Tesztek

Balatoni nyár – Kawasaki Versys 650 teszt

A Kawasaki Versys-szel a Balatonra túráztunk, és meg is kerültük vele a magyar tengert - jobb társat nem is kívántunk az útra - hogy miért, megtudod a tesztből!
EuroMotor
Faster2

Szöveg: Kovács Tamás Képek: Domino, BenZso, KT

Ernő és Ferenc, azaz az ER-6n és 6f után Kawasakiék unokatestvérével, bizonyos Versysszel is megismerkedhettünk balatoni kirándulásunk során. A nagybratyóval, azaz az 1000-es Versys-szel már találkoztunk tavaly, és meg kell hogy mondjam, pozitív csalódást keltett bennem a mélabús ábrázatú fickó – teljesen készséges volt, mindent megtett, amit csak kérhettem tőle…

Nemhiába lett “Ne ítélj elsőre” a cikk címe, bár az előítélet anno nem csak a furcsa pofázmányáról, hanem a sornégyes blokkjáról is szólt. Teljesen evidens, hogy rokonságban állnak a 650-es kistesóval, olyannyira hasonlóak és jellegzetesek az arcvonásaik. A “jellegzetes” a legfinomabb jelző, amit szűkös szótáram szavaiból illett rá – de ezzel be is fejezném a témát, mert még az is lehet, hogy ez az érdekes és “harmóniátlan” fejidom valakinek tetszik…

Finomítottak rajta, de ez a fejidom még mindig olyan…randa, na.

A gép többi részével viszont nincsen problémám, az “új” hátsó lámpa például tök dögös. Pedig nem új a szekér, már három évvel ezelőtt felvarrták a ráncait – a buta tekintetét leszámítva sikerrel, szerintem. A korábbi még bénább első lámpáján hoztak valamit ugyan, de…mondom hogy megpróbálok túllépni ezen: legalább azonnal felismerhető, nemigaz?!

Az említett ráncfelvarrás nem egyenlő a kozmetikázással: a népszerű és jól használható kompakt sorkettes blokkot még egy picivel nyomatékosabbra hangolták az alsó és középső tartományokban, hogy még felhasználóbarátabb legyen, túra- és mindennapi célokra egyaránt. És még valami: fontos módosítás volt a “facelift” során a “rezgésmentesítés”!

Túraenduró? Inkább túramotor, amivel a horgászó havert is simán meglátogathatod…

Sajnos nem mentem az előző (első) generációs Versys-szel, de állítólag – bizonyos fordulaton – idegesítőek voltak a vibrációk. Azt viszont elmondhatom, hogy ezen az újon (vagy mostanin) nincs ilyen zavaró tényező. Ezt az új motortartó gumibakokkal és az újragondolt lábtartókkal érték el – ezen már az utasé is gumírozott.

Így már gyanítom, tökéletes a komfortérzet, hiszen a testhelyzet is az. A kéthengeres blokk lehetővé teszi, hogy az egész motor nagyon karcsú legyen, és a 845 millis ülésmagasság dacára sokaknak biztonságosan leérhet a talpa. A 181 centimmel nem volt probléma, de nálam alacsonyabb “versenyzőknél” sem lesz szerintem.

Remek testhelyzet, a kis plexi sokat jelent

Az említett magasságomnál fogva, sokat köszönhetek a kicsi, de meredek szögben álló plexinek, ami nagyban megkönnyítette a kilométerek gyűjtögetését ésszerű országúti (túra)tempóban. Akárcsak a komfortos üléspozíció: a túraendurósan magasan lévő széles kormány egyszerre biztosítja a kényelmet és a könnyű irányíthatóságot.

Érdekes, hogy tulajdonképpen semmilyen észbontó extrával sem bír, mégis el voltam kényeztetve az ülésben. Nincsen rajta fölösleges plusz súly és a méreteivel is ugyanez a helyzet: bár hajaz a nagybátyjára, de nem akar ezresnek látszani, sőt. A karcsú bringán mozgásterünk is van bőven, ami az esetleges sportos bevetésekhez nem egy hátrány…

Letisztult, jól olvasható. Sehol egy felesleges gomb vagy funkció…
Kiegészítők – Versys Tourer

Hétköznapi használhatósága ellenére a Versys vérbeli túragép, tehát nem elhanyagolható a 650-es kiegészítő-választéka (mivel így lesz belőle valódi túramotor). A tesztelt “fekete-fehér” példány már félig meddig Tourer kivitel volt, hiszen részesült a két, jól használható 35 literes túradobozból – amik nélkül meglehetősen praktikátlan a vas. A dobozok nem csak a világos színük miatt (a színrefújt borítást külön meg kell venni) ütöttek el a motortól, hanem formailag sem igazodtak hozzá (a konzolok sem) – pedig ez a gyári dobozszett hozzá (is). Meg még másik Kawákra (Z1000SX pl.), szóval ezzel magyarázható az “optikai csalódás”… A tankpad rajta már nem volt ennyire univerzális, pontosan illeszkedett és a “Kawasaki” helyett a meggyőzőbb “Versys” felirattal látták el…

