Tesztek

Suzuki V-Strom női szemmel

A DL és a női nem ritka párosítás, pedig Niki bebizonyította, nagyon is működik a románc.
Euromotor2
MotoStar

A DL és a női nem ritka párosítás, pedig Niki bebizonyította, nagyon is működik a románc.

DennyM:

Nem nagyon van barátom, akit ne nyaggatnék folyton saját motorjuk tesztelésével, és általában nincs nagy sikerem. Niki törte meg a jeget a most következő írással, amiért küldök is neki két óriási, virtuális puszit, innen is köszönöm! Minden bátorságát és gondolatát összeszedve megpróbálta mondatokba önteni nektek, hogy számára miért a világ legjobb motorja a Suzuki DL650. Kicsit félt az általam kreált feladattól, mert szerinte ő nem ért annyira az ilyesmihez, pedig elhihetitek nekem, férfiakat megszégyenítő módon motorozik. Nem egyszer szégyelltem én is össze magam egy-egy közös túra alkalmával, le a kalpaggal előtte. Szóval remélem tetszeni fog az írás, főleg mert női szemszögből ritkán olvashatunk a motorokról. Ha bármi kérdésetek lenne Nikihez a motorról, a hozzászólásokban tegyétek fel nyugodtan, tolmácsolom neki. Következzen hát a Suzuki DL650.

Niki:

Mivel valahol nőből vagyok, kezdjük a külsőségekkel. Amikor 2003-ban először megláttam, na az volt az igazi szerelem első látásra. Gyönyörű, hatalmas pofaszerkezet, ami olyan, mint egy vadmacska, vagy egy gyönyörű kobra. Utána egy nagy nyaksörény, egy karcsú derék, majd egy kellemes befejezés. Egyértelmű volt, hogy ki kell próbálnom egy ilyen motort. Sokat járok Budapesten, és hát valljuk be, az utak nem igazán alkalmasak kényelmes motorozásra, hacsak nem egy kényelmes motorja van az embernek. Mikor környezetemmel közöltem, hogy nagyon bejön ez a szépség, vagy kinevettek, vagy csak egész egyszerűen egy „nincs is olyan nagy fejed édes lányom” mondattal ráztak le. Még mindig nem tanulták meg, hogy ez csak még inkább doppingolt arra, hogy igenis megvegyem.

Aztán eljött a nap, hogy közelebbről is szemügyre vegyem és ki is próbáljam a CSODÁT. Amikor megláttam teljes valójában, egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy hogyan fogom én megtartani ezt a számomra nagy motort. Legnagyobb félelmem az volt, hogy nem ér le a lábam és hogy a súlyával sem bírok majd. Aztán felültem rá. Mámoros érzés volt, hisz leért a lábam, amivel első félelmem rögtön el is illant. Aztán próbáltam megdönteni, és meglepő módon vissza tudtam húzni, így a másik félelmem is elszállt. Mindent végignéztem, üléspozíció, kormány, fékkar, kuplung, váltó, mindent tökéletesen elértem, kényelmes volt, és bitang jól nézett ki. Kipróbálni nem próbáltam, mert amíg nem az enyém, addig nem próbálok ki motort. Meghallgattam pár embert, akik abban a pillanatban körém gyűltek – nem is értem miért… 🙂 – ahogy meglátták, hogy nő létemre egy DL-re pályázom. Ekkor már biztos volt, hogy meg is veszem.

Mikor eljött a nagy nap, hogy átvegyem a motort, olyan voltam, mint aki az első randira készül. Úgy éreztem, végre enyém az a motor, amit nekem találtak ki. A papírok lerendezése után, nekiindultam. Mivel előtte soros motorhoz voltam szokva, picit meg kellett szoknom, hogy ez egy V motor, és például 2-esben kanyarodásnál másként kell adagolni a gázt, mint egy sorosnál. Első utam haza vezetett, és az érzés igazán „Ízirájderes” volt. Még szerencse, hogy zárt a bukóm, így nem kellett fogpiszkáló a muslicák kibányászásához, merthogy végig fülig ért a szám. Ez a fajta szerelem továbbra is töretlen, hiszen a motor fantasztikus.

A gyári és egy Sebring dob között hangkülönbség

Nagy méretei ellenére, igazán fordulékony és kezes. A városi forgalomban tökéletesen együttműködik velem, hisz bár nagynak tűnik, de nem az. A visszapillantó tükre és a kormánymarkolat pont az autók visszapillantója felett helyezkedik el, csupán néhány kisteherautónál van problémám. A V motor olyan érzést ad, hogy az leírhatatlan. Mikor gyorsítok, érzem ahogy az erő teljesen lentről árad felfelé, és úgy indul neki, ahogy én azt szeretném. Csodálatos érzés. Mondhatjuk, hogy néhány sportmotort megszégyenítő teljesítménnyel bír.

Ezt be is bizonyította, mikor sportmotoros barátaimmal kiugrottunk külföldre, és elkezdtek nagyobb tempót diktálni, hogy engem piszkálhassanak. Aztán az én Drágasssságom megmutatta, hogy nem olyan fából faragták. Míg ők már rég bebújtak a picike plexijeik mögé, és görnyedve húzták a motor szarvát, én még vígan ültem egyenes háttal, és könnyedén tartottam a tempót. Hát nem kell mondanom, amikor megálltunk egy benzinkútnál, odajöttek megnézni, hogy mi van ebben a motorban 🙂


Nem olyan nagy a DL, mint amilyennek tűnik. Persze, mihez képest.

