Tesztek

Bitti interjú

"mindent úgy látok, ahogyan már előtte kellett volna látni, és amit nem akartam soha elhinni..."          
Faster2
EuroMotor

– Lassan olyan vagy, mint egy Terminátor, Hányadik sérülésed ez?
– Sérülésből 40 fölött tartunk már az tuti. 50 felett a sérülések, törésből 34, operációkból meg most sikerült elérni a 11-et ami ugye a szerencseszámom, de ezt most nem tartom túl szerencsésnek, lehet, hogy számot kellene váltanom:)

– Pontosan mi tört el, és hogyan rakták helyre?
– Amint a képen láthatod a bal lábamban minden, szilánkosra tört a szárkapocs meg a sípcsont is, ami sajnos köztudottan a legnehezebben gyógyuló csont, az operáció súlyosságáról a véleményem, ha nem Dr. Popik műt vagy operál elképzelhető az is, hogy most nincs lábam. Ami még hátráltatja az egészet azaz, hogy a jelen törés életem második legszörnyűbb és legnehezebben törése ez előtt a bokám volt az, ami szinte ugyan így tört szilánkosra. A mostani törés a bokám felett 2 cm-el történt és ezért érinti az előző törést is, ami miatt évek óta bicegek.

katt a képre

– Egy tízes skálán milyen komolynak értékeled az eddigiekhez képest?
– Ennek értelmében a skálán 9.9 ha 10-es lenne akkor levágják a lábam, a fájdalom értékelésére viszont egy 12-es skála kellene.

– Legalább egyszer már beszéltünk arról, hogy mivel a cross pályán sem spórolósan mész, hanem mindent beleadsz, mint az aszfalton, ezért nem biztos, hogy ez a jó felkészülés neked. Most hogyan gondolkodsz erről?
– Azt ki kell hangsúlyoznom, hogyha gyorsan megyek a crosspályán, akkor nagyon figyelek, de a koncentráció miatt hiába is esek el nem szokott nagy baj történni. Ez a törés viszont mivel mindent magam intézek koncentráció hiányában egy olyan lassú, buta esés következménye, amit az ott jelenlévő motocrossos barátok el sem hittek, hogy bármi bajom következhet belőle.

– A sérülés hogyan befolyásolja a szezonodat?
– Mint ahogy látod, gyakorlatilag teljesen tönkretette, de nem csak a szezonomat, hanem az életemet is, viszont életem legszomorúbb, de egyben legértékesebb tanulságát megszerezni a nyolc hét nappaliban, vagy hálóban tehát a lakásba bezárva tehetetlenül nem tudok rá jobb szót döglésem alatt. Az pedig az, hogy az emberek leírtak gondolok itt előtte még barátoknak haveroknak jó sporttársaknak a hozzáállására. A kedvesemen kívül összesen 7 ember volt, aki gondolt rám az összes többi számára megszűntem létezni Magyarországról. Ezzel ellentétben a Man szigeti spanok (John MC Guiness, Steve Plater, David Knight…) tehát hírességek egy-két napi rendszerességgel kerestek, hívtak, hogy vagyok, remélik, hogy javulok, kitartás stb. Tehát hoztam egy elég radikális döntést. Tudom eddig sem voltam egy könnyen elviselhető alak, de most már nem fájdalmat vagy szomorúságot érzek, hanem sajnos ki kell ezt mondanom nagyon erős bosszúvágyat, és gyűlöletet érzek. Ennek megfelelően a kommunikáció azokkal az emberekkel akikben csalódtam, az részemről zéró lesz. Komolyan mondom, nem csak köszönni esik nehezemre, hanem a kézfogás egy találkozáskor részemről lehetetlen.

