Ti írtátok

Ti írtátok: Így megy az OT-ügyintézés Magyarországon…

Oldtimer szerelem... de ki tudják ölni a hatóságok?! Egy kálvárián vagyok túl, de az OT-őrület lezárult... Szegedről Zvoli barátunk elmeséli, micsoda dzsungelharcot vívott a bürokrácia erdejében a közelmúltban...
EuroMotor
Faster2

Szöveg, képek: Zvolenszki János

Elkapott valami új betegség lassan egy éve. Arra lettem figyelmes, hogy egyre jobban érdekelnek a régi, veterán járművek, főként a motorok. Motoros rendezvényeken már nem az új technikák, sokkal inkább a régi vasak iránt ácsingóztam. A mai gépek ultramodernek, sok esetben műanyagok, a régiek pedig még vasból vannak, klasszikus formáik láttán kezdett el csillogni a szemem. Van akinek korábban érkezik ez a vonat, nekem 45 évesen. Azon kaptam magam, hogy a hirdetéseket nézegetem minden éjjel, köztük is az értéktartó, ritkább darabok keltették fel a figyelmemet. Sok régi típus tetszett (tetszik), de nálam egy szép első kerékkel kezdődik a veterán motor és egy OT-s táblával végződik, valamiért nekem így komplex a kép. El is kezdtem ennek utána járni, úgy tűnt, egy OT-s, vagyis muzeális minősítésű gépsárkány átírása egyszerűbb, mint minősíttetni egy, még nem veteránt.

Magyar, német, egy japán – ki legyen a nagy Ő? Sok nem tetszőt követően egy bajor elment az orrom előtt, aztán megjött a nagy szerelem! Éreztem én, hogy egy Honda lesz a végállomás, majd a barátok segítségének köszönhetően már úton is voltunk a kiválasztottért 2016.10.01-én (a dátumok még érdekesek lesznek). Eredeti kék fényezés, makulátlan megjelenés, csodás motorhang, kevés kilométer, száraz blokk, csillogó könyökök, korhű oldaldobozok, korrekt eladó és az áhított OT-s rendszámtábla is a hátulján. Nem is kellett több, már hoztuk is haza. Igen, egy mesés Honda CB 650 lett a kiválasztott, egy békebeli, igazi Honda 1982-ből! Gondoltam klappol minden, pikk-pakk enyém lesz papíron is az Öreg Hölgy.

Csak azt hittem, hiszen jöttek a hatóságok, akik olyan összhangban vannak veterán témában mint Tarzan és Bill Gates a Windows működtetésében. Lehet, hogy a veteránosokat a gépjárművek jogi szabályozásánál kifelejtették, vagy csak nem akarnának támogatni bennünket, akik szeretnénk megőrizni a múltat a jövőnek?! Azt hiszem így valahogy lehet ez. Be is indult a kálvária és elkezdtek szaporodni a dokumentumok a CB-m aktájában…

Ha vásárolunk egy gépjárművet, akkor készítünk adásvételi szerződést, kötünk biztosítást, tolunk egy eredetiségvizsgálatot a megvásárolt járgányra és már át is írtuk a forgalmi és a törzskönyv kíséretében. Gondolnánk, hogy veteránnál is ez a metódus, de itt nem ilyen egyszerű a helyzet. Veterán gépjárműnél, amely már rendelkezik OT-s rendszámtáblával, a szokásos papírok mellett szükséges az átíráshoz annak muzeális minősítéséről szóló dokumentáció is, melyet mindenki csak 4. sz. mellékletként emleget. Mi is ez a muzeális minősítés? Egy bizottság elé el kell vinni a járművet, ott ellenőrzik, hogy azt legalább 30 éve gyártották, megállapítják, hogy annak főbb műszaki jellemzőit nem változtatták meg, vagy annak megfelelően helyreállították, egyszerűen kvázi megsasolják, hogy eredeti-e a járgány.


