Tesztek

Michelin Power Pure próba – 1. rész

A Michelin idei sport újdonságát tesszük próbára. Ebben a részben először megismerjük a típust.
EuroMotor
Faster2

A motorgumi választás körül-belül olyan nehéz, mint egy ismeretlen, külföldi étteremben ebédet rendelni. Ott a díszes étlap, rajta a bőség zavarával, a felét nem is értjük, aztán a betűk helyett elkezdjük inkább az árakat sasolni. Ám ezzel sem vagyunk beljebb, az ár legkevésbé sem szinonímája az íznek, vagy az adagnak. Inkább nézünk balra, tekintgetünk jobbra, lessük hogy ki mit eszik, hátha a szemünk majd tudni fogja, mi lesz a legjobb. Aztán kis idő után, egy felszabadító vállrántás kíséretében választunk, lesz ami lesz….

Tényleg nehéz megtalálni a motorunkhoz, no meg saját stílusunkhoz leginkább passzoló abroncsot, legalább is ha az ínyencebbek közé tartozunk. Mert ha kisebbek az igényeink –már pedig utcai halandókként általában kevesebbet foglalkozunk a teljesítménybeli különbségekkel-, akkor valamivel egyszerűbb a képlet. Vagy mégsem, hiszen még mindig ott van a sokat emlegetett ár-érték arány kérdése, mert ugyan ki ne szeretné a legjobbat kihozni a pénzéből. Olcsót, de jót? Vagy jót, de melyiket? Na igen, erről beszélek.


A közúton is használt sportgumikat nem kímélei az élet. Pályán tapadjon, legyenek jó visszajelzései, de legyen tartós is közútra, hogy ne kelljen már a szezon felénél levetni.

Én a saját motorom (CBR600RR) alatt már sok félét kóstoltam, és többé kevésbé egyiktől sem hánytam. Mindenesetre azt az alapvetően közúti sportgumit, ami versenypályán is engedi a komolyabb időket, tartós is, hidegen is jól működik, azaz lényegében mindenféle egymásnak ellentmondó igényt kielégít, még mindig bőszen keresem. Ámde van új jelentkező!

Most egy új szakács remekét, egy egész finom, ínyenc darabot szeretnék elétek tálalni, a Michelin Power Pure-t. A specifikációi szerint ez a gumi jó eséllyel indul az „ajánlom” plecsniért, de mielőtt bármilyen véleményt mondanék róla, és esetleg megrendelnénk a pincértől, ismerjétek meg ti is.


Egy nagyon friss, kiváló jelölt a sportgumik felnieire.

A franciák 2004-ben álltak elő a Pilot Power típussal, ami óriási sikert aratott a sportmotorosok körében. Aztán 2006-ban, közeledve a trendekhez, igazodva az igényekhez, lehúzták a leplet a Pilot Power 2CT-ről, mely az oldalán és közepén húzódó különböző keverékek kombinálásával oldotta meg az egyenletesebb kopási képet, tovább javítva a gumi élettartamát. Az idén bemutatott Power Pure lényegében a gyár második generációs 2CT abroncsa (mondhatni a Power 2CT utódja, bár ez így nem igaz), melyet általános felhasználásra (85%-ban közút), de első sorban szintén sportmotorokra szántak.


A Michelin gumik felépítése, és használati jellege

Talán elsőre furcsán hangzik, mert ebbe általában bele se gondol az ember, de a mérnökök fő célja ezúttal a világ legkönnyebb, két keverékű sportgumijának kifejlesztése volt. Hogy miért? Mi szerepe van a súlynak? Nagyon is sok, hiszen a rugózatlan tömeg lefaragásával nagyban javulnak a motor tulajdonságai. Nem véletlen, hogy a versenycsapatok szinte ölni tudnak néhány mínusz dekáért (ilyen-olyan magnézium, karbon alkatrészek), gyakorlatilag sokszor fontosabb, mint a plusz pár lóerő. Ráadásul a Michelinesek felismerték, ha ezen javítanak, az mindenre jótékony hatással lesz, tehát lényegében minden téren fejlődnek.

Ha kisebb a rugózatlan tömeg, akkor a futómű jobban reagál az út egyenetlenségeire, amiből nálunk bizony akad bőven. Emellett csökken a kerék tömegéből fakadó forgási tehetetlensége, ami miatt egyrészt jobban gyorsulunk, másrészt a kisebb giroszkopikus hatás miatt sokkal könnyebb irányváltásra bírni a motort, sőt egyáltalán irányítani. A rugózatlan súlycsökkentéssel tehát csakis nyerni lehet, ráadásul rengeteget. Az ügy érdekében új technológiát találtak ki a Michelin mérnökei, az LTT-t, azaz a Light Tire Technology-t.