– Mit szóltak a támogatóid, szponzoraid?
– Hát ezen már csak röhögni tudok. Bajók Gábor Magyar Suzuki Zrt. kivételével senki nem vette fel nekem a telefont, illetve ha a barátnőm számáról hívtam és felvették, mindjárt visszahívlak” az a mindjárt elhúzódott 4-5 hétre is akár, akik olvassák ezt a cikket, nyilván tudják, hogy kikről van szó. Nyilvánvalóan úgy kezelnek, mint akinek vége de nem így lesz. Vannak ezek a szavak, hogy HIT, AKARAT, és BECSÜLET ezek tartják még bennem az erőt. Ezért hoztuk meg azt a radikális döntést az orvosaimmal, hogy annak ellenére, hogy most tényleg nagyon rossz az állapotom (gyógyulásról normál esetben is csak szeptemberben beszélhetnénk) én már március 15 óta, mások számára érthetetlenül, de terhelem a lábam. Hiszen ha terhelem, akkor van keringés, ha pedig van keringés, akkor hamarabb gyógyulok. Mindenesetre most a gyógyulásból én csak fájdalmat és pánikot érezek, de ha már belekezdtünk csináljuk.

– Mennyire viselt meg mentálisan a baleset? Megfordult a fejedben, hogy abbahagyod, és visszavonulsz?
– A sportbeli csalódások miatt már többször is megfordult a fejemben ennél az esésnél viszont még csalódások nélkül, a műtét utáni ébredésemkor az volt az első gondolatom életemben először, hogy ebből viszont már nem fogok felállni a padlóról.

Hogyan tréningezel így sérülten?
– Tréningezésnek nem igazán mondanám , esztelen hiába való próbálkozásnak tartom most, hiszen a tények március 15 óta legnagyobb kedvezményekkel napi 22 ezer forintot költök a lábamra a semmiből és gyakorlatilag változást nem igazán érzek. Hát ez nem ép a legnagyobb befektetés. Olyan háború van az agyamban, hogy az elképzelhetetlen, ami szerintem érthető folyamatosan csatároznak a mennem kell mindenáron gondolatok a “ mi a fax-nak csinálom ezt az egészet, hiszen senkit nem érdekel. Ez gyakran olyan düh kitöréseket hoz ki belőlem, hogyha valaki mentőt hívna rám azonnal zárt osztályra kerülnék.

– Ki irányítja a gyógyulást? Mi a terápia?
– Nekik nagyon köszönöm: Dr. Magyar Mátyás a Fájdalom ambulancia nevű helyen, ahol ion indukciós terápia mellett most már infúziókat is kapok, azt hogy Le Mans-ból hazatérve milyen plusz kezelésekkel fog folytatódni, arról még fogalmam sincs. A másik segítő kéz, akár szó szerint értve is Dr. Popik Ervin, aki bármire képes pl.: ha parám van, hogy szerintem rossz a lábam, akkor soron kívül, akár este 9-kor is fogad, röntgent csinálunk, kielemezzük és megnyugtat.

– Mikor ültél motoron utoljára?
– Egyszer sikerült belepréselnem egy 46-os csizmába a lábam pokoli fájdalmak árán, úgy hogy a bedagadt sérült résznek a feléig jött fel a cipzár aztán a bőrruhában és csizmában vezetve a Hungaroringre , itt volt az első és utolsó motorozásom március 28-án.

– Kapsz e támogatást a szurkolóktól?
– Igen tőlük kapok.

– Mi a következő lépés?
– Az hogy elmegyek Le Mans-ba április 15-én a híres 24 órás versenyre, ahol kihangsúlyozom magamnak bizonyítva, megpróbálom emberként átvészelni az év első világbajnoki endurance futamát.

– Mit vársz ettől az idénytől?
– Nem találok rá jobb szót , túlélést és egy két adrenalin bombának számító szép pillanatot, mást semmit.

– Megváltoztatott e benned valamit ez a baleset, vagy mindent úgy látsz, mint előtte?
– Igen mindent úgy látok, ahogyan már előtte kellett volna látni, és amit nem akartam soha elhinni. Ugye most kiderült, hogy ki a barát. A barát az barát, aki nem az viszont ellenség és ennek megfelelően fogok a továbbiakban gondolkodni és viselkedni. Nincsenek már illúzióim és nagyra törő álmaim.

Mi azért gyors felépülést kívánunk!!!

tesztmotor.hu

Kapcsolódó cikk itt: Bitter gipszben

Comments

comments

MPS RAM MOUNT
MPS APRILIA
MPS Kawasaki Banner
MPS-Biltwell

Hírlevél feliratkozás