Vezetéstechnika

Tipikus sérülés: sajkacsont törés

Első kézből mesélem el, mivel jár az egyik leggyakoribb motoros sérülés
Faster2
EuroMotor

Tudjátok melyik az a sajkacsont? Nem? Örüljetek neki, mert általában akkor ismeri csak meg igazán az ember, ha ketté töri. Tipikus sport sérülésnek számít ez, főleg a Ringek világában, így például Casey Stoner vagy éppen Talmácsi Gábor is tudna mit mesélni a dologról. Egy éve pedig én is, saját bőrömön megtanultam, hol is található ez a kicsiny csont és mennyire rossz ötlet felaprítani. Előre szólok, mese következik, ám szerintem jó tisztában lennetek vele, mi vár rátok ha rosszul estek.

(Mivel a fiumei úton legnagyobb meglepetésemre digitális röntgen képek készülnek, ezért az összes cikkben szereplő felvétel az én kezemről készült)

2009 áprilisának elején a Yamaha Hungária egy külön sajtóteszt keretében mutatta be az új, szokatlan gyújtássorrendű R1-est a szakma, azaz a motoros újságírók részére. A helyszín a Hungaroring volt, az idő és a szervezés tökéletes, arról nem is beszélve, hogy legtöbbünknek ez volt a szezon első, térdkoptatós gurulása. Gondolhatjátok, mennyire várta a tollforgató társadalom a kollektív körözést. Mivel a teszt másnapján rajtolt az R-széria kupa, amire firkászként én is meghívást kaptam, aznap direkt nem akartam sietni az R1-gyel. Ám sajnos mégis megtörtént a baj: a harmadik körben a célegyenes végén túl nagy fékerőt dobtam az első, vadi új Michelin Pilot One abroncsra, ami kb. 150km/h körül végleg megadta magát. A motor eleje elment kirándulni, engem pedig elemi erővel vágott le az aszfaltra. Az R1 a bukógombák megnyugtató oltalmában egészen a gumifalig csúszott, én meg addig pörögtem-forogtam, mígnem szintén a pálya szélén kötöttem ki. Ugyan a féktávot tisztára töröltem a szép fehér Dainese ruhámmal, de legalább látszólag úgy tűnt, nekem nem esett komolyabb bajom..


A Yamaha elképesztő jól megszervezte a tesztet. Még a nevünk is a motorokon volt.
A cikk alján nézzétek meg BenZso on-board-ját!

Az esés során sikerült a jobb kezemmel tompítani, tenyérrel, majdnem nyújtott karral, ahogy az a “Hogyan ne essünk” c. nagy könyvben meg van írva. Egy kis idő elteltével komoly csuklófájdalmat okozott a mutatvány, ami aztán az órák múlásával egyre csak rosszabbodott, a nap végére pedig a kisujjamat sem tudtam fogszorítás nélkül megmozdítani. Természetesen a röntgen szobában kötöttem ki, ráadásul két helyen is, két, homlok egyenest különböző diagnózissal párosítva a felvételeket. Nem untatlak titeket a részletekkel, a lényeg annyi, hogy a János kórház cirka 6 órás vendéglátása, és az összesen kb. 17 röntgen után egy 1 hetes pihentető gipsz boldog tulajdonosa lettem. Érdekes módon a neve ellenére a fehér sín folyamatos, csillapíthatatlan fájdalmat okozott, ezért megoldásként másfél nap után szabdaltam le a kezemről, hiszen a doki szerint megúsztam egy komolyabb zúzódással a mogyoródi kiruccanást.


Kicsit előre rohanok: ez a történet vége

Aztán júliusra a sors elnavigált egy kézspecialista ismerősömhöz, aki szintén motoros, ugyanis attól függetlenül, hogy a baleset után 3 nappal már 400km-t motoroztam a Mátrában, terhelni még mindig nem tudtam a jobb csuklómra. Új röntgen készült, minek után a diagnózis is megváltozott: egyértelmű sajkacsont törés látszott a felvételen. Egyetlen megoldás maradt: műtét.

Mi is az a sajkacsont?

A sajkacsont a kézközépcsontok egyike, a kettő közül a nagyobbik, mely az alkar után közvetlenül jön, és mely a hüvelykujjunk felől helyezkedik el. Ha valaki a csuklóját töri, általában ennek, vagy a mellette lévőknek sérüléséről van szó, ám az esetek jelentős részében a sajkacsont húzza a rövidebbet. Egész egyszerűen azért, mert amikor letenyerelünk a földre, közvetlenül az kapja a terhelést, mely az egész testsúlyunk és mondjuk még egy kis plusz lendület esetében kifejezetten komoly bír lenni.


Balra az egészséges bal kezem, melyen pirossal van jelölve a sajkacsont. A jobb képen az ‘A’ jelű az.

