honda sh150i 2013
Tesztek

Strandjárat: Honda SH150i teszt

Bár már rég véget ért a strandszezon, a 150-es SH robogó nem csak a szűk szezonban, hanem a havas telet kivéve egész évben használható - felejtsd el az autód!
Faster2
EuroMotor

Szöveg: Kovács Tamás Képek: Domino, KT

Mindannyian tudjuk, és az elmúlt válságos esztendők után még többen megtanulták, hogy milyen előnyökkel jár egy robogó: sok idő, sok pénz… Idén már a fővárosi forgatagban is többször előfordult, hogy ötödmagammal álltam a pirosnál, ami a robogósok számát illeti: ilyenkor mindig azt mondtam magamnak, hogy “tiszta Milánó”: Lombardia központjában ez ugyanis teljesen normális, nem csak tökéletes időjárási viszonyok között (mint itthon).

Idén több alkalommal is volt lehetőségem a robogózás egyik fővárosába látogatni, és örömmel láttam, hogy milyen természetességgel robognak tömegesen a fiúk-lányok, idősek-fiatalok, öltönyösök-melósok, boldogok-boldogtalanok. A közlekedési kultúra már egy más kávéház, mert maradjunk annyiban, hogy az első fél órában a sokéves (addig mélyvíznek hitt) pesti rutint sem éreztem elegendőnek… Ehhez a pezsgő-nyüzsgő, kaotikus és mégis balesetmentes utcaképhez nagyban hozzájárul egy Olaszországban igen elismert modell, a Honda SH.

Finom kidolgozás: SH felirat a csinos első fényszóróban

A bevált SH-t nem csak az olaszok szeretik, például a franciák is csípik, de tulajdonképpen egész Európa: 2011-ben több mint 23 ezer darabot adtak el a 125-ös és 150-es verzióból az öreg kontinensen. A modell 1984-es premierje óta pedig félmilliónál is több kelt el belőle, az 50-estől a 300-asig. Csizmaországban pedig a tradicionális talján márkákkal vetekszik az SH-k népszerűsége – tesztünk főszereplője már ott is készül.

Bő egy évvel ezelőtt jelent meg a hazai kínálatban ez az átdolgozott generáció, amely számos újítást hozott magával. A blokkot átdolgozták, hatékonyabban működik, hála a számos, belső súrlódást csökkentő technológiának, illetve tovább segíti – az egyébként is igen karcsú – fogyasztását a PCX-ekről már ismert és bevált start/stop rendszer. Új, könnyebb vázat kapott, és ennek is köszönhetően nagyobb lett az ülés alatti tároló, akárcsak a lábtér.

A fékre nem lehet panaszunk, semmilyen tekintetben. A futómű kissé feszes

A blokkolásgátlós fékrendszer széria a hazai piacon, ahová tavaly év végén tért vissza a szóban forgó 150-es verzió. Az SH első kellemes meglepetését éppen a fék szolgáltatta számomra, ugyanis szerencsére ezen az ABS-es verzión elhagyták a korábban és a PCX-eken is erőltetett kombinált rendszer, amikor ugye a hátsó fékkel az elsőt is húzzuk, egy kicsit – én éppen emiatt helyeztem vízszintesbe egyszer BenZso PCX-ét…

…amikor egy pillanatra elfelejtettem, hogy ezzel nem lehet “hátsó fékkel fordulni” – és a faleveleken kidobta az elejét is… A hátsó fék önálló használata a kocsisorok között, a Safety-Hungary gyakorlatok éles bevetése során is nagyon hasznos, miközben a korábbi, vagy a PCX-es “duálfékes” rendszer megszokást igényel, és kezdetben ütemtelenül bukdácsolunk a mozgó bóják között. Szerencsére ezen az új SH-n a fék kifogástalan, és nem csak azért, mert külön lett választva a két rendszer: hátul is tárcsa van, mindkettő elég erős és jól adagolható, az ABS-szel sincs baj – hibátlan.

