Tesztek

Kajakos dragbike-os: Papp Sándor

Interjú a kajak Európa-bajnokból lett dragbike-versenyzővel, Papp Sándorral
EuroMotor
Faster2

Képek: Ernst Gruber, Papp Sándor

Két dolgot egyszerre nehéz hiba nélkül csinálni – tartja a mondás. Két sportot sem lehet egyszerre, párhuzamosan, magas szinten űzni. Papp Sándor Európa-bajnok kajakosnak is választania kellett: a dragsport mellett tette le a voksát. Pedig MZ-vel nem várnak rá EB-sikerek. Akkor vajon mi(k) miatt döntött mégis így?

Már Corvin negyednek hívják a Ferenc körutat, ahol a hangulatos kis olasz étteremben, a Trattoria Veneziában várok egy érdekes, kettős figurára. Előtte nem sokat tudtam róla, de amit igen, az nagyon kíváncsivá tett. Profi kajakos (volt), fiatalon is szép sikerekkel, most meg “szocimocival” gyorsul. Ekkorát nem szokott forulni a világ, egy kajakos maximum hobbi szinten motorozik, amivel egy bulvárlapba még mindig simán jó, de Papp Sándor ugyanolyan elhivatottsággal szerel és versenyez, mint ahogy evezett, akármelyik világversenyén.

Hogy drogként hat rá a drag, azt első hallásra egy Papp Laci-féle rokonságnak tulajdonítottam, de nem sok közük van egymáshoz. Kunmadarashoz viszont annál inkább, hiszen Sanyi mindig itt szállásolja el magát a városban élő rokonoknál, amikor többnapos verseny van a volt szovjet kifutópályán. Akkor így már minden érthető, hiszen komoly függőséget okozhatott neki a HDA közelsége (Hungarian Drag Arena), nézőként is. Sanyira azonban a Tiszapart közelsége is hatással volt, ami ugyan egy teljesen más világ, de a benzingőzös őrülethez hasonlóan “a kanyargó Tisza partján” is komoly élmények várnak az emberre. Így hát kajakosként kezdte a karrierjét, de sikerei ellenére ma már teljes gőzzel az MZ-s gyorsulásra koncentrál. Miközben azon gondolkodom, hogy hogy kerül egy EB-győztes kajakos a kunmadarasi “karácsonyfa” elé, már meg is jelenik a Trattoria bejáratában Papp Sanyi. Várakozásaimmal ellentétben nem egyedül, hanem egyik mecénásával, szegény Böröczky Pepi egyik legjobb barátjával, Szabó Jozeffel érkezik. Sanyi szerény és alázatos srác, nem egy hülyegyerek “megyekettes” focista, hanem egy igazi céltudatos sportember. Két sportágban is.


A vízről a szárazföldre nyergelt át, az evezőket kormánycsutkákra cserélte

– Sanyi, mindenekelőtt a kajakozással kezdődött a sportkarriered.

– Igen, ’99-ben kezdtem el kajakozni, 11 éves koromban, Szolnokon – mivel én újszászi születésű vagyok, ami nem messze van Szolnoktól. Egy kajak-táborba kezdtem el lejárni a Tiszapartra: két hetes volt ez a tábor, ezalatt nagyon megtetszett a kajakozás. Ezután folyamatosan lejártam edzésekre, ahol Bordás Balázs volt a nevelőedzőm. Végülis hat évig kajakoztam, 2005-ig.

– Már a pályád elején jöttek a sikerek, vagy azért kellett várni az “áttörésre”?

– Nem, már az elejétől kezdve sikeresnek mondhattam magam, mivel két év kajakozás után már válogatott-kerettag voltam, 2002-től pedig nemzetközi versenyekre jártam. Egyesben, párosban és négyesben is indultam.

– Melyik volt az első “komolyabb” versenyed?

– A 2005-ös világbajnokság volt az első igazán nagy, nemzetközi versenyem, ezen harmadikok lettünk négyesben. Ezután szólt nekem Gyulay Zsolt – aki most a Hungaroring elnöke – hogy szeretne egy csapatot, Pesten, az MTK-ban, és hogy legyek a részese ennek. Én rögtön beleegyeztem: 2005 szeptemberétől az MTK színeiben kajakoztam a fővárosban. Ez végülis egy nagyon jó csapat lett, Kiss István irányításával készültünk – egészen fél évvel ezelőttig, amikor abbahagytam a kajakozást.

– Miért hagytad abba?

