Tesztek

Női szemmel: KTM Adventure

Nem minden napos látvány a KTM óriás endúrója női kezekben. A ritka párosítás eredményeként íme egy kis teszt
EuroMotor
Faster2

Molnár Dénes (DennyM) – főszerkesztő: Az egy dolog, hogy motorról motorra pattanva hajdanán, fiatal suhancként elkezdtem mondatokba formálni a véleményem -amibe sokan mind a mai napig képtelenek belenyugodni-, ám ha ezt nem is, azt már igazán komoly sikerként könyvelem el, hogy ezzel még a baráti körömet is sikerült megfertőzi. Az egyik közülük egy hölgy, akit motorozni tudásában én nagyon nagyra tartok (nem beszélve a párja tudásáról), és akit hosszadalmas munkával sikerült a DL650-ese mellett más típusokra is ráimádkozni. Legutóbb a KTM Adventure-rel ismerkedett össze, melyről így télen megírta a gondolatait. Egy olvasói teszt következik, melynek pikantériája, hogy női szemszögből íródott…

Szöveg: Sz. Nikolett (Nikos)

Nőként hogyan kerültem a KTM 990 Adventure közelébe? Nagyon egyszerű történet. Tudni illik, én nem szívesen ülök más motorjára, amit a baráti társaságom -persze jó szándékkal vezérelve- mindig próbálja valahogy kikényszeríteni az adott helyzetből. Kevés sikerrel. Ám egyszer a legegyszerűbb módszerhez folyamodtak: megfogtak, ráültettek, majd nem engedtek leszállni a KTM-ről. Onnan már nem volt menekvés…

Nem bántam meg. Legelső alkalommal csak pár kört mentem vele, majd visszaadtam rettentő boldog tulajdonosának. Aztán később újabb fondorlatos módon úgy alakult, hogy hosszabban is nálam tanányozott az osztrák földmunkás. Megint csak nem volt választásom: vagy hazamegyek vele, vagy… ha belegondolok nem is volt vagy. Másodszor sem bántam meg…


KTM 990 Adventure 2007

Eleinte óvatosan barátkoztam a gazdája által „DÖG”-nek keresztelt géppel, hisz tudtam, hiába enduró, nagyon más lesz mint a DL650-esem. Mikor felültem, meglepődve tapasztaltam, hogy bár a gyári adatok szerint az Adventure ülésmagassága 860 mm, ami nem számít alacsonynak, mégis kényelmesen leért a lábam, és egyáltalán nem éreztem kellemetlenül magam rajta. Sőt, jobban tudtam tartani magam, mint a DL650-en, melynek az ülése mindössze 820 mm-re van a földtől. Az üléspozíció is érdekes volt. Picit az az érzésem támadt, mintha karót nyeltem volna, kényelmetlennek azért nem mondanám.

Beindítottam, és a V2-esből az Akrapovic dobokon keresztül feltörő gyönyörű hang szó szerint simogatta a lelkemet. Én ugyanezt tettem vele, simi a tankra, majd megbeszéltük, hogy mivel én vigyázni fogok rá, ő is tegye ezt velem. Ez nálam kötelező rituálé. Amolyan női hülyeség, de eddig bevált 😉

A műszerfala számomra semmi extrát nem tartogatott. A visszajelző lámpákat kissé kicsinek tartottam, mert ha például nagyobb lenne az indexé, akkor sokkal jobban észrevehetnénk a véletlenül kint hagyott irányjelzőt. Induláskor rögtön az első, amit észrevettem, hogy a váltója merőben másként reagál. 1-esből üresbe rakni nem a legegyszerűbb műveletek egyike. Majd a későbbiekben érezhető volt, hogy a váltó nem igazán kedveli a finom, „nőies” mozdulatokat, inkűbb szereti ha határozottan kezelik. Következő szembetűnő dolog a kormány volt. Magas és rövid, és emiatt először furcsa is volt a kormányzás. Kissé úgy működött, mint egy bicikli. Az általam megszokott orrnehézség sem volt jellemző. Állíthatom, a KTM nem orrnehéz. 🙂 Ezáltal az alacsony sebességű, szűk manőverek lényegesen könnyebbek, mint a DL-el. Mikor elindultam, eleinte igyekeztem a gázkart nagyon finoman kezelni, mert sem egy komoly megugrást, sem egy esetleges véletlen kerekezést nem akartam megkockáztatni…


(DennyM): Egyik alkalommal, amikor lementünk egy titkos helyre gyakorolni motorozni, megnéztük hány személyes a KTM. Kiderült, hogy legalább 4. A képen egyébként hátul a motor tulajdonosa, előtte ezen teszt írója, utána párja,aki szintén megszégyenítően jól motorozik és legvégül én.

