapján. 2008-ban a Yamaha Motor Hungaria felvette hivatalos versenyei közé az addigra már népszerű és sikeres rendezvényt, ezzel egy időben átnevezték Raptor Kupává, a márka sportgépei után. Az idei év újítása az volt, hogy már nem csak Yamahával lehetett rajthoz állni, hanem bármilyen más márkájú quaddal is, így egy csapásra megnőtt mind a résztvevők száma, mind a színvonal. A több, Suzukit, Hondát, KTM-et, és egyéb márkájú gépet hajtó tehetség tovább növelte a kupasorozat ázsiója.

A Raptor Kupa jellegét tekintve amatőr versenysorozat, a profi bajnokság előszobájának tekinthető, több, azóta sikeres versenyző kezdte itt a pályafutását. Ami a szabályokat illeti, a quadokon kevés módosítás végezhető, gyakorlatilag széria állapotúak. A pályák minden évben változnak, egyik évben krossz, másik évben short track futamokat rendeznek, a hírek szerint jövőre fele-fele arányban lesz mindkettőből, így várhatóan még izgalmasabbá válik majd a küzdelem.


Népes mezőny, látványos csaták. A Raptor Kupa színvonala évről évre nő

A Raptor Kupa hét fordulója ebben az évben short track pályákon zajlott. Ez döngölt földpályát jelent, ahol sem ugratók, sem mosódeszka nincsen (nem csoda, hogy idén nem a motorkrosszosokkal, hanem a roncsderbisekkel közösködtünk a pályákon). Azt gondolnánk, hogy ilyen körülmények között a rugózás jelentősége némiképp csökken, de nem. A nyomvonal felszíne továbbra is eléggé hepehupás, ami a tempó növekedésével komoly feladat elé állítja a futóműveket. Márpedig a 450-es Raptor sikerének legfőbb titka továbbra is briliáns futóművében rejlik. Tavaly több alkalommal krosszpályán próbáltam ki az előszériás tesztpéldányokat, akkor magával ragadott a Raptor azon tulajdonsága, hogy ugratásnál képes úgy landolni, mintha nem is földre, hanem puha párnák közé érkezne. Ennek most nem sok hasznát vettem, ellenben a finom működésű rugóstagoknak köszönhetően képes voltam végignyomni a futamokat anélkül, hogy elfáradt volna az alkarom. A másik kellemes meglepetés az volt, hogy hiába láttam a szememmel gödröket, buckákat, és egyéb akadályokat a pályán, a Raptor a legtöbbjén úgy ment keresztül, mintha ott sem lett volna. Igaz ez kanyarban faroló gépnél is, a nyomvályúkon úgy csúsztam keresztül oldalirányba, hogy egyszer sem akadt meg a kerék, így borulástól nem kellett tartanom. Ebben persze jelentős szerepe volt a rendkívül alacsony súlypontnak, és a gyárilag széles nyomtávnak is, ami szükségtelenné teszi extra nyomtávszélesítő beszerelését.


Száraz körülmények között könnyű kontroll alatt tartani
Yamaha YFZ450R Raptor 2009

Megszokhattuk, hogy a versenymotorok mennyire hasonlóak egymáshoz, és milyen jelentéktelennek tűnő, apró különbségeket találunk rajtuk. Mégis ezek az apróságok döntik el, hogy melyik jobb a többinél, melyik a nyerő gép. Ugyanígy van ez a quadoknál. A képeken három részletet láthatunk, amiben a Yamaha biztosan a többiek előtt jár.

1. Az alumínium váz elülső, az első futóművet befogadó része szintén aluöntvény. Ezzel a megoldással a lengőkarok forgáspontja még közelebb kerülhetett egymáshoz, így a maximális nyomtáv mellett még hosszabb lengőkarokat tudtak alkalmazni. Ez miért is jó? Nos, a hosszabb lengőkar ugyanakkora rugóút mellett kisebb szögben fordul el, így kevésbé változik a futóműgeometria, javul a kezelhetőség.  

2. Ha valaki valaha komolyan vette a tömegközpontosítást, akkor az a Yamaha volt a Raptor esetében. A 450-es blokk száraz karteres, az olajtartályt gondosan a karter köré hajtogatták (fekete burkolat). Így lehetett a legközelebb helyezni a quad tömegközéppontjához, és kevesebb helyet foglal el, mintha külön előtte/fölötte/mögötte lenne.  

3. A Raptor középen olyan karcsú, akár egy krosszmotor, hátul viszont kiszélesedik az ülése, mindig megfelelő pozíciót biztosítva a testsúly áthelyezéshez. A sárvédőn lévő fekete koptatók óvják az idomokat az éles kanyarokban való „beülésnél”.  

