Tesztek

Ifjú bajnokok gépe – Yamaha Aerox Rossi Replika

A népszerű 50-es sportrobogó Replika változatát faggattuk ki képességeiről
EuroMotor
Faster2

A replika fényezésű motorok – a robogókat is beleértve – mindig jobban vonzzák a tekintetet, ráadásul nem csak a motorosokét. Vannak azonban olyan kivitelek, melyek még ezeken is túltesznek: napjaink mágusa, a Doktor, vagyis Valentino Rossi nevével fémjelzett kiadások még az igényes replikák közül is kiemelkednek. Vajon mekkorát lendít a nem éppen fiatal Yamaha Aerox imidzsén a motor orrára ragasztott bűvös 46-os rajtszám?

Ugyanis napjaink talán leghatásosabb, legkedveltebb és széles körökben legismertebb motoros szimbóluma Vale Rossi rikító-sárga 46-os szerencseszáma. Ha van olyan jelkép, aminek a jelentésével minden motoros tisztában van, akkor ez az. És nem csak a motorosok, hanem mindenki, akit valamennyire is érdekel a motorsport, vagy a technikai sportok izgalmas világa. Ez az, amivel több ez a robogó kategóriatársainál. Nem is gyönyörű fényezése miatt, hanem igazából amiatt az üzenet, vagy mondanivaló miatt, amit ez a megjelenés közvetít, szimbolizál. Rossi mester harci színei, a motor elején figyelő 46-os és a “Doctor” feliratok naggyá teszik ezt a robeszt a kicsik között: elismerésre méltó és tiszteletet parancsoló, olyannyira, hogy még a nagymotorosok is előre intenek ennek az Aerox-nak – azt hiszem, ez mindent elmond. Hogy ezen kívül még mivel több – esetleg kevesebb – ez az 50-es a többi sportrobogónál, az tesztünkből kiderül.


Meg nem mondanánk, hogy több, mint tíz évesek ezek a vonalak

Szüksége is van az Aerox-nak a szép ruhára, mivel sokéves technikát “rejteget”: hihetetlen, hogy már 1997 óta gyártják – a fényezés-frissítésektől eltekintve – szinte változatlan formában! A modell annyira sikeres volt – és az is a mai napig -, hogy a Yamaha nem hagyta abba a gyártását, hanem az emissziós szabványoknak megfeleltetve a mai napig szerepel a hangvillások gyári katalógusában. Nem sok motorról mondható el, hogy 13 éves pályafutása alatt mit sem vesztett népszerűségéből, pedig szinte csak a kötelező változtatásokat végezték el rajta. Igaz, az 50-es (sport)robogók osztálya nem az innováció kategóriája, de azért akadt ellenfele bőven (főleg az olasz konkurencia képviselői) az évek folyamán, de az Aerox túlélt mindenféle összehasonlító-tesztet és az utca népének elismerését is elnyerte. Nem véletlenül, hiszen legendás megbízhatósága és tekintélyes ereje a legtöbb felhasználó igényeit bőven kielégítette. Akiét meg nem, azok elkezdték faragni a vasat: a Yamaha 50-ese az egyik legjobb tuningalap a “teen-fighterek”, vagyis az utca tizenéves huligánjai számára – motor-és optikai értelemben egyaránt.


A jövő bajnokainak álma ez a replika robogó

Megjelenése idejében ez a kis Yamaha volt a tinédzserek – és az örökifjú felnőttek – robogós álmainak netovábbja: vízhűtés, tárcsafék elöl-hátul, 13 colos kerekek, ötágú felnik, agresszív tekintet, nagy idomok, “peres” gumik, hátul 140-es méretben… Sokak ezen tulajdonságok valamelyike miatt tették le voksukat az Aerox mellett, de valójában az összkép az, amely igazán megnyerő: ezt a robogót nagyon összerakták, el lett találva. Ezt bizonyítja az Európa útjain szaladgáló mintegy 220 000 példány, és bizony hazánkban is aktív részese az utcaképnek, nem csak a nagyvárosokban. Itt, a lakóhelyemen kapásból négy Aeroxos-arcot is tudnék mondani, de ha elindulsz a főváros utcáin, fél óra alatt szinte biztos, hogy szembejön egy. Tehát a modell önmagában is sikeres, de hogyha ehhez még Valentino Rossi népszerűsége is párosul… Parádés összeállítás, ugyanis az emberek – a korábbi évjáratok megbízhatóságának tudatában – nyugodtan meg verik venni az Aerox-ot, a Doktor köpenyébe öltözetett kivitel jótékony hatása pedig nem szorul magyarázatra. Yamaháék azonnal kihasználták a lehetőséget, mert már – a Rossival való – közös pályafutás kezdetén, 2004-ben piacra dobták a Rossi Replikát, vagyis az SP-verziót. Már akkor megragadták az alkalmat és azóta sem engedték el, hiszen minden évben készült ilyen kivitel. Tesztalanyunk egy 2008-as évjáratú vas, de nyugodtan tekinthetjük újnak is: egyrészt, mert még be sem volt járatva, mikor elhoztuk, másrészt mert mint tudjuk, az Aeroxok esetében ez egyáltalán nem elsődleges szempont…

