triumph tiger sport
Tesztek

Túraenduró? Sportenduró! Triumph Tiger Sport teszt

A Triumph a terepes XC modellek mellé egy aszfaltbetyár sportváltozatot is készített a Tigerből, méghozzá az 1050-esből. Megkergettük a nagymacskát...
Faster2
EuroMotor

Szöveg: Kovács Tamás Képek: BenZso, KT

Napjaink túraenduróit pont annyira használják terepen (dehogy terepen, földúton) a tulajok, mint ahányszor egy Q Audi vagy X BMW letéved az aszfaltról az úthengernyi felnijeivel. Mindannyian tudjuk, hogy a prémium terepjárók valójában nem terepjárók, és a túraendurók sem endurók. Sokkal inkább a túrán van a hagsúly, de mi történik, ha egy ilyen vasnál a “Sport” szócska kerül előtérbe?!

Az angol motorgyártó úgy gondolta, minek kertelni: megmutatja azt a vonalat, amiről a “túraendurósok” egy része, a lendületesen utazók álmodnak. A brigád másik fele lehet, hogy feleslegesnek tartja a Tigris sportosítását – de miért is lenne az, ha a kedves tulajdonosok az esetek 99 százalékában műúton hajtják a vasat?! Ez az adat persze nem egy hiteles felmérés eredménye, de tény, hogy még a fűzött felnis XC Tigereket is vajmi keveset látjuk/halljuk porolni, nemigaz?!

Ízlésesen vált valamivel agresszívebbé a sportváltozat külleme

A személyes véleményem, hogy a könnyebb/mozgékonyabb 800-as Tigris még nem olyan rossz ötlet a földúton, de az Explorerrel szigorúan a fotók/videók kedvéért tértem csak le a kövesútról… Nem volt egy önfeledt motorozás a harmatos fűben, az biztos, bár a méreteihez/súlyához képest meglepően jó…de minek ekkora kompromisszumokat kötni?! Két és fél mázsával a terepen…az nálam nem pálya…

Ahogy szerintem egy ezres (esetünkben 1050) sem a kertek alá való. Oda egyszerűen nehéz és feleslegesen erős, és a régi iskola szerint a kilókkal is az a helyzet, mint a lóerőkkel: semmi sem pótolhatja… A “nem odavaló” tézist az újkori “túraendurók” történetében elsőként a Kawasaki ismerte be magának: a Versys1000-est már látszólag sem a földutakra szánták. Többek között a sornégyes blokkja ezt egyértelműen tudatta, mégis egy remek bringa lett belőle…

A képen éppen 6,4 literes átlagfogyasztást ír a számítógép

Sportenduró

Arra a maradék egyetlen százalékra pedig, amikor begurulunk vele a földúton a kilátóig, a magaslesig, az emlékműig vagy egyéb romantikázó helyig, arra a így is tökéletes a nagy Kawa. Akárcsak jelen tesztünk főszereplője, az 1050-es sportos Tigris, amelyen a jóféle sporttúra gumik (Pirelli Angel ST) is jelzik, hogy itt már nincsen semmiféle kirakatpolitika: ez egy “sportenduró”, aszfaltra!

A másik leginkább árulkodó jel a mesés egylengőkaros hátsó felfüggesztés, a csodás felnivel. A hátulját nézegetve voltak “elég ducatis”, illetve “ez már majdnem Ducati”-féle vélemények, és ez mindenképpen jót jelent, ha az exkluzivitására értjük. Ezt a megoldást külön erre a Sport modellváltozatra fejlesztették – jól tették…

Innen szép az élet: a széles kormánnyal könnyű terelgetni és a szélvédelme is hatékony

Az újratervezett futómű egyébként teljesen állítható, tehát a Sportolás itt nem marketingfogás – annál is inkább, mert a – radiális felfogatású – fékek is izmosabbak lettek. Mit a fékek, maga a blokk is, 10 lóerővel, ráadásul az alapjáraton is nyomatékos sorhármas blokk további 6Nm-rel gazdagodott… Neked is a huligánvezér Speed Triple jutott az eszedbe?!