A lámpája igazán el van találva. Igaz, hogy este se mögöttem, se előttem nem nagy élmény közlekedni, hiszen kiégetem a szemét a másiknak, de én viszont remekül látok, és engem is remekül látnak. Az üléspozíció hosszú távon is kényelmes, és derékbarát. Az út egyenetlenségeit közel úgy veszi, mint egy igazi endúró motor. Ezt is sportmotoros barátaimmal tartott közös túránk egyikén érezhettem leginkább, amikor is egy kis faluba érkezve brutál útfelbontásokkal találtuk szembe magunkat, és mikor a többiek lelassítottak az addigi vad tempóból, addig én mosolyogva és kényelmesen továbbhaladtam. Elmondható, hogy a futómű rendben van, bár az is tény, hogy igazi terepmotorozásra nem alkalmas.

Kanyarokban – mint már írtam- igen kezes, és úgy dobálhatja az ember egyik oldalról a másikra, mint egy könnyű sportmotort. Mi sem bizonyítja jobban, hogy nem egyszer kipróbáltam a Hungaroringen is, ahol könnyedén vette az akadályokat, még a síkánban is minden komolyabb nehézség nélkül továbbment. A pályán egyedül az egyenes szakaszokban voltak problémáim, hisz az a majd 200km/órás végsebesség itt kevésnek bizonyul, ugyanakkor kanyarokban néhány sportmotorost könnyedén megelőztem. Mondanom sem kell, nem lettem nagy kedvenc… 🙂 Persze pályázásra nem alkalmas, hiszen a túragumik hamar melegednek, és a kuplung is hamar túlmelegszik. A fékek sem értékelték ezt a fajta használatot, túlmelegedtek, és felforrt a fékfolyadék is. Természetesen a motor nem pályára való, de azért ki lehet próbálni, hogy mire megy vele az ember, hiszen nincs is jobb, mint biztonságos keretek között kipróbálni a motor teljesítményét, illetve magunk korlátait.

A fékekről elmondható, hogy normál használatban megbízhatók, könnyen és jól reagálnak a használatra. A két fék együttes használata igen stabil fékezést tesz lehetővé. A magasított plexi számomra érdektelen, hiszen a 173 cm-es magasságommal nem tudom kihasználni, tökéletes a szélvédelme. Az étvágya sem túl nagy, szinte elég, ha megmutatom neki a kannát, és már a látványtól kimegy a világ végére. Na jó, viccet félretéve, a 4,5 – 5 literes fogyasztás szerintem igazán barátinak mondható, kapom is érte a savazást a sportmotoros barátaimtól, de hát nem izgat, hisz tudom, hogy csak irigyek. Utast ritkán viszek, de ha mégis, akkor is inkább hölgy utast. Ekkor a teljesítmény ugyan észrevehetően csökken, de azért nem lesz élvezhetetlen a motorozás.

Hogy kicsit véget vessek az áradozásnak, pár dolgot megemlítek, ami annyira nem tetszik. Egyik a gyári akkumulátor, mely az első telén, annak ellenére, hogy havi rendszerességgel csepptöltésre volt téve, nem bírta ki a következő szezont, pedig alig 3 hónapot kellett volna kibírnia. A másik, a hang. Aki szereti a halkan morgó V motor hangot, annak ideális, de amint az ember városba merészkedik, előjön ennek a halk motorhangnak a hátránya. Nemes egyszerűséggel az autósok nem vesznek észre. Nem egyszer volt olyan eset, hogy sportmotoros barátaim vígan elgurultak a lehúzódott kocsik mellett, majd mikor én is mentem, egyszerűen visszazártak előttem. Nem a rosszindulat vezérelte őket, hanem pusztán nem hallották, hogy jövök. Ilyenkor kapott egy komolyabb gázfröccsöt, és ekkor engem is elengedtek. Így én amondó vagyok, hogy a kipufogót le kell cserélni.

Suzuki V-Strom videó

Aki meg akarja védeni motorját, annak sajnos be kell ruházni egy bukócsőre is, ami nagyon hasznos tud lenni, hiszen balesetek mindig előfordulhatnak. Egy egyszerű borulásnál is komolyan sérül a burkolat és ilyenkor nagyon sokat meg tud védeni a bukócső. Igaz a kuplung és fékkar így is sportossá alakul, de legalább az idomok nem sérülnek komolyabban. Nagy szívfájdalmam viszont, hogy az indexeket semmivel nem tudom megvédeni, borulásnál biztosan törnek.

 

Nőiesen be kell vallanom, azért a súlyával adódnak számomra gondok. Ilyen például, amikor lejtőn állok, és ki kell tolatni. Na, hát az egyedül vicces mutatvány, ilyenkor bizony férfitársaim segítségére szorulok. Azért igyekszem elkerülni ezeket a helyzeteket, amikor egyedül motorozom. A gyári Bridgestone gumik hagynak némi kivetnivalót maguk után. Nagyon nehezen melegednek, majd nagyon hamar lehűlnek. Az mondjuk igaz, hogy lassan kopnak, na de a tapadás kárára.


Egy ilyen motor és egy ilyen út. Mi kell még?

Összesítve a DL650 egy igazán belevaló motor, és igen sokoldalú. Nem gyorsasági motor, de utcai körülmények között mégsem kell szégyenkeznie a sportmotorosok mellett sem. Nem egy cruiser, mégis rendkívül kényelmes. Nem egy enduró, mégis könnyedén veszi a budapesti utakat. A DL650-el bátran nekiindulhatunk egy hosszabb túrának, nem fog cserbenhagyni, és el fog vinni minket „A” pontból „B” pontba úgy, hogy az élvezhető, biztonságos és ezek mellett gazdaságos is legyen. Egyszóval az apróbb hibáival együtt is imádnivaló.


Na innen menj ki lábon.

Comments

comments