Tesztek

Rizsrakéta, kicsiben: Yamaha YZF-R125

Utcán és pályán vizsgázik az ifjú sportmotorosok álma, az R125 jubileumi kiadása
Faster2
EuroMotor

Képek: Benkő Zsolt (BenZso)

Hogy mit meg nem adtam volna ezért 17-18 évesen…azt el sem tudom mondani. Egy R6R kinézetű sportmotor, ráadásul jubileumi, Yamaha Racing replikában… Vajon még most is átrendezném a garázst miatta, vagy inkább meghagynám a következő generációk játékszerének? Az R125-re régóta kíváncsi voltam…

A japán sportmotorokat divatos volt egy időben “rizsrakétának” csúfolni. A Yamaha tinédzserálmára, az YZF-R125-re ez a “rágalom” csak félig igaz. Méghozzá a szóösszetétel első fele: a gép típusjelzésének matricáiból egyértelműen kiolvasható a “RIZS”, míg rakétának a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető, sajnos.

Ezt a rizses dolgot egyébként az egyik laikus cimborám kérte rajta számon: “miért van ráírva, hogy ‘RIZS’?!” Érdekes, hogy nekünk, lelkes műkedvelőknek eszünkbe sem jutott volna így csúfolni, de tényleg simán “benézhető” (lenne) a felirat – már ha mi, sportmotor kedvelők nem lennénk ekkora tisztelői a hangvillások R-szériájának, a magasságos R1-nek és a szilveszteri malacként visító, lenyűgöző kinézetű R6-osnak.

Pontosan ez a nagyobb tesók iránti vonzalom-ámulat-imádat volt a biztosíték Mr. Yamaha kezében arra, hogy fogyni fog a fiatalabb korosztályt kiszolgáló “kicsi R” is. A négyütemű 125-ös sport(os)motorok első képviselője, a Honda CBR125R, illetve annak (a vártnál is nagyobb) sikere is arra ösztönözte a zongoragyárosokat, hogy a kicsik között alkossanak valami nagyot. A szigorodó környezetvédelmi normák miatt már csak az “új vonalú”, négyütemű, 15 lóerős blokkban gondolkodhattak Iwatában (is).

BeBencének jó a sérója, mégsem focista. Ifjú BenZso hamar ráérzett a RIZS (és a pályamotorozás!) ízére…


“RIZS” – az R125 kétségtelenül távol-keleti termék… Az R6-ra hajazó fejidom gyönyörű…

Nem is ezzel kívánták levenni a lábukról a fiúkat és lányokat – a TZR-ek kék füstje már ekkor, a 2008-as bemutatkozáskor a múlté, legalábbis a ‘huszonötösök között. Amely tizenéves falán ott lóg az R6 valamilyen félmeztelen csajjal a hátán, vagy anélkül, annál tuti siker egy “erhatos” kinézetű “kismotor”. Igen, a siker nem maradt el. Az addig jobbára egyeduralkodó kis CBR-t a sárba döngölte az – írd és mondd – YZF-R125 valóban szupersportos külseje – ettől persze az utcai gyorsulások még izgalmasak voltak, hiszen teljesítményben nem sok pluszt nyújtott, sőt…

Az R125 elsősorban tinédzsereknek készült, és ő maga is olyan volt, mint az a tini, aki már “elkezd öltözködni”, és leginkább idősebbnek szeretné mutatni magát, mint amennyi. És ahogy legtöbbjüknek (mostanában már…) sikerül is, úgy a kis Yamaha is jóval nagyobb Yamahának néz ki, legalábbis messziről, vagy szemből az utcán. Ráadásul közelebb lépve, az idomok minősége is rendben volt (még mindig a Yamaháról beszélünk), így talán egyedül az árcédula volt az, ami továbbra is a rivális CBR mellett szólt – legalábbis a szülők szemében…

Ez a kék-ezüst (Race Blu) fényezés ennek a Yamahának is jól áll…


…ahogy az egész motor szépre sikerült – a jubileumi színösszeállítás még rátesz egy lapáttal…

