Tesztek

Vendégteszt: Yamaha Majesty 2009

Kölcsönadtuk a tartósteszt robogónk a robogos.hu-nak, de csak egy feltétellel: írniuk kellett róla!
Faster2
EuroMotor

Kölcsönadtuk a tartósteszt robogónk a robogos.hu-nak, de csak egy feltétellel: írniuk kellett róla!

Szöveg és képek: Kerekes Zoltán és Gyulai Barbara

Azt a feladatot kaptuk az újjonan indult robogós.hu oldalunkra a TesztMotor.hu-tól, hogy próbálgassuk pár napig a Yamaha sokak által ismert és kedvelt 400-as Majesty-jét. Mint ízig-vérig 50 ccm-s robogón nevelkedett pösti gyerek, nagyon vártam a pillanatot, hogy jobban belemerülhessek a maxirobogók világába. Nem féltem felpattanni a nyergébe, hiszen jó pár km van a hátsóm alatt, nagymotorral is.

De akkor megláttam. Az eddig ismertnek hitt Yamaha élőben sokkal nagyobbnak bizonyult, mint ahogy elképzeltem rajta a 180 cm magas, enyhén kisportolt testemet. Elölről egy igen jól megrajzolt sport-túramotor benyomását kelti, leszámítva hogy azért a kerekek picit kisebbek. A mostanság divatos aszimmetrikusan világító első lámpatestre pillantva azonnal nyeregbe akarunk pattanni. A tökéletesen elhelyezett fehér indexbúra csak hab a tortán. A kétkerekű hátulja felé haladva már egyértelművé válik, hogy maxirobogóval van dolgunk. A körvonalak adják magukat, azonban érdemes a részletekre is odafigyelni. A hátrafelé szélesedő elemeket igényesen tették össze, egy illesztés sem mondható zavarónak. Az ülések burkolása szépen kidolgozott, a kormány alatt található műanyag részek tartósnak tűnnek. A hátsó lámpa esztétikus, és a V alak visszaköszön az elejéről.


Szép a Majesty? Ezt döntsétek el ti.

A műszerfal is követi a fejidom sportosságát. Amit vezetés közben látunk a kormány fölött, az két krómcsíkkal ellátott kör alakú kijelző, az egyikben a kilométeróra, a másikban a fordulatszámmérő. A kettő között egy LCD kapott helyet, amin az egyéb fontosnak mondható adatok szerepelnek (benzin szint, hűtővíz hőfok, km adatok). Ezeknek a beállításait a kilométeróra alsó részén elhelyezett gombokkal tehetjük meg, de ezt célszerű nyári vászonkesztyűben, vagy a nélkül megtenni, ellenkező esetben többszörösére nőhet a beállítási fázis a pontatlan nyomogatás miatt.

Ha ilyen vagy hasonló robogó vásárlásán törjük a fejünket, akkor minden bizonnyal nem elhanyagolható szempont számunkra a tárolásra használható helyek kialakítása. Ilyen rekeszekből is akad egy pár, és nem csak amolyan hitelkártyáknak való. Az ülés alatti részbe hasznosan 60 liternyi pakolni való fér el, ami nem mondható kevésnek, és a kialakításból adódóan két sisak is helyet foglalhat odabent. Arra azért figyeljünk, hogy hamar melegszik ez a tároló rész, így a boltból hazafelé a jégkrémet ne ide tegyük. A kormány alatti idomon 2 rekesz is található. A bal oldali ezek közül kulccsal is zárható, így akár a picit többe kerülő esőkabátunk, pénztárcánk, vagy fényképezőnk is viszonylagos biztonságban lehet. A jobb oldali rekesz „csak” tárolásra szolgál. Azonban arra tökéletes, hogy a féktárcsa zárunkat menet közben itt tartsuk.

Mi a Bridgestone gumikat ajánljuk! Keressétek meg a megfelelő abroncsot a motorotokra. Katt a logóra!
A gumik áráról a Nagy-I Bt.-nél Tel: 82/410-223, vagy a motorgumi.eu oldalon tudtok érdeklődni.