Az említett két tételen kívül még az alumínium kézvédők és a három fokozatba állítható (vario) plexi tartozik a Tourer csomagba – ezek nem voltak a tesztgépre szerelve. A Kawasaki katalógusát böngészve, tulajdonképpen nem is látni Túrázó kivitelt a 2013-as Versysből (az 1000-esből sem), de teljesen mindegy, mert mindezt megkapni kiegészítőként. Régebben létezett City verzió is egy (hátsó) dobozzal, azaz topcase-szel ellátva – természetesen ilyet is lehet rendelni, ahogy sok egyéb mást is: alacsonyabb, zselés ülést, a dobozokba belső táskát, markolatfűtést, 12V-os csatlakozót, GPS konzolt, bukógombát…hogy csak a túrázók számára leghasznosabbakat említsük.

Még mindig a fekvő rugóstag és a blokk alatti kipufogó vonzza leginkább a tekintet

A Balaton felé menet azonban nem siettünk vele, és igazából nem is szereti, ha sietnek vele… Aztán – mivel csak oda akartunk érni az alsóörsi felvonulásra – ráálltam a 7-esen a legális maximumra: érzésem szerint a 130 már az utazójának a teteje. Nagyjából ekkor forog hatodikban hatezret, fölötte tartósan haladni meg már kellemetlen, zúgós-süvítős élmény.

Ezt a blokkot szűkebb helyeken – mondjuk városban vagy szerpentinen – történő lendületes haladásra hangolták, amire a benne morgolódó 62 lóerő – ebben a nyomatékos formájában – elég is. Könnyű vele “fickósan” mozogni, mert a lendületre nem nagyon kell várni – felül viszont elfogy, mint az édes Törley a házibuliban.

Az átlagosnál nagyobb rugóúttal bíró futómű többet tud, mint az átlag felhasználó. A fék már nem annyira, de az ABS kiváló

Lassítás, fordulás

Az M7-esről lekanyarodva, az országúton kiderült, hogy bizony fordulni is lehet ezzel a “túraenduróval”(?) – ezt a kérdést a Triumph Tiger tesztben tisztáztam… Igazából már a KakucsRingen teljesen bizonyossá vált, hogy ez a – viszonylag tág határok között állítható – futómű a jobbik fajtából való. Az alapbeállítással sem billegős, és az úthibák sem hozzák ki (nagyon) a sodrából.

Hullámos tárcsa ide vagy oda, a fékek már az eggyel lentebbi polcról kerültek a gépre. Mit sem törődve ezzel, a kétdugattyús Tokicók tették a dolgukat, az utas és a telepakolt kofferek ellenére is. Érezhető volt viszont, hogy a futómű tényleg többet tud, mint a fék, de egészen biztos vagyok benne, hogy az átlag felhasználó “100-as túrázót” ez nem fogja zavarni…

A Z1000SX-es lámpa tetszetős, de az index átköltöztetése (a dobozok miatt) elég maszek lett…

100-as vagy?!

A  “100-as túrázó” alatt a Higgadt János jellegű motorosokat értem, akik valóban 100-110 körüli utazóval járnak. Ők biztosan nem érzik kevésnek a satukat, de a többiek is csak akkor, ha nagyon sietős a dolguk, a hegyekben, mondjuk. A tesztmotor Bosch-tól származó ABS rendszere is jól, viszonylag finoman működött, nem avatkozott be feleslegesen – a kőröshegyi völgyhíd alatti szervizúton, a kavicsoson kipróbáltam.

Szóba kerültek az imént a megpakolt dobozok: nos, a kofferek elég furán álltak a Kawán, és nem csak azért, mert színben az ideiek voltak a tavalyi tesztgépen. Az univerzális táskák a konzollal együtt több “zöld” modellre is passzolnak, ezért nem követik olyan szépen (meg sehogy sem) a Versys vonalait… Nem túl elegáns megoldás, ahogy a felköltöztetett indexek kábelezése sem…

Nyilvánvalóan a sátornak és a hálózsáknak hagyták ki a helyet…
Az utas véleménye

Tavaly a nagy Versys kényelméről, “jóságáról” ódákat zengettem – nem véletlenül. Azóta is az egyik legnagyobb kedvencem maradt a múlt évi tesztmotor-flottából. Most a kistesó járt nálunk vendégségben, és bizony ez sem vallott szégyent. A kényelme nem sokkal marad el az ezres kivitel luxusfoteljától, benzintyúkok is bátran bevállalhatnak vele akár fél világot átívelő túrákat is. Egyébként is alkalmas erre ez a gépezet – nekem különösen nagy favoritjaim az endurók (még ezek a nem klasszikus értelemben vett, mégiscsak aszfaltos használatra tervezett endurók is), mivel sokoldalú, jól kezelhető, strapabíró gépek, erre kiváló példa akár a kis, akár a nagy Versys. 

