Tesztek

Az Ördög koffert visel: KTM 1290 SuperDuke GT premier teszt

Így is lehet túrásítani: a KTM nem vett el semmit a SuperDuke R kvalitásaiból a GT verzió megalkotásakor, sőt inkább hozzátett...jól tette!
Euromotor3
MotoStar

Szöveg: Kovács Tamás Képek: BenZso, KT

Angol levél formájában érkezett az invitáció a narancssárga Gran Turismo próbájára – az ilyen e-mailek eddig spanyol vagy olasz menetpróbákra szóltak, de változnak a dolgok.

Ez a levél egyenesen a szomszédba, Ócsára szólt – kakucsi gyerek lévén, amolyan ponyvaregényesen válaszoltam: 10 perc az út, 5 perc múlva ott vagyok. Végül is nem baj, ha nem a világ másik végére kell utazni “a világ leggyorsabb sporttúra motorjáért”.

16 kilóval nehezebb a naked verziónál, de ezt nevezhetjük hasznos tehernek is, mert a javunkat szolgálja: megerősített segédváz, félaktív futómű, kényelmesebb nyergek, nagyobb szélvédelem…és gyengébb nem lett!

Ez utóbbi idézet egy másik hivatalos levélből való, amiben a narancssárgák mindenféle szerénykedés nélkül elárulták, mit “rejt” az 1290-es SzuperHerceg (premier teszt) neve után csapott GT szócska.

A 171 lóerős GT az osztrák izomnaked (összehasonlító teszt) túraverziója, állítható magasságú plexivel, 23 literes tankkal, megerősített segédvázzal (a dobozok, utas és ezzel a plusz súly miatt) és kényelmesebb ülésekkel a hosszabb utakra – nagyjából ennyit.

Ready to Travel – Travel fast… A túra unalmasabb óráiban volna lehetőség szöszmötölni az okosműszerfalon bőven – de hol lesznek itt unalmas órák?!

Ez egy jó értelemben vett “ennyi”, ugyanis az olyan bonyolult kifejezéseket, mint a vázgeometria vagy motorkarakterisztika leegyszerűsítették azzal, hogy hozzá sem nyúltak. El lehet képzelni, mit kapunk: ugyanazt a brutális csapatós Bestiát, csak nagyobb kényelemmel.

Sok időm nem volt odafelé ezen gondolkodni, mert hamar a GT extra kényelmes, opciós ülésében találtam magam, amint a műszerfallal ismerkedek. KTM Norbi még megkérdezte, kellenek-e a dobozok, és már nyitotta is a kaput.

Innen nézve akár alap-SuperDuke is lehetne – és ezt menet közben is érezni lehet, az R verzió minden előnyével együtt!

Ezután azonnal válaszút előtt találtam magam: vagy rögtön elvégzem a hírhedt futóműtesztet az Inárcs felé vezető Öregországúton (amihez az Adventure jobban passzolt volna…), vagy inkább kerülök kicsit, és megnézem az Ócsai Tájvédelmi Körzet kanyarjait.

Ez a KTM nyelvén azt a kérdést vetette fel, hogy Sportba vagy Comfortba kapcsoljam-e a félaktív (tehát menet közben is állítható elektronikus) futóművet. Természetesen az előbbibe billent a kapcsoló, és ha már így alakult, a gyújtástérkép-választó is… (Különben is, ki az a hülye, aki egy ilyen motorral ne kerülne?!)

A 48mm-es WP USD villa (elektronikus állítással) és a Brembo Monobloc féknyereg (kanyar ABS-szel) ez alkalommal is ütős páros…

Az említett Tájvédelmi Körzet olyan ezen a környéken, mintha elmentél volna jó messzire a hegyekbe – csak a hegyek hiányoznak. De a KTM GT is egy más világ: arra a bő másfél percre, míg keresztül szeltem az 5-ösig, konkrétan libabőrös lettem rajta…

Olyat tol álló helyzetből, vagy akár kifelé a kanyarból, hogy azonnal az jutott eszembe, hogy tegnap (1-jén) ezzel kellett volna indulnom Kunmadáron: tuti dobogóra álltam volna a ModiTwinek (kéthengeresek) között… Nem vicc, lehet hogy még az épített motorok is meglettek volna! 171 lóerő, két hengerből…

Az alapok (szerencsére megmaradtak)

Majdnem pontosan két évvel ezelőtt próbálhattuk ki először a SuperDuke R-t, amelyet hosszas csinnadrattával, Jeremy McWilliams gyári fejlesztő-tesztpilóta aktív közreműködésével harangoztak be a mattighofeniek. Mint a hungaroringi menetpróbán (onboard videóval) vagy a későbbi összehasonlító tesztünkön kiderült (a BMW S1000R ellen), jogosan húzták-vonták az orrunk előtt a narancssárga mézesmadzagot, mert a motor korszakalkotóra sikeredett: méghozzá az elektronikus segédletek korszakának mérföldköve, addigi legjobban sikerült darabja, amely a majd 180 lóerős (V2-es!) teljesítmény élményét is fogyaszthatóvá varázsolta az utca motorosa számára… Bővebben a teszt(ek)ben!