Külső/Megjelenés

Meg nem mondanánk, hogy 13 évesek ezek a formás idomok. Már maga a robogó is a serdülőkorba lépett, nem csak a célközönsége. Itt meg is szeretném jegyezni, hogy  – az Aerox talán legnagyobb ellenfeléhez, az SR Apriliához hasonlóan – nem kizárólag a tizenévesek játékszere ez a gépezet. Találkoztam olyan középkorú robogós kollégával, aki a két kezét összetenné ezért a kétkerekűért, és a hosszú percek alatt, amíg nézegette, a gyönyörű volt a leggyakoribb kifejezése. Ő sem nagyon hitte el, hogy nem mostanában vetették papírra ezeket a vonalakat. Elképesztő, de ennek ellenére még mindig naprakésznek mondható a dizájn. Egyedül a hátsó lámpán érezni, hogy nem egy friss modellről van szó, ezt ma már nem így oldották volna meg. Meg a kipufogó is valami korábbi készletből maradhatott a Yamaha alkatrészraktárában, de ez nem is nagy probléma, mert legalább rászánjuk magunkat valami menő, rezonátoros tuningcucc felszerelésére. Negatívumként említést kell még tenni az igénytelen és olcsó hatású kezelőszervekről, és a markolatok is elég gagyik és lötyögősek. A hatalmas piros gombok (a duda és az önindító) nemcsak csúnyák, hanem pontatlanul is működnek. De a többi kapcsoló is pont úgy néz ki, mintha a kínai piacon árult 199 900 Ft-os robogóról pattintották volna le. A Doktor Úr nem lenne rá büszke, nem világbajnokhoz méltó…


A kapcsolók és a markolatok minősége sokat rontanak az amúgy nívós robogó összképén, a műszerfal viszont mutatós

A műszerfal viszont már teljesen rendben van, sportos számlap, igényes karbon-utánzatú keretben és a sebességjelző mutatója is képes koppig elfordulni – de ez már egy másik fejezetre tartozik. Illetve ha akarok, ebbe a részbe is bele tudok kötni, ugyanis egy napi számláló még beleférhetett volna az árba. Különösen, hogy műszerezettség terén nyoma sincs a XXI. századnak, vagyis sehol egy kis digitális technika, de ez nem feltétlenül baj. Ez sem a kinézet témaköréhez tartozik, az viszont annál inkább, hogy az ötágú felnik pont olyan jól néznek ki most is, mint tíz évvel ezelőtt, ahogy a csinos első halogén lámpa sem vesztett sokat szigorú tekintetéből. A formás műanyag idomok is megállják a helyüket mind a mai napig és az Aerox védjegyévé vált, a hátsó ülésbe integrált tanksapka is egyedi megoldás.


Egyetlen “normális” 46-os van csak a gépen, a hátsó ülésbe integrált tanksapka az Aerox-ok egyik ismertetőjegye

Külön jó pont – és szintén Aerox-védjegy -, hogy a hosszú hátsó sárvédő egyszerűen, két csavar segítségével eltávolítható, és klasszisokkal jobban néz ki anélkül a vas. Még jobban nézne ki, ha még több 46-os matricát kapott volna. Ugyanis az első idomon lévő – nem túl nagy – rajtszámon kívül egyetlen árva citromsárga negyvenhatost sem találni a gépen. Azért egy Rossi Replikát illene teleszórni ilyesmivel, a Napról és a Holdról nem is beszélve, ami elmaradt, mint a hó végi prémium. Bár a felnicsík-szerű díszítésen akad még 46-osból és az olasz világbajnok neve is ott van, de akkor is jobban ki lehetett volna dolgozni a dizájnt. Viszont összességében így is nagyon csini kis gépezetet az Aerox, nem is gondolnánk, hogy nem a kétezres évek terméke, amikor süti a nap a gyönyörű középkék fényezést. Olyan, mint egy – különböző kozmetikumok segítségével – húszévesnek kinéző harmincas hölgy, ami a Yamaha esetében egy újszülöttnek festő tinédzser.


