triumph thunderbird storm galeria
Tesztek

Anglia sötét oldala: Triumph Thunderbird Storm teszt

A Mennydörgést Vihar kíséri: akinek a Triumph Thunderbird cirkáló nem volt elég izmos, annak az angolok elkészítették a még gonoszabb Storm kivitelt. Megtapasztaltuk, hogyan szárnyal a fekete madárka...
Faster2
EuroMotor

Szöveg: Kovács Tamás Képek: Benkő Zsolt

Ez a Mennydörgés bizony még nagyobbat szól a Viharos körülmények között – hogy megértsük e ködös fogalmazást, azt kell tudnunk, hogy a 2010-ben bemutatott Thunderbirdből egy évvel később érkezett egy (még) izmosabb verzió, Storm utónévvel: Triumph Thunderbird Storm – már leírva is hátborzongató, és a “gonoszfekete” megjelenése sem mindennapi…

Beindítva tovább durvul a helyzet, elindulva meg aztán egyenesen elfajulnak a…na de ne siessünk ennyire. A két éve bemutatott Storm az egyébként sem kispályás alap-Thundernél hét lóerővel erősebb (98) és 10Nm-rel nyomatékosabb (156) – ezt nem csoda folytán érték el: a kéthengeres blokk is majd “egy százassal” nagyobb, 1699 köbcentis lett.

Megjelenésekor az Év cruisere lett Amerikában – a H-D hazájában…

Az átalakítások azonban nem merültek ki a láthatatlan tuningban: az alapváltozat krómozott alkatrészeit feketére festették – a Storm így bizony jól passzol az angol márka rosszfiús imidzsébe. Sötét árnyalatúak lettek a felnik, a villák, a deklik, vagy éppen a féknyergek. Sőt, a finoman huligános, Triple-szerű dupla kerek lámpák búrái is feketében tündökölnek.

Egyébként ez is a Storm sajátja, ő növesztett még egy első lámpát az alap Thunderbirdhöz képest. Ez a – mára már legendás – Speed Triple esetében is így volt: “szólóban” kezdte, majd a dupla “gülünek” nevezett szemeivel terrorizálta a közutakon tartózkodókat – ezek nélkül ma már el sem tudjuk képzelni a modellt, és a Storm-nak is jól áll, nemde?

Ettől (is) egyedi: a dupla kerek lámpa ennek a Triumphnak is gorombán jól áll

A drag függőséget okoz…

Olyan brutál módon néz ki a Thunderbird Storm, hogy majdnem félve lépünk mellé… Az üléshelyzet hasonlóan harcias, a dragos stílusú kormány is más a “simán” lévőhöz képest, még agresszívabb külsőt és pozíciót kierőszakolva ezzel. Erőszakra viszont semmi szükség, csupán a kormányba kell erősen kapaszkodni, ha alaposan rátekerjük a gázt…

Azonnal a gyorsulás-próbával kezdtem, ha már ilyen dragos a fíling a vason: a Vihar igen hamar tombolni kezd, már bőven kétezres fordulat alatt (a nyomatékcsúcsot csupán 2.800-on adja le). Ennek köszönhetően elég könnyű “jól” indulni, vagy kilőni, vagy inkább a kifutópályáról felszállni vele (lásd a hátsó kereket a kezdőképen:))…

A maga útját járja: impozáns a sorkettes blokk. A gyújtáskapcsoló – cruiseresen – oldalt kapott helyet

Egyből megcsapott vele Kunmadár szele, egy-két hangos Mennydörgés-kísérte drag-menet után arra gondoltam, milyen szép is lenne szétcsapni vele a Közönség kategóriában a magyar Drag Arénában. Hiszen láttunk már hasonlóra példát Kunmadarason, emlékezzünk vissza Tóth Zoli kolléga nitrós Rocket III-asára… Érzésre a TBS is igen versenyképes lenne, esetleg “gázpalackkal” az oldalán…

Még mielőtt gondolatban leadtam a nevezésemet a V2 Bikers kategóriába…álljunk meg egy szóra! Az alattam dolgozó “viharcsináló” blokk soros kéthengeres, ami a powercruiserek között bizony ritka, mint anyósod halálán a bú. “Go your own way”, azaz járd a magad útját! Nem csak ez a modell bizonyítja, hogy a Triumphnál ez nem csak ócska marketingduma.

