Tesztek

Yamaha TZR125 1989-ből

A Yamaha a TZR125-tel próbálkozott a 125-ös gyorsaságik világában. Róla olvashattok egyik olvasónk tollából.
EuroMotor
Faster2

A Yamaha a TZR125-tel próbálkozott a 125-ös gyorsaságik világában. Róla olvashattok egyik olvasónk tollából.

Szöveg és képek: Ferdei

Valahol el kell kezdeni a motorozást, ez nem vitás. Mivel talán nem a leglogikusabb dolog egyből egy 600-as vagy 1000-es vasra ülni, ezért talán érdemes egy 125-ös géppel kezdeni. Legalábbis én anno egy 125-össel kezdtem, mivel próbáltam, és azóta is próbálom az alábbi alapelvhez tartani magamat: tanulómotornak egy maximum 125-ös vas megteszi, amiről elvileg 400-asnál nagyobb gépre nem nagyon kellene váltani. Aztán persze jöhet a 600-as és az annál nagyobb gépek. Na szóval, én eredetileg anno még 16 éves suhancként egy 50-es gyorsaságiról álmodoztam (Aprilia RS50 vagy ilyesmi), de végül is egy 125-ös Yamaha lett a végzetem, ami a mai napig megvan, sőt elhatároztam, hogy a gyerekemet is ezen fogom majd megtanítani motorozni. Addigra persze veterán gépnek számít majd, na de nem is térek el a témától.

Szóval a 125-ös gyorsasági maga volt a megtestesült álom. A poén az egészben az, hogy nagy „naked bike” őrült vagyok, szóval csak a hab volt a tortán, hogy a 125-ös TZR-en nincsen idom, amit utólag megtuningoltunk két Hornet tükörrel és a szögletes lámpát kicseréltük egy kerekre, hogy pofásabb legyen. A motor elvileg 1989-es (A TZR-t egyébként 1987-ben dobták a piacra) elől szimpla tárcsa fékkel, ami még úgymond vágva van, tehát nem lyukasztva, ami szintén azt tükrözi, hogy a „kicsike” nem mai darab. Ilyen szempontból még „durvább” a hátsó dobfék. Itt a fékeknél akár le is tanyázhatunk egy kicsit: Megmondom őszintén, hogy számomra különösebb negatív hatást nem gyakorolt a dobfék, mivel körülbelül 80%-ban kiválóan fogja a motort az első tárcsa, a maradék 20%-nak meg simán ott a dob. Legalábbis szárazon ez a helyzet, esőben persze már más a történet. Ha pedig már a kerék tájékon vagyunk, akkor foglalkozzunk egy kicsit a futóművel is.

A legtöbb motortól eltérően az első kerék (80/100×16-os gumi van rajta) feltűnően kisebb a hátsónál (100/90×18-as gumi van rajta), ami viszont igen előnyös tud lenni például a kigyorsításoknál. Mivel azonban nem versenypályán vagyunk, ezért azt mondanám, hogy a kanyarodás szempontjából nem utolsó dolog, arról már nem is beszélve, hogy a kerékvastagság sem az az ordenáré széles… sőt… szóval kiválóan fordul (talán a lassú fordulókban nem annyira stabilan) a masina. Ehhez persze az is kellett, hogy a kasznit ne olyan egetverő nagyra csinálják (simán leér a lábam a földre, ráadásul a térd egy kicsit hajlítva is van), mint mondjuk a 125R változatnál, vagy esetleg az Aprilia RS125-nél. Ha lehet ilyet mondani, akkor a Yamaha TZR125 inkább egy 50-es vasra „hajaz”, mintsem egy 125-ösre, így az egész stroyban a legbrutálisabb az, hogy egy kb. 32 lóerős nyolcas-literes erőforrás van benne, amit egyébként berúgó-kar segítségével lehet életre kelteni.