A finoman dolgozó start/stop rendszer gombnyomásra kikapcsolható

Bár a fék-kérdés tökéletesen megoldódott, a meglehetősen hegyes villaszög miatt a sorok közötti kissé bizonytalan érzés viszont megmaradt az előző generációs SH-ról. Nem mondom hogy bután, de kezdetben mindenképpen furán manőverezhető, amikor kis tempónál kell kormányozni, mondjuk tükröket kerülgetni. Olyan érzés, mintha a nagybaniról tartanál hazafele, a hátsó ülésre két keresztbe tett, egymás tetejére gumipókozott krumpliszsákkal – és mintha emiatt jobbra-balra billegne, és be akarna esni a szűk fordulóba…

Ez az egész dolog tulajdonképpen addig érdekes, amíg meg nem szokod, de az is lehet, hogy csak az én “csopperesebb” PCX-hez szokott érzékeim számára volt az. Mindenesetre nekem sem kellett sok idő ahhoz, hogy az SH stílusában is felvegyem a tempót Pesten, arról nem is beszélve, hogy az ideális (tudod, különválasztott) fék kiválóan kompenzálta a fenti hiányosságot. Mert a PCX a fékkel rondít a sorok közötti szlalomversenybe, de úgy érzem, azzal így is gyorsabb lennék – már ha nincsenek vizes falevelek az úton…

Az ESP felirat az átdolgozott, hatékonyabb motorblokkra utal. Hátul is tárcsafék lassít, amely szerencsére nincs összeköttetésben az elsővel – van viszont ABS
Házon belüli konkurencia

Az SH Hondák “legveszélyesebb” konkurenciája a szárnyas márka berkein belül található, és PCX-nek hívják: ugyanis ugyanezzel a blokkal és start/stop rendszerrel ellátott robogók jóval olcsóbban kaphatók. A 150-es 815, míg a 125-ös 748 ezer forintért kapható (125-ös robogó összehasonlító teszt, benne az SH-val és a PCX-szel), míg a jelen tesztünkben szereplő SH150 már 50 ezerrel jár egymillió fölött (a 125-ös 915 ezerbe kerül). A két PCX-et nemrégiben össze is hasonlítottuk, és egy gyorsulás-videót is készítettünk róluk:

Korábban a 28 lóerős 300-as csúcs SH-t is kipróbáltuk (1.388.000Ft), amely ugyan már nem a szóban forgó kategória, de mindenképpen egy nagyon jól sikerült gép. Akkoriban Talma is ilyennel járt, és megkértük, hogy foglalja össze gondolatait a Honda egyik legjobb robogójáról:

A kilométer óra túl mélyre került, ezt leszámítva rendben van az ergonómia

Állítom, hogy ehhez “a fura érzéshez a kormány felől” még az is hozzájárul, hogy az aktuális sebesség leolvasásához valósággal “magunk alá” kell nézni, annyira lent van az óra. A műszerfal egyébként mutatós (mármint szép), különösen éjszaka. Az is tetszik, amit menet közben látni rajta, hiszen olyan 80-as tempóig – utassal is – könnyedén gyorsul a 15 lóerős gépezet, de ebben a 14Nm-nyi nyomaték is hangsúlyos.

Ha elérte, simán, kulturáltan tartja a 100-as utazót, a vége 110. Akár hiszed, akár nem, ez a blokk ebben a formában nem csak a városba jó (ahová egyenesen tökéletes), hanem például a Kakucs-BP távolságú napi ingázáshoz sem kívánnék hirtelen jobbat, hosszú távra semmiképp. Ráadásul nem csak időben szólhat hosszú távra: Kakucsról szombati programként a Velencei-tavat céloztuk meg, és bizony még a halál nyugodt (de azért néha előzős) tempónkban is az autók előtt értünk oda, amire egy Mini kabrió a bizonyíték, aki többször kielőzgetett, mégis pár perccel később ért Gárdonyba…