A fordulatszémmérő mutatója itt nem felpörög, hanem lefelé mutat
Thunderbird, Storm nélkül

Ami a Storm-on fekete, az ezen az alapváltozaton króm színű – a sima Thunderbird csak 1597 köbcentis és 86 lóerős (146Nm)

A dupla első lámpa nélkül jólneveltebb a megjelenése, és a kormánya sem olyan agresszív, mint a Storm-é

Nem sok króm maradt a motoron – abból a kevésből a legtöbb a deklin van

Fordul is, karcol is

Miután megvoltak az első, úgyse bírom ki, hogy ne próbáljam ki mit tud álló helyzetből jellegű nyakmegfájdítós és alkarmeghosszabbítós műveletek – lehiggadtam egy kicsit. A gyorsulási élmény zseniális, de mint kiderült, normálisan is lehet vele menni, tehát közlekedésre is tökéletesen alkalmas a nagydarab vas. Bár sárnehéz a több mint három mázsájával, a jól eltalált, alacsony súlypont miatt ennek legfeljebb a felét, ha érezzük menet közben.

A dupla kiegyensúlyozó tengelynek köszönhetően a malomkő méretű dugattyúk kalapálása sem érződik: csak annyi rezonancia jön át, amennyi ahhoz kell, hogy el ne felejtsük, hogy motoron ülünk… Ez félig-meddig a hangjával is így van: alapjáraton viszonylag jólnevelten duruzsol – még csak sejteti, hogy hamarosan érkezik a Mennydörgés… Rátekerve a gázt azonban előbújik belőle az “elhalkíthatatlan” rosszfiú – szerencsére.

200-as hátsó gumi fogyóeszköz, a fogasszíj viszont nem

Azután az is kiderült, hogy a normális közlekedésen túl lehet normálisan kanyarodni és fékezni is a Stormmal. A futómű feszes, tehát Pesten nem volt a legkellemesebb – kivéve abban az egy-két jó minőségű kanyarban, ahol kimutatta a foga fehérét, a 47 millis belsőcső-átmérőjű első, mondjuk. Kanyarban hasonlóan sportos, mint az egyenesekben – és ugyanúgy betonstabil.

A fékekről is jókat lehet mondani: a megállás a gyorsuláshoz hasonló dinamikával megy végbe, az elöl-hátul 310 millis tárcsával operáló rendszer a blokkhoz/súlyhoz mérten erős, de legalább ilyen fontos, hogy a vaskos karon és az autós pedálon keresztül jól is adagolható. A feláras ABS hangolását is eltalálták, tehát a lassulásban hiba nincsen.

A gyorsulás elementáris, de nem csak egyenesen lehet vele menni

Durva? Nem is annyira!

A sokak számára “elmebetegnek” tűnő motor használhatóságát tovább erősíti a viszonylag hatékony szélvédelem. Egy plexi nélküli motorra nem nagyon szoktunk ilyet mondani, de a Storm-on a mély üléspozíció, illetve a dupla első lámpa együttesen elősegíti, hogy a legnagyobb legális sebességgel haladva se nézzünk ki úgy rajta, mint egy Vihartól kifeszített balatoni vitorla.

A nem éppen hétköznapi vas hétköznapi használhatóságát további olyan “apróságok” fokozzák, mint például a bordásszíj hajtás, illetve annak szervizintervalluma. Nem kevesebb, mint 90.000 kilométer után kell(ene) csak cserélni, ami még autós alkatrész esetében is igen kellemesen hangozna, nemhogy egy izommotort tekintve.

Triumph-feliratos Nissin nyergek – tökéletesen teszik a dolgukat
Azonnal sikeres lett a Storm

Megjelenése után, 2011-ben azonnal elhódította az izomcirkálók között az első helyet, a MotorcycleUSA magazin igencsak profi összehasonlító tesztjén…

…ahol a versenytársak (2 éve) a H-D Night Rod, a Victory Hammer, a Boulevard M109R (magyarul az 1800-as Intruder), a Star Rider voltak. Sőt, szabadkártyával még a Ducati Diavel is indult, őt is megelőzte a Storm!

