Műhely

Szupersportkocsi? Szupersportmoci! Lamborghini Design 90

Kivételes olasz motor, Franciaországból, japán és francia technikával - avagy ez van, ha túl sokszor kerül Beaujolais a pohárba egy fröccsöntő üzemben …
Faster2
EuroMotor

A Lamborghini 1984-ben a francia Mimran testvérek kezébe került, akik megpróbáltak életet lehelni a már évek óta instabil anyagi helyzetben lévő cégbe. A Lamborghini nevét kihasználva megpróbáltak új piacokra belépni. Először a V12-es motorokat építették be nagy teljesítményű motorcsónakokba, majd ennek sikerén felbuzdulva elhatározták, hogy piacra dobnak egy motort is. Nem egy hétköznapi motort, hanem a világ legjobb motorját, ehhez igazított árral és exkluzivitással. A tervet tett követte és 1986-ban megépült az első Lambo motor a Lamborghini Design 90.

A Lamborghini korábban sosem gyártott motort és a traktorgyártásban megszerzett tudást sem igen tudták kamatoztatni – hacsak nem tudnak ekét vagy boronát kötni a motor mögé –, így megfelelő partner után kellett nézni. A francia Boxer Bike-re esett a választásuk (ha már Boxer Design a cég neve és ha máshonnan nem is, de a Brough Superior SS100-ról szóló cikkből biztos ismerős lehet. – a szerk.)

Egy eredeti 1986-os promó kép

A Boxer Bike abban az időben elsősorban kifinomult versenymotorjairól volt híres. A project vezetője Claude Fior volt, egy zseniális tervező és motorversenyző (ha nem ismerős a neve, akkor remek alkalom újra vagy először elolvasni a Brough Superior SS100 cikket 🙂 – a szerk.) Jellemző volt rájuk, hogy szívesen nyúltak a repülőgépiparban alkalmazott technológiákhoz. Ez érthető, ha tudjuk, hogy a székhelyük a francia repülőgépipar és repülés fellegvárában volt.

Csupa csupa alumínium

Az egyedileg tervezett vázat, nagyon könnyű és erős négyszög alakú alumínium csövekből kézzel, a repülőgép iparban alkalmazott hegesztési technológiával hegesztették össze. Ennek a váznak kellett befogadnia a Kawasakitól érkező négyütemű, 1000 cm3-es, soros négy hengeres, négyszelepes erőforrást, aminek körülbelül 130 lóerő volt a teljesítménye.

Az első és hátsó futóművet a Fournales szállította és természetesen teljes mértékben állíthatóak, de ezen túlmenően még a szögük is állítható, ami csak a versenymotorokra jellemző. A hátsó futómű azért is különleges, mert egyáltalán nincs benne rugó. Azt a nagy nyomású levegő és olaj kombinációja helyettesíti.

Brembo Golden Series

A kipufogót a Devil gyártotta, az egyedi felnik, pedig Gotti feliratú dobozban érkeztek a gyárba. A fékeket a Brembo szállította. A sok könnyűfém alkalmazásával (a tank is teljes egészében alumíniumból készült) sikerült 180 kg alá szorítani a motor tömegét, így a gyár 258 km/h csúcssebességet adhatott meg.

Eddig egy szavunk sem lehet, tényleg kivételes technikát bújtattak a borítás alá. Ja borítás, hát arra szerintem csak a Beaujolais-t lehet felhozni mentségként. Egyrészt zseniális, ahogy a lábak helyét kialakították az idomban, olyan érzése lehet a motorosnak vezetés közben, hogy deréktól lefelé már nem lábai vannak, hanem a teste két kerékben végződik, amik a parancsait lesik. Másrészt azokra a bordákra nincs mentség.

A bordák mint a bálna szilái

Ez volt az első reakcióm, amikor megláttam a motort. Aztán derengeni kezdtek a képek a nyolcvanas évek közepének szupersportkocsijairól – a Ferrari Testarossa hatalmas bordákkal, a Porsche 959 szolidabb első és hátsó lökhárítói és a Lamborghini Countach 25. évfordulós kiadása (valójában ez utóbbi inspirálta az idomok formáját) – és rájöttem, hogy borda nélkül nem lehetett szupersportautót eladni. 🙂

A képlet egyszerű volt, a motor elsősorban Lamborghini tulajdonosoknak készült, nekik kellett a borda és talán aerodinamikai szempontok is indokolták az intenzív használatukat. Ettől függetlenül az exteriőr a bordákat leszámítva, engem valahogy az unokaöcsém gyerekkori gumikacsájára emlékeztet és ezen az sem változtatott, hogy láttam piros és padlizsánlila színekben is. Kár lett volna kihagyni a ziccert, hogy az első fényszóróra is felkerülhet egy “reluxa”.

Itt a piros …

A motor ára 13.500$ volt, duplája az akkor kapható legdrágább high-end motor árának. Hogy végül miért nem lett sikertörténet – ez a korát meghaladó motor -, az nem derült ki a fellelhető forrásokból (én a bordákra tippelek :), de valószínűbb hogy a Chrysler rögtön leállította a projektet, miután a Mimram testvérek 1987-ben eladták a részesedésüket, hogy egy biztos lábakon álló autóipari cég vigye tovább a Lamborghinit – a szerk.).

Még abban sincs egyetértés, hogy végül hány darab készült el. A legtöbb forrás szerint 25 volt a tervezett példányszám, amiből végül 5-6 készült el. Egy biztosan elkészült, mert egy tökéletes állapotú sárga példányt 55.000 euróért árultak 2011-ben. Ezt itt:


– további képek a jobb oldalon a Képgalériában