Első perctől kezdve otthonosan éreztem magam az új Raptor nyergében. A tervezők nagy gondot fektettek az ergonómiára, neves versenyzők bevonásával fejlesztették quadjukat, és ez meg is látszik rajta. Minden ott van, ahol lennie kell, és úgy működik, ahogy szeretnénk. A váltó könnyen és pontosan jár, a gázt finoman lehet adagolni. A fékek teljesítménye rendkívül jó, csak azért nem ájultam el tőlük, mert azt már korábban megtettem egy 450-es KTM quad tesztjén, annak négydugattyús Magura fékeitől. Mindenesetre a Yamaha kétdugattyúsai off-road körülmények között bőven megfelelnek. A testsúly áthelyezése ebben a sportban rendkívül fontos, a Raptor felépítése ennek kifejezetten kedvez. Kisebb mozgásokat az ülés széles hátsó részén is megtehetünk, a mély beüléseknek a keskeny középső rész kedvez.

És végül mit érne az egész formaterv, ha a Raptor nem lenne – Yamahához méltóan – gyönyörű szép. Ez a gép, a maga agresszív rovar tekintetével, rövid elejével, hegyes, mégis kecses vonalaival, minőségi alkatrészeivel az egyik legkívánatosabb a maga kategóriájában.


Hát nem gyönyörű? A futómű minden paramétere tág határok között állítható

A blokk az előző évjárathoz képest teltebb nyomatékgörbével bír, de hosszabb váltó-áttételezése miatt nem tűnik erősebbnek. Érzésre ugyanolyan, mint a többi 450-es, például a Suzuki LT-R450. A Raptor Kupában a hosszú áttétel nem jelentett előnyt, egyedül a rendkívül gyors keceli pályán kellett használni az 5-öst, a többi, rövidebb pályán csak az alacsonyabb fokozatok dolgoztak. Ennek ellenére mindig elegendő erő volt benne, de ebben nem tűnt ki a mezőnyből. Amit hátrányára írhatunk, hogy az injektoros blokk melegen elég nehezen indul. Volt, hogy egy kicsúszás vagy megpördülés utáni lefulladtam, és többször kellett indítózni, mire magára talált, ami további helyezések elbukását jelentette. A másik, bosszantó hiba, hogy az alacsonyra szerelt hűtő könnyen megtelt sárral. Egy egész futamon át tartó, közvetlen közelről való üldözés alatt az elől haladó által felcsapott sár gondosan összegyűlt a hűtőn, néhányszor előfordult, hogy a menet végére a víz túlmelegedett. Úgy látszik, ezzel kell fizetni az alacsony súlypontért cserébe. Megjegyzem a többi modern sportquad hűtője szintén ugyanennek volt kitéve, két menet között azokat is ki kellett tisztítani, míg a klasszikus építésű 700-as Raptorok magasra szerelt hűtője általában steril maradt a futamok végére.


Az időjárás nem mindig volt kegyes hozzánk
Védőfelszerelések

A quadversenyzés eléggé veszélyes extrém sportnak számít. Az apró, de gyors négykerekűekkel szinte lehetetlen kicsit esni, egy ütközés, kicsúszás nagyon gyakran borulással jár. Bár a motorsportok mindegyikénél fontos a megfelelő védőöltözet, ennél különösen, a jó minőségű protektorok többszörösen megszolgálják az árukat. Bemutatom, én milyen felszerelésekben nyomtam le az idei évadot.

AGV RC5 Devil bukósisak

Termoplasztik héjszerkezetű sisak dupla D gyűrűs versenycsattal. Bélése teljes egészében kivehető, mosható, így könnyű megszabadítani az izzadtságtól, a kellemetlen szagoktól, és a sártól.

Oakley O Frame szemüveg

Az Oakleynak ez a típusa vált be nekem a legjobban, ugyanis tökéletesen illeszkedik mind a sisakomhoz, mind az arcom formájához. Az egymáshoz laminált letépőfóliákkal egy futam alatt hétszer varázsolhatom teljesen tisztává a látómezőt.

UFO Scorpio protektoring

Méregdrága cucc, de én mondom, megéri az árát. Védi az alkart, a könyököt, a felkart, a vállat, a kulcscsontot, a mellkast, a bordákat, a gerincet és a vesét. Keceli bukásomat, ahol a hátamra estem, gyakorlatilag sértetlenül megúsztam benne.

Alpinestars nyakvédő

Kettős funkciót lát el. Egyrészt védi a kulcscsontot, nehogy esésnél a bukósisak „éle” eltörje azt (ugyanezt védi az UFO protektoring is, így esetemben ez kevésbé fontos), másrészt megóvja a nyaki gerincet és izmokat a töréstől, húzódástól.

O’Neal Revolver térdvédő

A Yamahás krossznadrág csak csípővédőt tartalmaz, ezért alatta ezt a csuklós térdvédőt hordtam. Viselése menet közben tökéletesen észrevétlen, ráadásul a sípcsontot is védi.