Hátsó sárvédő nélkül sokkal vagányabb a vas, csak ne essen az eső
Belső/Motor
A kis Yamaha a tesztút alatt 3-3,5 litert fogyasztott. Ehhez fontos megjegyezni, hogy a szóban forgó robogóban mársemmi féle fojtás nem volt.

Az AGIP motorolaj ajánlatát a logóra kattintva olvashatjátok.

Kérdésünkre, hogy az Aerox-hoz melyik abroncs típus illene a legjobban, a Bridgestone-tól azt a választ kaptuk, hogy az ML50-es. Ez egy sportos mintázatú gumi, mely extra szilika adalékot tartalmaz a jobb vizes teljesítményhez. Katt a logóra!

Természetesen egyhengeres és kétütemű a kis erőforrás, és vízhűtéses, ami megjelenésekor még egyáltalán nem volt természetes. Mára azonban már e kis mákdarálók esetében is megszokott, ahogy az elektronikus CDI gyújtásrendszer is. Ahogy a gép külsején, úgy a blokkon is alig-alig változtattak az évek folyamán: elsősorban az emissziós normáknak feleltették meg a motort és a kipufogót, optimalizálták valamelyest a teljesítményleadást – és nagyjából itt ki is merül a változtatások sora. De miért is kellett volna átalakítani, hiszen egy bevált technikáról van szó, amely elnyerte a vásárlók bizalmát. És amely a mai napig megállja a helyét kategóriájában, ahol azért nem folyik kiélezett küzdelem a másodpercekért. Bár a tizenéveseknek élet-halál harcot vívnak az utcán minden egyes km/h-ért – de ha nekik nem elég a fojtások eltávolítása, akkor mondjuk ott a Polini-katalógus… Nagyon jó tuning-alap ez a blokk, ami többek között a széles körben elterjedt, nagy példányszámú modellnek és – ami ebből következik – a már említett megbízhatóságnak köszönhető.


Jól bevált szerkezet ez a kis Yamaha-blokk, és jól is megy

A tesztmotort is mindenféle fojtástól megszabadítva vehettük át, aminek kellemes következménye meg is mutatkozott a nagyvárosi forgalomban. Szépen, egyenletesen – bár nem kirobbanóan – gyorsul, egészen 70km/h-ig, onnan már kisebb lelkesedéssel folytatja az útját a mutató. Bár képes az utolsó, 80-as rovátkáig eltekerni magát, de errefele már nem nagyon érzi jól magát, viszont simán képes tartani a 70-es utazót. Nagyjából öt fojtatlan lóerőtől és négy Nm nyomatéktól nem is várhatunk többet, mondjuk találkoztunk olyan robogóval, amely ugyanennyi köbcentivel hamarabb akasztotta ki az órát, de nem győzzük hangsúlyozni, hogy az Aerox nem egy mai gyerek – viszont egy örökifjú, az biztos. A hangja a kis mákdarálóktól megszokott, de azért karakteres, de én mindenképp segítenék rajta egy sportdobbal – amivel a kipufogó nem túl naprakész kinézetét is megoldanám. Fogyasztása is átlagos, 3 – 3,5 liter körüli értéket produkuált, ami azt jelenti, hogy a Budapest-Békéscsaba közötti 200km-es távolságot úgy is eltüntetheted, hogy nem állsz meg tankolni.

Futómű/Fékek

Akárcsak a műszerfalat, az első teleszkópokat is feldobja a szénszál-kinézetű műanyag borítás, no meg a Paioli felirat, amely ebben az osztályban garanciát jelent a minőségre. Jól is működik az első futómű a blokkon támaszkodó hátsó rugóstaggal egyetemben, amely szintén sportos megjelenést kapott a fehér színnek és a kis gáztartálynak köszönhetően. A rugózás – sportrobogó lévén – eléggé feszes, ami Budapest „háború sújtotta övezeteiben” nem egy előnyös helyzet, viszont jó minőségű – és főleg kanyargós – utakon nagyon hálás tulajdonság. Magának a Doktornak is alkalmas elugrani a közértbe milánói-tésztát vásárolni, méghozzá a saját – nem éppen lassú – stílusában. Ugyanis az Aerox imádja a kanyarokat, nagyon-nagyon könnyen fordul, bár a gyors fordulókban kicsit táncol, amiért a rövid tengelytáv lehet a felelős.