Ez az idomos verzió

A tank keskeny, már-már téglalap alakú, a váz alumínium (Deltabox és állítólag a korabeli 125-ös GP motor másolata), a futómű pedig kimondottan jól nyelik el a kisebb lyukakat és huplikat. Mivel voltam vele gyorsulásin, ezért annyit felhozhatok negatívumként, hogy a motor eleje hajlamos az elemelkedésre, de csak az első sebességi fokozatban, a másodiknál viszont már szépen visszateszi az orrát az aszfaltra. Ezen felül a nagyobb termetű embereknek nem ajánlanám a vasat, mivel néha még az én 178 cm-mel is kényelmetlen az üléspozíció, ami elsősorban a csuklómra van kihatással, hiszen megfájdul. A városban és az országúton is egyaránt megállja a helyét (nem tudtam vele autópályázni, mivel 50-esként van nyilvántartva ?), habár a városi „lótifuti” szerintem nem igazán való neki, mivel szegény gép „nem tudja kiadni magából a feszültséget”, illetve 100 kilométeren megeszik 8 litert. (A tank 14 literes) Az országúton viszont már teljesen más a helyzet, hiszen a fogyasztás 6-7 literre csökken, a power szelep is munkába lendül, egyszóval sec-perc alatt ott vagyunk a 100-120-as kényelmes utazótempónál. (Megjegyezném, hogy a motor kb. 150-160-es végsebességre képes.)

Ha pedig már szóba jött a power szelep (hét és nyolcezres fordulat között nyit), akkor talán mindenképpen meg kell említeni még egy dolgot, ami úgymond nagy „was ist das”, ahhoz képest, hogy a motor a 80-as évek végén készült. Hiába teszi az ember egyesbe a Yamahát, miközben lenn van a sztender, a motor egyszerűen leáll, mintegy jelezvén, hogy „hééé pajti, valamit nem hajtottál fel!”. A gép egyébként természetesen külön olajzású, az olajtartály pedig (akárcsak a hűtőfolyadék tartája) az ülés alatt helyezkedik el, amibe körülbelül 3 liter 2T-s anyag fér. Melegedési problémáim még soha nem voltak vele, más viszont igen: Egyszer beragadt a kuplung, de szerencsére nem behúzott, hanem kiengedett állapotban, így sokkal egyszerűbb volt hazatolni, mintha a másik variáció történt volna meg. Mindez talán nem is csoda, hiszen akkortájt kb. 33 ezer km volt a kicsiben.

A többi baleset a szó szoros értelmében vett baleset volt. Mint pl.: bukás, ami sajnos a mai napig meglátszik a kipufogón, illetve a tankon. Itt meg kell jegyeznem, hogy a motor festése teljesen egyedi és kb. két héttel a festés után (amit részben én csináltam) sikerült vele burkolnom egyet, szóval el lehet képzelni, hogy mennyire örültem a dolognak. Mindent összevetve tehát egy kis méregzsákról van szó, ami ugyan már elég öreg, viszont továbbra is megállja a helyét a mostani későbbi gyártmányú nyolcas-literesek között. Tisztában vagyok vele, hogy egy motornál nem feltétlenül az erő és a gyorsaság számít, de még nem igazán sikerült összeakadnom olyan 125-ös vassal, amit ne hagyott volna maga mögött. Ezen felül pedig a hangja csak hab a tortán. Nem az úgymond „szúnyog visítással” jelzi, hogy jövök, hanem kicsit négyütemes, mélyebb orgánuma van a 125-ös Yamaha TZR-nek.

Mindent egybe vetve..

Tanulómotornak tökéletes, azonban kimondottan vigyázni kell vele, hiszen a már említett nagy teljesítményhez egy kis kaszni van, aminek köszönhetően a masina elég kivételes mutatókkal rendelkezik több területen is. Ennél fogva a zöldfülűek bánjanak finoman a géppel, mivel idő kell hozzá, amíg az ember kiismeri a tulajdonságait és a határait. Ha lehet azt mondani, akkor egy elég alattomos járgány a Yamaha TZR 125-ös, hiszen sokkal többre képes, mint amennyit az ember elsőre kinéz belőle.

Műszaki adatok
  • Gyártási év: 1989
  • Erőforrás: Vízhűtéses, egy hengeres, kétütemű, kipufogógáz visszavezetés
  • Teljesítmény: 33 LE
  • Hengerűrtartalom: 124 ccm
  • Furat x Löket: 56,4 X 50,0 mm
  • Sűrítési arány: 5,9 : 1
  • Befecskendezés: CDI – (Kapacitív energiatároló gyújtórendszer)
  • Fékek (elől/hátul): szimpla tárcsafék / dobfék
  • Súly: szárazon 105 kg, menetkészen, teli tankkal 122,7 kg
  • Tank: 12 liter (a valóságban 14, amit bizton állíthatok, hiszen jó párszor volt már üresről teletankolva)
  • Átlagfogyasztás: 21,5 km / liter
  • Fékezés 60-0/100 – 0: 13,8m / 39,6m
  • Végsebesség: 154,7 km/h

 

Comments

comments

MPS RAM MOUNT
KTM
MPS APRILIA
MPS Kawasaki Banner
MPS-Biltwell

Hírlevél feliratkozás