Ezekről előzetesen tájékozódtam, mindent tudok intézni Szegeden, gondoltam mit nekem, menni fog ez gyorsan (csak azt hittem), csapjunk bele a veteránt papirosan projektbe. Halkan jegyzem meg, amennyiben egy olyan járművet vásárolok, melynek első minősíttetését én csináltattam volna (vagyis még nincs OT rendszáma), az még bonyolultabb procedúrával járna, melynek mikor utána jártam, gondolkodás nélkül elvetettem.

Alap (?!), hogy egy OT-s gépjárművet ha megveszek, hiába érvényes annak egyébként 5 évre szóló veterán (vagy muzeális) minősítése, az adásvétel miatt azt újból minősíttetnem kell nekem, az új tulajdonosnak. Oké, de a motor veterán, vagy én, tettem fel a kérdést, mire jött az egyszerű válasz, hogy ez a jogszabály és kész. Rendben, kérjünk időpontot a vizsgára, melyet meg is kapok a vásárlást követő másfél hónappal későbbi dátumra, 11.14-re (havi egy, vagy két nap van minősítés városunkban, melyet az Autóklub végez). A minősítés megújításáról szóló dokumentum (4.sz. melléklet) viszont ugye szükséges az átíráshoz, de oppácska, akkor hogyan is írom át a motort a törvényben meghatározott 15 nap alatt?! Hát bizony sehogy!

Na de jó, azonnal betipegek az okmányirodába (első látogatás), hiszen törvénytisztelő állampolgár vagyok ás majd jelzem, mi is a stáció, hogy én biza átírnék, de nem tudok időben és nem is miattam. A hölgy néz rám, vakarja a fejét, ekkor kezdtem felébredni a Csipkejózsika álmomból, hogy jó reggelt, nem lesz ez leánybúcsú, bár még nem is kóstoltam bele a nehézségekbe igazán. Percek múlva már négy hölgy áll velem szemben, de a képzésükről szóló, spirál füzetbe leírt jegyzeteiket lapozgatva kitalálják, hogy ugyan nem tudnak semmit tenni az ügy érdekében, csak azt, hogy de ideadják az átírás teljes költségéről szóló csekkeket, melyet ha befizetek 15 napon belül, akkor majd azzal tudom igazolni, hogy jártam Náluk időben és nem lesz bünti.


Futás a postára, csekkek befizetve, feladóvevények jobban zárolva, mint a Quaestor értékpapírok, hiszen azt is elmondták, ha elvesztem, nyoma sem lesz, hogy benn jártam, ráadásul újból ki is kell fizetnem a költségeket.

Biztosítás is kell azonnal, hisz becsületes vagyok ám de piszkosul, és szükséges is lesz az átíráshoz. Így nekifogtam ennek is, de nem gond, online a kalkulációs oldalakon gyorsan, otthonról meglesz, a neten kényelmesen. Aha, azt hittem, az OT-s betű és szám karaktereket nem kezeli. Lendület nagy, indulás az egyik vezető biztostótársasághoz, potom háromszori személyes látogatást követően meg is van az éves biztosítás 10.06-án. Már az első tájékoztatásnál minden kártya a biztosítósom asztalán, hogy mikor vettem, mikor lesz a veterán vizsga, utána átírás, no problémo. Pihi van, számolom a napokat, 11. 14-én veterán vizsga, addig nincs teendő…gondoltam én. Jön egy sima levélben (no tértivevény) 11.08-án a biztosítómtól a tájékoztatás, hogy mivel nem írtam át a motort 30 nap alatt, így ők bizony felmondják a biztosításomat. Hámánhogy, mivan??!! Láb megremeg, visítás a biztosítási ügyintézőmmel (nem cifráznám), aki elmondja, hogy ez a törvény, hurrá. Ismét elmondom Neki, veszel, új minősítés, ez kell az átíráshoz, ami másfél hónapra lesz csak, róka fogta csuka szituáció. Értetlenség, nézzük, mi a megoldás? Kötni kell új biztosítást. Ráadásul a megkötött majd felmondott biztosításom befizetett éves díjának felét az egy hónapra benyelte a biztosító, csak a felét adta vissza. Fincsi.

