Tesztek

Michelin Power Pure próba – 2. rész

Elmélet után jöjjön a gyakorlat. Bevetésen a Power Pure
Faster2
EuroMotor

Amikor az ember megszerzi élete első, gyári szilikontól fénylő, nem turkálóból kilóra megvett motorgumiját, hasonló érzések kavarognak benne, mint mikor meglátja a gyerek kezdő lépéseit. Felemelő, és sajnos ritka. Ugyanis a két kerekűekre szánt kaucsuk ára szinte vetekszik az aranyéval, az arany pedig fájó módon az üzemanyagéval. Emiatt sokan egyszerűen nem tehetik meg, hogy új cipőben járassák kedvencüket, és inkább mások, a szagtól már szétesőben lévő használt csukáit húzzák a motorjuk lábaira. Pedig tudva levő, hogy a mechanikai biztonság mindig az abroncsoknál kezdődik, legalább annyira fontos részeként a motorozásnak, mint a bukósisak…

No, persze nem akarok álszent lenni, én sem mutatok jó példát. Ha minden zsebem kifordítom sem potyog elég zseton a földre ahhoz, hogy mindig új gumikat húzhassak belőlük a motorom felnieire, hiába lenne ez a követendő. A Snowfoxnak hála most mégsem kellett kompromisszumot kötnöm, s nyár közepétől egészen ősz végéig a franciák legfrissebb lábbelién, a Michelin Power Pure-on taposhattunk én, és a motorom. Eddig nagyjából 3.000 km-nyit kentem fel belőle az ország útjaira, pályáira, szárazon, esőben, tanulás és oktatás közben egyaránt. Egész változatos körülmények között teltek a hónapok, s teszt címszó alatt igyekeztem a lehető legszemetebbül viselkedni a gumikkal.

Az én olvasatomban a Power Pure egész más fejlesztési irányt képvisel, mint a megszokott. Ugyanis a motorunk kellemesebb hangulatáért első sorban nem a keverékkel kezdtek varázsolni a francia mérnökök, hanem magával az abroncs felépítésével. Visszanyúltak a kályhához, áttervezték az alapokat, s ezzel a húzásukkal jelentős súlycsökkenés lett a jutalom. Nem sűrűn hallunk ilyet a gumiknál ugye? Pedig rugózatlan tömegként minden egyes leadott dekája óriási befolyással van a motor kezelhetőségére. A szerkezet a gumigyártás alfája, az omegája pedig maga a kaucsuk és az ahhoz kavart „fűszerek”. Lesarkítva előbbi szolgáltatja a dinamikát, utóbbi pedig a motoros istenek égi mannáját, a tapadást. Persze azért nem ennyire egyszerű a képlet, de legalább jól hangzik..

Hogy a Michelin miként főzte ki a Power Pure-t, miben más és mit érdemes tudni róla, azt a teszt első részében írtam le. Érdemes belekukkantani, annál is inkább, mert gonosz módon nem ismétlek belőle. Most inkább azzal szeretnék foglalkozni, hogy az elmélet mit is mutat a gumigyilkoló valóságban.

Versenypálya – Hungaroring

A hivatalos, gyári specifikációk szerint a Power Pure alapvetően -számszakilag 80%-ban- közúti sportgumi. Nem tudom miként lehet ezt kiszámolni, de a maradék 20% a mi nyelvünkön nagyjából azt jelenti, hogy ha túristaként hirtelen a boxutcában találjuk magunkat, akkor nyugodtan mehetünk tovább radírozni a pályára is. Sőt, még kímélni sem kell. Ettől függetlenül rendszeres amatőr versenyzésre kevésbé ajánlom.

Úgy esett, hogy az első métereket rögtön a Hungaroringen kapták tőlem a Michelin karikái. Első sorban nem a stopperre, hanem a Pure visszajelzéseire koncentráltam, szerettem volna megérteni, megérezni a működését és a súly csökkenéséből adódó előnyeit. Ehhez viszont alapvető fontosságú a helyes guminyomás beállítása, ami nem olyan egyszerű tantárgy, mint azt sokan képzelik. Ha korrektek akarunk lenni, nem hogy márkánként, de típusonként is nagyon eltérőek lehetnek a számok. Persze azért közúton ez senkit se izgasson túlzottan fel.

