Tesztek

Yamaha WR125X: álmaid nője?!

Utcán és pályán bizonyít a hangvillások új 125-ös szupermotója (videós teszt)
EuroMotor
Faster2

Képek: Magyar Krisztián (FastRide); Benkő Zsolt (BenZso)

A WR125X igencsak elöl szerepelhet a középiskolás srácok kívánságlistáján: ha ezzel a vagány vassal gurulsz be a suliudvarra, a csajok előre köszönnek és csábos mosolyuk azonnal elárulja, hogy nem busszal szeretnének hazamenni. Ez nem kérdés. Az már inkább, hogy motorozni is lehet-e vele úgy, mint ahogy azt látványos külleme megelőlegezi.

A hangvillások válságtaktikájának része a közelmúltbeli árcsökkentés mellett a 125-ös kategória “erőltetése”, szebben mondva előtérbe helyezése (ennek eredménye a két új – endúró és SM – nyolcadliteres WR). A fogyasztás-fenntartás kifejezések manapság mélyebben gondolkodóba ejtenek bennünket, mint békeidőben, néhány évvel ezelőtt. Ezért ez a gép – a bevezetőben sugallt gondolat ellenére – nem csak a késő-kamaszok szexuális segédeszköze, hanem például a jó munkásember igáslova is lehet: ennél olcsóbban és élvezetesebben nehéz volna (motorral) melóba járni.

Városi vagány

Ez már az első métereken teljesen világos volt számomra, amikor kigurultam vele a Yamaha udvarából: azonnal felveszi a város lüktető forgatagának ritmusát, sőt, ez a kis szöcske angolnaként kúszik át még a kaotikusabb közlekedési szituációkon is. Ráadásul a fickós kis WR125 jóval nagyobb szabadságot biztosít nekünk, mint amit a KRESZ – vagy a biztos úr – tolerál. Kis túlzással “légvonalban” közelíthetjük meg úticélunkat: akárcsak gyerekkori BMX-szemmel, a parkon-járdán-lépcsőn átvágtatva lerövidülnek a távolságok, miközben a vigyor a bukó alatt egyre csak nő… Persze nem ez a követendő példa, nem is díjazta mindenki a “közönségből”, de tény, hogy a WR-X-et nem sokkal nehezebb terelgetni, mint az említett BMX-et. Egyből bevillant egy másik “flashback” is, a nem annyira régmúltból: a WR250-est a tavalyi év egyik legszórakoztatóbb tesztmotorjaként tároltam el a memóriámban. A próba előtt (a netes képek alapján) úgy gondoltam, ha csak fele olyan jó lesz ez a 125-ös, mint a negyedliteres nagytesó, akkor egy pár napig megint a törvényen kívüli motorosok táborát gyarapítom.


A formatervező-brigád minden elismerést megérdemel
Dávid és Góliát Kakucson: Yamaha WR125X és BMW K1600GT

A1-gyel vezethető…

…ami annyit jelent, hogy nem lépi át az “újonc-kategória” jól ismert teljesítményhatárait: 11kW vagy 15LE a csúcs, ahogy tetszik. Nem ezzel fogod levenni hölgy utasodat a lábáról, de őt úgyis csak a fíling érdekli, az pedig nem rossz. A harmatos teljesítmény ellenére (méreteinek is köszönhetően) igazi szupermotós érzést ad a kis Yamaha, pedig még egy – papíron gyengébb – CBR125-ös is erősebbnek tűnik nála. A 250-es WR sem 30 tagú ménesével nyűgözött le, ezért a fele ekkora számokkal játszadozva is volt remény. A pörgős kis vízhűtéses, négyszelepes, injektoros blokk igazából nem ad okot a csalódásra: sokáig forgatható (9.000-nél a legerősebb) és ilyenkor szedi is a cipőket, bár a hangja nem túl lelkesítő, eléggé nyersen zakatol. A hatsebességes váltónak állandóan “kéznél” kell lennie, ha nem akarunk kiesni a lendületből – de ez sem baj, mert a váltómű igazi mintajapán (kis úton, könnyedén…), a vajpuha kuplunggal egyetemben.