2009-ben volt egy betegségem, ami miatt ki kellett hagynom egy teljes szezont, és ez nagyon megtört – főként fejben. Így visszagondolva, látom, tudom azt, hogy mit csináltam rosszul: magyarul miért húzódott ez el ennyire, hogy egy teljes évet ki kelljen miatta hagynom, másrészt meg az anyagi része sem elhanyagolható…

– Ha jól értem, nem tudtad volna ugyanott folytatni, ahol abbahagytad?

– Így van, nem tudtam volna azon a szinten dolgozni, ahogy addig. Én pedig úgy voltam vele, hogy vagy profi szinten, vagy sehogy. Legfeljebb hobbiként, magamnak, de a kettő között semmiképp.


Sanyi (elöl) Szalai Tamással közösen érte el számos páros sikerét

– A 2005-ös vébé-bronz mellett milyen nemzetközi eredményeket sikerült még elérned?

Az utána következő évben, 2006-ban Athénban 1000 méteren párosban Európa-bajnok lettem, 500 méteren pedig ezüstérmes – de itt is csak hat ezredmásodperccel kaptunk ki (hogy mennyi is az, azt jól mutatja egy közelmúltbeli példa a motorsportból.. – a szerk.). Ez egy nagyon jó év volt, majd 2007-ben, Sydneyben a Fiatalok Olimpiáján ugyanezt sikerült megismételnem: egy első és egy második hely. Utána a felnőtteken között, Szegeden a Világkupán hatodikak lettünk, és ugyanitt a negyedik helyen értünk be a korosztályos EB-n, 2008-ban.

– Elég jól sikerült a 2008-as év, csak sajnos jött a 2009-es sérülésed. Mit gondolsz, ha ez nem lett volna, “életed végig” a kajak-sportot űzöd?

– Nem valószínű, mert én úgy terveztem, hogy a londoni Olimpiáig kajakozom – nem akartam tovább csinálni, mert azért az egészségemnek nem biztos, hogy jót tett volna.

– Reális elképzelés lett volna ez az olimpiai részvétel?

– A 2008-as év eredményei alapján igen, mert az olimpiai válogatón párosban másodikak lettünk, négyesben pedig harmadikak.

– Tehát valószínűleg ott lehettél volna Londonban.

– Igen, nagyon bíztam benne, meg számítottak is rám – viszont amikor lebetegedtem, akkor teljesen elfordultak tőlem…

– Ez azt jelenti, hogy valamennyire csalódtál a kajakos-közösségben?

– Nem, nem az egész társaságban, de pár, hozzám közel álló emberben mindenképpen. Tehát egy évet kihagytam, majd még egy évet “próbálkoztam”, amikor három századdal lemaradtunk az Európa-bajnokságról…

– Ha összejön ez az EB-részvétel, akkor lehet, hogy folytatódik a karriered? Vagyis három századon múlt a sorsod? Vagy túlzás ez?

– Nem, van benne igazság, de… De akkor már motorversenyeztem is, tehát tavaly kezdtem a motorozást, és akkor már párhuzamosan csináltam a kettőt. Nyilván ekkor még a motorozást háttérbe szorítva, csak amikor időm engedte… De a kajak élsport-mellett, ha folytatom, még ennyi sem fért volna bele.


Jobbra: VB-bronz, EB-arany és ezüst… Ki tudja, hol állt volna meg, ha nem fejezi be…

– Gondolom azalatt az egy éves kényszerpihenő alatt kezdtél a motorsporttal foglalkozni.

– Már 2001 óta lejárok Kunmadarasra, mint néző. Már akkor szerettem volna indulni a Junior 50 kategóriában, de ezután ugye jött a kajakozás, ami egyre jobban ment – akkoriban úgy gondoltam, majd ha kiöregszem a kajak-sportból, majd akkor…

– Tehát régebb óta tervezted a gyorsulási karrieredet is.

– Igen, de a betegségem miatt jóval előbb sor került rá a tervezettnél. Itt volt az idő, vettem egy MZ-t…

– Még mielőtt rátérnénk a drag-pályádra: úgy tudom, végzett motorszerelő vagy. Az iskolát is a “pihenőévedben” végezted el?

– Nem, azt levelezőn, a kajakozással párhuzamosan. A középsikolát már magántanulóként fejeztem be, a motorsuli pedig hétvégente volt, így meg tudtam oldani.

– Az első versenymotorodat már saját magad raktad össze, vagy azért segített valaki?