Információ híján sztenderd értékekkel kezdtem (2,1 bar elől és 1,9 hátul, ez a legtöbb esetben jó szokott lenni), majd pár melegítő és bekoptató kör után belátogattam egy nyomás kontrollra a boxba. Talán köszönhetően a túlzottan jó nyári időnek, a szokásosnál valamivel magasabb értékeket mértünk, emiatt elől 0,3, hátul pedig további 0,2 bar-t eresztettünk. Ez azt jelenti, hogy hidegen az optimális beállítás valahol 1,9/1,7 körül lehet, de ezt egyetlen próba alapján egyelőre nem szeretném kőbe vésni. Próbálgassátok ti is.

Nagyon gyorsan melegszik ez a típus. Szinte egy kör és máris képes a tutira, ami közúton sem elhanyagolható előny, sőt. Ha pedig eléri az optimális hőfokát, szinte vetekszik a nagyokkal. A mogyoródi gumipróba a gumi mellett egyben verseny fékbetét teszt is volt, amiben abszolút partnerként viselkedett a Michelin. Őrült féktávokat lehetett venni a kombóval, a gumi alig-alig nyikkant csak meg.

A kanyarokban is magabiztosan éreztem magam a Pure-okon, a tempó növelésével sem jöttek ki a sodrukból, igaz, a tempót nem versenyzőkhöz igazítottam. A visszajelzései nem kiemelkedőek, de mindenképpen megfelelő információt szolgáltatnak vissza. Bátran merem mondani, az átlag halandók maximálisan meg lesznek elégedve vele bármelyik pályán.

Sportosan, kicsiben – KakucsRing

A KakucsRingről tudva levő, hogy elég kicsi pálya. Nincs tempó, nem nagyon jár kettes-hármas fölött a motor, így a legnagyobb sebesség is csak 120km/h körül mozog. Ellenben kanyarból kanyarba esik az ember, ami miatt óriási szerepet kap a felnikre húzott kaucsuk „könnyedsége”. Ez egyébként jellegében nagyon hasonlít az ún. szerpentinezésre, mert józan eszű ember az úthibák és a környező terepakadályok világában sem kanyarog gyorsabban. Mivel kellemeset a hasznossal alapon egész délután oktattunk Kakucson, volt időm kitapasztalni, milyen is a Power Pure, ha nem versenyzünk, csak “lemegyünk a grundra rugdosni”.

Nagyon szimpatikus a gumi profilja. Élesen, magától értetődően fordul rajta a motor és könnyedén kihasználni az egész futófelületet. Mivel az oldalán egész puha a keverék, kanyarokban jóval nagyobb játékteret kapunk, mint amire számítani lehetne. Persze Kakucson ez kevésbé jött ki, főleg, hogy alapvetően nem túl tiszta a pálya és tempó sincs, de kicsit visszacsatolva a Hungaroringre, ez igen magas fokú biztonságérzetet kelt, főleg a kezdőkben. Ami viszont ezen a kis ringen is szembetűnő volt, az a gumik, és általuk a motor irányíthatósága. Eszemben nincs bemagyarázni, de a megszokottnál mintha lazábban vettem volna a pálya számtalan lassú kanyarkombinációját, ez pedig simán betudható a Michelin súlycsökkentésének.

Hétköznapokon

A teszt előző részében már pedzegettem, hogy ha lesarkítjuk a kérdést, akkor utcai motorozás közben (azonos kategóriában) alig-alig érezni különbséget sportgumi és sportgumi között. Álszent lennék, ha azt írnám, hogy a Pure sokkal jobb, vagy ha húznám rá a szám. A világ forgását a főváros útjain ez a gumi sem változatja meg. Olyan persze van, hogy egy típus lassabban melegszik fel, városba túl lágy vagy a hegyekbe túl kemény keverék, és a tartósság sem egy utolsó szempont.