BenZso a Hungaroringen a Bestiával

Irányjelzővel egybeépített kanyarfényszóró – látványos, akárcsak az egész (hatalmas) hűtőidom

Mivel a tájvédelmiben mindig hűvös van a hatalmas fák és a párás környezet miatt, itt kezdett először villogni a műszerfal, mert erre még nem teljesen száradt fel az aszfalt. Na nem ezt jelezte, hanem hogy folyamatosan túlforog a hátulja.

A dolog (valódi!) szépsége, hogy ezt magamtól is észrevettem: ugyanis a kipörgésgátló a legjobb fajtából való, hiszen enged annyit csúszni, hogy Kalliónak képzeljük magunkat – de azért vigyáz ránk. És a lehető leggyorsabb kilő minket…

A plexi szerszám nélkül, manuálisan állítható, de autópályára (180 centihez) már jobb lenne az opcionális túraplexi

A kigyorsítások nem csak hátul, elöl is “szépek”: a TC az apró egykerekezéseket (amik a lehető legjobb gyorsuláshoz szükségesek) tolerálja, amitől megint csak jobban érezzük magunkat.

Érezzük folyton, hogy könnyül el az eleje, de bátran rajtatarthatjuk a tüzet, mert nem fog kitörni (feljönni) az eleje – pár éve ilyen még nem volt, legalábbis utcára, dobozokkal biztosan…

Adrenalin Expressz: ez az egyik legjobb látvány manapság a gyorsan utazni vágyóknak…

Amikor dolgozik a rendszer, azt is olyan észrevétlenül teszi, hogy csak a műszerfalon villogó sárga fényekből veszünk róla tudomást a periférikus látásunkkal – nincs prüszkölős átmenet, amiktől a BMW-k szenvedtek egy időben. Hangolásból jeles!

A (Bosch) blokkolásgátló ugyanígy: ha túl is húzzuk a kart (vagy a pedált), akkor sem kezd el pumpálni, mint egy kezdeti B-s Corsa, hanem nagyon finoman végzi el helyettünk a piszkos munkát – arról nem is beszélve, hogy ezzel már vészfékezni is bátran lehet a dőlésszög-érzékelős ABS-nek köszönhetően. Ilyen se volt pár éve.

Az első idomok méretnövekedésére nem csak az a magyarázat, hogy összhangban legyen a gép egésze a dobozokkal(?), hanem a szélvédelem szempontjából is előnyös: a térdünket abszolút nem éri a szél, de egy nagyobb/szélesebb plexit elviselne a konstrukció

Ha végiggondoljátok a fenti sorokat, el tudjátok képzelni, hogy ilyen kifinomult elektronikus hátországgal milyen módon lehet támadni: a kigyorsításokon és a féktávokon sem kell összeszedni – és közben 170 lóerő kicsit sem finom terelgetéséről beszélgetünk.

A kicsit sem finom azért kicsit túlzás, hiszen az 1290-es széria már nem az a darabos SuperDuke, mint a 990 volt. Például normális a terhelésváltási reakció és minden szempontból könnyebben kezelhető, úgy, hogy erősebb. A példás kezelhetőség mellett maradt benne azért elég KTM-es nyersesség – vegyük például a hangját:

MotoPartsShop ajánló az új SuperDuke GT-hez

Az itthon újdonágnak számító brutális SC Project (CRT) dobok olyannyira passzolnak a SuperDuke R brutális jellegéhez… amennyire a “finomabb kiadású” (Conic) a GT-hez. Mindkettő kapható karbon, rozsdamentes acél és titánium kivitelben is, a CRT kőkemény GP-kinézett, a GT-re illő pedig mutatós karbon zárókupakkal – a beépített furulyával e-szabványos; 24 hónap gyári garancia jár hozzá. A tesztmotoron (gyári extra) Akrapovic volt, és Igor mester műve sem szólt rosszul (szűkítővel sem) – erre is kérhetsz ajánlatot Zsoltinál, ITT!

SC Project: brutál kinézet, brutál hangzás

Nagyon jól gyorsul, nagyon jól kanyarodik, nagyon jól lassul. Nagyon jól működik a segítő elektronika, nagyon kényelmes, nagyon…kéne.

