Tesztek
MomoMánia: Yamaha X-Max 250 teszt
Korábbi tartósteszt motorunk új, tetszetős MomoDesign köntösben vizsgázott. Kíváncsiak voltunk, hogy vajon csak szemre, a külső, esetleg érzésre, a belső is változott?
Szöveg, képek: Benkő Zsolt (BenZso)
A 2008-as szezont ennek a 250-es robogónak az elődjével motoroztuk végig, így tapasztalat akad bőven ezzel a típussal kapcsolatban, ha mélyebbe ások az emlékezetemben. De nem is kellett sokat lapátolnom, hiszen ahogy ráültem erre a 2013-as momós változatra, azonnal a felszínre törtek…
Lényegében már a régi motor is nagyon jól szolgált, mindössze egy-két olyan baja volt, ami zavart, az pedig most meg is oldódott. Probléma volt, hogy a hidegindítást követően rángatva indult el álló helyzetből a korábbi 250-es X. Miután bemelegedett, már nem volt gond, de most már hidegen járatva sem tapasztalható ez a jelenség.
Így a motorjában/hajtásában érezhető változások ennyiben (a lényegben) ki is merülnek. Bár a régi modell is elég jó volt, de többet fogyasztott, mint ez. Az idei X-Max számokban kifejezve 3,5 és 3,8 literes fogyasztást eredményezett 100 kilométeren, vegyes városi és ingázó használatban Nagykovácsi és Budapest között. A régi ezt 4,5 literrel abszolválta…
Ugyan volt még egy aprócska baja a féknek is, amit a fékbetét anyagának a cseréjével úgy néz ki, megoldottak, mert most már a fékhatás is jó. A hatalmas csomagtartó továbbra is nagyon praktikusan (ki)használható, kár, hogy egy kis világítás nem került még bele az évek során… Erről is született anno külön cikk – így most maradjunk a Momo-mániánál, amely egyre nagyobb méreteket ölt a Yamaha berkein belül.
Az iwataiak összeálltak az egyik legnagyobb felvevőpiacuk designereivel és rájuk bízták a Design elkészítését amely valljuk be, elég jól sikerült, pedig semmi különleges nincs rajta… Viszont a Momo szerintem túlságosan nagy feliratokat ragasztott az idomokra – itt érvényesülhetett volna “a kevesebb több” mondás, de ők ezt a vonalat követik már régóta, és úgy néz ki, a vásárlóknak ez be is jön.
Ilyenek az új nyitott Momo robogós sisakok – egyre divatosabbak. Mi is használunk már ilyen Yamaha dizájnos sisakokat, amint azt láthatjátok már egyes tesztekben. Először KT kolléga vitt ilyet magával Olaszországba az X-Max 400-as menetpróbájára, én pedig ezen a 250-esen próbáltam ki először, milyen a gyakorlatban a stílusos kupak.
Mivel egyre fontosabb a stílus a motorozásban, ezért mi is beadtuk a derekunkat az ilyen nyitott sisakoknak… No meg azt sem árt szem előtt tartani, hogy a hőségben igen jól jön a városban, ha egy kis plusz levegő simogatja arcunkat (csak a flaszter ne simogassa! – a szerk.)
Ezek a “Jet Speedblock” (utóbbi a Yamaha híres versenymintája) sisakok egyébként nagyon igényesek, a kidolgozásuk is nagyon finom, aprólékos. Például a plexi forgáspontjain 1-1 gyönyörűen kivitelezett, szálcsiszolt hangvillás logó található, illetve ez a motívum a bélésen is helyet kapott. Mint ahogyan a két ország zászlaját is bevarrták az állszíjba – ezzel is ünnepelve ezt az olasz/japán kapcsolatot. Prémium-kategória lévén természetesen karcálló plexivel és beépített napszemüveggel érkeznek – bővebben hamarosan Kirakat rovatunkban!
A Momo robogós bukókat a Yamaha márkakereskedésekben keressétek!
Az alacsony szélvédő is a MomoDesign része, mondjuk nekem amikor anno lehetőségem volt valami extrát választani a régi modellre, akkor is egy ilyen kisméretű plexit választottam. Ettől sokkal dögösebbnek néz ki a motor és az sem mellékes, hogy ha már motorozunk, akkor fújjon az a menetszél bennünket – főleg városban. Vagy ti nem így gondoljátok?