Nem csak a kinézete, a hangolása is sportos a futóműelemeknek

Mindehhez hozzájárulnak a remek kerekek: az ötágú felniket eltalálta a Yamaha, mint a lottó ötöst, de ennél is fontosabbak a rajtuk feszülő minőségi gumik. Ez a legjobb papucsokkal szerelt robogó, melyen valaha ültem, ugyanis a Michelin Pilot SC (Scooter) karikák viszonylag puha keverékek, nagyon jól tapad és egy kis hátsó „satuzás” esetén kellemes gumiszagot áraszt. Ha már a fékezésnél tartunk, az Aerox ezt a témakört is elegánsan oldja meg: kétdugattyús, aranyszínű Brembo nyergek 190mm-es tárcsákkal és fém fékcsövekkel – az utca tinédzser versenyzőinek elvárásainak megfelelően. Hogy valóban szükség van-e ilyen magas színvonalú alkatrészekre ebben a kategóriában, az már más kérdés, a lényeg viszont, hogy hozzák a tőlük elvárhatót: pillanatok alatt megállítják a 97kg-os zsebrakétát. Bár az első fék lehetne valamivel erősebb, de ez a kilométerek szorgos gyűjtögetésével még lehet, hogy javulni fog, meg egy robogó esetében a hátsó satu legalább ilyen fontos – ha nem fontosabb. Mivel a motor súlya inkább a hátsó tengelyt terheli, de a hátsó egység kifogástalanul is működött.

Menettulajdonságok

Még mikor csak toltam ki a 46-os tesztmotort a Yamaha garázsából, akkor feltűnt, hogy mennyire könnyedén kormányozható a vas. Az első – rajta ülve – megtett méterek alatt pedig határozottan furcsa is volt, hogy szinte „szemmel kormányzom”. Ez az Aerox tényleg arra ment, amerre néztem – még egyetlen robogó, sőt, motor sem volt ennyire kezes, amihez valaha szerencsém volt. Mondanom sem kell, hogy elsődleges életterében, a belvárosban ez azt jelenti, hogy mindenkinél előbb és könnyebben elérjük úticélunkat. Tesszük mindezt stílusosan és kényelmesen: bár a 828mm-es ülésmagasságnak köszönhetően már-már úgy érezzük, hogy a kormányon ülünk, de legalább jól átlátjuk a forgalmat. Ettől eltekintve kényelmes a testtartás és az üléspozíció, sportos és „normál” használatra egyaránt. Az Aerox büszke fényezéséhez méltó módon versenypályát is látott, míg nálunk vendégeskedett: a TalmaRingen és a KakucsRingen is körbevezettük párszor.


Elképesztően könnyű táncba vinni az Aerox-ot, aminek nem csak a pályán vesszük hasznát

Az említett kanyarodási tulajdonságok fényében nem volt nehéz dolgunk, a döntögetésnek csak az (egyedül a tesztmotorra szerelt, egyébként nem rendelhető) oldalsztender szabott gátat: Hernádon minden második bal kanyarban karistolt és Kakucson is tovább fogyott az egyébként hasznos kiegészítő. Utóbbi pályán szinte nyélgázon teljesítettünk egy-egy kört, pár fékezéssel kombinálva, de a kis Yamahát nemigen sikerült zavarba hozni: szépen, precízen fordul és olyan könnyű vele irányt változtatni, mint valami bicajjal. A még ’97-re tervezett acélcső-váz ma is remekül megállja a helyét még pályán is, pedig az Aerox-ok elsődleges vadászterülete az utca, a körút, a fagyizó (végzősöknél a kocsma) környéke és a suliudvar.