– Igen, segítettek. Az első szerelőm Szilágyi Zoltán volt, nagy részben ő építette a motort – de azóta már nem dolgozom vele együtt… A mostani szerelőm pedig Juhos Árpád.

– A gyorsulásban is olyan gyorsan jöttek az eredmények, mint a kajakozásban?

– Tavaly kezdtem az MZ-draggal a versenyzést, három kunmadarasi fordulón tudtam indulni: május 1-jén, az első versenyen harmadik lettem, de a harmadikon (augusztus 20.) már az edzésen elolvadt a dugattyúm, így nem is tudtam részt venni – ezért év végén negyedik lettem összetettben.


Sanyi jól ismeri a dragsportot, nem csak itthon: a nemzetközi versenyzők/versenyek terén is otthon van

– Kiskunlacházán nem versenyeztél tavaly?

– Nem, de idén igen. Tavaly még kajakoztam, nem fért bele mellette, csak Kunmadaras. Igaz, hogy idén már az OB-n és a Cepsa Kupán is mentem, de az első forduló számomra lemaradt, ‘lacházán és ‘madarason is.

– Miért?

– Leginkább a már említett, előző szerelőm miatt… Nem foglalkozott a motorral és nem készült el időben.

– Nyilván ezért váltottál szerelőt…

– Ezért is, meg egyébként is úgy éreztem, hogy nem tudunk együtt dolgozni – mert megtudtam olyan dolgokat, amik nekem emberileg nem voltak szimpatikusak.

– Ez kísértetiesen hasonlít a kajakos-történetre. Úgy tűnik, minden sportnak megvannak a “maga emberei”. Pedig a dragbike-közeg kellemesnek mondható.

– Igen, ez így van. Mégis emiatt kimaradt idén május 1-je, következett június 25. Itt már szerencsére el tudtam indulni, technikai probléma nem volt, viszont nem tudtuk rendesen beállítani a motort…

– Mit szokás állítani egy MZ-dragon?

– Karburátor, gyújtás/előgyújtás, váltóelektronika(!)… Az időjárás talán a legnagyobb befolyásoló tényező: párás, napos, száraz… Az MZ megérzi.

– Hányadik helyen sikerült beérned júniusban?

– Sajnos nem jutottam be a legjobb nyolcba. Augusztusra viszont már jó volt a motorom, főként az új kipufogónak köszönhetően, amit Mohai János, a tavalyi bajnok készített nekem. Ezzel a motorral már negyedik lettem a szezonzárón.


Papp Laci után szabadon: Papp Sanyi is szeretne később felsőbb dragbike-osztályokban versenyezni

– Jövőre ugyanebben a két, vagy inkább ismét mind a két bajnokságban szeretnél indulni?

– Igen, bár jövőre szeretném komolyabban venni, sokkal jobban felkészülni (technikailag), sokat tanultam ebben az évben, amit jó volna jövőre kamatoztatni.

– Mik lesznek a technikai újítások?

– Ezt még pontosan nem tudom, de remélem, hogy egy teljesen új motorblokkal indulhatok, amit szintén Mohai János építene nekem.

– Egyébként mit érdemes tudni erről az épített szoci-moci kategóriáról?

– Ez egy viszonylag olcsó kategória, bár itt is el lehet menni a csillagos égig. Éppen ezért elég nagy a szórás ebben a géposztályban: van aki kevesebbet, van aki többet fordít rá. Szerintem ez – bizonyos szempontból – egy minimum olyan komoly kategória, mint mondjuk a Street1000 vagy a Street600, ahol közel-gyári motorral állnak rajthoz. Ismerek pár embert, akik – nem mondom hogy lenézik, de – nem veszik komolyan az MZ-ket, pedig sokkal komolyabb munka és szakértelem áll mögötte, mint egy utcai kategória esetében.

– Például a Public (közönség) kategóriában is akadnak olyanok modern, “nagyköbcentis” motorokkal, akik nem hozzák az MZ-k idejét.

– Igen, pedig itt egy 250-350 köbcentis motorokról beszélünk, amelyek technikailag nem annyira frissek, ugye.


Ez bizony nem a sufnituning kategória – egyesek nem is gondolják, milyen komoly kis versenygépek ezek!

– Technikailag mivel “operáltok”? A kategóriában tudjátok egymás gépeiről, mi a “tuning-titok”?