A lábtartó és a kapaszkodó nagyon jó helyen van, annyi talán a szembetűnőbb különbség, hogy a 650-esen egy kicsit lentebb ül az utas, egészen a vezető háta mögött (a nagynál viszonylag magasan vagyunk). A futómű remek, nagyon jól veszi a városi utakon igencsak gyakran előforduló úthibákat. Autópályamenetben hiányzott még egy cseppnyi a nagy V erejéből, de ez már tényleg csak szőrszálhasogatás, hiszen ezzel is totál kényelmesen-gyorsan le lehet érni a balatoni hosszúhétvégére. A külseje ennek is olyan, amilyen, de akárcsak a nagynál, a “belső” kárpótol ezért – és ha megszereted (márpedig meg fogod), úgyis meg fogod szeretni a furcsa, de épp ezért egyedi kiállását is. /Domino

A szűk szerpentinen is elemében lehet, ha a gokartpályán sem vallott szégyent…

2 in 1

A bevezetőben utaltam arra, hogy jobb gépet nem is kívántunk volna erre a balatoni hétvégére – és ez így is van. Belföldi utazásokra egyszerűen hibátlan, és a hétköznapokon, akár a városban is jól használható – megint egy hétnapos motor. Mi is, miután Pesten tettünk-vettünk vele, körbekergettük gyorsan a KakucsRingen a TM Tréningen, aztán meg a Balcsi körül – mindenhol jó volt, még a ringen sem ment el a kedve, pedig nyilvánvalóan nem oda való…

A motorozás tiszta élvezetét adja, semmi felesleges nincs rajta – érte ezalatt a kezelőszerveket vagy éppen a letisztult műszerfalat, melynek funkciói sem mutatnak egy centivel sem többet, mint amire szükségünk lehet. Szimpatikus, hogy nem egy csiribiri kirakatmotor, hanem egy őszinte járgány, sokat motorozó túrázóknak, ingázóknak – vagy csak simán: motorosoknak.

Sokoldalúságának hála nagy lehet a használati értéke, főleg dobozokkal ellátva

Mondjuk a kirakatmotor-kérdés már ránézésre eldől…de ezt a kérdést befejeztem, ugye… Hogy a forma helyett inkább a funkcionalitásra helyezték a hangsúlyt a tervezők, az az olyan apróságokban érhető tetten a Versysen, mint mondjuk az állítható fék- és kuplungkar távolság, vagy az átdolgozott, jól használható kapaszkodó – ugye Domino (utasvélemény fentebb)?

Az északi part lankáin gurulva, jókat kanyarogva, tökéletes társ volt a 650-es Kawa, jó kis blokkjával és futóművével, kényelmével és praktikumával (dobozaival). Aztán hazafelé az autópályán elcseréltem volna a GTR-re, ugyanakkor gyorsan elmúlt ez az érzés a főváros fényeiben fürödve… A Versys-szel valahogy úgy voltam, mint a V-strommal: eddig elsétáltam mellette, de mostantól már biccentek egyet elismerően, mert az egy jó motor – ahogy ez is.

Domino szerint a belső bőven kárpótol a külsejéért

TM Ítélet: A középkategóriás túramotor ára nem elhanyagolható tényező. 650-es Versysből még 2011-es is van raktáron feketében – tehát pont ugyanilyen -, tízezer híján 2,2 millió forintért, ABS nélkül. Ez pont egy blokkolásgátlós Suzuki V-Strom ára. Az idei Versys pedig már 2,59 millióba kerül, ami mindehhez mérten nem kevés, de ha hét napból ötöt rajta ülsz, nem is olyan sok… Így hamar behozhatja az árát, különösen, hogy nem csak Versyske viselkedése, hanem étvágya is barátságos…

Előnyök / hátrányok – Kawasaki Versys ABS (2012)

  • Kényelmes üléspozíció
  • Könnyű kezelhetőség
  • Kellemes blokk és futómű
  • Sokoldalú használhatóság
  • “Furcsa” fejidom…
  • Autópályán már sokat forog a blokk
  • A dobozok “nem rá valónak” tűnnek

Aranypart, Trabant, Versys…mindhárom fogalomnak köze van a Balatonhoz…

Comments

comments

MPS RAM MOUNT
KTM
MPS APRILIA
MPS Kawasaki Banner
MPS-Biltwell

Hírlevél feliratkozás