Imádjuk a veteránozást, nincs gáz, legyen új biztosítás, Közvetítőm arcba tolja, be kell csengetni pluszba még az éves díj háromsorosát (!!) az új éves díjként, hiszen a felmondás és az újrakötés közt eltelt időszakra megajándékoznának egy MABISZ díjhátralék büntikével is, vagy ha ez nem jó, tipeghetek másfelé is. Csapkodom az asztalt, leírok mindent hosszasan, mellékelve a dokumentumok sokaságával. Még mindig nagyon szép a kék 650-es Honda, de egy évre benn négy évi biztosítási díj, az azért tompította a motor fényezésének korábbi csodálatát. Oké, kemények vagyunk, inkább intézem magam, tegyünk hát panaszt a nagy biztosító központjában, hisz van idő ilyenekre ugye bőven. Ott is elmondják, nincs más, be kell fizetni a háromszoros díjat pluszba az egy évre és majd 30 napon belül megvizsgálják (oszt mi a fenét) a panaszomat, miután az elejétől elmesélem, hogy veszel, új minősítésre időpont, ott 4.sz. melléklet, majd úgy van átírás, de abszolút nem biztos, hogy bármit is visszakapok. Yess!


Már a kezem is remeg az idegtől, de a giga biztosítási díjat büntistől befizetem, a biztosítónál megtett újabb két látogatásomat követően (vagyis a biztosítósomnál összesen ötször jártam). Az igét azért szórom felé ,,barátságosan”, hogy ugye ha szólnak a 28. napon, akkor ,,csak” két éves díjösszeggel tudtam volna a rossz szabályozást megoldanom (igaz, azzal sem értettem volna egyet) és nem került volna ez négy év összegű díjamba, de ez annyira hatotta meg, mint a szomszédom feleségének klimaxos problémái.

Akciós biztosítás rendben, jöhet a veterán minősítés egy kis esztétikai csinosítást követően 11.14-én az Autóklubnál. Motor teherautóra fel, irány az Autóklub, de legalább a vasat nagyon megdicsérik ott minősítéskor. Rendben minden, de meglepetten hallgatom, hogy a 4.sz. mellékletet viszont majd kb. 3 hét múlva kapom meg eredetiben és csak azzal tudok átíratni, most csak egy másolatot kapok, de azzal bizony nem. Javasolják egyúttal a minősítéskor, hogy a minősítésem 5 évre lesz érvényes, melynek felénél fog majd lejárni a Honda műszaki vizsgája (mert ugye az is van külön), amit ha akkor megcsináltatnék, újabb 4.sz. mellékletet fognak majd kérni tőlem, vagyis új veterán minősítést. Húha, bürokrácia, rendben, akkor csináljunk a veterán minősítés mellé új műszaki vizsgát is, bár az 2018-ig érvényes lenne. Oké, azt viszont bárhol nem, azt csak a KPM-nél tudom elvégeztetni, oda külön kell elcitálnom majd a motort. Javasolták, kérjek oda időpontot, de számoljak azzal a 3 héttel, mely alatt megérkezik a kedvenc mellékletem eredetiben, hiszen az is kell hozzá. Motort bejelentem műszakira 12.05-re, reménykedve, hogy a télapó előtt csenget a postás az eredeti dokumentációval.

No nézzük, számoljunk, akkor műszaki, vagy átírás, átírás, vagy műszaki?! Számolok, hogy beleférek-e majd az újabb hónapba, hiszen kedvenc biztosítóm még a végén újból felmondást eszközöl és lassan el kell majd adnunk mindent, hogy a büntiket meg tudjuk majd fizetni….


