Ti írtátok

Ilyen ma motorosbalesetet szenvedni Magyarországon – 1. rész

A napokban megtörtént az első közúti balesetem, bő egy évtized után. Baleset utáni eseményeket írok le, személyes tapasztalataim alapján
Faster2
EuroMotor

“Az írásomban a megélt dolgokat írtam le, abból a szemszögből, ahogy azt én megtapasztaltam…” – a szerző levelét változtatás nélkül közöljük.

Szöveg, képek: Csapó Zoltán

Munkám során, jellemzően motorosok baleseti ügyeivel foglalkozom a Motoros Érdekképviseleti Központ és a Motorosbiztositas.hu vezetőjeként.

Első rész: „Közvetlen a baleset után”

Azért írom le, hogy tudd, mire számíts az igen életszerű szituációkban. Kendőzetlenül, úgy ahogy az van, ahogy gondolom. Nem baj az, ha felkészült vagy és tudd mire számíts… Mikor eljutunk abba a fázisba, hogy beszélhetek a baleset kimondott részleteiről, akkor azt is meg fogom tenni, mindenféle motoros gyakorlati, vezetés technikai, jogi, igazságügyi, biztosítási és emberi szempontból is.

Korábban csak a röntgenig jutottam el különböző kórházakban és a gipszelőig szerencsére, leginkább gyermekkori foci, bringázás vagy bunyó miatt. 🙂

A baleset helyszíne Hajdúszoboszló külső, Debrecen irányába a várostáblától pár száz méterre. Végig néztem mindent, miközben folyamatosan dolgoztam a fékkel, kormánnyal, hogy mentsem ami menthető, és közben azt kérdezem folyamatosan, MIÉRT??? MIÉRT???? Olyan volt mint egy rossz álom, aztán megtalálom a „kis autóm” hátulját és nincs tovább! Pfffff…

Becsapódik a velem együtt négyszáz kiló kifogástalan vas, megtámogatja a nem sokkal nehezebb autó hátulját és lepottyanok az aszfaltra a kocsi és a motorom közé. Fasza! Még mindig csak az dobol bennem, MIÉRT KELLETT EZT CSINÁLNIA???

Aztán felocsúdok és az út szélén a padka mellett fekve látom, hogy a „trakesz” jobb oldalára dőlt, lassan csordogál belőle a benzin, világít a vödör átmérőjű első lámpa az aszfaltra és olyan pozícióból nézegetem a vasat, amit soha sem szerettem volna látni. Felnézek, látom, hogy állnak meg az autók, leesik, hogy ennek fele sem tréfa. Hátamon fekszem, a full protektoros bőrkabi felett láthatósági esőruha, mert néha kicsit szemerkélt, hátamon motoros hátizsák, mellen, hason átkötve, azon fekszem, féloldalasan. Ösztönös reakció, felülök, próbálom lehúzni magam az aszfaltról. Nézem a bal lábam, nem akar jönni. ????? Mi a f….????

Megállapítom, hogy a magas szárú bakancsban nagy baj lehet, mert másik irányba van a térdem, mint a lábfejem. Kééééész. Hányinger azonnal. Felém hajolt egy ember, aki nálamnál jobban pánikban volt ránézésre, megadtam neki a mentők számát.

Egyre többen jönnek, próbálnak finoman vetkőztetni. Egyik embernek mondom, zárja el a benzincsapot, kapcsolja le az áramot, nehogy baj legyen. Lekerül a bukóm, lecsatolják a hátizsákot elöl, elkezdik az esőruhát szétszedni, egyszer csak belehasít a zsongásba egy magas sziréna hang. Megjöttek. 2 PERC!!! Rekordidő! Konstatálom, hogy azért ez így jobb, megnyugodtam kicsit.

Azonnal felém állnak és kérdeznek. Ki vagyok? Honnan jövök? Mit érzek? Én mondom mindenre a választ és, hogy valószínűleg nyílt törésem lehet a bal lábamban. Avatott kezek vetkőztetnek közben, nyakmerevítő felkerül, esőruha le, bőrkabát szétszed, chaps oldalt szétszed és elkezdik a bakancsot kifűzni. Pffffff! Mondom, hogy azt óvatosan mert összeizélem magam… Megállnak. Hozzák azt a levegős felfújható ágyat, érzem, hogy sokan megfognak mindenhol egyszerre és felpakolnak. Már benn is vagyok az eset kocsiban, nézem a napfénytetőt és elkezdem idegesíteni magam, hogy wazzz! Egy csomó dolgom van! Én nem érek rá ilyen hülyeségekre és különben is vár a Rimóczi Tiszafüreden…

