yamaha xenter 150 2012 galery
Tesztek

Yamaha Xenter 150 winter edition teszt

A tél utolsó tesztje téli gumikon, lábzsákkal, hidegben...
EuroMotor
Faster2

A tél utolsó havazását pont elkerültük ezen a teszten, pedig jó lett volna kipróbálni az IRC motoros téligumikat ezen a kétkerekű járgányon is. Volt már alkalmunk 2008-2009-ben a háromkerekű Gilera Fuoco-val egy egész telet lehúzni, amely azért mégiscsak stabilabb, ha csúszik az út…

A teszt különlegessége, hogy a Yamaha Xenter típushoz megjelentek a gyári kiegészítők, amelyek lehetővé teszik a motoros szezon meghosszabbítását a hidegebb évszakokban is. A Yamaha Xenter 125-ös típusáról tavaly készítettünk egy összehasonlító tesztet a kategória társaival együtt. Most csak a motor teljesítményére térünk ki, ami akkor a leggyengébb volt a teszten, ettől a plusz 30 köbcentitől viszont teljesen megtáltosodott.
Nyomatékban sincs hiány és a fölső tartományban is remekül gyorsul a 150-es Xenter. 90-re szinte pillanatok alatt felpörgeti magát, a végsebességhez azonban már kell némi kifutási hely és idő, de ebben a kategóriában ez teljesen természetes.

A jobboldalra fektetve helyezett rugóstag gondoskodik a komfortos rugózásról

A futóműve a budapesti utakra lett kitalálva. Nem túl feszes, viszont csak annyira lágy, hogy az egymillió kátyúk fővárosában nagyon jól elvigye az utasait A-ból B-be.
A kormány állását és a fékeket ennyire nem tudom dicsérni.
A kormány olyan egyenes, mint egy rúd kolbász, éppen csak egy kicsi hajlat van benne, ami csak a hosszú lábúaknak kedves, mert elfordítva nem verik be a lábukat. Egyébként a fogása és az üléspozíció is erős megszokást igényel. Jó hír, hogy a lábtér hatalmas.
A fék teljesítménye ezen a típuson sem elegendő, pont olyan, mint a 125-ösön. Hiába van megosztva a két kerék között a fékerő (mert ugye ezen, azaz a Yamaha Xenter-en is egy olyan fékrendszer van, amely egyszerre használja az első és a hátsó féket is) ha baj van, ezzel nem lehet megállni. Pedig a nagyobb Yamaha robogók fékei pont arról híres, hogy azok a legjobbak a kategóriájukban.

A kormány szinte egyenes, így a kéztartás elég furcsa… Ezt szokni kell!

Apropó lábtér… A szinte légmentesen illesztett lábzsák olyan jól elvezeti a szelet, hogy akár nulla fokban is lehet csak farmerban motorozni. Ha valaki nagyon fázós, akkor esetleg egy alálöltöző ruhát még felhúzhat, de több rétegre egyáltalán nincs szükség. Így a munkába járás sokáig gyorsan és hatékonyan történhet. Nem kell sokat vacakolni a le és felöltözéssel, elég egy térdvédő, egy jó cordura kabát egy sisak, no meg egy téli motoroskesztyű. Ha a kormányon lett volna egy olyan “kéz-zsák” is, akkor elég lett volna a nyári kesztyű, de enélkül és markolatfűtés nélkül azért fázott a kezünk…

A lábzsákra azonban érdemes odafigyelni a megállásoknál, mert elöl annyira szorosan oda van rögzítve az idomhoz, hogy csak simán oldalra nem tudjuk kihúzni, ha gyorsan szeretnénk letenni a csülköket az aszfaltra. Kicsit hátrafelé kell mozdítani, mert különben beakadhat a lábzsák aljába és eldőlünk, mint egy krumplis zsák.

A vastagon bélelt lábzsák 10 celsius alatt nagyon komfortossá teszi a motorozást. Gyakorlatilag egy ilyen kiegészítővel mindig lehet motorozni, kivéve ha havas-jeges az út.

 

A gyári lábzsák úgy csatlakoztatható az idomhoz, hogy ott a szél ne tudjon befújni

Ezt és a többi dolgot viszonylag hamar meg lehet szokni és akkor már igazi élvezet lesz a városi közlekedés. Városon kívül is sokkal jobb lett a 125-ösnél, amely csak 90-100 közötti tempót tudott. Ezt a 150-es kategóriát épp azért gyártják, mert Olaszországban a 125-ösökkel nem lehet felhajtani az autópályákra, így azok a napi ingázásnál sokkal hosszabb menetidővel rendelkeznek, mivel azokkal csak kerülőutakon lehet hosszabb útra menni.