Tesztünk főszereplője, az R125 50th WGP pedig egyenesen az álmok netovábbja. Alapjáraton is jók a Yamaha fényezések, de ez a retró-racing mindent visz. Egyetértek a számomra szimpatikus GP-versenyzővel, Ben Spies-szel: az amerikai szerint “az 50. évfordulós piros-fehér szerelés számomra minden idők legjobbja” (a hangvillás gyártó 50 évvel ezelőtt szállt be a grand prix küzdelmekbe, lásd a lenti keretest). Ezen nincs is mit lovagolni – még egy fehér felnicsík, egy ízléses sportdob (meg a rendszámtartóval is kellene kezdeni valamit), és pompásan kész a kinézete -, inkább lovagoljuk meg magát a technikát.

Maga a technika kissé ellentmondásos, hiszen az igényes (acél deltabox) váz és (az öntött alu) lengőkar sokkal többet bírnának, mint amennyire a szabvány szerint 15 lóerőben korlátozott erőmű próbára teszi őket. A négyütemű, négyszelepes SOHC blokk annyi, amennyi, ezen nincs mit csodálkozni. A baj inkább az, hogy még ennyinek sem érződik. A tavalyi tartósteszt Suzuki SIXteen robogó például úgy lépett ki a képből álló helyzetből, vagy 50-es tempó alatt, ahogy akart. Pedig az UX125 csak 13 lovas, és tompa formája mellett a mosó lavor színe sem sejtette, hogy megeszi az R125-öt reggelire. Ez határozottan kellemetlen lehet az ifjú R-tulajoknak: hogy csak ott érnek utol egy ‘huszonötös négyütemű robogót, ahol a suli közönsége már nem látja…

WGP 50th Anniversary Edition

A Yamaha 2011-ben ünnepelte 50. évfordulóját annak, hogy részt vesz a MotoGP küzdelmeiben, és ez alkalomból párszor speciális piros-fehér színeket viseltek a versenyzőik a tavalyi GP futamokon. A fél évszázados versenymúlt méltó megünneplése céljából a Yamaha limitált szériát készített több modelljéből. A fentebb, a játékban résztvevő motorok mellett készült évfordulós kiadás az R6-osból, a mostani tesztben szereplő R125-ösből, de még a TZR50-esből is. Az R1-gyel, az FZ8-cal és az Aerox-szal tehát összesen hat jubileumi modellel készültek a hangvillások az idei modellévre. A motorok mindegyike gyönyörűre sikeredett, sokak szerint ezek a valaha volt legszebb utcai Yamahák, ami a fényezést illeti…

Miből? Lendületből!

Ezt nem egyszerű kimagyarázni, cserébe viszont van mit mutatni “üresben”, álló helyzetben. Nevezetesen, hogy mennyit forog a vas: több mint tízezret, teljesítménye csúcsát is 9 ezer környékén adja le, tehát nyomaték helyett legalább kalapál alattunk rendesen az aprócska dugattyú. A rövid löketű blokknak hála a sportos fíling nem marad el, még ha nem is az elvárt lendületben gyorsul a szekér. A szűken áttételezett, pontosan működő hatgangos váltónak (és vajpuha kuplungnak) köszönhetően legalább könnyebben lendületben tartható, mondjuk a KakucsRingen. A lendületet tehát meg kell tartani, akárcsak egy “oldszkúl” kétüteműn, de jóval könnyebb vezetni, mint egy TZR-t, például.

Csak akkor lenne nagyobb buli, ha még mondjuk 9db a pályán lenne belőle…


A hegyes, égbe törő faridom szintén szép munka, a hatalmas műanyag rendszámtartó már kevésbé. A műszerfal is ízléses, jól olvasható, és mindent tud mutatni (benzinszintet is), amit kell – nem lehet panaszunk

Ez – a teletankolva – 138 kilós pillesúlyának is köszönhető, de tény, hogy az R125 átlagon felüli vázzal bír, és a futómű is jóval többet tud, mint amennyit a tizenéves célközönség átlaga elvár tőle. A mutatós csomagot azonban csak a versenypályán lehet igazából kibontani: a kakucsi pályát már régóta szerettem volna kipróbálni egy ilyennel, hiszen sokat láttam R125-össel Chrobák Janit és lelkes tanítványait jókedvűen körözni a ‘Ringen. A pályaidomos-pályagumis R-ek komoly köridőket karcoltak, szemre is nagyon könnyen fordultak – itt alázták az R6-osokat, ezért igencsak megjött az étvágyam egy kis “RIZS”-re…

RIZS-ből pályamotor?!