Trace TX-1 krosszcsizma

A merev csizma elengedhetetlen kellék. A TX-1 a szükséges helyeken erős műanyagokkal fedett, a sérülésre kevésbé hajlamos részeken viszont rugalmas betétek biztosítják a lábfej szabad mozgását.

Törésteszt

Alapos tesztpilóta lévén mindenre kiterjedő teszteléseket folytattam, és ennek része volt egy törésteszt is. Természetesen nem volt szándékos, szívem szerint inkább kihagytam volna, de ha már megtörtént, vonjunk le ebből is tanulságokat. Az eset úgy történt, hogy a keceli verseny utolsó futamában a célegyenes végén összeakadtam ellenfelem hátsó kerekével, aminek – részemről – hatalmas bukta lett a vége. Úgy gurultunk két külön irányba (én és a quad), mint két dobókocka. Az eset után saját lábán hoztam le a gépet a pályáról. A boxban elsőre semmi sérülés nem látszott rajta, a hajlékony burkolatok sértetlenek voltak, a gyári Pro Taper kormány sem görbült el, noha az elfordult kezelőszerveken látszott, hogy ez a rész biztosan kapott ütést.

A Yamaha Dakó szervizében szétszedték a quadot, és kiderült, hogy mindössze az acél kormányszár hajlott meg kissé. A rudat eszterga és hidraulikus prés segítségével kiegyenesítették, az anyaga szerencsére károsodás nélkül kibírta a beavatkozást, végül nem kellett kicserélni. A legkomolyabb szerelnivaló egész évben ennyi volt az YFZ450R-en, ezen kívül minden verseny után gondos átnézték a gépet, és kitisztították a légszűrőt, valamint öt üzemóránként megcsinálták rajta a kötelező szervizt: olajat cseréltek, valamint a futóművet a zsírzószemeken keresztül megkenték. Komolyabb hozzányúlást csak 50-100 üzemóra után kell rajta végezni (felhasználástól függően), ami általában hajtókar- és gyűrűcseréből áll. Gépünknek ez még messze van, úgy tűnik egy versenyévad meg sem kottyan neki. Éppen ezért az importőrrel közösen úgy döntöttünk, hogy jövőre folytatjuk a tartóstesztet, ugyanezt a quadot fogjuk nyüstölni a Raptor Kupában, esetleg más versenyeken is. Talán egy-két tuning alkatrészt is fel fogunk szerelni rá.


Szerencsére a quad és én apró sérülésekkel úsztuk meg a mutatványt
Köszönetnyilvánítás

Ezúton mondok köszönetet a Yamaha Motor Hungariának, amiért egész évben a rendelkezésemre bocsátotta legjobb sportquadját. Köszönöm továbbá a kecskeméti Yamaha Dakó profi és lelkes csapatának, hogy felkészítették, szállították, rendszeresen szervizelték, tisztították, és – amikor szükség volt rá – javították a gépemet. Külön köszönet Domokos Ferencnek és Bencsik Józsefnek, hogy tanácsaikkal segítettek a versenyeken.


Egy nyerő Raptor-csapat:
Domokos Ferenc (400cm3+ 3. hely),
Bencsik József (400cm3+ 1. hely),
Somorjai István (400cm3+ 4. hely)
Előnyök és hátrányok
  • első osztályú futómű
  • extra széles nyomtáv
  • nagyon alacsony súlypont
  • kitűnő ergonómia
  • néha (főleg melegen) nehezen indul
  • a hűtő hajlamos az eltömődésre
Műszaki adatok
Blokk
típus: vízhűtéses, egyhengeres DOHC
hengerűrtartalom: 449 cm3
Furat x löket: 95 x 63,4 mm
Kompresszió: 11,6 : 1
Keverékképzés: Mikuni elektronikus üzemanyag-befecskendezés
Megadott teljesítmény: nincs megadva
Megadott nyomaték: nincs megadva
Váz, futómű és fék
Váz: alumínium hídváz
Első futómű: dupla lengőkaros független felfüggesztés, 250 mm rugóút
Hátsó futómű: lengőkar, központi rugóstaggal, 280 mm rugóút
Első fék: dupla tárcsa, kétdugattyús nyergek
Hátsó fék: tárcsa, egydugattyús nyereg
Gumi méretek: elől: 21/7-10, hátul: 20/10-09
Hajtás
Váltó: 5 fokozatú
Szekunder hajtás: Hátsókerékhajtás lánccal
Bruttó ár (2009.09.28.)
2.598.000 HUF

 

Comments

comments

MPS RAM MOUNT
KTM
MPS APRILIA
MPS Kawasaki Banner
MPS-Biltwell

Hírlevél feliratkozás