Ha mindent beállítottunk, a tükrök jó szögben állnak és teli a tank, akkor indulhatunk is gyűjteni a kilométereket. Gyújtás után a nagymotoroknál jól megszokott „intro” fogad a műszerfalon, és ez rögtön megadja a motorozás alaphangulatát. Fel a mutatók, és le a mutatók. Nem tehetek róla, én imádom ezt a pillanatot. Amint megforgattattuk az önindítót elkezdődhet maga a motorozás.

Menet közben azt tapasztaltam, hogy a tükrök nagyon jól el lettek találva, a fékkarok a beállíthatóságnak köszönhetően kézre állnak, a lábtartás az első ülésen kényelmes, bár nagyobb sebességnél azért picit érdemes összehúzni magunkat, az első idom mögé, hogy ne érje térdünket a menetszél. A műszerfal jól látható, a kormány kényelmesen hajlított. Egyetlen negatívumot tudnék itt megemlíteni, hogy a gázkar semmiféleképpen sem mondható fixnek. Tudom, hogy bizonyos mozgása van jobbra és balra, hiszen el kell tudnunk csavarni, de egy macskaköves úton mintha egy biciklipumpával játszanánk. A robogó dinamikusan gyorsul, de ez el is várható egy 400-as maxirobogótól. Menet közben nekem az volt az érzésem, hogy az úthibákat eléggé érzem magam alatt. Nagyobb sebességnél rosszabb utakon az az érzés fogott el egy-egy kisebb-nagyobb kátyú után, amikor az oviban a nálam nehezebb srácokkal libikókáztam. Ők előszeretettel suhantak tompítás nélkül a földig, aminek az lett az eredménye, hogy Én a nyeregben picit elemelkedtem a levegőbe (szerintem mindenki tudja miről beszélek). No, itt pont ez volt a végeredmény. Ez minden bizonnyal a hátsó rugók személyre szabásával orvosolható. Elsőre picit zavaró lehet a plexi út-torzítása, de hozzá lehet szokni. Védelmet gyakorlatilag a 180 cm-es magasságomhoz 110 km/h –ig nyújtott a menetszéltől, onnan egyre jobban érezhető volt a sisakomon a vibráció. A motor 34 lóerős, a végsebesség gyári adatok szerint 160 km/h, de a teszt alatt a 83 kilómmal nem tudtam 153 km/h –nál többet kisajtolni belőle (természetesen biztosított körülmények között kipróbálva). Itt fontos megemlíteni, hogy gyakorlatilag 140-től már picit érezhető volt a hátsó fertáj szitálása, ami nem nagyon nyújtott számomra biztonságérzetet. A fékek megbízhatóan működtek, elől is, és hátul is 267 mm-es, kétdugattyús tárcsafék dolgozik, és gond nélkül állítják meg a 197 kilós nagytestű robogót.

Következett a 2 személyes próba. Tanult barátommal tettünk egy kis túrát autópályán és főútvonalon, aminek össztávja úgy 160km volt. Amit utasként átéltem, arra azért nem mondható, hogy el voltam kényeztetve. A ránézésre jó nagy, kényelmes hátsó ülés jó nagynak és kényelmetlennek bizonyult. A szélessége miatt szinte lehetetlen feladatnak tűnt praktikusan elhelyezni a lábaimat a műanyag hátsó idomból kialakított lábtartón. Ha viszonylagosan kényelmesen ültem is, ahogy a vezető letette egy lámpánál a lábát és picit hátrébb engedte, azonnal lerúgta a lábamat. Én hiányoltam a kihajtható, biztonságosabbnak érezhető lábtámaszt. Kapaszkodni csak hátul lehetett, de ez érzésre nem olyan megnyugtató. Az vezető számára tökéletesre kialakított deréktámasz a hátsó utasnak sokszor tud kellemetlenséget okozni. Minden bizonnyal más képet kaptunk volna, ha lett volna hátul egy hátsódoboz, ami ugye ad egy kis tartást a hátsó utasnak, és talán fesztelenebbül nézhettem volna az elsuhanó tájat. A 400-as Majesty gond nélkül vitte pályán 2 személlyel a 130 km/h-t, és a „libikókás” pattogásom is megszűnt. Hosszabb túrázásokra Én nem vállalnám be, városban 10-20 percig kibírható. A fogyasztása vegyes üzemben nálunk 4-4,5 liter között állt meg, ami nem mondható rossznak.