A négyszelepes blokk szereti a fordulatot – szükségünk is van rá a haladáshoz

A hangvillások szerint a WR menetteljesítménye a városi utcákra és a hátsó utakra bőven elég lehet – és ez így is van. A betondzsungelben és az erdei ösvényen sem érezzük túl gyengének (ha forgatjuk), de az országúton azért már elhervad a berendezés. Kilencvennel azért lehet vele utazni is, ehhez viszont kemény/keskeny a nyereg, két személlyel se jó a fagyizónál (végzősöknél: kocsmánál) tovább menni vele. A hetven kilómmal, a gyújtáskapcsolót harapva és a fékcső alatt figyelve 113-ig sikerült tornásznom a digitális számokat. De ez nem negatívum, mert ezzel a virgonc vassal nem is szabad sokáig egyenesen menni. Éppen ezért az 5-ös főútról Kakucs község irányába fordultunk: tudtuk, hogy a ‘Ringen kiderül, hogy nem csak divatcikk-e ez a csicsás kis szupermotó.


Hű nevéhez: még a versenypályán is otthonosan mozog a kicsi WR
A Yamaha WR modellcsalád

A hangvillások modellpalettáján jelenleg hat modell büszkélkedhet WR típusnévvel, ami a sokatmondó World Racing kifejezés rövidítése. A WR450F és 250F versenyendúrók nyitják a sort, utóbbi egyenes ági leszármazottja a WR250X utcai szupermotó. Az endúró hengerfeje ötszelepes, míg az X-ben csak négy szelep végzi a gázcserét, de a sportos hatás nem marad el: a pörgős blokkon kívül a motor többi alkatrésze (váz, futómű) is a legjobbak közül való a negyedliteres “street” kategóriában. Létezik belőle R-es endúró változat is, ami az ösvényen garantálja a “racing-feeling”-et – 10.000 kilométerre kitolt szervizintervallummal. Idén csatlakozott a WR-brigádhoz a nyolcadliteres páros, a tesztünkben látható szupermotóval és szintén egy endúróval. A WR125R nagyobb rugóutakat, kisebb féket, endúrós kerekeket és felniket kapott, valamint négy kilóval könnyebb az X-nél. Az új ‘huszonötös duó ellenére továbbra is a kínálat részét képezi a két XT125-ös (endúró és SM), de a 10 lovas léghűtésesek nem igazán vehetik fel a versenyt WR-ékkel, viszont valamivel olcsóbbak.


A WR250X még komolyabb technikát képvisel, jó is vele motorozni

Ne légy papucs, irány Kakucs!

Ha sikerül hétvégére lepasszolnod a suliudvaron/buszmegállóban/diszkóparkolóban elcsábított menyecskét, akkor érdemes egy kakucsi-kaliberű pályára kitolnod a műszert, hogy igazán megtudd, mivel is jársz. Nos, a ‘huszonötös WR számomra (is) kellemes meglepetésnek bizonyult a versenypályán: jobbat mentem vele, mint saját kis pályázós CBR-emmel, amiben a magabiztosabb futóműnek és fékeknek, valamint a normális (méretű) gumiknak lehet szerepe. A WR erejéhez mérten  megfelelő teljesítményű és minőségű a futómű: bőven elég 15 ló dinamikájához. Bár keményebben kergetve, gyorsabb kanyarokban, rendesen bedöntve már remegett egy kicsit gép, amit Varga Gergő tesztpilótánk a gumikra fogott, de egy kis futómű-keményítéssel is biztos jobb lenne a helyzet. Meg a Kring egy-két huplisabb részén rendszeresen pumpált a hátulja is, mégsem vallott szégyent a versenypályán, boldogan lehetett adni neki az ívet, pedig kevesebbet néztünk ki belőle. Igazság szerint nem is a köridő-karcolás a gépezet feladata, ez csak a grátisz, akárcsak a Bravo újság mellé Backstreet Boys-karkötő.