Ha igen, akkor nem állsz messze a valóságtól… Ha mentél már Speeddel, akkor képzeld el ugyanazt, csak egy kicsit magasabb, mégis inkább “benneülős”, mintsem “rajtaülős” pozícióban, totális kényelemben, és nagyobb helykínálattal – ja, és nem utolsó sorban szélvédelemmel. Azoknak, akiknek még nem volt szerencséjük a duplaszemű nagy Trilpához, megpróbálom jobban körülírni az élményt…

Komfort ülés: prémium a kényelme és a kidolgozása is
Túraszempont: felszereltség

A tesztelt Tigeren extra volt a (komfort)ülés, a markolatfűtés, a túraplexi, a tankpad és a bukócső is. A legfontosabb túrakellékek, a dobozok azonban nem voltak a gépen. Pedig a megújult kialakítás következtében nagyobb dobozokat rögzíthetünk a vasra, sokkal több holmit – a balos koffer akár egy zárt bukót is – elnyel, és plusz 10 kiló terhelést tesz lehetővé oldalanként, ami nem tűnik rossznak. Ráadásul az egyedülálló „Dynamic Luggage System” elnevezésű rendszer a turbulenciát is segít elkerülni.

Így már el lehet indulni az Európa körüli túrára…

A motor legszebb része – akár egy Speed Triple

Kemény menet?

Ugyanis ezzel a motorral menni élményszámba menős… Erre már számítani lehet azután, hogy a parkolóban körbejárod, és megnézegeted a már említett jóféle futóművet és fékeket, a sorhármas blokkról nem is beszélve, ami már egy jó ideje garancia a sikerre. Ha egy mondatban akarnám leírni: a Tiger Sport koncepciójában az a legnagyszerűbb, hogy a legnagyobb kényelemben mehetsz nagyon keményet…

Persze a “kemény menet” relatív, és bár pályán nem voltam vele, de biztos vagyok benne, hogy a sportmotoron roskadó arcok is mosolyognának rajta egy szerpentinen! Bár bármerre tekergethető a futómű, az alapbeállítás is jól sikerült, egyáltalán nem “túraendurós”, mégsem túl kényelmetlen. Ráadásul a fékek hangolását is eltalálták Hinckleyben: sportosan erős, de jól adagolható, hogy az utca embere is tudja élvezni a képességeit.

Nem csak az erősebb, radiális satu, hanem az ABS is jól működik

A blokk pedig, hát igen, megér egy misét. Komolyan nem értem, mások miért nem erőltetik napjainkban a három hengeres megoldást – a Yamahának mostanra jutott eszébe, hogy (újra) “nyomni” kellene a sorhármat: az MT-09 valószínűleg egy hasonlóan jól használható konstrukció lesz, mindez pillesúly mellett! Az 1050-es nagyon nyomatékos (104Nm), sportosan erős (125LE), ennél fogva jól használható, és bármilyen meglepő, könnyen kezelhető.

Mivel nem csak “húz”, hanem “tol” is, ezért pörgetni nem kell: viszont ha megteszed, nem bánod meg, mert a gyönyörű, morgós zenei aláfestés mellé igencsak kellemes gyorsulásban lesz részed. Egy gyári Arrow dobbal lehetne még fokozni az élményt, én a komfortülés és a bukócső helyett biztosan erre fizetnék be! Határozottabb gázadásokra pedig szépen emeli az elejét is, kettesben is, ahogy azt kell… Te azt mondod túraenduró, én azt mondom huligánmotor…

Sokoldalúan használható a blokk, és maga a motor is…

Mégiscsak túramotor

Mégis, túrázni is tökéletes, mert – bármilyen meglepő – finoman is lehet menni vele… A blokk az alsó fordulatokban sem rángat, “sokadik” fokozatban sem, a komfortérzet pedig a korábbi Tigereken megszokott módon…első osztályú. A tesztmotoron mondjuk komfortülés is volt, de szerintem a gyárival sem sokkal rosszabb a helyzet. Sportváltozathoz méltóan nem maradhatott el az “ültetés” sem: jó fél centivel alacsonyabban ülünk, mint egy “normál” 1050-esen.

A kormány jó széles, ezáltal az irányíthatóság játékos, ami bizony a szerpentinen és a városban is “nagy királyság”. Az autópályán – nagy tempónál – viszont nem voltam elragadtatva tőle, mert ilyenkor – valóban endurósan – rázta a fejét, de hát valamit valamiért. Az egyenesfutása egy darabig hibátlan, de azután a magas eleje, illetve a hegyes(ebb) villaszög miatt idegeskedik egy kicsit. De – ahogy mondani szoktuk – kár is egy ilyen motor tehetségét elpazarolni az autópályán, nemde?!