Még több finomság: a helyzetjelző elegáns fénycsíkjai

A motoron egyébként ezen a – viszonylag – hosszabb távon és jól elfértünk mind a ketten, a kényelemmel nem volt gond, igaz, az ülés tömése és a futómű hangolása is kissé feszes. Egyenes háttal, mondhatni “egészségesen” ülünk rajta, és ez a “rajta ülős” pozíció teljesen másmilyen élményt jelent, mint a PCX-en megszokott “bennülős” helyzet. Utóbbiról egyébként nagyon hiányzik az SH-ra a taposó műanyag függőleges, vagy inkább ferde része…

…ami nem csak a féktávokon lábbal is támaszkodást segítené elő, hanem a hosszabb utakon történő helyezkedést, “lazulást” is. Ezen a nyári velencei-tavi túrán például tök szívesen “lazultam” volna az úton, de a lábamat csak egyetlen helyzetbe tehettem. A lazulós célokra fenntartott hátsó lábtartó is foglalt volt… Azért nem egy hétfő reggeli munkába menős hangulatom volt, de némi “cool-faktor” elférne még benne, ha értitek mire gondolok.

A gyújtáskulccsal nyitható dobozba jól elférnek a strandcuccok, amik helyére a zárt bukó is beférne

Az viszont örömteli volt, hogy akár egy szál fürdőgatyában is mehettem volna, mert minden cuccot elnyelt a gép – a strandmotyó nagy részét persze a szériafelszereltség részét képező(!) topcase, de az ülés alatt tároló sem csak azért van, hogy legyen (akár egy kisebb zárt sisak is belefér). Akad még szatyorakasztó fül és egy nem zárható rekesz a kormány alatti részen, amit azért említek meg, mert például tökéletes helye volt ez a kulcsnak, amíg a vízben voltunk – ha nem akarod magadra kötni, majd utána az iszapban keresgélni…

Praktikum-téren tehát el vagyunk kényeztetve; Domino kolléganőre és utastársaira például olyan finomságokkal gondoltak a tervezők, mint a doboz fedelének párnázása, vagy a jó pozíciójú kapaszkodó és lábtartó. A gépezetet egyébként a hátsó rugóstagoknak köszönhetően az utasra és csomagokra lehet szabni, mivel azok előfeszítése öt fokozatban állítható.

A lábtér nem sok szabadságot nyújt, de legalább teljes egészében sík a taposó
Domino másodvéleménye

Mikor ezt a robogót teszteltük, bizony még (már?) javában tombolt a nyár, és amilyen kellemes volt akkor az idő, olyan kellemes útitárs volt ez a kis piroska a hosszabb-rövidebb strandtúrákon.

A technikai részletekre most nem térek ki, megtették már előttem, a lényeg, hogy kategóriájában egy kifejezetten jó, ketten és hosszabb utakon is kényelmesen használható gépről beszélünk, ahhoz képest, hogy egyébként a külsőségek nem feltétlenül ezt engednék sejtetni – hiszen a 150 köbcentihez viszonylag kompakt méret társul, de pont ezért lesz például a városban tökéletes társ.

Kifejezetten tetszett benne ez a „two in one” jellem, hiszen hiába van egy hatalmas maxirobogód, amivel extra kényelem legurulni Velencéig, de az említett nagyvárosi dzsungelben azzal már ne lennél ilyen fürge. Ennél pedig végig az volt az érzésem, hogy a kettőnek majdhogynem tökéletes ötvözete. Nem arról van szó, hogy nem férne el még egy kis kraft, de akkor az előbb felsorolt erényei lehet, hogy nem lennének.