Női szemszögből

Utolsó próbatételünk a Yamaha számára a női teszt volt, melyet Gyulai Barbi tett meg az olvasóink számára nem kis lelkesedéssel. Ő így látta a Majestyt:

Bár túl nagy robogós tapasztalattal nem rendelkezem, de annál lelkesebben mondtam igent a Majesty tesztjére. Meglátva a Yamahát a szikrázó napfényben, inkább tűnt egy luxushajónak, mint egy robogónak. (Na persze, én nem ehhez vagyok szokva.) Átfutott az agyamon, hogy valószínűleg csak utasként tesztelem majd a motort, mert ez tuti nem csajnak való. Összeszedve minden erőm és bátorságom, „egy életem-egy halálom”, gondoltam azért csak kipróbálom. Ráültem a motorra és rögtön megéreztem, hogy ez nem az a súly, amit ha nagy baj van, csak úgy egy kézzel arréb teszek a járdán.

A félsz csak az indulásig volt bennem, ahogy meghúztam a gázkart, minden para elillant. 200 méter után már csak az járt a fejemben, hogy vajon mennyit gurulhatok még vele. Könnyen manővereztem az utamba állított akadályok között, nagyon élveztem a hosszú kanyarokat, íveket. Kisebb helyen való megfordulásnál már küzdöttem némi kihívással, de ez valószínűleg csak a tapasztalat hiányának köszönhető. Fékezésnél is csak arra kellet figyelnem, hogy ne egy kátyúba tegyem le megálláskor a lábam, mert a közel 200 kg-ot nem biztos, hogy mosolyogva meg tudom tartani egy lábon. A kézifék viszont nem elhanyagolható dolog ezen a mocin. Emelkedőn megállva van az a helyzet, amikor szükségszerű.

Az üléspozíció kényelmes, az ülés mérete, távolsága a kormánytól optimális. Alacsonyabb lányok is könnyen elérik a kormányt. Utasként viszont én is kiemelném a lábtartó nem túl praktikusan beállított pozícióját, melyből adódóan kanyarokban lábbal tartani, szorítani, nem igazán lehet.

Persze ne feledkezzünk meg a külcsínről sem, (mégis csak nőből vagyok). A Majesty arca gyönyörű. A lámpák vonalvezetése arra emlékeztet, mintha egy picit mindig hunyorítana a sebesség okozta szembeszéltől. A hátsó lámpa V alakja kifejezetten vadítóvá teszi a motort, vonzza a szemet. Az index viszont egyes fényviszonyoknál nem kifejezetten jól látható, így ha több motorral indulunk túrázni, akkor ne mi vezessük a konvojt, vagy jelezzük karral is az útirány megváltoztatását a jobb láthatóság érdekében.

Külön örömet okozott, hogy az ülés alatti tárolóban egy nagyobb edzőtáska és egy bukósisak is kényelmesen elfér.

Nem igazán tudnék belekötni, a YAMAHA Majesty 400 igényes, áramvonalas, könnyen kezelhető, vezethető, kényelmes maxirobogó. Városi használatra, és rövidebb túrázásra egyaránt kiválóan alkalmas.


A kézifék nagyon jól jön az ilyen szituációkban
Összegezve…

Gyorsan összefoglalva ez a maxirobogó gyönyörűre sikerült, esztétikailag lehetetlen bele kötni, könnyen vezethető, elöl kényelmes, de hátra hosszú túrákra ne ültessünk jóbarátot. A finom gázkar mozgásokra is ragyogóan reagál, a fékek jól dolgoznak. A futómű jó, a rugózást azonban érdemes személyre szabni. Szereted a szépet? Általában egyedül robogózol? Kell a többlet erő? Nagyritkán fel is ülnek mögéd pár sarokra? Akkor ez a Te géped…

{modulebot:1}

Comments

comments

MPS RAM MOUNT
KTM
MPS APRILIA
MPS Kawasaki Banner
MPS-Biltwell

Hírlevél feliratkozás