A profi, elektronikusan segédvezérelt gyorsítások és lassítások között pedig profi, szintén “villanyosan alátámasztott” futóművel lehet tűpontosan fordulni nagyokat. Komolyan meg lehet támadni vele egy pályanapot, így ahogy van: nyomd le a plexit meg a dobozokat vedd le, ha akarod…

Egyébként a fékkar útjában éreztem még egy kis “tartalékot”, ami csupán beállítás kérdése: kicsit jobban kell húzni a kart, mint ahogy a pirosbetűs nyeregről ránézésre gondolnád, de ez inkább túraalkalmatosság, mintsem hiányosság.

A gyönyörű kidolgozású, narancs cérnás zselés ülések a PowerParts katalógusból valók (tehát extra), és sajnos a dobozok sem a szérialistán szerepelnek…

Csakhogy mindezt a Bestia, a sima 1290 naked is tudja: ideje megnézni, mivel virít többet a GT! Például súlyban, ami így, hogy másfél évvel később ültem rá, mint az alap SuperDuke-ra, fel sem tűnt (a plusz 16kg).

Ezért cserébe azonban kapunk is valamit, nem is keveset: például egy plexit, ami nagyobb áldás, mint papnak a misebor: végre nem kell az (életünkért) kapaszkodni a kormányba… Viszont számomra nem bizonyult elég magasnak, vagy szélesnek, mert azért rázta a fejem a szél, de…

A formatervezett dobozokba elfért volna még pár kiló narancs…

…de legalább csak a fejem, mivel – a termetesebb eleje miatt – a térdem és a felsőtestem meg sem érezte, hogy éppen 150 felett szaggatunk. Nem tudom, milyen az alap ülés, de ez az opciós darab a PP-katalógusból olyan kényelmes, hogy szinte irreális is volt így menni közben a motorral…

Aztán kapunk még a plusz kilókért cserébe kanyar ABS-t, amiről már volt szó – és ha csak egyszer köszönöd majd meg az életben, hogy volt benne…megéri cipelni. A félaktív futómű a 3, menet közben állítható módjával túrás vonás, ahogy a dobozok is – amiknek viszont csak az előkészítése van benne a csomagban…

A KTM kemény: nincs szó itt semmiféle túrázós blokk-butításról…

Ez a megerősített segédvázhoz jár, akárcsak az aprócska majrévas. Van még itt kérem a GT-ben tempomat, guminyomásmérő-berendezés (ami azonnal ki is villant, ahogy hazaértem: az elejében kevés volt), markolatfűtés, LED-es kanyarfényszóró(!) és szintén diódás – automatikusan kikapcsoló – irányjelző (sőt, ebben a nyeregben még ülésfűtés is volt).

Mindezért 639 ezer forinttal többet kell a KTM asztalán hagyni, de mint mondtam, sokat is kapunk a pénzünkért: vegyük csak azt, hogy egy sokkal sokoldalúbb gépet, méghozzá ugyanazon teljesítmény-paraméterekkel (és akkor a plusz biztonságról nem is beszélve). A kinézetével pedig ennek sem sok gond van – ezt is úgy nézik, mintha egy másik bolygóról jött volna – a Narancs Bolygóról.

Álló helyzetben lógatja az alacsony orrát, menet közben meg előszeretettel emeli…

TM Ítélet: Az “Ócsa TT” után hasonló gondolatok kavarogtak bennem, mint amikor a Busaverő S1000XR-ről szálltam le: ilyen kényelemben így menni…ezek ambivalens érzések, groteszk gondolatok (kevésbé irodalmian: besz@rás!) Ez már egy új generáció (nem is annyira) hajnala, hiszen egyszerre ilyen komfortosan, biztonságosan és gyorsan menni csak ezekkel lehet.

Nem csoda, hogy a BMW jutott az eszembe, hiszen a GT-nek közvetlen konkurenciája, árban is. Valószínűleg csak a fiatalosabb fazonja miatt választanám ezt, meg mint mondottam volt, szerintem ezzel is lehetne maradandót alkotni Kunmadarason. És megint nem kéne trailerrel vinni a “versenygépet” – mert már holnap elindulnék vele Santa Podba is akár!

Előnyök / hátrányok – KTM 1290 SuperDuke GT 2016

  • Nem “butították” a túraverziót – sőt…
  • Példásan működő elektronikai csomag (ABS, MTC)
  • A komoly teljesítmény jól kezelhető
  • Sportos váz, blokk, futómű, fékek, hang…
  • Biztonságos kanyar ABS és élvezetes kipörgésgátló
  • Sokoldalú lett: kényelmesebb és van szélvédelem
  • A plexi nem volt elég magas/széles (181cm)
  • Nem járnak hozzá alapáron a dobozok

Comments

comments

KTM

Hírlevél feliratkozás



INSTAGRAM

Kövess bennünket az Instagramon is!

MPS Vespa-MV