A puding próbájára, vagyis az evésre az egyik TM Tréning adott alkalmat. A KakucsRing kiváló terep az R-nek, bizonyítja ezt nem más, mint hogy az ezt megelőző Tréningünkre a Felvidékről is érkezett egy R125-ös. Jómagam sajnos kevesebbet mentem, mint ahogy azt Móricka elképzelte, de nem volt rossz a vas, így gyárilag sem. Persze nagy csodát nem lehet vele tenni, de hallottam valami német (fórumokon) városi legendát a 20 lóerős tuningkitről, ami legalább olyan jót tenne neki, mint a nemrég próbált Duke 200-asnak a többletereje a ‘huszonötöshöz képest. Az a plusz egyharmadnyi teljesítmény elférne bizony, de ne legyünk telhetetlenek.

A név kötelez: ifjabb BenZsónak már az első pályára lépésekor jól kellett mennie 🙂 Tökéletes partner volt ebben az R125


Nagyon könnyen bekormányozható, a kakucsi sikánt szinte “észre sem veszi”, nem úgy, mint a nagytesók – az üléspozíció pont olyan harcias, mint azokon

Térjünk vissza inkább a pályára. Az R125, akár a könnyű erkölcsű lány: könnyű lefektetni, a sikánban is gyerekjáték. Háromszor annyi kört (ki)bírunk a nyergében ezen a pályán, mint egy R6-oson izzadó versenyző (magunkból kiindulva…). Ha a 600-as “első bálozó” a ‘Ringen, akkor a köridők sem nagyon maradnak el tőle, bár a két célegyenesben nagyon hiányzik az a fülembe ültetett “-5” lóerő. A hangsúly azonban pont nem az erőn, hanem a lendületből motorozáson van: Chrobákék is ezt tanítják meg rajta, a pályamotorozás alapjait, mert arra kiváló. Ennél fogva az R125 nem kirakatmotor: lehet vele pályázni is, persze ne a Hungaroringre vidd ki, mert az nemhogy hosszú, de zavarba ejtően széles is lenne neki…

Konkurenciaharc

Egy gokartpályán viszont úgy érzi magát, mint a sokat emlegetett R6 a Hringen. Nekem az R125-hoz képest volt összehasonlítási alapom a pályán, méghozzá a – négyütemű utcai sport(os)motorok ösvényét kitaposó – konkurencia személyében: saját pályázós CBR125-ösömhoz képest nagy ugrás a Yamaha, még úgy is, hogy a teljesítményük megegyező. Az R125 nagyobb mérete nemcsak a kinézetének szolgál, hanem jobban el is férni rajta: a Yamaha ki is emeli a teljes méretű vázat, minek köszönhetően a magasak sem festenek (teljesen) idiótán rajta. A “RIZS” is pehelysúlyban bokszol, mégsem olyan érzékeny a terhelésváltásokra, mint a ropi CBR – és akkor a Honda puha futóműve, fékje, vicces kerékmérete…szóval az R125 mindebben, vagy inkább mindenben jobb nála.

Némi túlzással lehetne akár az R6-os eleje is – ha a másik oldalon is lenne tárcsa…


Az úszóágyazású, kétdugattyús Brembo nyereg a 292 millis első tárcsával együttműködve magabiztosan birkózik meg a blokk gyűjtötte lendülettel. A gyászos kinézetű hátsó ülés a valóságban egy fokkal talán jobb, mint azt várnánk tőle: egy BP-Üvegtigris távon még biztosan elmegy…