Így az átírást választom, a műszakit ez utánra időzítem. Szerencsére az eredeti ,,4-es dokumentum” megjön időben, futás az okmányirodába (második látogatás), jöhet az átírás 11.29-én. Drukk azért van rendesen, hiszen eltelt másfél hónap átírás nélkül, 15 napon kívül vagyunk eléggé. Nézzük, jön-e újabb bünti a biztostó után, vagy érteni fogják, miért mutogatom az átírási költség csekkjeinek befizetését igazoló feladóvevényen a dátumot, mint ballonkabátos bácsi a sötétben. Nekem is lehet szerencsém, pont ugyanahhoz a hölgyhöz kerülök, mint akinél először jártam. Készül a forgalmi, vágyakozom utána, hogy mikor kapom már végre kézhez, közben mesélem a biztosítós büntis sztorimat, melyet fejcsóválva, értetlenül hallgat. Mondogatom, hogy már el sem hiszem, hogy végzünk, majd kezemben a friss-ropogós forgalmi, azt gondolom utoljára járok itt.

A francokat…. Másnap jelzi a biztostó, hogy az aljas szándékból, hangosan elkövetett panaszom bejelentését követő kivizsgálás közben látták az átírás háttér anyagában, hogy az okmányirodában véletlenül elírták az adásvételi dátumot egy hónappal, ugyan legyek ár olyan kedves és tipegjek vissza és ugyan javíttassam már ki.

A fejemet fogva, már harmadszorra ülök és várok az okmányirodában, ahol a sorom kivárását követően elnézéseket kérve korrigálják a tévedést. Mindenképp akartam dokumentációt a javításról, ami nagy nehezen meglett, majd küldöm mailben a biztostónak, hogy vizsgálódni tudjanak.


Telik az idő, közeleg a műszaki, a postás bizony nem jön, cserébe értesítő az utolsó pillanatban igen, hogy állhatok kicsit a posta ügyfélterében is, de hurrá, itt a 4. sz. melléklet! Úgy örültem neki, mint majom az izéjének, szerintem bérlek is neki valami ultrabiztonságos széfet, akkor kincs lett a családban, aztán beleolvasok… Ezen melléklet nélkül bizony nem érvényes a motor forgalmi engedélye, eredetiben mindig nálam kell legyen, ha használom a motorkerékpárt. Te atya ég, akkor minek a forgalmi, abban benne minden, nem?

De ez sem érdekel, irány a műszaki 12.05-én. A motor lassan többet megy szállítva, mint amennyi az órájában van, így újból autóra, már átírva gyerünk a műszaki vizsgára. A műszakin szintén rendben minden a motor körül, záporoznak a dicséretek is, hogy milyen szép a gépezet, ezek éltetnek is. Műszaki ok, gondolnám, hogy vége, hurrá, de még mindig nem. Be kell menni a megkapott műszaki dokumentációkkal ismét az okmányirodába és ott még egy záradékot írnak be a forgalmiba és rögzítik ezt az okmányiroda rendszerében is. Már nem tudom sírjak-e, vagy nevessek, de vigasztalnak, hogy ez már a végjáték, lassan vége(m) lesz.

Igen, 12.06-án, több mint két hónappal a megvásárlást követően várakozok negyedszerre az okmányirodában… Sorra kerülök, papírokat átadom, azt hiszem tényleg itt a vége, de nem, nekem végem, mikor vakarózik a hölgy, az arcán értetlen fintorral. Kiderül, hogy amíg nincs új, már a nevemre szóló törzskönyvem, addig nem tudja azt a záradékot rögzíteni, azt, ami a törzskönyv tartalmát nem is érinti. Az okmányiroda tele, én kínomban hangosan röhögök, hisz tudom, még jövök, ötödszörre is, bár még a biztosítóval is megy a matek, ki tudja, az mikor záródik és hogyan?!