Kanyarokban érezhető volt az a könnyebbség, hogy nem húzza el a feje. Persze nekem pont ezt volt furcsa megszokni, de egy pár kanyar után valahogy tudtam élvezni 🙂 Rögtön az indulás után nem sokkal kezdhettem próbálni a fékeket, mely nem okozott csalódást. Persze mit vár az ember lánya egy ABS es motortól…

Mivel az egész utamat hegyen kezdtem, így hamar kitapasztaltam a motor kanyarodási hajlamait… szereti, és én is szerettem vele. Jól fordul, nem okoz neki problémát a szerpentinezés. Később a méreteivel is szembesülhettem, hisz belekerültem a remek budapesti dugóba, ahol szintén tökéletesen megállta a helyét. Gazdája mondjuk még könnyebbé tette a helyzetet, hiszen behajtható tükröket szerelt fel az eredetik helyett, melyekkel elkerülhető volt a kisteherautó visszapillantóinak módszeres kaszálása. A kormány tökéletesen elfért a legtöbb személyautó tükre fölött, így szinte végig lehetett suhanni – bár ez azzal a hanggal erős kifejezés – a sorok között.

Utam folytatásaként próbálgattam az erejét, és gyorsulási készségét is. Ezzel sem volt semmi gondja. Előzés, lassítás, újra előzés, és mint a kis angyal követte az utasításaimat. Ami a gázkarral kapcsolatosan igen gyorsan feltűnt, hogy igaziból nem is kell használni. Elég ha arra gondolok, hogy menni akarok, és a motor már megy is. Néha azon kaptam magam, hogy olyan sebességgel megyek, amivel nem is akartam, átlagon felül vevő a gyorsításra. Ő ment, mert menni akart. Igen. Ez a motor menni akar.

A futóműve természetesen nem lepett meg, hisz egy enduró motornak a csillapítás az egyik fő erénye. Könnyedén, és szinte érezhetetlenül siklik át az utak egyenetlenségein. A szélvédettségén lehetne mit javítani. Bár tudom, létezik hozzá túra plexi, ezen nem volt, és azért a felső testemet, és fejemet érte a huzat. Hazafelé macskaköves úton is kellett mennem, ugye micsoda csapás ez egy Adventure-ral? Erre találták ki, ilyen körülmények között valahogy minden helyére kerül a motoron, még az is, ami máskor nem az igazi. Kényelmesen ki tudtam állni, nem éreztem, hogy a motor el akart volna mászni alattam.

Megálláskor szembesültem egy másik dologgal, ami bár megszokás kérdése, de nem tartottam annyira kényelmesnek és biztonságosnak. Ez az oldalsztender volt. Nehezen találtam meg, és kissé messzire kellett érte nyúlnom. Tény, hogy terepezés közben így a megfelelő.

Összességében egy rendkívül jó motort ismertem meg. Alkatrészellátásról viszont inkább ne beszéljünk, mert az Magyarországon finoman fogalmazva nem a legtökéletesebb. Az is elmondható, hogy bár a vételár nem a legkedvezőbb, viszont ha azt nézzük, hogy minőségi alkatrészek vannak benne, akkor máris másként látjuk a dolgot. Ha valaki egy igazán sokoldalú motort szeretne, és el tud tekinteni az olyan problémáktól, mint a drága és nehezen érkező alkatrészek, akkor csak ajánlani tudom.


Niki a saját motorjáról is írt már.
A képre kattintva azt is olvashatájtok!

Comments

comments

MPS RAM MOUNT
KTM
MPS APRILIA
MPS Kawasaki Banner
MPS-Biltwell

Hírlevél feliratkozás