A futómű gyári hangolása nem lett rossz, néha még a pályamotorokat sem keményítik fel, mert elég feszes. Ez azt jelenti, hogy egyes magyar utakon már az “ülésből dobálós” kategóriába tartozik, de alapvetően tetszett. A fék ugyanúgy: nem kifejezetten egyujjas, hogy a rutintalanabb érettségizni készülő se csókolja meg a földet, ha elé téved a setesuta. Viszont még így is hamar megszünteti a finom blokk okozta menetszelet. Jól adagolható, a hátsó is – ide egyszerűen nem kell több. Szó esett még a kerekekről: a gumiméret is elég, mutat is és fordul is. Az eleje azonban kicsit bizonytalankodott forszírozott tempónál a pályán, amit BenZso szerint az első Pirelli cseréje biztosan megold majd.

Norbi másodvéleménye

Kellemes meglepetésben volt részem, amikor leszállt a repülőm, és tesóm is kijött a Liszt Ferenc reptérre, üdvözölni ezzel a jubileumi R125-tel. Két palacsinta és egy gyors élménybeszámoló után belebújtam a névnapi ajándék Icon pólómba és már pattantam is a nyeregbe. Egyesbe be, hátranéz és nagygázzal “hajrá” a skanzen melletti szervizúton. Pirosba kergetve a mutatót 1, 2 és 3., majd fék, megfordul és visszafelé ugyanez. Szerintem körülbelül erre találták ki ezt a motort, ezzel a külsővel, az erősen R6-os designnal – és 15 lóerővel. Mert az érzés, a rezgések, a motorzaj pont meggyőző egy 16 évesnek és a szerencsés fiatal tulaj apja is biztos lenyúlja a gépet párszor a garázsból: meggyőződhet arról, hogy a fiának/lányának sokkal könnyebb és biztonságosabb, mintha még a kétütemű-generációs 125-ösökön ülne…

Pont olyan sportmotorosan kényelmes (vagyis teljesen kényelmetlen:)…) mint egy R6R, de ez az érzés hozzá tartozik az élményhez. Külföldön, amerre dolgozom, bizony sokat látok ebből a típusból is, sportdobbal, szomszédcsajjal lazán a városban… Az új 125-ösök és a nálunk (is) már ‘A2’-es motoroknak itt minden típusa minden színben megtalálható… Nem beszélve a korosztálynak rendezett versenyekről. De nem csak az ötvenes robogót kinőtt  fiatalok kedvelik ezt a típust, a munkahelyem előtt egyszer beszélgettem pár szót egy spanyol (felnőtt) sráccal: szintén ez a vas, szintén fehér-piros, tele #99-es rajtszámmal és Lorenzo replika sisakkal. Aztán többször láttam a városban motorozni, majd ha legközelebb összefutunk, mutatok neki pár képet a jubileumi fényezésről… Mert az ezen a Yamahán is telitalálat lett nagyon, így ahogy van már szinte tökéletes is. Egy sportdob, egy rövid rendszámtartó és a legszebb évei következnek a tulajsrácnak és a szomszéd lány sem fog sokat unatkozni… (- ez a tesztben is szinte így szerepel, csak a szomszéd lány maradt ki…- a szerk.)

Sikermodell-gyanús, csak nem nálunk, mert otthon sajnos most semmi nem az. Akivel csak találkoztam, mindenkinek tetszett – véletlenül a kawás cimborák is pont otthon voltak (ZX-14, ZX-7RR, ZX-10)… Az utcán is nézték a vasat, páran kérdezgettek is róla rögtön, a simsonos srácok vigyorogva intettek vissza… Mivel erősen sportmotor-elfogult vagyok, ezért rossz tulajdonságot nem is nagyon tudnék említeni, praktikusnak nem mondhatnám, de azért a tesóm szülinapjára kölcsönkért fényfüzért ezzel a vassal vittem vissza a vállamon plusz szatyrokkal (nem volt kicsi, világított az egész udvar…). Valami tárolórekeszt azt ügyesen megoldhattak volna rajta a papírvékony hátsó ülés alatt, ha a strandra mész vele – bár a csajod kistáskájában úgyis elfér a két dobozos üdítő… Talán a hangja nem a legszebb, de a kipufogót úgyis lecseréled. Meg az ára, ami sokak számára sajnos elérhetetlené teszi itthon, hiszen ezért a pénzért igencsak patent R6-ost, de még R1-est is vehetsz, nem is olyan időset… /KN#07

Fiatalok fegyvere?!

