honda cbf125 tartosteszt
Tesztek

Tartósteszten a Honda CBF125

Addig-addig árválkodott a Honda garázsának sarkában a csinos kis CBF125-ös, hogy nem bírtuk tovább nézni, és magunkkal vittük világot látni. A szezon során sok mindent mutatunk neki, de vajon ő mit tud majd mutatni?!
Faster2
EuroMotor

Szöveg: Kovács Tamás Képek: Kovács Norbert, KT

A PCX mellé szerváltunk még egy fehér 125-ös Hondát az irodánk elé: a CBF még az árát (708 ezer forint) tekintve is (majdnem) passzol a nálunk második szezonját futó robogóhoz (ami 748 ezerbe kerül). A fogyasztásáról nem is beszélve, hiszen ez a félidomos gépezet állítólag még a PCX “rossz esetben” 3 literes étvágyát is alulmúlja…

A Honda emberei, illetve egy komoly külhoni nyolcadliteres összehasonlítás szerint jelenleg a CBF125 a legjobban fogyasztó motorkerékpár. Így ahogy mondom: ami nem robogó, hanem motor-forma, azok közül a kis CBF kajál a legjobban, illetve a legkevésbé – ez nem rossz ajánlólevél egy tartóstesztre…

Még mindig divatos a fehér: a kis CBF páréves vonalainak is jól áll

Hiszen pontosan erre van szükségünk a mindennapokban: egy kis fogyasztású, megbízható, könnyen kezelhető és praktikus gépre – utóbbin egy topcase sokat javítana, de ne legyünk telhetetlenek. Hogy nem eszik sokat, az teljesen biztos, de hogy mennyire keveset, annak pontosan utána fogunk járni, mindenféle körülmények között.

Ahogyan az is biztos, hogy megbízható, de hosszú távon itt is ki fog derülni, hogy mennyire. Hogy mennyire marad meg az új érzésünk a szezon végére – inkább ez a kérdés, mert erről ez “erőműről” nehezen tudnám elképzelni, hogy egyszer reggel a garázs előtt sztrájkba kezdene…

Kellemes meglepetés: a kilométeróra és a benzinszintmérő mellé fordulatszámmérő is került

Arra pedig, hogy könnyen kezelhető, már bizonyíték is van, nem csak ígéret. BenZso a modell megjelenésekor készített már róla tesztet, én viszont még nem mentem a legkisebb CBF-fel. Nos, a motor nem csak kinézetre, hanem menet közben is “olyan kis aranyos”. A “könnyű” nem is elég jelző: már mentem olyan kerékpárral, amit nehezebben lehetett irányítani…

A Honda főhadiszállásától a szerkesztőségig tartó útvonalon csak azért nem döntöttem meg a pb-met (personal best…), mert autópályás szakasz is volt benne. És mivel még járatós a vas (407 kilométer figyelt az órájában, mikor ráültem), a végsebességmérést nem volt szívem egyből megejteni… Viszont a kocsisorok között ugyanolyan könnyedséggel mozogtam, mint a “hajtás pajtás” bringás futárai…

A hasidom is jól áll neki, akárcsak a feketére fényezett blokk

Szóval a pályán az utazó nem egyezett meg a végsebességgel, de annyi kiderült, hogy hatezres fordulaton hetvennel, hétezresen nyolcvannal. nyolcezresen pedig kilencvennel repesztettem – ezt onnan tudom, mert láttam! És azért láttam, mert van rajta fordulatszámmérő! És ez nekünk azért olyan érdekes, mert az első (korábbi) CBF-eken nem volt (ahogyan hasidom sem)!

Azért dolgozik ilyen viszonylag magas fordulaton az aprócska blokkocska, mert a váltója öt sebességes – és az is szűkre áttételezett, hogy a 11 lovas ménes megbirkózzon akár két személlyel is. Szó szerint megbirkózik, de nem annyira szereti, ezt Dominóval azonnal kipróbáltuk. A kényelem viszont már felnőttesebb: ha nem Falusi Mariann és Lang Györgyi ülnek fel egymás mögé a Pa-dö-dö-ből, akkor bárki elfér rajta. Azért tesztautós emberünk, Karesz kollégánk véleményére még kíváncsi leszek…

Az üléspozíció extra-kényelmes, a 181 centimmel is

Még oda sem értem az irodába, de már – ahogy a nóta mondja – “azon járt az eszem, hogy kitől mennyit kérhetek…” Mégpedig a partnereinktől, különböző átalakításokra (lásd a PCX-ünket, amelyet BenZso alaposan a “kedvére faragott”). A PCX időközben kapott egy Arrow rendszer (cikk hamarosan…), na azt szívesen látnám ezen a gépen is. A teljesítményének és a hangjának is jót tenne – utóbbi fontosabb lenne a városi forgatagban, ahová az ereje tulajdonképpen elég.