Hogy mennyire azt egy példával próbálom érzékeltetni. Tegyük fel, hogy 75kg-osan leesünk egy 1 méteres asztal tetejéről és tenyérrel, nyújtott karral tompítjuk a huppanást. A csuklónkra ilyenkor akkora energia jut, mint ami egy teke golyó (kb. 7kg) 11 méteres magasságból való földbe csapódása közben szabadul fel (kb. 50km/h-val). Az érdekes az, hogy normális esetben ezt még bőven bírja az ízület és a sajkacsont.

A sajka latin megfelelője egyébként az “os scaphoideum”, ami a görög hajó és alak szóból ered. Így nem meglepő, hogy a magyarban is létező sajka szó egy kis, nyílt fedélzetű, evezővel hajtott hajót jelent.

A sajkacsont törés több szempontból is aljas dolog. Egyrészt mert közvetlenül a baleset után a legtöbbször észrevehetetlen, ezért 7-10 nap múlva egyszerűen muszáj megismételni a felvételt. Emiatt a képzetlenebb fehér ruhások könnyedén zúzódásnak ítélik a tüneteket, amit a hülye motortesztelők el is hisznek és vígan elkezdik terhelni a kezüket. Másrészt mert a kis csont vérellátása katasztrofális, így a szokásos gyógyulási idő ez esetben legalább 8, de inkább 12 hét, nem beszélve az azt követő 3-4 hónapban mérhető teljes rehabilitációról.


A baleset után 4 hónappal laikusként is látszik, hogy valami nem kerek.
A friss képen még orvosi diplomával sem.

Mivel nyár közepén nem akartam magam kivonni a forgalomból, ezért úgy döntöttem, novemberben műttetem meg magam. A könyökömből vettek ki csontot és annak, valamint két tűződrótnak segítségével legózták össze a jobb kezem. Erre azért volt szükség, mert a fél éves folyamatos terhelés során (motoroztam, kondiztam, biciklivel még egyszer ráestem) a két, egymástól több irányban elmozdult csontvég közötti méretes résben ún. álízület alakult ki. Nem hülye a szervezet, mert bár a feladatát a sajka nem tudja ellátni, tehát terhelést törötten nem képes átvinni, de hogy ne legyen még nagyobb a baj, illetve hogy ne fájjon annyira, az álízület segítségével el tudott egymáson mozdulni a két csont darab. Így persze szépen ugráltak és kattogtak az alkatrészeim, orvosi szakszóval élve instabil volt a csuklóm.


Közvetlenül a műtét után

A műtét jól sikerült, de a kedvem nem lett jobb. Előreláthatólag legalább január végéig elfelejthettem az ügyesebbik kezem, ami szörnyűbb dolog, mint azt előre gondoltam volna. Ráadásul a könyékig tartó gipszben még egy pulóvert sem tudtam magamra venni, nem hogy kabátot, a tél pedig időközben keményen beköszöntött. Többek közt emiatt, és hogy legalább gépelni tudjak, félgipsz lévén úgy döntöttem, inkább bepólyálom a kezem, ugyanis a lényeg, hogy az fixen álljon. Az első pár hét után amúgy is magától úgy maradt, ahogy a dokik a műtét után beállították, a bandázsokkal meg aztán pláne. Nem akarom hosszúra nyújtani a történetet, eljött a február, készült egy újabb röntgen, amin szerencsére úgy tűnt minden rendben van. A doktor úr helyi érzéstelenítéssel kioperálta a drótokat, majd összevarrt (amit egyébként végig is néztem 🙂 ) és a varratszedés után el is jött a motoros szezon. A kezem működik, az ízület is kezd magára találni, s bár még mindig nem tudok rá támaszkodni, de egyre nagyobb súlyt bírok fájdalom nélkül tartani. Egy viszont biztos, sohasem lesz ugyanolyan, mint volt, sajnos állandóan ropog és nem is érzem annyira fixnek, mint a baleset előtt. Kontrollként épp a közeljövőben vár rám még egy röntgen felvétel, az igazi majom csak most ugrik majd a vízbe.


Röntgen 10 hét, majd a drótok ambuláns kiműtése után

Hogy mi a tanulság? Bár erre szinte lehetetlen figyelni, de esés közben próbáljatok ne nyújtott karral tenyérre érkezni. Tompítsatok a kezetekkel, de hajlított állapotban és engedjétek magatok tovább gördülni a könyökötökre, ahol már nem a csont, hanem a protektor nyeli el az energiát. Persze egy az egyben könyökre érkezni sem tanácsos, hisz úgy a vállatok is elég komoly maflást kap. Mindenesetre a motoros kesztyűkben szinte semmi védelem nincs az ilyen esés ellen, és ha törik a csuklótok, nagyon hosszú és nagyon macerás gyógyulási folyamat elé néztek, ráadásul szinte biztos nem lesz olyan a kezetek, mint előtte.

Vigyázzatok magatokra!

Ezúton szeretném megköszönni doktorom, F. István munkáját, aki nagyon-nagyon szépen összerakta a kezemet. Rengeteget foglalkozott velem, pedig igazán rossz beteg vagyok, csak remélni merem, hogy  nagyon sok ilyen orvos van még az országban!

BenZso on-board-ja a számomra végzetes tesztről