Felém hajol mentősöm és megkérdezi, kér fájdalomcsillapítót? Megtöri a belső hisztimet.
🙂
Mit lehet erre mondani?
🙂


Kérek, mert érzem, hogy a bakancsomon dolgoznak. Nagyon profik voltak!!! Ezúton is köszönöm a mentő legénységének a gyorsaságukat és profizmusukat. Megkapom az infúziót, elöl és hátul halk tanakodást és csendet hallok a bakancs levétele után. Érzem, hogy baj van… Mielőtt megszólalhatnék, jön a következő kérdés. Tud beszélni a rendőr kollégával? Persze. Felém hajol a rendőr és megkérdezi. Hajlandó megfújni a szondát? Megfújom, jegyzetel és lazán odabökve kérdezi, elismerem-e a felelősségemet??? Nem tudtam rajta végig nézni de ha látta volna a szemeim üzenetét, annak örültem volna. Hirtelen a történtek után, mindazok fényében amit velem csinált pár perccel ezelőtt egyik közlekedő társam, nem is értem a kérdést.!???

Arra kérek mindenkit, hogy ha nem akarsz válaszolni, akkor ne válaszolj, nem kötelező ezt megtenni. Személyi sérüléses balesetnél úgy is lesz eljárás, meghallgatás stb… A rendőr meg ne tegyen elfogult megjegyzéseket, megállapításokat úgy, hogy azt sem tudja mi történt. Természetesen nem ismerem el a felelősségemet, válaszoltam. Ismét jegyzetel és hozzáteszi, hogy eljárást indítunk maga ellen, amiről majd értesítést fog kapni a hatóságtól. Mondom, hogy rendben, vettem. Fiatal rendőr volt és fura számomra, hogy miért így kérdezett? Nem volt kedve adminisztrálni? Na mindegy…

A mentő elindul, az ágyban levagyok szíjazva és az a levegős ágy komolyan tart a kanyarokban is. Megindultunk a debreceni Kenézy kórházba. Nézem a tetőablakot ismét és átsuhannak a gondolatok bennem. Mi a szart keresek én itt??? Miért pont én??? Mire volt ez jó??? Közben érzem, hogy egy rámpához érünk, abban a pillanatban az ajtók kinyílnak és már húznak is ki, be egy közös térbe, érzem, de nem látom magam körül az embereket. Hallom, hogy húúú motoros…

Behúznak a betegfelvevő dokihoz és a szokásos kérdések, ki, honnan, mikor született, anyu neve, TAJ száma stb-stb. Kitolnak a folyosóra és várakozom, elbúcsúzom a mentősöktől közben. Eltelik pár perc és jön egy srác, megint tolni kezd és mondja, megyünk a röntgenre. Kacsázunk egy folyosón és beérünk. Lepakolnak a hideg asztalra és majdnem összecsinálom magam a fájdalomtól, amit érzek a lábamban. Elkészülnek a csodálatos képeim és újból megtornáztatjuk magunkat, vissza a kocsira. Betoltak ezután a vetkőzőbe, ahol két hölgy kezdte meg a minden ruhától való megszabadításomat. Úúú mondom, egyszerre ketten és mindkettő gumikesztyűvel???
🙂
Próbáltam a saját feszengésem oldani kicsit (nem sikerült). Egy teljes aláöltöző volt rajtam alul, felette bőrnadrág. A bőrnacit és aláöltözőt a varrás mentén szépen levágták rólam. Levetkőztettek totál, áttöröltek egy erre alkalmatos gézzel mindenhol és akkor kezdtem el remegni, mint a nyárfalevél. Dolgozott a sokk, az egész átélt történések sokasága és hideg is volt.

Az átfogó leltár után, amit minden ruháról, pénzről, kulcsokról, nálam található dologról csináltak, visszaadták rám az aláöltözőt és a pulóverem, majd kitoltak megint egy folyosóra és vártam. – Saccográffal – három órát vártam kinn az ágyon és vártam a soromra. Közben emberek jöttek-mentek mellettem és iszonyatos fájdalom keletkezett, dolgozott a lábamban. Fogtam a fejem és csendben szenvedtem a hordozóskocsin tovább a folyosón. A szemben lévő üvegportál tükröződésében láttam egy négykerekű első-hátsó fékes tolószékszerű kocsit! Hmmm… Gondoltam az kell nekem. Lenyúlom és kicsit randalírozok vele majd a folyosón.

A mostani írás eddig tartott. Ha kíváncsi vagy tovább, innen folytatom legközelebb…

Comments

comments

MPS RAM MOUNT
KTM
MPS APRILIA
MPS Kawasaki Banner
MPS-Biltwell

Hírlevél feliratkozás