Ez épp újból eszembe jut, mikor megcsörren a telefonom 12.07-én, a biztosítótól keresnek. Hirtelen nem is tudom, örüljek, vagy sírjak, de úgy tűnik az időjárás, akarom mondani az ügymenetem kedvező fordulatot vesz. Tájékoztatnak, hogy a plusz három éves díjat visszakapom, de előbb az először megkötött, majd felmondott biztosítási díjam visszakapott részét újból be kell fizetnem. Mit nekem már befizetés, néhány ezer magyar Forint, húzzunk a tizenkilencre lapot, én biza becsengetem, maximum már akkora összegem lesz benn náluk, amivel már egy óceánjárót is biztosítani lehet. Ígérik, pénz be, Ők utalnak, okay, na nézzük.

Újabb nap, újabb izgalom, de már kezdem élvezni. 12.09-én levelet hozott (volna) a postás, maradt inkább ismét egy értesítés a postaládában, melyet követően újabb sorban állás a postán, de végre kezemben a törzskönyv 12.10-én. Ez is megvan, mehetnék vissza az okmányirodába, ott még úgy sem voltam eleget, no de mikor menjek? Inkább várok néhány napot, hogy hátha az utolsó látogatásom lehet most és mire ellátogatok kedvenc hivatalomba, már ők is látják, hogy valóban kész a törzskönyv.

Pár nap elteltével ismét, már ötödszörre (!) várom soromat az okmányirodában azon gondolkodva, hogy miért nem végeztem még ki senkit, hogy ez az ügymenet valóban rendben van-e, de ezeken csak agyaltam, hiszen idegeskedni már nem tudok. Gondoltam, hogy eltelt néhány nap és 12.15-én végre bemerészkedhetek, bíztam benne, már ott is látják, kézbesítésre került a törzskönyv. Szerencsére némi várakozást követően bekerül a forgalmiba a záradék, fellélegezhetek, bár még ekkor is meg tudnak lepni, hiszen az ötödik látogatásomkor nem ajándékkupont, vagy engedményes nyugtatóra szóló bónt kapok türelmem jeléül, hanem egy 2300 Ft -os csekket. Gondoltam csak megkérdezem már, hogy ezzel ugyan mit váltok meg, de a fülemnek alig hiszek, mikor tudatja velem az okmányiroda munkatársa, hogy miért is dobok újabb összeget a már feneketlennek tűnő kútba. El nem hiszem, azért kellett fizetnem, mert bírták a forgalmiba, hogy ezt a gépjárművet ezzel az OT rendszámmal használhatom csak….Azért negyvenkettőig el kellett számolnom, míg megszólaltam. Miiiiivaaaaan bakkara, me mivel használnám, Lutra albumos matricával, miért csináltam ezt a hercehurcát?? Épp azért a fránya OT tábláért, de most aztán legalább ezt jól oda is írták, majd jól megtanulom, ha már így akartam! Ez épp olyan, mintha minden autó forgalmijába, melyen ugye rajta a rendszám is beírnák, persze kétezerháromszázé, hogy csak azzal használható. Ráadásul a veteránjog sajátossága, hogy még a kedvenc 4.sz mellékletem is nálam kell legyen motorozás közben, persze eredetiben. Szinte már látom magam előtt, mikor csettegek az Öreg Hölggyel és megállít a rendőr és vakarja a fejét. Kíváncsi leszek, tudja-e, mit miért kell elkérnie (remélem fel lesz készülve, bár ha nem, már tudom tanítani). A rángógörcs gyorsan kisimul, nem tudok én már senkire haragudni.