Összességében sokkal használhatóbb ez a 150 köbcentis változat, mint a 125-ös és az ára viszont annyival nem drágább, mint amennyivel jobb vele motorozni. Egy hátránya lehet csak, hogy a cégek az áfát nem tudják utána visszaigényelni, mivel az csak 125 köbcentiig lehetséges.

Winter Edition
Előnyök és hátrányok
  • Nagyon kényelmes futómű
  • Nagy lábtér
  • Erős motorblokk
  • Ajándék hátsó doboz
  • Nagyon kicsi az ülés alatti csomagtartó
  • Vékony az ülés szivacsozása
  • Kissé “furcsa” kinézet
  • Gyenge fékteljesítmény

Megkértem a friss jogosítvánnyal rendelkező kiváló autótesztelő kollégámat, hogy autós szemmel vizsgálja meg a Xentert. Íme a véleménye:

Másodvélemény autós szemmel – Lőrincz Karcsi tesztautós kollégánktól

Nehéz objektív véleményt alkotnom a Xenterről, hiszen nekem ez volt az első. Az első igazi. A Yamaha nyergében gurultam először önállóan, ezzel vesztettem el a szüzességemet. Ezt megelőzően az elmúlt esztendő októberének végén, a forgalmi vizsgámon ültem motoron. Itt viszont már nem volt, aki fogja a kezemet, gyorsan el kellett felednem a tanfolyam alatt belém plántált, csak a vizsga idejére érvényes „szabályokat” – annak idején igen idegőrlő volt, hogy az oktatómotorként funkcionáló Honda CBF600-zal nem léphettem túl az észveszejtő negyvenes sebességet, ami azt szolgálta, hogy minél rövidebb útszakaszt tegyünk meg a negyven perces vizsga alatt. Annyit mantrázták ezt nekünk, hogy akkor eszembe sem jutott a sávváltást gázzal megoldani, pedig városban nemhogy egy hatszázasnak, de egy százötvenesnek is kevés ellenfele akad a négykerekűek között a gyorsítások tekintetében. Majd húszévnyi autózás után ültem motorra. Nagyon sokszor jutottam el gondolatban odáig, hogy elkezdem a tanfolyamot, de vagy lustaság, vagy a baráti körben bekövetkezett motoros balesetek miatt mindig visszahőköltem. De egyre erősödött bennem az érzés, hogy megtegyek egy fontos lépést az egyedfejlődésben, és négy végtagról kettőre álljak. 

Persze az autós reflexeim tökéletesen működtek és a lámpánál szépen beálltam a sor végére, de rögtön felhúztam a szemöldökömet, éreztem, hogy valami nem stimmel. Hát persze, hisz nyugodtan a sor elejére hajthatok, hogy onnan várjam a megváltó piros-sárga kombinációt. Ekkor éreztem meg először, mit is jelent robogózni. Gyorshajtás nélkül haladhatunk a forgalomnál lényegesen gyorsabban, ráadásul igen nagy kényelemben, hiszen csak a gázzal és a fékkel kell törődnünk. No meg a forgalommal, amit sokkal jobban kell figyelnünk, mint egy fémbódéba zárva, de a két évtizedes autós múlt jó alap arra, hogy a kocsik mozgásából nagy találati aránnyal ki tudjam találni, mit is akarnak valójában cselekedni. A robogón magasan, egyenes háttal ülve jól el lehet látni az autók fölött, így lényegesen korábban észlelhetjük, ha megtorpan a sor. Ha pedig megállt, előre is evickélhetünk – szerencsére már egyre több autós nyit utat a motorosoknak, ami már kocsiban ülve is feltűnt.