A PCX-nél maradva, közel sem lő úgy ki a lámpától, alaposan meg kell dolgozni a lendületért (főleg kettesben) – ilyenkor a bal lábfejünk folyamatosan munkában van (és hát a jobb csuklónk is…). A váltója pont olyan közepesen pontatlan, mint az egykori pályázós CBR125-ösömön volt – célnak megfelel, és a járatás végére még javulhat is. Egy közös alkatrészt vettem észre a két gép között, ami a kétdugattyús első Nissin féknyereg (csak itt a tárcsa kisebb), de a kerekek is nagyon hasonlóak.

A másik kellemes meglepetés: ContiGO abroncsok, valami távol-keleti rettenet helyett

Akárcsak a gumiméret, csakhogy a CBF-en nem tájváni IRC-k figyelnek, mint a CBR-en, hanem minőségibb Continentalok. Az első IRC-t anno két szezon alatt kinyírtam a KakucsRingen, míg a hátsó – a keresztben érkezések ellenére – egyszerűen nem kopott: ugyanolyan maradt, mint új korában… A Conti-gumiképre is kíváncsi leszek a szezon végére, de szinte ennél is biztos, hogy a teljesítmény nem fogja megzabálni a hátsót…

Jó érzés ilyen gumit látni egy ilyen belépő kategóriás gépen, a “Stickletti-villa” viszont már nem annyira bizalomgerjesztő. Puha, mint a Coccolino-maci bundája, kis túlzással már a kuplung behúzására bebólint – vagy csak a feszes hátulja miatt érződik annyira annak. A dupla hátsó rugóstag – relatíve – kemény, szóval lehet, hogy eltekerem egy kicsit “szoftos” irányba…

For city use only? Vajon csak a városba való? Kiderítjük…

Ennél nagyobb átalakításokat egyelőre nem is tervezek… Persze ha a sajátom lenne – mint mondtam -, már túrnám a netet kipufogó-ügyben, és egy felnicsík is tovább domborítaná a szép fehér-fekete fényezés kontrasztját. Esetleg egy kormánycsere is szóba jöhetne (BenZso uán szabadon – cikk hamarosan…), de azt is csak divatból, mert az üléspozíció mindig, minden körülmények között hibátlan – akár a Schwarczkopf-frizura.

Egyelőre ennyi, hiszen bő 100 kilométert mentem vele, de a legendás fogyasztásán túl azt is ki szeretném deríteni a szezonban, hogy mennyire alkalmas ingázásra, esetemben a Kakucs-BP távon, vagy kétszemélyes használatra. Egyedül a városban szinte kiváló, de változatos programot tervezek neki, hogy könnyen feledje a szárnyas garázs sarkában töltött egyhangú heteket-hónapokat…

Folytatjuk: a tartós CBF125-ösöről az egész szezon során olvashatsz
A tulajdonos véleménye

Két évig mentem CBF125-tel. A fogyasztása 2 liter, nagyon meghajtva 2,2. Jó kis motor, de a 11 lóerő kevés. 90-nél az ellenszél vagy egy egész enyhe emelkedő már elveszi a virgonc kedvét – sajnos. Az előzők nélkül két személlyel is jól használható, képes tartani a közutak forgalmának ritmusát. Plusz 5 lóerővel egy ragyogó motor lenne. Ja és mivel léghűtésű, a nyári forróságokban nem megy úgy, mint októberben (a januári – 5 C°-ban mint a rakéta). Egyébként egy könnyen kezelhető, kezes, ügyes kis motor. Kezdőknek nagyon ajánlom. /Damsits László

Honda CBF125 2013 tartósteszt – az első benyomások…

  • Jé, tök jól elférek rajta…tényleg CBF-kényelem!
  • Végre van rajta fordulatszámmérő és “hóeke” is!
  • Eddig egy negyed tank fogyott csak! 🙂
  • Hol a hatodik sebesség?! Kéne nagyon, a fordulat miatt!
  • Hú de puha az eleje! A hátulja meg elég kemény!
  • A váltója pont olyan, mint a kis CBR-emen volt!