Hogy mi a lényege? Például, hogy a gumi futófelülete alatt nem a hagyományos acélszálakkal erősítik az abroncs szerkezetét, hanem egy, a DuPont szintetikus kevlár szövetéhez hasonló anyaggal, nevezetesen Aramid “övekkel”, mely azonos súly mellett ötször erősebb a megszokott acélnál. Ez ugye azt is jelenti, hogy azonos tartáshoz, jóval kisebb súlyú anyagot kell felhasználni. Emellett a Michelin azt is megoldotta, hogy az első és hátsó abroncsban egyaránt csak 3 merevítő réteg következzen, a szokásos 4, de inkább 5 helyett. Az eljárás szupertitkos, mint ahogy a használt anyagok milyensége is.

A lényeg az eredmény, a gyár mérései alapján pedig  a hasonló konkurens abroncsokhoz képest átlagosan majdnem 1 kg-mal könnyebb a Power Pure szett. Ez kb. 9-10% mínuszt jelent, hiszen általában 10-11 kg között mozog egy pár új sportgumi tömege, a Pure pedig egész pontosan 9.590 gramm (120/70 és 190/50-es méretnél). Természetesen az sem mindegy, hogy mindez honnan kerül le. Ez esetben az ~1kg-nyi mínusz ugye a gumi felső rétegeiről, ami annyit tesz, mintha a felnin spórolnánk 3, vagy a féktárcsákon 4kg-ot. Remélem nem kell hangsúlyoznom, hogy ez őrülten sok!

A fogyókúrát mi is igazoljuk, amihez még akár mérleg sem kell. Amikor elhoztam a gumikat, összehasonlítottam a Power One-nal, és mérleg nélkül is érezhető volt a különbség. A Michelin szerint a Pure gördülési ellenállása is 10%-kal javult, ezt saját mérések híján kénytelen vagyok én is csak elhinni.


Nincs 10kg a két gumi. Ez egyedülálló a piacon!

Pár szót megérdemel a 2CT tulajdonság is. A képen jól látszik, hogy a Pilot Power 2CT-hez képest a Pure-on hogyan helyezkednek el a különböző keverékű sávok az első és a hátsó gumin. A középső, keményebb rész mindkét esetben keskenyebb, tehát már kisebb dőlés szögnél is a puhábbik felületét használhatjuk az abroncsnak. Például 36 fokos szögnél az új Pure 28%-ban már a tapadósabb részén is érintkezik az aszfalttal (az “előd” egyáltalán nem), míg a hátsó teljes mértékben azt használja. Nem kell mondanom, a tapadásunk így nagyságrendekkel nagyobb, viszont a futásteljesítmény –többek közt a kisebb súly miatt- nem lett kevesebb, sőt.

És még azt is érdemes megemlíteni, hogy a mintázatának is rettenetesen fontos szerepe van. Egyrészről a vizes útfelület vízmolekulái azokon keresztül távoznak, hogy az kevésbé zavarhasson bele a tapadásunkba. Ebben persze még semmi különleges nincsene, minden más típuson is így működik. Viszont a mérnökök az első és hátsó gumik közepén és legszélén is hagytak egy futásirányban értve egybefüggő sávot, ahol egyáltalán nincs profil. Más szóval élve ott slick (azaz sima) a futófelület, ami száraz időben jár a szokásosnál nagyobb teljesítménnyel, azon belül is inkább versenypályán az egyenesben való kigyorsításnál, illetve az abroncsok legszélének való használatakor. Ez sem a “spanyol viasz” kategória, de attól még jár érte plusz csillag.

Impozáns tulajdonságok, nem véletlenül csillant fel a szemem a Power Pure-ra, amikor először futottam össze vele az idei Motorfesztiválon. Hiába, a Michelin kivonult a MotoGP-ből, így óriási tapasztalattal felvértezve sokkal nagyobb büdzsé maradt a farzsebben a közúti termékek fejlesztésére, ami ilyen nagyszerű gumikhoz vezet, mint ez is.

A cikk következő részében már az evés következik abból a bizonyos puding próbájából, hiszen az elmélet mit sem ér, ha a gyakorlat nem igazolja. Addig még kicsit koptatjuk közúton, és versenypályán is megnézzük, mire képes. Jóságosak vagyunk a gumihoz, hiszen a teszt társa egy 2007-es CBR 600RR, azaz csak (névlegesen) 120LE-t kell kibírnia. A második részhamarosan jön, legyetek mégegy kis türelemmel.

Pályagumiteszt Rizmayer Gáborral

Tavaly megkíséreltük a lehetetlent, amire a magyar motoros médiában még eddig nem volt példa. Összeszedtünk négy különböző márkájú pályagumit, és egy versenyző, az IDM-ben szereplő Rizmayer Gábor segítségével összehasonlítottuk őket. Sok féle szempont alapján méricskéltük az egyes típusokat, és amit lehet, azt objektív eszközökkel is megmértük.

Ha kíváncsi lettél a tesztre, kattints a képre!


A teszt olvasásához KLIKK a képre.

Comments

comments

MPS RAM MOUNT
MPS APRILIA
MPS Kawasaki Banner
MPS-Biltwell

Hírlevél feliratkozás