Finom részletek: régen láttunk ennyire átgondolt lábtartót szériamotoron. A váltó legalább ennyire finom…
Norbi másodvéleménye

Bár egy picit furcsa volt a kormánybefogó mérete és kidolgozása, de a motoron ülve tökéletesen működött minden. A futóműve meggyőző volt a rosszabb minőségű utakon is. Itt igazi minőséget kap a vásárló, nem beszélve az apró részletek kidolgozásáról: órákig lehet nézegetni a garázsban sörözve a haverokkal… Igazán jó társ lehet a Tiger Sport egy hosszú kalandtúrán, de a kávézó mellett is jól mutat a városban, és persze a hétvégi motoros találkozón is mindenki bámulni fogja. Addig, amíg be nem indítod, aztán pedig mindenki egyenesen a cimborád lesz…

A hangja szuper, ahogy a fék is, vagy az üléspozíció – és igazából az egész összhatás! Rosszat hirtelen nem is tudok mondani róla, minden része szép (talán az első lámpán kívül, ami lehetne sportosabb), nagyon el van rajta találva, az egykarú lengővilla és a felni mintha csak egy olasz motorból származna. Szívesen indultam volna vele vissza Németországba a dolgomra… /KN#07

Az üléspozíció extra kényelmes, és bőven van rajta hely a sportos fészkelődéshez


A túrákat én inkább országutakon szervezném vele, a lehető legtöbb szerpentint útba ejtve – de ezt egyébként is így szokás, szóval a Tiger Sport kiváló partnerem lenne… Bár a képeken nem látszik, de a szervezők a pakolhatóságra is gondoltak, mivel opcióként megkaphatja a Triumph túrakirályának Dynamic Luggage System nevű megoldását – melynek működéséről a Trophy SE tesztben olvashatsz bővebben.

A Tiger Sport mégiscsak túramotor, ezért nem utolsó szempont, hogy hosszú távon az okos számítógép is szórakoztathatja az utazót, aki a bal oldali markolat melletti gombokkal szörfölhet az adatok között az unalmasabb szakaszokon. Domino kolléganő jól érezte magát a hátsó ülésben, és a majrévasat is használhatónak tartotta, szóval sportossága és pontossága dacára a túraalkalmasságából sem vesztett a paripa – óriási piros pont!

A bukócső nem illik az összképbe, és a kidolgozása sem az igazi

Majdnem Ducati

Ahogy a bevezetőben is próbáltam rávilágítani, a Triumph – szlogenjéhez hűen – megint csak a saját útját járja: az egyébként is sportos túraenduróból “sportendurót” faragott, és hogyha divatosan szeretnénk fogalmazni, akkor azt mondanánk, hogy egy új kategóriát hozott létre. Úgyis mindenki az aszfalton megy ezekkel, a Tiger Sporttal pedig akár az ezres sportgépeket is meg lehet fogni a magas hegyek szűk kanyarjai között!

A korábbi ducatis hasonlat sem a véletlen műve, mármint hogy az emberek bolognainak nézik, pláne így pirosban. Én a képességei alapján is a Multistradával állítanám szembe, amely ugyan egy kicsit nagyobb, de az alap MST majd 5 és fél millás árcédulája is jóval vastagabb. Hozzá képest sportos Tigrisünk 3,79 milliós alapára nem is annyira durva, szóval nincs is szükség összehasonlító tesztre, hogy kimondjuk: az ár-érték versenyt valószínűleg megnyerte…

Mi is szívesen bevállalnánk vele egy Európai Tigris Kalandot…

Előnyök / hátrányok – Triumph Tiger Sport 1050 2013

  • Erős, nyomatékos, jól használható blokk
  • Sportmotoros futómű és fék
  • Könnyű irányíthatóság (kanyarvadász…)
  • Sokoldalú használhatóság, több szempontból is!
  • Mindeközben extra kényelem…
  • Autópályán már nincsen annyira elemében
  • Kissé magas ár (vagy mégsem?! – lásd fentebb…)

Comments

comments

MPS RAM MOUNT
KTM
MPS APRILIA
MPS Kawasaki Banner
MPS-Biltwell

Hírlevél feliratkozás