– Igen, tudjuk. Nagyon sokat segítünk egymásnak, ez a motoros társadalom egy nagyon jó közeg, főleg ez a kunmadarasi társaság. Sok emberrel megismerkedtem, akik mind nagyon pozitívan állnak egymáshoz, mindenki segít mindenkinek – akár szerelni is.

– Jobb a légkör Kunmadáron, mint mondjuk Szolnokon vagy Szegeden egy kajakversenyen? Te mind a kettőt magad közösségének érzed – vagy nem hasonlítható össze?

– Azért nem hasonlítható össze, mert a kajak egy olyan sport, ahol olyan tét van…ha egy EB-ről vagy VB-ről beszélünk… Nyilván a parton nincs ellenségeskedés, de azért a felnőttek között már megy a szúrkálódás…

– A dragbike-közeg viszont híres arról, hogy egy kifejezetten barátságos légkör.

– Igen, ahogy mondtam, én már 10 éve járok Kunmadarasra, de versenyzőként csak tavaly keztem, és valami ilyesmire számítottam.

– Tehát Téged is megérintett Kunmadár szárnyának a szele 🙂 Visszatérve a versenymotorodra, nem árultad még el, hogy hogyan születik az MZ-drag. Ha találok a sufniban egy MZ-t (márpedig találok), akkor min változtassak, hogy gyorsulni lehessen vele?

– Ha mondjuk a váznál és a futóműnél kezdjük, akkor az első a motor “megnyújtása”, a tengelytáv növelése legyen. A súlypont miatt minél alacsonyabb legyen, hátsó rugózás az nincs, ne nyelje el az erőt – elöl is csak minimális, nincs rá szükség. Az én motoromon meg van nyújtva az első villa is, hogy stabilabb legyen, jobban “feküdje” az utat.


Juhos Árpád, Mohai János, Lovas János, Vágó Sándor és Szabó Jozef segítik leginkább Sanyit a motorépítésben

– Van egyáltalán valamilyen építési kritérium?

– A szoci kategória kritériuma, hogy 350 köbcenti a legnagyobb megengedett hengerűrtartalom, lehet Jawa, Pannónia, nem csak MZ. Ezen kívül leginkább csak balesetvédelmi szempontoknak kell megfelelni, például hogy fixen legyen rögzítve a tank, satöbbi. Ez egy nagyon nyitott kategória, szinte bármit meg lehet csinálni, nem vagy korlátok közé szorítva – ezért jó a szoci.

– Többek között ezért is, gondolom maradsz jövőre is az MZ-dragozásnál.

– Maradok ebben a kategóriában, és remélem, hogy magyar bajnok leszek!

– Ehhez már szponzorok is kellenek? Vagy megoldható anélkül is?

– Ez nagy részben a blokképítőmtől, Mohai Jánostól és tőlem, illetve szerelőmtől, Juhos Árpádtól függ. Attól, hogy mennyire tudnak majd segíteni, ezen kívül igazából minden csak magán az emberen múlik, hogy mit határoz el, és kész. Amit szeretnél, az megvalósul.

Ennél szebb zárógondolat aligha kell ide, de még érdemes megjegyezni Sanyi és Böröczky Pepi kapcsolatát. Sanyi a Drapál-megemlékezések egyik szervezőjével, Szabó Jozeffel éppen MZ-dragos szponzorlapokat “terjesztettek”, amikor a fiatal versenyző megismerkedett a humorista-kommentátor-mecénással. Ezeken a lapokon Pepi is elolvasta Sanyi kvalitásait, a kajakos múlttól az szocis versenyekig. Pepin keresztül került Sanyi a kiváló szerelő, és egykori kiváló versenyző Juhos Árpádhoz, és Böröczky továbbra is szívesen – divatos szóval élve – “menedzselte” volna a fiatal tehetséget…csak mint tudjuk, súlyos betegsége közbeszólt. Sanyi igyekezett valamelyest viszonozni Pepi szolgálatait, többek között ő segített bevinni őt a kórházba, amikor kiderült, hogy nagy a baj. Papp Sándor büszke a Pepi-féle barátságra, no de ki nem az, akinek ez megadatott.


Sanyi versenygépe megérdemli, hogy kiállítsák – igényes építés


“Igazából minden csak magán az emberen múlik, hogy mit határoz el, és kész. Amit szeretnél, az megvalósul”

Comments

comments

MPS RAM MOUNT
KTM
MPS APRILIA
MPS Kawasaki Banner
MPS-Biltwell

Hírlevél feliratkozás