Az a doboz hátul, nem tagadom, nagyon jól jött, hasznos kiegészítő az utaskényelem szempontjából is. Egy szó mint száz, elfogadnánk egy éves tartóstesztre, Kedves Honda Magyarország:) /Szikora Dominika

A topcase mellett az oldalsztender is széria, ami látszólag nem nagy dolog, mégis nagyon hiányozna, ha nem volna

A hétvégi túrán túl a hétköznapokon is nagyon meg voltam elégedve a 150-es SH-val. A városban két személlyel is elég erős, még a szerkesztőség környékén, a törökvészi emelkedőkön is. A start/stop rendszer is ugyanolyan jól működik, mint a PCX-en. Érdekes, hogy igazából nem is az egyébként is nyúlfarknyi fogyasztás szempontjából fontos, hanem egyszerűen prémium hatást kelt ez az autós extra, és az is, amilyen kulturáltan működik.

Ha öt másodpercig nem nyúlunk a gázhoz, a motor automatikusan leáll, majd szinte már arra beindul, ahogy a jobb kezünk a markolat felé közelít – és egy pillanat alatt életre kel. Majd azt is zokszó nélkül tűri, ha teligázt húzunk a lámpánál… Nagyon kifinomult, főleg ahhoz képest, hogy ez az első ilyen robogós automatika. És ha már szóba került a fogyasztás: két személlyel, megpakolva, a budai kaptatókon sem sikerült három liter fölé vinni a másfél decis lóerőgyár étvágyát.

Jajj, úgy élvezem én az SH-t, avval annyira szép és jó! Feró után szabadon…

El lehet tehát képzelni, kora tavasztól késő őszig mennyit spórolhatunk össze egy ilyenen ülve, pénzben és időben egyaránt. Csakhogy előtte a bő egymilliós vételárat kell összespórolni, ami nem hangzik kevésnek, meg igen, a strandképek hátterében látható szép 919RR CBR-ekből is kaphatunk ennyiért, lehet hogy kettőt is…csak azzal nem járunk el minden nap ennyiből a városban.

A milliós nagyságrendű vételárat magyarázza az SH minősége, kidolgozottsága és felszereltsége is. Szépek az illesztések, finomak a részletek és a vonalak is, a lámpák fényereje és kinézete is abszolút prémium-jellegű. Tehát nem véletlenül láttam belőle annyit Milánóban… A dilemmát csak az okozza, hogy a szezon elején legalább ennyire meg voltam elégedve a Yamaha Xenter 150-essel, amelynek a futóműve valamivel jobb, de a fékei sokkal rosszabbak voltak. Szerintem az SH-t választanám, és nem csak a start/stop miatt.


Amiért mégsem az SH-t venném meg, arról a Honda tehet – a PCX formájában. 235 ezerrel olcsóbban lehet megkapni abból a 150-est, igaz ABS és doboz nélkül, ráadásul a – számomra – “nem kívánt” kombinált fékkel. Jobban bejön a stílusa, külsőre és vezetési pozícióra egyaránt, és a kocsisorok között is kezesebb. Viszont reálisnak tartom az SH felárát, aki pedig soknak találja, választhatja az olcsóbb 125-öst – de ha nem köt az A1-es jogsi, nem érdemes ezt tenni.

TM Ítélet: Ez a rugalmasabb, a 125-ösnél négy lóerővel erősebb 150-es már országúton is használható, városba meg egyszerűen nem kell több. És igazából szombaton sem a tó felé strandolni menet, már ha nem siettek, amolyan “ez a nap erre van szánva” szellemben. Vasárnapi motornak azért jó lenne egy 919-es CBR, télire pedig egy Civic vagy CRX, de minden másra ott az SH150i.

Minőség mindenhol – a típusjelzés kidolgozása…nem csak egy matrica

Előnyök / hátrányok – Honda SH150i 2013

  • Erős, rugalmas blokk
  • Remek fékek, jó ABS
  • Ülés alá is befér a bukó
  • Minőség, kidolgozottság
  • Szűk manőverezésnél kissé billegős
  • Nincsen “függőleges” része a taposónak
  • A sebességmérő túl mélyre került

Az SH egy nagyon kiegyensúlyozott csomag, főleg a 150-es kivitelben