Sokáig nálam volt a jubileumi Yamaha, mert az importőr szabadságra ment, így “sajnos” csak később tudtam visszavinni – nem szívesen. Hozzámnőtt a “RIZS”, és ezt nem csak azért mondom, mert a Kring mellett lakom – utcán is sokat mentem vele, városban is. Utóbbi nem a legkellemesebb, de akár még szórakoztató is tud lenni – a haladás érdekében – az állandó magas fordulat és váltogatás, ha éppen olyan hangulatban van. Ugyanez a szűkebb vidéki utakra is igaz lehet, ha éppen a Man TT-re képzeled magad. A legszebb pedig, hogy a hasalós “részingféling” közben – a visszafogott tempónak hála – kevesebb az esélye, hogy veszélybe sodrod magadat vagy másokat. És igen, a válságos idők szempontja, a fogyasztás is javítja az R125 bizonyítványát.


Imád kanyarodni, kigyorsulni már nem annyira. A futómű feszes, a fék magabiztosan adagolható. Ergo az R125 gokartpályamotorozni is való, nem csak a fagyizó elé!

A vételár viszont valamelyest lerontja, hiszen egy “mezei” példány 1.248.000 forintba kerül, az általam megkedvelt “50 éves” darab pedig már 1.318.000. Ennyiért mostanság rendesen lehet válogatni a használtpiacon, szóval ebben az esetben erősen relatív a fogalom, hogy “megéri” – akármilyen igényes is. A kezdeti, sérülésmentes példányok ugyanakkor fele ennyiből is megúszhatók. Elsősorban még mindig a tehetősebb szülők gyermekei jelentik az R125 egyik táborát, másrészről szerintem a felnőttek számára is élvezetes játékszer – csak egy pályát kell hozzá találni. Én fordítva vagyok, mint a nagy átlag: pályát már találtam, már csak egy “RIZS” kellene. A CBR-es pályaidom-projektemet át kellene ültetnem egy R125-re, “félszemű” (féllámpás) kivitelben, (opcionális) rendszámmal, úgy még Pest sem lenne messze vele… Ha lesz ilyen projekt, akkor cikksorozat is 😉

Olyan könnyen fordul…hogy a csajok csak néznek…


Az első kerék felől érkezhetne több infó, ezzel a gumival (Pirelli Sport Demon) kissé bizonytalankodik – persze csak pályán

Yamaha YZF-R125 50th WGP 2012

Előnyök és hátrányok
  • Gyönyörű megjelenés
  • Könnyű kezelhetőség
  • Gazdaságos működés
  • Harmatos gyorsulás
  • Az első gumi bizonytalan, pályán
  • A tanksapka lehetne zsanéros, mint a nagyoknál…
Akrapovic és EBC ajánló

Ha Akrapovic kipufogót szeretnél a motorodra, akkor keress bennünket! 10 százalékos kedvezménnyel juthatsz hozzá rajtunk keresztül az Akrapovic kipufogókhoz. Nem kell mást tenned, csak ITT tájékozódni és az akrapovic@tesztmotor.hu címen ajánlatot kérni – és küldjük is a választ az árral!


A kis Yamaha küllemének és hangjának is jót tesz az Akra, mint mindig. Az R125blokk-és kipufogóhangja sem valami csábító, így mindenképp kell neki az öblösebb dörmögés. Ráadásul a szlovén dobok sokkal szebbek, mint a gyári termosz – szerintünk


Az EBC Brakes a gyárival azonos vagy esetenként jobb minőségű (lásd a tesztekben), de mégis olcsóbb megoldásokat kínál a motorosoknak (is) – a motoros termékekért katt IDE

Ha a TesztMotor cikkei segítettek a felszerelések és motorkerékpárok kiválasztásában, akkor a kérünk benneteket, hogy a vásárlásnál tegyetek erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatjátok a TesztMotor.hu működését. Köszönjük!