A MotoUSA mérései

Amíg dönthető, addig jól dönthető – a futómű bírja a kanyarokat, jóval tovább mint a lábtartók

Ha már a “finomságoknál” tartunk, nem volt még szó a vajpuha váltó/kuplung kombóról. Mind a kettő olyan kis erővel (és pontosan) működik, amire első pillantásra nem számítanánk a kőkemény kinézetű géptől. Harley szemmel majdnem azt lehetne mondani, hogy unalmasan jó ez a bringa, de az unalmas nagyon-nagyon rossz jelző erre a fekete rombolóra…

A Thunderbird áttételezése megint csak kellemes meglepetés volt: bár elég kevés a maximum fordulatszám, a hosszú áttételeknek köszönhetően mégis jó (utazó)tempót lehet vele elérni. Az meg már más kérdés, hogy ennek a motornak nem is nagyon van szüksége a fordulatra, a tengernyi nyomatékának köszönhetően már ott gőzerővel tol, ahol más (például több és kisebb hengeres) gépek még csak tétován kamilláznak…

Apró finomság: Triumph emléma a kormányzár kupakján – a 47 millis teleszkóp is elmegy egy látványosságnak…

Hard & Soft

A Triumph Thunderbird Storm tehát egyszerre finom és durva, méghozzá a megfelelő arányban. Motoros legendánk, Drapál János személyisége jutott róla eszembe, aki a hétköznapokon egy udvarias, visszafogott ember volt, de a pályán nem ismert kegyelmet. Valahol ilyen ez a Triumph is. A semmiképpen sem harleysan vagy ducatisan csörgőzörgő, hanem finoman járó blokkjával és ugyanilyen váltójával teljesen kellemesen el lehet csordogálni (igen, krúzolni) a forgalomban, “sokadikban” is.

Viszont ha úgy akarjuk, Viharos gyorsasággal engedhetjük ki a (verseny)szellemet a palackból – ehhez elég egy félfordulat a gázkaron. Ilyenkor bizony a daytonások sincsenek biztonságban a lámpánal: a legnagyobb kéthengeres Triumph-blokk gyanítom, hogy alaposan feladná a leckét a “hosszúkuplungos” sportmotorosoknak a következő villanyrendőrig…

Az üléspozíció cirkálóhoz méltóan kényelmes

Rocket II?

De kinek is való egy ilyen (félig) “gonosz motor”? Nos, van egy hayabusás ismerősöm (amely szintén elég megalomán-vas), aki úgy tervezi, hogy a hasalós sebességhajszolásban megfáradt derekát egy Rocket III-ason pihenteti majd. Nos, neki szerintem a Thunderbird Storm is elnyerné a tetszését… És ez a nem mindegy, hogy a Triumphnál még van feljebb, hiszen ott a 2,3-as hosszában sorhármas Rakéta!
 
A házon belüli konkurencia kissé megnehezíti a Storm dolgát, a “Storm nélküli” Thunderbirdről (lásd a fenti keretest) nem is beszélve. Szerintem mindenképp érdemes a Storm-ot választani, már csak a dögös dupla kerek lámpa miatt is. Brutális kinézetű, mégis lendületesen motorozható powercruiser. Ha az MT-09 Japán, akkor ez Anglia sötét oldala.

Igazán impozáns a kiállása, de a hátulja is lehetne olyan karakteres, mint az eleje…

Előnyök / hátrányok

  • Motorerő, vagy inkább a nyomaték…
  • Jó futómű, jó fékek
  • Finom váltó/kuplung
  • Jól sikerült áttételezés
  • Dögös megjelenés
  • Hibát nem nagyon találtunk benne; az ára az, ami sokakat elriaszthat – de egy H-D-hez képest még az sem annyira durva…

  Pontozásos értékelés:  

 Külső:  10 / 8
 Motor/váltó:  10 / 10
 Váz/futómű:  10 / 9
 Menettulajdonságok:  10 / 8
 Fék:  10 / 10
 Kettesben:  10 / 8
   
 Össz pontszám:  60 / 53