Na szóval kicsi plexi… Az, hogy kicsi ,rendben van, de hogy igazi karbonból van a felfogatása, az már ritkaságszámba megy. Manapság minden karbonnak látszó…ezen pedig ami annak néz ki, az is. Lehet, hogy ettől kicsit drágább az előállítása, de ezek a finomságok adják meg egy motor karakterét. Ezek az apróságok olyan dolgok, mint az ételben a fűszer. Anélkül is meg lehet enni, de azért sokkal finomabb fűszeresen. Azt hiszem, ezzel mindenki egyetért.
A másik dolog a színválasztás. Nekem ezek a sötét színű motorok nem nagyon tetszenek, de nem véletlenül lett ilyen sötétszürke az alapszíne a gépnek. A vásárlóközönség igen nagy számban ezt a fekete-árnyalatot kedveli. Érdekes, hogy Olasz- és Franciaországban, ahol minden sarkon áll 2-3 ilyen X-Max, ott eladhatatlan lenne pirosban, vagy lilában esetleg, és még sárgában is…
Nekem például sárgában tetszene a legjobban, de én nem vagyok az átlag vásárlóréteg tagja, ez már többször kiderült :) Ami még tetszik a régihez képest, hogy ennek a műszerfalán már van fordulatszámmérő is, amely szintén momós háttér előtt jelenik meg.
Az új 400-as X-Max – jól sikerült – milánói menete után (premier teszt) kíváncsian vártam, “mit tud százon” a kistesó. A 250-es legalább olyan minőségi benyomást keltett a Yamaha garázsában, mint a friss 400-as a sajtóbemutatón. Bár ez a “szürkeárnyalatos” Design nem a kedvencem (milyen jól mutatna mondjuk a sisakom színében, piros fehérben!), a kidolgozás példás, semmi gagyizás.
Szerencsére ezen sem volt ABS, ezért ugyanolyan finoman lehetett keresztben úsztatni a hátulját a pesti flaszteren, mint a 400-asét a Comói-tó körüli szerpentineken. Imádnivaló ez a fék, mert amellett hogy jól adagolható, viszonylag erős is – bár a 400-as dupla tárcsája jobb, de ez sem rossz. Robogókon egyelőre az X-Max fékek a mércék nálam, bár még egyszer mondom, blokkolásgátlóval még nem próbáltam.
Emlékszem, a 400-as nagyon kellett volna nekem, mert a városba és a Kakucs-BP távokra is tökéletes. Ugyanezt elmondhatom a 250-esről is, az ereje bőven elég a városba és pont jó a bejárásra – főleg ilyen fogyasztás mellett. Yamaha János jól megfogalmazta: a lényege, hogy a 250-est a 400-astól a Budapest-Kecskemét távolság különbözteti meg, azaz Kecsóra menni már kellemesebb a 400-assal, de Kakucsig még pont jó a 250-es. János kecskeméti, én pedig kakucsi vagyok, így nem fogunk összeveszni az új X-Maxokon…
És ha már Kakucs, a Ringet sem hagyhattam ki a tesztprogramból – mivel az X-Max szereti a kanyarokat és a jó minőségű aszfaltot, főleg együtt (a rossz utat viszont nem, a hírhedt “Öregországúton” kiderült..). Az élvezeteknek a középsztender szab határt, mindkét oldalon, igaz, ez már a körforgalomban kiderült. Ennek ellenére még a pályán is élveztem a közepes X-szel menést – szóval ez is kéne, nagyon. Lehet bele pakolni bőven, kényelmes is, Domino szerint hátul is – tehát tartóstesztre, ha lehetne, megint… /Kovács Tamás
A 250-es blokk bőven elég a városi, illetve az agglomerációból történő közlekedéshez. Anno a régivel bejártam a fél országot és arra is jó volt. A negyedliteres X-Max elég jó választás olyanoknak, akik sok csomaggal. napi szinten közlekednek motorkerékpárral. Kényelmes, tágas, gazdaságos és mostantól már trendi is. Mi kell még?
Ja, hogy nincs benne csak 20 lóerő? Nem is kell több, ha nyugodt tempóban szeretnénk motorozni. Ja, hogy nincs benne fordított teleszkóp? Erre is lehetne ugyanaz a válaszom, hogy nyugodt tempóban… De!
A futóművén azért lehetne kicsit még finomítani, mert a kátyúkat és a nagy szintkülönbségeket nehezen tolerálja, nem úgy, mint a Tmax, amelybe – komolyan mondom, hogy – a világ legjobb robogófutóművét építették.
TM Ítélet: összességében nézve ez a 250-es nagyon jó választás lehet azoknak, akik új robogó vásárláson törik a fejüket. Mi még mindig, vagy továbbra is szeretjük az X-Max-et…
Előnyök / hátrányok – Yamaha X-Max 250 MomoDesign 2013
|
Kövess bennünket az Instagramon is!