Varga Geri jó kis huligánmotornak tartja a WR-t – az is

A fékekkel is hasonló a szitu: a 15 lóerő okozta lendület (és a 137 kilós súly) felszámolásához a kétdugattyús úszóágyazású nyereg is elég, ami 298 milliméteres tárcsát harap. Nem az a belső-szerveim-egymásba-kapaszkodnak jellegű satu, de mivel a teljesítmény sem tépi ki tőből a kezünket, célnak megfelel. Ez a kezdőknek előny, a stoppie-zóknak hátrány: Simsonról átülve így jó ahogy van, a hátsó kerék megemeléséhez viszont illik szorítani a Brembo(!) kart. Egy ilyen erős (gyenge) gépnél a hátsó fék is fontos, mert csak ezzel tudjuk – a stílus követelményeinek megfelelően – keresztbe vágni a vasat: hál’ Istennek a WR-nél ezen nem múlik semmi, átlagon felüli. A széles kormány legalább akkora előny a pályán, mint a városban: apró mozdulatokkal, könnyedén, már-már szemmel irányítható a motor. Simán felvehetjük rajta a klasszikus szupermotó-stílust, a WR125X a KakucsRingen bebizonyította, hogy – karcsú teljesítménye ellenére – nem játékmotor: igazi kis SM, ami olyan jól érezte magát a szűk pályán, mint Korda György a vidéki éjszakában.


A futómű határai végesek, de nem is versenymotornak szánták

Mint álmaid nője: szép és sokoldalú…

A WR legnagyobb erénye a sokoldalúsága, hogy nem csak utcán és pályán, hanem akár a civilizációtól távol is megállja a helyét. A csajodat nyugodtan kiviheted vele a búzamezőre romantikázni, jó móka porolni is vele, a kényelmes futómű tolerálja a jobb minőségű földutat. Ezzel a megjelenéssel pedig nem lesz nehéz valakit a hátsó ülésre csábítani: egyrészt simán kinéz vagy 400-asnak, másrészt bőven van mit bámulni rajta, látszik, hogy jó pár órát foglalkoztak a tervezőasztalon a születendő nyolcadliteres WR-rel. Szerencsére manapság már egyre kevesebb az egyszerű, kommersz-kinézetű szupermoto, de a 250-es ehhez képest az. Ez nem a nagytesó kritikája, hanem a jövevény dicsérete. Az új 125X vonalai mindenkit meggyőztek, akinek prezentáltam a paripát. Csinos lámpa és fejidom, kéttónusú sárvédő és nyereg, éles, formás idomok tetőtől talpig, mindez divatos hófehérben, 17 collos fekete felnikkel. Ha ettől nem nő a népszerűségi indexed a suliban vagy a melóhelyen, akkor…velük van a baj! Apropó index, még az irányjelzőket sem cserélném le, de a hátsó lámpa lehetne LED-es, mint a 250-esen, de nyilván nem akarták a nagytesóhoz hasonló (csillagászati) áron kínálni a gépet. A méretes, kerek MZ-s tükrökre viszont nincs magyarázat – vigasztaljon, hogy ezt a legkönnyebb lecserélni.