A Xenter kormányát markolva pedig az, hogy egészen normálisan elférek, bár alaposan kinőttem a földből. 193 centis magasságomhoz megfelelő hosszúságú futómű is jár – ami éppen a földig ér 🙂 -, ezért aztán kicsit kevésnek éreztem a lábteret, a térdeim koppantak néha, de egyáltalán nem volt kellemetlen érzés. Inkább értékeltem a robogó kompakt méreteit, mert fontosabbnak tartom azt, hogy elférjek vele szinte bárhol, mint a nagy légüres teret a kormány és az ülés között. Örültem annak is, hogy a Xenter 16-os kerekeken gurul, így az úthibákat kevésbé érezni, de ebben nagy szerepe van a jól hangolt futóműnek. Egyáltalán nem éreztem bizonytalankodást, pedig volt alkalmam alaposan próbára tenni fővárosunk csodás útjain. Egyedül a fék nem tetszett, kevésnek éreztem a teljesítményét. Mérésekkel ugyan nem támasztottuk alá, hogy gyengébb lenne, mint a versenytársaké, ám nem tűnik hatásosnak, mert a megfelelő fékerőhöz túlságosan markolni kell a kart, karokat, miközben a fejemben folyton az járt, hogy még egy pici lassulásra szükség lenne.

Menni azt nagyon tud. Álló helyzetből a gázkart elcsavarva, szinte rögtön megindul és már rég ötvennel haladunk, amikor az autósok még csak a kuplungot csúsztatják. Ezt élveztem benne a legjobban. Hetvenig-nyolcvanig tisztességesen gyorsul, utána kicsit lankad a kedve, de ha akarjuk, megfutja a 120-at. Én óra szerint 113-nál húztam meg magam számára a maximumot, akkor azért már eléggé cibált a szél, amiben az alapáras plexi is ludas. Viszont a kora tavaszi időjárásban nagyon jól jött, ahogy a lábzsák is. Teljes körű volt a kényeztetés. Nem is vágytam én autóba abban a pár napban, amíg a Xenter nálam vendégeskedett. A jó idő beköszöntével pedig majd motorra ülök, de az elsőt nem feledem. Ő tett először boldoggá.

Netán ha esne az eső, akkor esővédő hozatot lehet előhúzni a lábzsák hátuljából, amelyet az ülés hátuljához lehet rögzíteni
Másodvélemény – KT14

Örültem volna, ha Karesz kollégához hasonlóan nekem is egy Xenter150-kaliberű bringa veszi el a forgalomban a szüzességem, de nekem akkoriban az S51b jutott. Nem panaszkodom, mert a kis Szimó megadta azokat az alapokat, amiket még ez az automata Yamaha sem tudott volna, viszont elképesztő, hogy mekkora a kontraszt két mindennapi használatra szánt gépezet, avagy a két korszak között.

A SPAR parkolóban a biztonsági őrök érdeklődve fürkészték a robeszt, és a “jó-e ez” kérdésükre azt feleltem: a legjobb. A városba az előszezonban, így ahogy van, a nagy kerekeivel, nagy plexijével és a recskazsákkal (by BenZso) együtt. A téli csomagba még egy ülés- és markolatfűtést el tudnék képzelni, de ezeket leszámítva tényleg nem hiányzik rá más.

És tényleg a legjobb, vagy az egyik legjobb, bár az újabban divatossá váló 150-es generációból még csak a Xentert próbáltuk ki. Viszont ég és föld a különbség – az összehasonlító tesztben kissé harmatosan szereplő – 125-ös kistesóhoz képest, MERT EZ MEGY. Nagyon jól elindul a lámpától és később sem megy el a kedve, persze a vége felé ne várjunk tűzijátékot, ez nem az a kategória.

A kombinált fék mondjuk ezen is harmatos, nem nagyon fog akkor sem, ha húzzuk rendesen. A futóműve viszont ugyanolyan jó és igényes, mint a ‘huszonötösnek. A műszerfal “hamutartója” itt is megvan, akárcsak a “kulagödör” (by BenZso) az ülés alatt, ami szebben szólva inkább kesztyűtartó, mert más nem fér ott el – még jó hogy volt rajta doboz. Igazából a Xenter150 legnagyobb hibája nem is a gyenge fékje, hanem hogy nem ez a tartósteszt motorom erre az idényre…

Nagyméretű bukósisakot is befogad a nagy csomagtartó doboz

Ha
a Tesztmotor.hu cikkei segítettek a felszerelések és motorkerékpárok
kiválasztásában, akkor a kérünk benneteket, hogy a vásárlásnál tegyetek
erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatjátok a Tesztmotor.hu
működését. Köszönjük!

Comments

comments

MPS RAM MOUNT
KTM
MPS APRILIA
MPS Kawasaki Banner
MPS-Biltwell

Hírlevél feliratkozás