A legszembetűnőbb, legegyedibb vonása a Pure-nak, hogy rettenetesen nyomás érzékeny. Elkövettem ugyanis azt a hibát, hogy a Hungaroringezés után nem fújtam vissza az egészséges 2,3/2,1 bar körüli értékre, én meg nem értettem, miért ennyire szar közlekedni a motorommal. Nem vagyok hülye, gyorsan rájöttem a turpisságra, és a beállítás után minden visszaállt a normális kerékvágásba. Visszakaptam az RR kellemes tulajdonságait, sőt, úgy érzem még jobb is volt a szokásosnál. Amúgy ez a nyomásérzékenség talán a gumi új, könnyű és vékony szerkezetének köszönhető. Mindenki döntse el magának, mekkora hátrányt jelent ez az állítgatósdi neki. Aki nem variál annyit a nyomással, annak vélhetően semennyit.

A keverék nem hogy megfelelő, de a vártnál határozottabb tapadást ad. Arra célzok ezzel, hogy ha keményebb összetételt választottak volna sem lenne baj ezen a téren, igaz, akkor a maradék 20%-ának is integethetnénk, már amennyi a verseny jellegű használatát illeti. A Pure több komponensű, a közepétől sávosan lágyul a keveréke, amitől lusta stílusban is közel egyenletesen kopik a gumi, megtartva a hegyesnek mondható profilját. Ettől nem csak a kezdetekben, hanem több ezer kilométer után is megmarad az átlagon felüli fordulékonyság.

Utcai guminál fontos kérdés, hogyan viselkedik esőben. Ezzel azért mindig óvatosan bánik az ember, főleg ha már járt pórul nedves úton, de amennyire csak lehet, próbára tettem a Michelin-t. Három féle képpen lehet feltérképezni egy gumi képességeit vizes felületen: meg kell nézni mennyit bír fékezés, kanyarodás és kigyorsítás közben. Fékezésnél egyszer sem tudtam annyira tökös lenni, hogy megindítsam a motor elejét, de ez talán inkább az én kritikám, mint a gumik dícsérete. A hátulja persze ficereg, akár még motorfékre is, de ez teljesen normális.Kanyarokban szintén nem vállaltam be többet, mint szoktam, nem vagyok saját magam ellensége, s egyben a motorszervizek barátja. Egyszer sem volt baj a nedves íveken, ezt is kipipáltam. Ám gázadáskor ismerszik meg igazán a nedves tapadás, és ezzel már biz’ mertem vadulni.

A Hondán eddig próbált gumik (Bridgestone BT015, BT016, BT003, Michelin Power One, Pilot Power, Pirelli Supercorsa, Continental Race Attack) közül eddig a Pure viselte legjobban magát. Persze apró különbségek vannak csak, de tetszik, hogy például fél nedves fél száraz úton is inkább kerékre jön a motor, mint hogy elcsúszna. Ez összefüggésben van a kiváló melegedési tulajdonságaival, azaz a enyhe nedvesség nem feltétlenül hűti vészesen vissza a kaucsukot.

Tartósság

Sportgumi választásnál különösen fontos szempont a tartósság. A legtöbbünknek a hasonszőrű gumikkal az ég világon semmi gondunk nem lenne, de azzal igen is tele van a zsákunk, hogy motortól és motorozási stílustól függően akár már 3-5.000 km után dobhatjuk a kukába őket. A tapadás és az élettartam erősen háttal állnak egymásnak, ha az egyik pozitív irányba indul, a másik homlokegyenest. Ezért is hülyeség pályagumival közlekedni a mindennapokban, mert kétszer olyan gyorsan fogy, közben meg fele annyira sem használjuk ki a képességeit.

Én egyelőre 3.000 vegyes km-t használtam a Power Pure-okat, az alapvető koncepcióm városban sem a kímélet volt. Kapott Hungaroringet és Kakucson is megfordultam vele néhányszor, közúton meg annyira gyilkoltam őket, amennyire csak lehet. A kezdeti kb. 4mm-es profilmélységből most középen 3,1, oldalon 2,8mm körül értékeket lehet mérni. Ahhoz képest, hogy nálam mit és hogyan kap, és hogy van benne jópár pályakilóméter is, ez nem mondható rossznak. Az én kezeim között legalább 4.000 km-t kell még bírnia, de ez persze csak később fog kiderülni. Tavasszal folytatom a kínzást és terveim szerint még egyszer jelentkezek majd a gumik állapotáról.