Pontosabban de, viszont az a biztosító, hiszen 12.15-én még mindig nincs vége az ottani sztorinak. Annak is az a hölgy kapcsolattartója (nevet nem írok), aki állítólag régi jó ismerősöm, aki állítólag ebből él, a kapcsolataiból, aki a korrekt és profi ügyintézéseinek köszönhetően jut el újabb ügyfeleihez, azok nagy megelégedésére. A túrót, az én drága kontaktom nem kezelte kellő alapossággal az ügyemet, Neki köszönhetően a biztosító egyszer ugye felmondta a szerződésemet annak ellenére, hogy annak megkötésekor kellő alapossággal tájékoztattam a várható időbeli nehézségekről. Persze ezt követően sem mozgott túlzottan intenzíven, még hozzá is nekem kellett szaladgálni jó néhányszor ugye, majd a panaszomat is inkább magam intéztem a biztosítónál. Állítólag ez a törvényes eljárás, bár érdekes, elsőre is nagyon segítőkész volt a központi ügyfélszolgálat, ugyan épp panaszt tettem hangosan, de itt végre éreztem biztosítás ügyben a törődést. Kötelező biztosításom újbóli megkötése és az újabb három évi díj befizetése óta hívogatom mindenféle napszakban és számolatlanul a profi kontaktomat, persze semmi, nem is elérhető és az e-mail-es megkeresések is válaszok nélkül maradtak rendre. Ha keresett, több esetben az volt a gyakorlat, hogy nem felhívott, hanem megcsörgetett, hogy még én hívjam vissza?! Halló, jó reggelt kívánok, értékesítés 2016, megcsörrentem az ügyfelet, hogy hívjon vissza, atya ég!

No gondoltam nem baj, ha már okmányiroda pipa, akkor hajrá, csak hogy edzésben legyek, ma ismét saját kézbe vettem a biztosítási ügyintézést is. Ismét hosszas telefonbeszélgetés a központtal és lám, történni látszik valami. Nagyon korrekt, segítőkész kiszolgálás, le a kalappal. Az ügyintéző végre valóban profin tájékoztat mindenről és jön a jó hír, pár évtizednyi, akarom mondani évi díjat vissza is utalnak már napokon belül (az ígért újabb befizetés nélkül), de hogy is kezelte problémámat az ismerős? Inkább nem is foglalkozom ezzel, jó a szájíz, mégis korrekt a Generali, köszönöm nekik a korrekt panaszkezelést. A biztosítóval is rendeződni látszanak a dolgaim, vagy elkiabálom?

Nem a Generali valóban tartja a szavát, pénz meg is érkezett, pontosan 2016. 12. 31- én, így zárul Miki móka tára, az OT -s kódex befejeződni látszik így cirka két és fél hónap civódását követően.


Összegezzünk: Adásvétel pipa, biztosítás sztori pipa, muzeális minősítés pipa, átírás pipa, műszaki vizsga pipa, törzskönyv pipa, a veteránozás egy pipa…! Hogy vennék-e újból OT-s motort, hogy végig csinálnám-e újra, hogy még mindig az OT táblával komplex-e a veterán? Vagy nem kell rendszám, hisz a veterános életérzés menet közben, a hátam mögött egy normál rendszámmal is ugyanolyan-e? Esetleg a dokumentálási szabályozást picit igazítani kellene? Az érzés elsőre az bennem, hogy lőjenek agyon, ha ilyenre vetemednék újra, no de akkor hogyan mutatjuk meg az utókornak, gyermekeinknek, unokáinknak ezeket csodálatos, régen gyártott gépcsodákat? Már tudom, sokan miért nem viszik végig ezt a folyamatot, miért is óvtak az OT rendszámos mániámtól jó páran. Az idő múlásával remélem csak erősödni fog bennem, hogy igen, végig kellett verekednem magam ezen az útvesztőn és bízom benne, hogy a Hondámra vetett pillantások, annak duruzsoló hangja feledteti velem a papírozás nehézségeit!

Azért továbbra is vallom, meg kell őriznünk a múltat a jövőnek!

Köszönöm a filmem szereplőinek a kitűnő alakítást, a barátaimnak a kiválasztást, fuvarozást, szépítgetést, a minősítőknek, a vizsgáztatóknak a sok segítséget! Grillpartyból indultunk a motorért, ma pedig itt a szilveszter, mit is fűzhetnék még ehhez hozzá? Inkább semmit, kizárólag annyit, hogy boldog és sikeres új évet kívánok mindenkinek!

Kezdő veterános tisztelettel:
Zvolenszki János, Szeged

Comments

comments

MPS RAM MOUNT
Husqvarna

Hírlevél feliratkozás