Szabadság-szeretőknek: az Isten háta mögött és a műtárgyak között is elboldogul


A 250-essel ellentétben van benzinszintmérő, de fordulatot nem számol


15 lóerőhöz elég ez a futómű és fék, az első kerékagy látványosra sikeredett

A WR125X konkurenciája

A 125-ös WR szupermotó japán “versenytársai” nem nagyon jelentenek veszélyt rá, ami a technikai színvonalat illeti. A Suzuki DR125SM külsejét és műszaki paramétereit tekintve sem közelíti meg a WR-t (és kb. csak százezerrel olcsóbb a Yamahánál), bár léghűtéses, injektoros blokkja 13,6 lóerőt tud, ami például több, mint az XT125-ösök teljesítménye. Egy ezressel egymillió alatt kínálja a Kawasaki a D-Tracker-t, ami inkább a DR-SM színvonala, de még annál is gyengébb, mert 10 lóerős. Vannak rajta látványos részletek (fordított teleszkóp, hullámos féktárcsa), de az ereje csak a WR kétharmada: túl sokat vesztett az erőforrás terén ahhoz, hogy ezekkel kompenzálja lemaradását. Akad még pár négyütemű nyolcadliteres SM alternatíva, például a Rieju Marathon Supermoto 125 pont annyiba kerül, mint egy regadó nélküli WR. Ennek fényében a 11LE-s teljesítmény sem nem hangzik túl jól, bár jóval könnyebb (115kg) – de ezzel nem tudja megfogni a Yamahát. Az az igazság, ezek kevesek a WR-nek, mint a lopótökben a bűnözési hajlam: a WR125X egyértelmű ellenfele 2011-ben a KTM 125 Duke. A sógorok gépe 15 lóerős, komoly vázzal, futóművel és fékkel: BenZso szerint “nemcsak közlekedési eszköz, hanem vezetési élményt is ad” – itt a lényeg. A WR is képes – jó értelemben véve – megmosolyogtatni a tapasztaltabbakat is, ezért nem egyszerű a választás kettejük között.


A WR a Duke-kal küzd leginkább az igényes vásárlók kegyeiért

…és még főzni is tud?

Nem elég, hogy szép és sokoldalú, de még együtt élni is könnyű vele: nem kell rá sokat költeni és nem is eszik sokat… Igazi szuper lotyó! A WR egyetlen hátránya, hogy ereje kevés, mint csigaházon a kúpcserép, de ha izmosabb volna, akkor az előző két előnye lehet, hogy nem lenne. Kár is ezt feszegetni, ez a kategória sajátossága, amiben még ráadásul elég jól áll lóerők tekintetében a Yamaha (lásd a keretes írást). Egyetlen igazi ellenfele a KTM 2011-es újdonsága, a 125-ös Duke. A WR125X a Kis Herceggel vívott csatáját valószínűleg a megjelenés, a kiállás dönti majd el a fiatal(os) vásárló szemében. Áruk és képességeik hasonlóak, ezért tényleg azon múlik a bolt, hogy kinek melyik forma jön be. Ha a WR nőből lenne, úgy nézne ki, mint mondjuk Sarka Kata, csak még beszélgetni is lehetne vele. Mert mint kiderült, hogy a szupermotó-fíling nem csupán ígéret: jól lehet vele karistolni, akár pályán is és egy 125-öshöz képest jó alkatrészekből építkezik. A gazdaságos élvezet ára 1.148.000 forint, ami a mostani használtpiac-árakat tekintve (meg egyébként is) elég sok egy ‘huszonötösért (a Honda CBR250-es például pontosan ennyibe kerül) – viszont a WR hibalistájára nem sok bejegyzés került…


Technikai információk a Yamaha weboldalán

Yamaha WR125X 2011

Előnyök és hátrányok
  • Vagány, jól kidolgozott dizájn
  • Könnyű kezelhetőség, precíz váltó
  • Kategóriájához képest (125SM) magas műszaki tartalom
  • Kissé harmatos motorerő (érzésre) és a hangja sem túl extra
  •  Tempós kanyarokban kicsit bizonytalan futómű (pályán)
  • Hosszabb távon vagy két személlyel kényelmetlen
Pontozásos értékelés

Külső/Megjelenés – 10/10
Motor/Váltó – 10/8
Futómű – 10/8
Fék – 10/8
Menettulajdonságok – 10/9
Kettesben/Utascipelés – 10/7

ÖSSZEGZÉS – 60/50


“Ez az én világom, mindig ide vágyom” – gondolhatja Budapestről a WR

Comments

comments

Cimkék
MPS RAM MOUNT
MPS APRILIA
MPS Kawasaki Banner
MPS-Biltwell

Hírlevél feliratkozás