“még egyetlen robogó, sőt, motor sem volt ennyire kezes, amihez valaha szerencsém volt”
Használhatóság

Valentino Rossinak is haza kell vinnie valahogy a Nastro Azzurro-t a boltból, így akármennyire is sportos a gép, mégiscsak egy robogó, tehát nem mehetünk el a praktikum vizsgálata mellett. Az említett sörből egy pár üveggel befér az ülés alá, de ennél lényegesebb, hogy egy normál méretű zárt sisakot is elnyel a sisaktartó. Az a sisaktartó, amely nem látott kárpitot és éjszaka csomagtér-világítás hiányában mi sem látunk bele. Sajnos a bukótartó után nincs élet a Yamahán praktika-aspektusból, ugyanis ezen kívül sehol egy csempészüreg vagy egy dugi-rekesz. Még a már jó ideje megszokott szatyorakasztó fület is hiába kerestük – úgyhogy ha nagy bulit tart a Doktor, kénytelen hátizsákot vinni magával a bevásárláshoz. Ezen a területen már érezhető, hogy nem egy mai kreálmány az Aerox, kis kreativitás hiányzik a csomagból. A hátsó „ülés” megint csak érdekes kérdés: ebbe építve található az Aerox-stílusjegy tanksapka és kapaszkodókat is kapott, de meglehetősen kicsi és kemény. A hazai KRESZ-szabályok kontextusában ez nem szempont, arra mégis megfelel, amire kellhet: például hazavinni legfrissebb csajodat a diszkóból – ha nem lakik túl messze…


Befér az ülés alá egy zárt sisak, de csak a bal oldali képen látható módon


Nem lennék DennyM helyében…

Összegzés

Nagyon telibe találta az 50-esek piacának céltábláját a Yamaha az Aerox-szal. Nagyon ritka a motorkerékpár-gyártók kiélezett versengésében, hogy egy modell ennyi éven keresztül, szinte változatlan formában változatlan népszerűségnek örvendjen. Hála erős és megbízható motorjának, precíz vezethetőségének és vagány, megnyerő külsejének. Utóbbihoz ugyan nemzetközi segítség is társult, ugyanis olaszok tervezték a robogó külsejét és Itália földjén is gyártották, valamint több alkatrész is olasz beszállítóktól származik, de mindez japános megbízhatósággal és működéssel párosítva bombabiztos befutónak bizonyult. Ráadásul napjaink legeredményesebb és legkedveltebb motorversenyzőjének imidzsével párosítva… Nemigen találhatunk fogást a portékán, illetve ilyenkor jut eszünkbe, hogy milyen kár rombolni az összképet azokkal a fránya, gagyi hatású kapcsolókkal, markolatokkal és az illesztésekkel sincs minden rendben a fejidomon. Talán magyarázat lehet erre az „MBK Industries” felirat a kis plaketten, amely a franciák gyárára utal, ahol Yamaha alkatrészekből olcsóbb motorokat raknak össze, MBK néven. Nem is lenne ezzel baj, hogy emberibb árúra szabják a kismotort, de mindennek tudatában rengeteg a 735 000Ft-os árcédula a GP Replica neve mellett. Az az igazság, hogy ez az összeg még akkor is nagyon sok volna egy 50-es robogóért, ha az égvilágon semmi kivetnivalót nem találnánk benne. Igaz, sokat nem is találtunk és a Rossi-érzést sem adják ingyen…

Aerox Team Yamaha Race Replica 2008

Előnyök és hátrányok
  • Szép, sportos kinézet
  • Megbízható erőforrás, bevált technika
  • Jó futómű és fékek
  • Nagyon könnyű és pontos irányíthatóság
  • Igénytelen kapcsolók, markolatok, illesztések
  • Kevés pakolórekesz
  • Magas ár

Technikai információk:

Motortípus: Egyhengeres, kétütemű, vízhűtéses
Hengerűrtartalom: 49.2cc
Furat/Löket: 40.0 x 39.2 mm
Kompressziós arány: 7.44 : 1
Maximális teljesítmény:    2.0 kW @ 6,500 rpm
Maximális nyomaték: 3.7 Nm @ 4,500 rpm
Üzemanyagellátás: Karburátor
Gyújtás: CDI
Indítás: önindító és berúgókar
Váltó: Fokozatmentes automata szíjhajtás
Üzemanyagtank: 7.0l
Első rugóút: 80mm
Hátsó rugóút: 60mm
Fékek: Elöl/Hátul 190mm-es tárcsafék
Gumiméret elöl: 130/60-13
Gumiméret hátul: 140/60-13    –
Ülésmagasság: 828 mm
Tengelytáv: 1,256 mm
Súly: 97 kg
Ár: 735 000Ft


Kell egy Rossi-s hátizsák is, ha sok mindent veszel a boltban…

Comments

comments

MPS RAM MOUNT
MPS APRILIA
MPS Kawasaki Banner
MPS-Biltwell

Hírlevél feliratkozás